Emlékeztető a Magyar Pedagógiai Társaság Szakmai Kollégiuma üléséről (Trencsényi László összeállításában)
2018. szeptember 15.
A kollégium ülésén jelen volt Hujbert Katalin, Balázs Mária, Bakos Tamás, Szinger Veronika, Mudri Zsuzsanna, Kocsis Mihály, Nagy Ádám, Hudra Árpád, Győrfi Éva, Huszárné Kraft Valéria, Benedek András, Kálmán Antalné, Munkácsy Katalin, Bakonyi Anna, Faust Erika, Villányi Györgyné, Hegedűs M. Katalin, Galuska László, Somogyi Zsuzsa, Fábry Béla, Kereszty Zsuzsa, Makai Éva, Mihályi László,L. Ritók Nóra, Schindler Rózsa, Szakáll Istvánné, Tasnádi Péter, Trencsényi László, Hunyady Györgyné, Kraiciné Szokoly Mária, Tóthné Pálmai Zita, Malatyinszky Szilárd, Borbély-Pecze Bors Tibor, illetve Molnár Cecilia (Tani-tani Szerkesztősége), Ónody-Molnár Dóra (168 Óra Szerkesztősége), Veszprémi Attila (Új Pedagógiai Szemle Szerkesztősége).
Az ülés napirendjén a pedagógiai szaksajtó, a nevelésügy nyilvánossága szerepelt. Ennek jegyében vezetett pódiumbeszélgetést a 3 újságíró-szerkesztő jelenlétében (Fejér Zsolt, a Tanító szerkesztője visszajelentkezése dacára nem jött el, s ugyan az ülésen több lapszerkesztő, újságíró (Benedek András, Villányi Györgyné, Hudra Árpád) is jelen volt, de jellegzetes, hogy a pedagógiai újságírás több reprezentánsa távolmaradt.)
A bevezető moderátori kérdés a képviselt – különböző típusú, fenntartójú – lapok célcsoportjára, ezzel összefüggésben nyelvezetére vonatkozott. A bevezető exponálta a másik igen aktuális kérdést: az offline-online megjelenés viszonyát.
Veszprémi Attila az online megjelenésbe szorulás helyzetében légüres teret emlegetett. Az online-verzió olykor felkavarja a szakma “állóvizét”, ilyen volt a gyógypedagógiai téma, melyet 2000 olvasó követett, s 50 megosztás.Nehézség, hogy a szerkesztőség kapacitása (egy főállású, egy félállású szerkesztő) az interakcióra képtelen.Hitvallásuk: tudományos alapokon a pedagógiai valósággal szembesíteni az olvasót.
Molnár Cecilia érzékeltette önkéntesek által erőforrás nélkül szerkesztett folyóirat nem is tehet mást. Kevés a visszautasított kézirat a Tani-tani-nál, meghirdetett értékei orientáljék a potenciális szerzőket (szabadság, gyerekközpontúság, autonómia), átlagosan 1000 letöltéssel számolnak közleményenként (heti két frissítés). A blog fb-oldalán közösség szerveződik. Nincs kitüntetett célcsoport: tudósoktól laikusoknak szánják közérthető nyelvezeten írt, sokféle, de 12 000 leütésnyi közleményeiket.
Ónody-Molnár Dóra 10-12 000 nyomtatott példánnyal számol lapja esetében, az online-letöltések elérik a 100 000 főt. A hirdetők a print-változatot részesítik előnyben. (Elkötelezett hirdetőkre és előfizetőkre van szükség.) A szerkesztőség viseli a jogi felelősséget a közlemények igazságtartalmáért (több esetben álltak perben a miniszterrel). A gyakorló pedagógusok – de olykor a kutatók is – nevüket vállalóan nehezen megszólíthatók, feletteseik, fenntartóik tiltják is a nyilatkozatadást. “Nagy a félelemfaktor” – mondta.
A “tartalomszűrés” technológiájának kérdése jogosan következett mindebből. A moderátor kifejtette azt a “királyi” modellt, mely szerint a tudományos (akár nemzetközileg számontartott tudományos) életben számontartott, 2-3 hozzáértő lektor által minősített írások alkotják a primer tudásbázist, ebből táplálkoznak a “szaklapok” (melyek száma meglehetősen megfogyatkozott, tette szóvá Trencsényi László emlékeztetve a megyei (pedagógiai intézek kiadta) regionális, illetve szakmódszertani folyóiratok egykor oly gazdag kínálatára, mely ráadásul szerzők kisebb köreit is műhellyé organizálta). S a “harmadik” lépcső a népszerű, közéleti fórumok rendje (a moderátor ilyennek tartotta számon az egykori Metropolitant). Vajon a kontrolállt közérdekű sajtóorgánum (akár – újra emlékeztetés hangzott el – televíziós, rádiós csatornákon) hová lett? (Kelemen Endre iskolatelevíziós szakember emlékének jutott egy mondat.) Több információra lenne szüksége a közéleti orgánumoknak, mondták a szakemberek. A kormányzat nem áll szóba velük: irányított kommunikáció van, tették szóvá.
