Ünnepi külsőségek, a Magyar Köztársaság és az Európai Unió lobogói, Juhász Ágnes gimnazista kis zongorakoncertje jelezték, hogy a patinás civil szervezet, a Magyar Pedagógiai Társaság küldöttgyűlése a csatlakozás hónapjában ült össze. Az éves számvetés valóságos történeti számvetéssé kerekedett a hagyományos helyszínen, a fővárosi Szent István Gimnázium vendéglátásában.
Ádám György elnök a regisztrációs asztal jelentése alapján megállapította 65 igazolt küldött jelenlétét. Az alapszabály szerint az ülést berekesztette határozatképtelenség címén, majd azonos napirenddel azonmód újra összehivta. Végülis 76 jelenlévő küldöttel az ülés megkezdődött.
Egyhangú választással nyerte jegyzőkönyvvezetői megbízatását Miklós Tamás, a hitelesítőét Vizelyi Ágnes. Hasonló szavazással döntött a küldöttgyűlés munkabizottságról: a mandátumvizsgálat és a szavazatszámlásért felelősök: Csillag Ferenc elnök, Zsadányi László, Fábry Ilona.
A küldöttgyűlés elfogadta egyhangú szavazással a kiküldött napirendet is.
Ádám György elnöki megnyitójában tudatosította az ülés ünnepi jelentőségét, életútjából vett példákkal hangsúlyozta: a magyarság, a magyar nevelésügy európai mivoltát.
Hunyady Györgyné alelnök, főiskolai tanár tartott előadást „Pedagógiai örökségünk és Európa”. (Az előadás teljes szövegét a szaksajtó közölni fogja.) 4 tézis igazolására vállalkozott a tőle megszokott finom, ám pontos, határozott rajzolatokkal.
– „Egész örökségünk európai…” A nyugati kereszténység felvétele, a reformáció, az ellenreformáció kulturális eredményei, a felvilágosodás törekvései, de még az ausztriai birodalom körülményei között is, így a Ratio Educationis, majd Eötvös – mind forradalmi első, mind második minisztersége idején – a magyar hagyományt és az európai tradíció harmóniáját jelző mozzanatok. Ebbe a sorba illik a modernizálódó XIX.század megannyi úttörő kezdeményezése, az óvodapedagógia kialakulása, majd a reformpedagógiák törekvései, élen Nagy László „iskolájával”, az iskolai, tanórán kívüli nevelés kezdeményeivel, a fogyatékosok nevelésének, a világszínvonalú magyar gyógypedagógia kifejlődésének fontos eseményeivel. Még az ellentmondásosan, kritikusan megítélt – herbartiánus, „poroszos” – elveken kialakuló iskolarendszer a német-osztrák mintákon az európai sztenderdhez igazodott.
– A XX. század válságai, fordulatai elmaradást, elszakadást idéztek elő a fősodortól – fejtegette az előadó. A világháború utáni sokkban a nacionalizmus előtörése, a szorító gazdasági helyzet, konzervatív fékek, a forradalom időszakának csalóka illúziói, az ellenforradalmi rendszerben a kontraszelekció tünetei elodázták a felzárkózást, de a Horthy-korszakban is az infrastruktúra fejlesztése, a középiskola minőségi volta európai értékként számontartott dolgok. A II. világháború utáni „forradalmi nyitány” után hamar beletorkollott a szovjet modell másolásába a magyar nevelésügy, fő ártalomként az önállóságot béklyózta meg a pártállami hatalom, egyúttal megcsúfolta a vonzó eszméket (Makarenko életművének tanulságain igazolta tételét). A leszakadt társadalmi csoportok felemelkedéséért nagy árat fizetett a magyar nevelésügy. Nem véletlen, hogy a szembesítésben felnövekvő magyar nevelésszociológia éppen fokozott szelektivitását mutatta ki a rendszernek. Az északi államok sikeres komprehenzív programjának rövid ideig volt méltó megfelelője az általános iskola (Takács Etel Iskolabúcsúztató című írását idézte.)
– Az európai heterogenitás és a „visszacsatlakozás” ellentmondásairól szólt ezt követően az előadó. A tömegesedés és az individualitás elfogadásának bonyolult egymásrahatásaként jellemezte korunk európai nevelésügyét, melyben a reformpedagógiák hagyományai és az amerikai modell befolyása mutatható ki. Ez az atmoszféra, az egyéni ütem tűrése, az autonómiák tisztelete fontos, követésre méltó eleme ennek a trendnek. Ennek fontos eszközeként üdvözölte az előadó a kezdőszakasz megnyújtását, az iskola teljesítményközpontúsága helyett az együttélés, a társas időtöltés, a demokratikus közélet helyszínévé válik az iskola. A multikulturalitással való szembesülés is elodázhatatlan. Az MPT egykori elnökét, Kiss Árpádot megidézve szólt a nemzetközi empirikus iskolakutatás hagyományairól (IEA-tól PISA-ig). Fontos eleme e jelenségvilágnak a pluralizmus. Az oktatáspolitikának mindehhez a nyugalmat biztosító feltételrendszert kellene előteremtenie,
– A közös jövő? A nyelvi nevelés szerepe, mind az idegen nyelvek, mind az anyanyelv kulturájára vonatkozóan; az informatika felértékelődése; az ismeretek gyarapodása; végül, de nem utolsósorban – hangsúlyozta az előadó – mindezen tudások és kultúrák elosztásában az esélyegyenlőség elvének következetes érvényesítése!
