A Magyar Pedagógiai Társaság (MPT)
Elnökségének
állásfoglalása
a 2012 februárjában megjelentetett
“Nemzeti alaptanterv – 2012 -”
nyilvános vitaanyagáról
Az MPT megfontolt kritikával illette a törvény koncepcióját, majd vita után nyilvánosságra hozta, és a minisztériumnak is megküldte elutasító állásfoglalását. Az elutasítás alapvető indokaként a reális társadalmi folyamatoknak ellentmondó, a nemzet egységét veszélyeztető, abszolútumra törő centrális irányítást jelölte meg. A Nemzeti Alaptanterv szakmai tervezete ehhez a törvényi koncepcióhoz konzekvensen hű marad, ennek megfelelően a MPT azt támogatni nem tudja. Különös értelmezési gondot jelent az a tény, hogy a NAT-ban oly sokszor hivatkozott alaptörvényi preambulum jogforrásként való értelmezése alkotmányjogilag is kétségbe vonható, de tudományos kánon (az un. közműveltség) deriválására, levezetésére semmiképpen nem tekinthető alkalmas szövegnek.
A Magyar Pedagógiai Társaság Elnöksége a 2012 februárjában az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet honlapján közzétett Nemzeti alaptanterv – 2012 – nyilvános vitaanyagot (Nat-2012) oktatáspolitikai és neveléstudományi szempontból egyaránt értékeli és véleményezi.
Jelen állásfoglalás preambulumában leszögezi, hogy a társadalmi vitára szánt időt az MPT Elnöksége rendkívül rövidnek tartja. A vélemények beérkezésének március 2.-i határideje nem teszi lehetővé a vitaanyag alapos elemzését, ezáltal a társadalmi-szakmai konszenzus esélye is illuzórikus.
Tekintettel arra, hogy az alaptanterv egyszerre oktatáspolitikai és pedagógiai eszköz, így óhatatlanul felmerülnek a tartalmi szabályozás általános, a Nemzeti alaptanterven túlmutató kérdései. Éppen ezért a Magyar Pedagógiai Társaság Elnöksége a vitaanyagot makro (törvényi és szabályozási kérdések együttes hatása) és mikro (tantervi konzisztencia, tudáskoncepció, iskolai folyamatok) összefüggésében egyaránt elemzi.
Törvény és szabályozás „egysége”
Alapvetően a Nemzeti alaptanterv – 2012 – nyilvános vitaanyag szervesen illeszkedik a 2011. évi CXC. köznevelési törvényhez, jelesül a tartalmi-tantervi szabályozás kérdésében mindkét dokumentumban erőteljes recentralizációs törekvések mutathatók ki. A 2011 végén elfogadott köznevelési törvény a tartalmi-tantervi szabályozás újraközpontosítását célként, normaként fogalmazza meg. A 2011. évi CXC. törvény a nemzeti köznevelésről 26.§ (2) cikkelyében így rendelkezik: „Az iskola pedagógiai programjának részeként, ha e törvény másként nem rendelkezik, a miniszter által kiadott kerettanterveket kiegészítve helyi tantervet készít. A helyi tanterv megnevezi az oktatásért felelős miniszter által kiadott kerettantervek közül választottat és rendelkezik a kerettantervben meghatározott kötelező és nem kötelező tanórai foglalkozások időkerete legfeljebb tíz százalékának felhasználásáról.” Nem meglepő, hogy a nyilvános vitaanyag a helyi szintű szabályozásról az alábbiakat írja: „A helyi tantervek iránti alapvető követelmény, hogy megfeleljenek annak a választott kerettantervnek, amely elkészítésük alapjául szolgál, továbbá az iskola arculatára jellemzően töltsék meg tanítási-tanulási tartalmakkal és tevékenységekkel a rendelkezésükre álló átlagosan 10% szabad időkeretet.” (Nat-2012. 12.old.) A közműveltségi tartalmak részletezettsége alapvetően kizárja, hogy ehhez bármilyen kerettanterv készítője is hozzárendezzen bármit is, nem beszélve a helyitanterv-készítőknek “megengedett” (általunk egyébként vitatott, mert abszurd módon szűk mértékű, ráadásul értelmezhetetlen) 10%-nyi helyi kulturális kiegészítésnek. Ez a törekvés ellentétes azzal a folyamattal, amit az 1993. évi Közoktatási törvény (1993. évi LXXIX. törvény a közoktatásról) és ezt követően az 1995-ben elfogadott Nemzeti alaptanterv (A Kormány 130/1995. (X.26.Korm. rendelete) legitimált. Nevezetesen a decentralizált, kétpólusú, a központi és a helyi tantervek egyensúlyát