A Tani-tani nyitottan kommunikál, kommentelhető, de a tévedés így sem kerülhető el. Veszprémi Attila elmondta, hogy a szerkesztés integráns része a tények ellenőrzése (akár internetes keresők segítségével). Az ÚPSZ Tanulmányok rovata szigorúan és jól lektorélt. De jó szerkesztői munka szükséges – volt ebben egyetértés.
Borbély-Pecze Tibor Bors szakmán belüli visszacsatolást igényelt.
Veszprémi Attila szerint korábban vitálisabbak voltak a tanári szobák – mondta. Ma egymással sem beszélgetnek a kollégák, “csak átkiabálás van” az árkok között. Saját családi tapasztalatai alapján tudott jó példákról, de Fenyő D. György emlékezetes írását idézte, melyben a “hasadások” politológiai elemzése olvasható. Ha van hiteles vezető, vélte, ott kialakulhat a műhely. De “ez a hatalom el akarja a kedvét venni mindentől”. Megismételte a szerkesztőség Takács Géza, korábbi főszerkesztő által megakapozott hitvallását: a primer valóságot megszólaltatni.
A Tani-tani kedvvel közöl pozitív példákat. A szenvedélyes szabadságóhajtás fűti át az oldalakat.
A Kollégium soraiból megszólalók közül Galuska László is a fenntartóktól eredő megnyilatkozási szabadságmegvonás veszélyeit emelte ki. Kajos László azt feszegette, hogy adott körülmények közt vajon feszegethetők-e azok a “műhibák”, vétkek, melyeket politikai felszólítás nélkül is elkövetnek a kollégák. Ritók Nóra arra emlékeztetett, hogy vidéken olyan vezetőcsere ment végbe, mely a műhelyteremtést erősen korlátozza, a kollégák már a fb-n sem vállalnak megnyilatkozást. Hogy fogjuk elhitetni – tette fel a kérdést – a pedagógusokkal, hogy bízzanak magukban? A szakmaiság átrendeződik a nemhivatalos formák közé. Nagy Ádám a nyilvánosság, a történeti emlékezet, a kutathatóság szempontjából őrizné az offline megszólalást – minden hekkelés védelmében. Tasnádi Péter is arra a katasztrófaveszélyre figyelmeztetett, hogy egy-egy szerver is beszüntethetin tevékenységét. Mind Veszprémi Attila és Ónody-Molnár Dóra állást foglalt a print változat szükségessége mellett. Az előfizetők felelősségét emelték ki. Tasnádi Péter másik hozzászólása a fb.csoportok, “jó gyakorlatok” közlői kontrollálatlanságára hívta fel a figyelmet. Pálmai Zita egyenesen “pedagógiai környezetszennyezésről” beszélt, ehhez szolgáltatott szakmája (vizuális nevelés) köréből Ritók Nóra is. Gyűlölködés vagy vita? – kérdezte.
Trencsényi László felhívta a figyelmet a Tani-taniban korábban megjelent interjúkból, portrékból szerkesztett reprezentatív (könyvesboltban is vásárolható) kötetre, a Tanúhegyekre, melyet az MPT gondozott, köszöntötte a jelenlévő szorgos olvasószerkesztőt, Mudri Zsuzsát. Majd az MPT hagyományait felidézve (melyek közül kiemelte, hogy az újjáalakuló közgyűlés 1967-ben szerkesztői posztot választott, a jeles Kiss Árpád személyében, Gábor István, a Népszava újságírója nem csupán az alakuló ülésről tudósított (az általa terjesztett anekdota szerint egy nappal korábban a valódinál), de alapítója volt az egykor működött Pedagógiai Tájékoztatási Szakosztálynak is) azt a kérdést vetette fel, hogy van-e társadalmi szükség az MPT keretei közt ilyen szervezeti egység létrehozására és működtetésére (az alapszabály 10 fő csatlakozását írja elő). Az MPT és az ÚPSZ formalizált kapcsolatáról elmondta, hogy a szerkesztő bizottságban paritásos alapon – a két fél független jelölése után – foglalnak helyet a civil szervezet és az OFI delegáltjai. Felvetette hiányérzetét: a tudományos kutatás, a kutatói közösség, a tudomány szerepéről kevés szó esett. Vajon miért?
A moderátor válaszként felidézte a bevezetőjében említett “háromlépcsős modellt”. Fontosnak tartja az egyetemi szféra megszülalását.
A vita zárószakaszában Pálmai Zita a jó blogok szerepét emelte ki, Kajos László civil támogatók bevonását indítványozta a print-változatok nyomásában. Villányi Jutka az Eötvös-törvény 150. évfordulójára szervezett tudományos konferencia sajtó-résztvevőivel való együttműködést indítványozta. Kéri Katalint idézte a nemzetközi jelenlét fokozását illetően. E körben kialakuló rövid vitában az egyetemi online folyóiratok szétaprózódásának, dezintegrációjának hátrányai, az Új Ifjúsági Szemle, a Civil Szemle impakt faktort szerző lépései jelentek meg.
A résztvevők a folytatásról, az együttműködés szükségéről egyeztek meg, egyben köszönetet mondtak a házigazda META Don Bosco Szakközépiskolának a gondos vendéglátásért.