A nagy tetszéssel fogadott előadáshoz azok a szakosztályok, tagozatok szóltak hozzá 5-5 percben, amelyek az elmúlt félévben keresték a választ a témába foglalt kérdésekre.
Füle Sándor (Napközis Nevelési Szakosztály), a téma és az összejövetel kezdeményezője a napközis nevelés 100. évfordulójára emlékeztetett, melyet néhány kivételt leszámítva (Heves, Vas, főváros, XI, XVII., XX., kerület) hallgatással vett tudomásul a szakma. A közoktatásirányítás sem emlékezett meg az évfordulóról. A szakosztály összegezte a napközis pedagógia értékeit, kézikönyv készült, koncepció készítésére kérte a minisztériumot, pedagógusképzést akkreditált. A fejlesztési koncepció megvalósítása elmaradt.költségek hiján. Javasolta, hogy az MPT felhívásban tegyen hitet a napközis nevelés fontossága mellett, kezdeményezzen a témában nemzetközi tanácskozást. Harangi László (Felnőttnevelési Szakosztály) 11 pontban foglalta össze az életen át tartó tanulás európai normáihoz való igazodás feladatait? A rendszerből kimaradt fiatal felnőttek mozgósítása a tanulásra; az idegennyelv-informatika-
Hunyady Györgyné megköszönte a kiegészítéseket, úgy vélte a konkrét példák megerősítették általános mondandóját. Végül nem utolsó sorban saját elkötelezettségére is hivatkozva a nevelésügy törekvéseiben érvényesülő civil kurázsit hangsúlyozta, ideértve a patinás szervezet, a Magyar Pedagógiai Társaság tevékenységét.
A küldöttgyűlés második – mondhatni szervezeti napirendi pontjai közvetlenül csatlakoztak az ünnepi mondanivalóval – a hétköznapok nyelvén. Trencsényi László mind „hungaricumként”, mind az MPT fontos szervezeteiként említette azokat a szakosztályokat, melyek a kollégiumi pedagógia, a vizuális nevelés, illetve a szociálpedagógiai segítőmunka értékeit közvetítik.
Üdvözölte az új szervezeti egységeket (Komárom-Esztergom, Főváros, Segítők Műhelye), bejelentette, hogy a Jövőkutató Szakosztály után a Drog-prevenciós Szakosztály is „működését szünetelteti” határozatot hozott. Vezetőváltás ígér dinamikus változást a Hajdú-Bihari Tagozatban, a tolnai és somogyi tagtársak integrációja egy Dombóvár-központú dél-dunántúli tagozat pedig a kritikus régió élénkülését hozhatja.
Novák István a Felügyelő Bizottság elnökeként a bizottság nevében elismeréssel szólt a társaság vezető testületeinek munkájáról, elfogadásra ajánlotta az előterjesztéseket.
Csizmadia Ferencné a családpedagógiai munka jelentőségéről szólt, dinamikus jelenlétről szóló tudósítással egészítette ki az elnökség írásos beszámolóját. Gidáné Orsós Ezsébet – különösen nemzetiségi ügyekben – a szakosztályok közti szakmai együttműködés fontosságát hangsúlyozta. Ádám György elnök jelezte, hogy az elnökség ezúttal szűkszavú beszámolót készített, az Új Pedagógiai Szemlében megjelenő Hírlevélben bőséges információ olvasható a közös aktivitásokról. Kiemelte a Felsőoktatási Szakosztályt, mely a társaság „gőzhengereként” lát el fontos feladatokat: június 2-án az Akadémiára szervez konferenciát a tanítóságról. Az előző vitára válaszolt Trencsényi László azzal, hogy a tájékoztatásban fokozott figyelmet érdemes fordítani az internetre (www.maped.ini.hu), illetve az elnökség támogatási „politikájában” különös tekintettel a „pályázatínséges, forráshiányos nehéz időkre a szervezeti egységek közös megmozdulásai élveznek prioritást. Ezt példázza a június végi Staféta-tábor is.
Az elnök szavazást kezdeményezett a beszámolók felett:
-
-
elnökség beszámolója a 2003. évről: 76 igen 0 nem 0 tartózkodás
-
közhasznúsági beszámoló 76 igen 0 nem 0 tartózkodás
-
-
felügyelő bizottság beszámolója 76 igen 0 nem 0 tartózkodás
A határozathozatal után az elnök az ülést bezárta.
Az MPT Választmánya következő ülését Gazdagréten az Öveges Középiskolában, a Dyszlexiás Szakosztály vendégeként várhatóan november 12-én tartja. Itt kerül sor a jubilánsok köszöntésére is.