előtérbe helyező, az oktatási rendszer innovációját erősítő tartalmi-tantervi szabályozási rendszer kiépülése indult meg fontos eredményekkel Magyarországon, amelynek eredményeképpen a pedagógiai programok és helyi tantervek először az 1998-99-es tanévben határozták meg az iskolákban az oktatás tartalmi kereteit. Ez a folyamat a rendszerváltás előtti magyar oktatásra jellemző tartalmi-tantervi szabályozási rendszer alapvető, demokratikus átalakulását jelentette. A Nat-1995 I. fejezetében (A Nemzeti alaptanterv szerepe a kötelező oktatás tartalmi szabályozásában) az alábbiakat olvashatjuk: „Szakít a központi tantervi szabályozás azon formájával, amely részletesen meghatározta az iskolai pedagógiai tevékenység ideológiai, nevelési céljait, feladatát, tananyagát, tantárgyait, óraszámait, szoros kapcsolódását az iskolaszerkezethez, a különböző iskolatípusokhoz, -fokozatokhoz. Ehelyett alap a tantervek, a tantárgyi programok, a tankönyvek és más taneszközök, valamint az alapműveltségi vizsgakövetelmények kidolgozásához.” (Nat-1995. 7.old.)
A Nat-1995 bevezetése a tartalmi-tantervi szabályozás az 1970-es, -80-as évek innovációs folyamatait erősítve felszámolta a korábbi központi tantervutasítást, a rendszer decentralizáltsága kisebb-nagyobb mértékben a későbbi Nemzeti alaptantervekben (2003, 2007) is megmaradt. Ez Báthory Zoltán kifejezésével élve a „Nat-evolúció” egyik legnagyobb eredménye. Ugyanakkor a Nemzeti alaptanterv szerepe a közoktatás tartalmi szabályozásában átalakult. Ez jól nyomon követhető a 2003. évben kiadott Nat (243/2003. (XII. 17.) Korm. rendelet a Nemzeti alaptanterv kiadásáról bevezetéséről és alkalmazásáról) első fejezetében leírtakból: „Fő funkciója a k
özoktatás nélkülözhetetlen elvi, szemléleti megalapozása úgy, hogy egyben biztosítsa az iskolák tartalmi önállóságát.” 1998-at követően (az iskolákban alkalmazott helyi tantervekre is ható módon a 2001-2002-es tanévtől) a rendszer részeivé váltak a kerettantervek. Ezzel a tartalmi-tantervi szabályozás – megtartva kétpólusú jellegét – háromszintűvé alakult. Kezdetben, tehát a 2000. évi elkészülésüket, a nekik megfelelő helyi tantervek 2001-2002-es tanévi bevezetését követően iskolatípusonként egy központi kerettantervet kellett kötelezően érvényesíteniük az iskoláknak. Ez a szabályozási rend akkor alakult át, amikor az iskoláknak a Nat-2003-nak megfelelően kellett elkészíteniük (az első évfolyamtól a 2004-2005-ös tanévtől felmenő rendszerben) új helyi tantervüket. A rendszer újdonsága abban állt, hogy az iskoláknak nem volt kötelező egy adott kerettanterv érvényesítése a helyi tanterveikben, teljes mértékben önálló, csak a Nat szellemiségét követő tantervet is készíthettek, illetve fokozatosan egyre több alternatív, akkreditált kerettanterv állt a rendelkezésükre, amelyeket figyelembe vehettek, akár teljes mértékben átvehettek. „A háromszintű tartalmi-tantervi szabályozási rendszer – külföldi és hazai tapasztalatok alapján – kellőképpen biztosítja a közös műveltségi alapok érvényesülését, elősegíti az iskolák alkalmazkodását helyi körülményeikhez, illetve lehetőséget ad az önálló intézményi profil felmutatására.” (Nat-2003. 9.old.) A Nemzeti alaptanterv 2007. évi változata tovább erősítette a Nat stratégiai szerepét és funkcióját, ugyanakkor megtartotta a kétpólusú, háromszintű tartalmi-tantervi szabályozási rendszer egyensúlyát. Nota bene nemzetközileg az oktatás tartalmi-tantervi szabályozási rendszereinek átalakulása során napjainkban a decentralizáció és az iskolai autonómia erősödése az uralkodó tendencia. (Key Data on Education 2012 in Europe)
Az új Köznevelési törvény és a Nemzeti alaptanterv – 2012 – nyilvános vitaanyagában megjelent erőteljesen központosító, tantervutasításos törekvések a „Nat-evolúció” folyamataival ellentétesek, veszélyeztetve ezáltal a korábbi évtizedek innovációs eredményeit, a pedagógiai kultúra további erősödését.
