(a www.nevelestudomany.elte.hu-n olvastuk)
Konferencia Kecskeméten az „ifjúságsegítés rangjáért”
A Kecskeméti Főiskola konzorciumi vezetésével 2010. őszén indult „Az ifjúságsegítő képzés interprofesszionális fejlesztése” című TÁMOP- projekt szakmai programja befejeződött. A konzorcium – a Főiskola mellett a Nemzeti Család és Szociálpolitikai Intézet Mobilitás Országos Ifjúsági Igazgatóság, illetve a Magyar Pedagógiai Társaság – több mint 40 milliós uniós társfinanszírozással valósította meg a tucatnyi tantervi egység, tananyag fejlesztését, a képzéseket, a regionális találkozókat, a képző intézmények szakfelelőseinek műhelytalálkozóit. A projekt céljait három kutatási program és két konferencia szolgálta.
A Magyar Pedagógiai Társaság által szervezett március 29-iki zárókonferencián a partnerek Dr. Steklács János dékán köszöntötte a résztvevőket, majd a projektvezetők és a közreműködők összegezték a projekt megvalósítása során elért eredményeket, és kitekintést adnak az ifjúságsegítő képzés jövőjére vonatkozó alternatívákról.
Trencsényi László vitaindítójában kiemelte a fejlesztés tudományos eredményeit, a pszichológiai, szociológiai, kulturális antropológiai, pedagógiai-művelődésszervezői-rekreátori-segítői, politológiai-jogi kultúra összetevőiből álló értelmiségi kompetenciák rendszerezésének (eredeti felhalmozásának) jelentőségét. Az elkészült tananyagok olyan kincsek tárházai, melyekre támaszkodni lehet, forrásként használni a további munkában akkor is, ha folyamatos korrekció, fejlesztés, úgymond szerviz kívánatos hozzá. Letenyeiné Mráz Márta a fejlesztéssel összefüggő képzések hatásáról, eredményeiről adott számot.
Szünet után a projekt tevékenységeinek egy-egy “metszetét” reprezentáló szakemberek kaptak szót. Kovács Erzsi – elismerve a projekt eredményeit – lektorként érzékeny bírálatot gyakorolt, felhívta a figyelmet a továbbfejlesztés lehetséges csomópontjaira, hangsúlyozván a képzés gyakorlatiasság-igényét. Baranyi Éva a tananyagfejlesztés munkájának gondjairól és örömeiről szólt, szervesen egészítette ezt ki saját, eredetileg is tervezett korreferátuma, mely a tananyagfejlesztést kísérő képzések tapasztalatait foglalta össze – egybehangzóan a lektori észrevételekkel. Shäffer Katalin a “túloldalról”, a kiképzett résztvevő nézőpontjáról adott számot arról a “tapasztalatfúzióról”, amit a képzés során megélt. Tanúságtétele mintegy igazolta a projekt erényeit.
A Kriskó János levezető elnök által generált szabad beszélgetésben többen szót kértek, képzők, tananyagfejlesztők, de fiatal hallgatók is. Szó esett a minőségi követelményekről, melyekből nem szabad engedni (Reisz Teréz álláspontja), a képzett szakemberek számára létesítendő munkahelyekről, ugyanakkor a képzésben résztvevő amúgy szintén fiatal hallgatók motivációs problémáiról. A beszélgetők egybehangzóan igenelték egy árnyalt, teljes képzési skála kezdeményezését, a BA szintű képzés indokoltságát. Többen vizionáltak apokaliptikus képeket a következő évtized magyarországi ifjúságáról, e helyzetben látták különösen indokoltnak az ifjúságsegítő szakemberek erősödő jelenlétét a közéletben.
Csereklye Erzsébet, maga is fejlesztő “critical friend”-ként, kritikus barátként reflektálta az egész nap szakmai élményeit. Fontosnak tartotta megmelíteni, hogy a projekt hozzátartozik a fiatal szakma “történetírásához”, s a kimeneti eredmények mellett egyenrangú hatás a szakma elitjének megerősödött közösségi összetartozása.
A konferencia negyedik szakaszában a projekt vezetői kaptak zárszóra lehetőéget. Szó esett a fenntarthatóság esélyeiről, a fejlesztés-karbantartás feladatairól. A résztvevők fontosnak tartották az aktuális oktatás-, és ifjúságpolitikával folytatandó szakmai dialógust. A hosszú távú stratégiák kimunkálására felvetődött az Agora Oktatási Kerekasztallal való részvétel lehetősége.
A konferencia végén ünnepélyesen megnyitották a honlapot, bemutatván a nyilvánosság, az adatbázis kialakuló új rendszerét.