Kiadó: Scolar Kiadó
Teller, Janne :Semmi
Megjelenés: 2011. 10.
Terjedelem: 184 oldal
Méret: 130 x 167 mm
Kötés: Keménytáblás cérnafűzött
Fordította: Weyer Szilvia
Szerkesztette: Illés Andrea
ISBN 978-963-244-295-2
Ára: 2495 Ft
RÖVID ISMERTETŐ
Dániában 2000-ben jelent meg a nagy port kavart ifjúsági regény (ajánlott 14 éves kortól), melyet témája miatt sokan veszélyesnek tartottak. Ma már az irodalomoktatás része a dán iskolákban. Az angoltól a szlovénon át a koreaiig rengeteg nyelvre lefordították, Németországban három hét alatt a sikerlisták élére került, jelenleg a legnépszerűbb ifjúsági regény az Amazonon.
HOSSZÚ ISMERTETŐ
CSELEKMÉNY „Semminek sincs értelme, ezt régóta tudom. Ezért semmit sem érdemes csinálni. Erre most jöttem rá.” Ezekkel a szavakkal hagyja el Pierre egy nap az osztálytermet. Osztálytársai erre elhatározzák, hogy nihilista társuknak bebizonyítják az ellenkezőjét. A terv szerint egy régi pajtában gyűjtenek össze mindent, aminek van értelme. De először csak egy fejetlen játékbaba, egy zsoltároskönyv, régi fényképek, elszáradt rózsaszirmok gyűlnek össze. Ezért a diákok azt találják ki, hogy mindenkinek valami számára különlegesen fontosat kell odaadnia. Olénak a bokszkesztyűjét, Hansnak a vadonatúj biciklijét, Hussainnek az imaszőnyegét. Minél nagyobb az áldozat, annál nagyobb az értelme.Ami ártalmatlan játéknak indul, hamarosan kontrollálhatatlanná válik: Rikke-Ursulának a copfjaitól, Gerdának a hörcsögétől kell megválnia. Kettejük még kegyetlenebb követelésekkel áll elő: Anna-Linek örökbefogadási bizonyítványa, a kis Emil koporsója, egy kutyatetem és egy Jézus-szobor is az „értelem hegyén”, a „Fontos Dolgok Halmán” végzi. Akkor vadulnak csak igazán el az események, amikor Sofie-nak az ártatlanságát, a tehetségesen gitározó Jan-Johannak meg az ujját kell feláldoznia. Ekkor lépnek közbe a szülők és a rendőrség. Csak Pierre marad flegma. Kineveti a kamaszokat, akik ilyen áldozatokra képesek, csak hogy megtalálják az élet értelmét. Ezért nagy árat kell fizetnie: a többi gyerek kegyetlenül bosszút áll.A SZERZŐRŐL Az osztrák-német felmenőkkel rendelkező dán írónő 1964-ben Koppenhágában született. Eredetileg közgazdaságtant és jogot tanult, majd az ENSZ és az Európai Unió gazdasági és politikai tanácsadójaként dolgozott szerte a világban. Munkája során olyan veszélyeztetett térségekben is tevékenykedett, mint Tanzánia, Mozambik vagy Banglades. 1995-ben hagyott fel szakmai karrierjével, hogy teljesen az irodalomnak szentelje magát. Életét jelenleg Koppenhága, New York, Milánó és Párizs közt osztja meg. Több esszé, novella és tanulmány után debütáló regénye, a modern északi saga stílusában elbeszélt Odin szigete 1999-ben jelent meg. Azóta számos sikerkönyvvé vált kötetet publikált. Leghíresebb műve, a nagy port felvert Semmi (Intet) nem egyszerűen ifjúsági regény, hanem súlyos filozófiai, erkölcsi és generációs problémákat boncolgató mű. Hatása példátlan volt Dániában: eleinte betiltották az iskolákban, majd a megjelenést követő évben (2001) váratlanul elnyerte a dán Kulturális Minisztérium Gyermekkönyv-díját – azóta kötelező olvasmány. A botránykönyv nemzetközi bestseller lett; 2008-ban megkapta a legjobb ifjúsági regénynek járó francia díjat (Le Prix Libbylit). Dániában, Svédországban, Finnországban, Norvégiában és Franciaországban színdarab formájában is előadják. RÉSZLET A KÖNYVBŐL I.Semminek sincs értelme, ezt régóta tudom. Ezért semmit sem érdemes csinálni. Erre most jöttem rá. II. Pierre Anthon aznap hagyta ott az iskolát, amikor rájött, hogy semmit sem érdemes csinálni, ha egyszer amúgy sincs értelme semminek. Mi, többiek maradtunk.Bár a tanárok igyekeztek gyorsan eltüntetni a nyomát – az osztályteremből és a fej
ünkből egyaránt –, valami azért mégis megmaradt bennünk Pierre Anthonból. Talán ezért történt később minden úgy, ahogy. Augusztus második hete volt. Az égetően meleg naptól lusták és ingerlékenyek lettünk, az aszfalt csak úgy ragadt a tornacipőnk talpához. Az alma és a körte épp annyira ért meg, hogy kiválóan lehetett velük dobálózni. Nem törődtünk semmivel. Az első tanítási nap a szünidő után. Az osztályteremnek tisztítószer- és szünet utáni szaga volt. Az ablaküveg kristálytisztán mutatta a tükörképünket, és a táblán se volt nyoma krétapornak. A padok szabályos kettős sorban húzódtak, mint a kórházi folyosók: az évnek csak ezen az egy napján nézett ki így a tanterem. A 8/a osztály.Leültünk a helyünkre, és nem volt kedvünk belakni a rendet.Lesz még időnk, lesz kupi is. Csak nem ma.Eskildsen tanár úr ugyanazzal a poénnal üdvözölt bennünket, mint minden évben. − Gyerekek, örüljetek a mai napnak! – mondta. − Iskola nélkül vakáció sem lenne.Nevettünk. Nem a poént találtuk viccesnek, hanem a tényt, hogy idén sem hagyta ki.Ebben a pillanatban állt fel Pierre Anthon. − Semminek sincs értelme – közölte. − Ezt régóta tudom. Ezért semmit sem érdemes csinálni. Erre most jöttem rá. Majd egész nyugodtan meghajolt, és összepakolta a cuccát, amit nem sokkal azelőtt vett ki a táskájából. Búcsúzóul közönyös képpel felénk biccentett, és kiment anélkül, hogy becsukta volna maga mögött az ajtót. Az ajtó elvigyorodott. Először láttam ilyet. Az ajtó nagy, nevető pofának tűnt, ami elnyelne, ha arra ragadtatnám magam, hogy kövessem Pierre Anthont. És hogy kire vigyorgott? Rám, mindannyiunkra. Körbenéztem a teremben, és a kellemetlen csend azt jelentette, hogy mindez másoknak is feltűnt.Mindenki azt várta tőlünk, hogy vigyük valamire az életben. Valamire vinni pedig azt jelentette, hogy lesz belőlünk valaki, de ezt senki sem mondta ki hangosan. Halkan se. Egyszerűen a levegőben volt, vagy az iskola kerítésén, a kispárnánkban vagy a plüssállatokban, amiket, miután kiszolgáltak, igazságtalanul a padlásra vagy a pincébe száműztünk porfogónak. Eddig nem tudtam, hogy így van ez. Pierre Anthon vigyorgó ajtaja döbbentett rá. Az eszemmel még mindig nem fogtam fel, de mégis tudtam, hogy ez az igazság.Megijedtem. Féltem Pierre Anthontól.Félelem. Még több félelem. Annál is több félelem.
www.scolar.hu