Műveltségi területek, százalékos arányok
A „Nat-evolúció” a decentralizált tartalmi-tantervi szabályozás értéke mellett a műveltségi területi rendeződést és százalékos arányainak flexibilis időtervezési logikáját is fenntartotta. Bár a Nat-2012 érdemben nem változtat a 10 műveltségi területen (kivételt képez az Ember és természet, valamint az Életvitel és gyakorlat) ugyanakkor sajnálatos módon a hazai hagyományokkal szakítva előírja és kötelezővé teszi az erkölcstan tantárgy (sic!) oktatását.. „A Nemzeti köznevelésről szóló törvény rendelkezései szerint az általános iskola 1-8. évfolyamán az erkölcstan oktatása kötelező tanórai keretben történik.” (Nat-2012. 13.old.) Rendelkezik továbbá a vitaanyag a testnevelés órák számáról. „A nemzeti köznevelésről szóló törvény értelmében a mindennapos testnevelést heti öt testnevelés óra keretében szervezi meg.” (Nat-2012. 13.old.) Ráadásul a túlrészletező, előíró, erőteljesen ismeretközpontú tananyagtartalom és a dokumentumban szereplő Ajánlás a Nat műveltségi területek százalékos arányaira vonatkozó időkeretek lehetetlenné teszik egyrészt a fejlesztési területek – nevelési célok megvalósítását (számuk növekedett!), másrészt a kulcskompetenciák fejlesztését.
A Nat-2012 műveltségi területek arányaira vonatkozó ajánlás kellően tág, ugyanakkor esetenként csak a minimális százalékos arányt adja meg a középiskolai tanítás-tanulás számára. A szakképzés és különösen a szakiskolák esetében az, az egyébként törvényi rendelkezéshez (szakképzési törvény) kapcsolódó 33%-os Nat időkeret-„redukció” az általános képzés, műveltség jelentős tudásdeficitjét okozza, mely folyamat hosszabb távon egyértelműen a társadalmi megosztottságot, a szakiskolából kikerülő népesség művelődéi hátrányát tartóssá teszi, ellentmond a Nemzeti alaptanterv eredeti szándékának.
A nemzetközi folyamatokat tekintve a flexibilitás a meghatározó trend, amelynek értelmében az iskolák egyik legerőteljesebb döntési kompetenciája a tanítási idő meghatározása. A horizontális flexibilitás Hollandiában például azt jelenti, hogy az iskolák megkapják az éves időkeretet, amiről helyi szinten, szabadon dönthetnek az iskolák, hogy milyen óraszámban és tantárgyi struktúrában használnak fel. A vertikális flexibilitás esetében (Svédország) a tantárgyakra jutó teljes kötelező oktatásra szánt képzési időkeretet biztosítják központilag az iskoláknak, amit pedagógiai programjukban megfogalmazott célkitűzéseiknek megfelelően használnak fel a helyi tantervek éves tantárgyi tervezésekor.
A Nemzeti alaptanterv – 2012 – nyilvános vitaanyaga ezzel egyrészt a kerettantervek, másrészt az iskolai pedagógiai programok és helyi tantervek mozgásterét is nagymértékben szűkíti mind a tantárgystruktúra, mind az órakeretek meghatározásának, döntésének kérdésében.
A Nat-2012 felépítése és tantervi-neveléstudományi filozófiája
A Nemzeti alaptanterv – 2012 – nyilvános vitaanyag mikro szintű elemzése esetében érdemes leszögezni, hogy az egyes szerkezeti részek (a köznevelés feladata és értékei, fejlesztési területek-nevelési célok, egységesség és differenciálás, módszertani alapelvek, kulcskompetenciák, műveltségi területek) között nagymértékű aránytalanság mutatható ki. Ráadásul a műveltségi területek alapelvei, céljai, fejlesztési feladatai és közműveltségi tartalmai között sincs egymásra építettség.
Kétségbevonhatóak azok az egyes részletekben tettenérhető tantárgyi fejlesztések, továbbgondolások, innovációk eredményei is, melyek ugyan azt tükrözik, hogy egyes alkotóműhelyek komolyan vették feladatukat. Érzékelhető konstruktív gondolkodás a
z alsó tagozatos “‘erkölcsi ismeretek” komplex közvetítését illetően, mértéktartó az irodalom szerzői jegyzékének összeállítása, üdvözlendő a cigányság társadalmának leírására vonatkozó követelmény, ám félreérthető, hogy a hazánkban élő többi nemzetiség megjelenítése kifejezetten szegényes, nem beszélve arról, hogy aggasztó:a NAT készítői nem tudnak a magyarországi migránsokról, mint a nemzeti kultúrába integrálódó új kulturális komponensekről. Vitatható az evolúciós értelmezést is megengedő Ember a természetben műveltségterület átnevezése a világnézeti elkötelezettséget (a “teremtett embert”) tételező régi-új névre: Ember és természet. Tantervi filozófiáját tekintve a NAT 2012 a XXI. század multikulturális és posztmodern realitásában nehezen – egységesen semmiképp nem – értelmezhető un. “örök értékeket” hangsúlyozó megfogalmazás sérti a demokratikus közoktatás világnézetileg sokszínű principiumát. A változásokat alapvetően tagadó, az univerzumot és a társadalmakat konstans tényhalmaznak értelmező világképből szorosan következik az erőteljesen és “befagyasztóan” tananyagközpontú tanterv.
Más kérdés, hogy alapvető tanuláselméleti tudományos tényekkel feszül szembe. Központi kérdése: Mit kell tanítani? Ennek megfelelően részletesen előírja és deklarálja az iskolák számára a tananyagot, a kötelezően tanítandó tantervi tartalmat. Ez a tananyag kiválasztásának és elrendezésének minősége műveltségi területenként változó, etekintetben a mennyiségi szempontok uralkodóak. Tekintettel arra, hogy a kulcskompetenciák tartalmazzák azokat a tudáselemeket, amelyek alapvetően fontosak a fejlesztésben, a tananyag ilyen részletes lebontására sem szabályozási, sem pedagógiai szempontból semmi szükség nincsen.
Ráadásul a közműveltségi tartalmak meghatározása mögött olyan tudáskoncepció húzódik meg, amelyik erőteljesen a deklaratív tudásra épít, a tudás működtetése (procedurális tudás) és alkalmazása (tudástranszfer) háttérbe szorul. Ez kifejezetten káros mind az egész életen át tartó tanulás támogatása, mind a pedagógiai differenciálás szempontjából. Tanulásfelfogását tekintve a Nat-2012 a tanulást a figyelemmel és a memóriával azonosítja, az érzelmi-akarati tényezők és az attitűdök, a tanulás új értelmezése legfeljebb csak a „szlogenek szintjén” bukkan elő. A közműveltségi tartalmak meghatározása a műveltségi kánon problematikájának rendi-feudális megoldása. Nincs egységes közműveltségi tartalom, mint ahogy a műveltséget is újradefiniálták az utóbbi évtizedekben. A „nemzeti műveltség átadása” megfogalmazás tanuláselméletileg értelmezhetetlen.
A fentiek alapján a Magyar Pedagógiai Társaság Elnöksége a Nemzeti alaptanterv – 2012 – nyilvános vitaanyagot csak további szakmai viták során, a pedagógus szakma részvételével folyó szakmai konzultációkon, a szükséges korrekciókra való nyitottság esetén tartja bevezethetőnek. Ennek hiányában a jelenlegi dokumentumot és az abban foglalt erőteljes tartalmi-tantervi centralizációt károsnak, a hazai hagyományokkal és a nemzetközi tendenciákkal ellentétesnek tartja.
Budapest, 2012. március 1.