SZÓKINCS

szakirodalmi összegzés

készítette: Turcsik Katalin

1. Szókészletek

A szókészletekről beszélhetünk egyes nyelvek és az egyén szintjén.

A különböző nyelvek szókészlete kb. egymillió szó.  A nyelvnek a leggyorsabban változó része a szókészlet, mert folyton alkalmazkodnia kell a társadalmi, technikai igényekhez.

A Magyar értelmező kéziszótár szókészlete: 75 ezer szó – köznyelvi szavak, irodalmi szókészlet, tájszavak, szakszavak, zsargonszavak.

Az egyéni szókészlet, más szóval a szókincs passzívan ismert és aktívan használt szavakból áll. A passzív szókincs az egyén által felismert szavak készlete, míg az aktív szókincs a használt szavakból áll.

Az alábbi táblázat mutatja, hogyan nő az egyén szókészlete az életkor növekedésével. Az adatok átlagértékek, az egyéni különbségek nagy eltéréseket mutathatnak.

2 éves aktív szókészlete 300 szó
3 éves aktív szókészlete 1000 szó
4 éves aktív szókészlete 1500 szó
5 éves aktív szókészlete 2000 szó
6 éves aktív szókészlete 2500 szó
7 éves aktív szókészlete 3000 szó
9 éves aktív szókészlete 4000 szó
11 éves aktív szókészlete 5000 szó
átlag felnőtt szókincse 5000-10 000 szó
művelt felnőtt aktív szókincse 10-20 ezer szó
művelt felnőtt passzív szókincse 100 ezer szó

 

2. Szókincs és olvasás

Az olvasástanuláshoz szükséges készségek (figyelem, emlékezet, észlelés, stb.), ismeretek között fontos szerepe van a szókincsnek. Más részről csak a jó színvonalon, értő módon olvasó személyek képesek az olvasás révén önállóan tanulni!

Az értő olvasás feltételei:

Ahhoz, hogy egy olvasott szöveget megértsünk, a szöveg szókészletének 95%-át ismernünk kell. Ha az olvasott szöveg szókészletének több, mint 5%-a ismeretlen, az – a meg nem értésen túl – demotiváló hatású. A túl sok ismeretlen vagy rosszul értelmezett szót tartalmazó szöveg olvasása fárasztó és gyakran okoz ingerültséget, kimerültséget vagy az összezavarodottság érzését. Ilyenkor a legtöbb tanuló feladja a tanulást.

A köznapi szövegek 95 %-a a leggyakoribb 4-5 ezer szóból variálódik (szógyakorisági törvény).

A köznyelvi szövegek szövegértő olvasásának kiinduló feltétele (az olvasáskészség optimális elsajátításának szókészletbeli kritériuma) a leggyakoribb 5000 szó ismerete. Ezt nevezzük az optimálisan fejlett olvasáskészség kritikus szókészletének vagy alapszókincsnek.

 

3. Nyelvi szocializáció és iskolai sikeresség

A különböző társadalmi rétegekbe tartozók más-más nyelvi kódot használnak, ami erősen befolyásolja oktathatóságukat (Basil Bernstein, londoni szociológus, 1958). Az ún. korlátozott nyelvi kódot használó tanulók az iskolában hátrányos helyzetben vannak (szemben a kidolgozott nyelvi kódot használókkal).

A nyelvi kódok jellemzői:

  • eltérő szókészlet
  • jellemző szóválasztások
  • szintaktikai[1] szervezés merevsége/rugalmassága
  • eltérő absztrakciós szint (konkrét/elvolt közlések túlsúlya)

Bernstein ebben látta a hátrányos helyzet és az iskolai kudarcok összefüggését (nem pedig az otthon szerzett ismeretek mennyiségében).

A nyelvi kód által meghatározott kommunikációs jellemzők nemcsak tükrözik, hanem fenntartják, rögzítik is a társadalmi különbségeket.

Pap Mária és Pléh Csaba 1970–71-ben első osztályosokkal végzett vizsgálatai megerősítették Bernstein állításainak általános érvényességét.

A kétféle kód használata között nincs éles határ. Előfordulhat, hogy valaki képes írásban a kidolgozott kódot használni, de nem képes erre akkor, ha beszélni kell, vagy fordítva. Semmiképp sem szabad Bernstein elméletéből arra következtetni, hogy a korlátozott kódot használó gyerekek absztrakciós és értelmi képessége sokkal gyengébb a kidolgozott kódot használókénál.

A tankönyvek a kidolgozott kódban íródnak, a pedagógusok is azt használják. Ezáltal az iskola nem csökkenti, hanem fenntartja a társadalmi különbségeket!

Habár az iskolai kudarcok okaiként nem csupán a nyelvi hátrány és a családi szocializáció jelölhetők meg, ezek alapvetően hozzájárulnak a nagymértékű lemaradásokhoz.

4. Tankönyvek szókincse

Varga Kornél és munkatársainak vizsgálatai (2008) a tankönyvek szókészletének felmérése céljából 99 általános iskolai tankönyvet vizsgált meg. Eredményeiből az alábbi következtetések vonhatók le:

  • A vizsgált tankönyvek teljes szókészlete: 65-ezer alapszó, 60-ezer ige+ főnév+melléknév (tulajdonnevek nélkül).
  • Egy-egy kiadótól származó 3-8. osztályos tankönyvsorozatban átlagosan 40-ezer szó szerepel.
  • A vizsgált tankönyvek teljes szókészletének leggyakoribb 5000 szava csupán a teljes szöveg 83,1%-át fedi le. A 95 %-os lefedéshez (ami a szövegek megértéséhez szükséges) 17800 szó ismeretére lenne szükség.
  • A tankönyvek szövegének megértéséhez nagyobb szókincsre van szükség, mint egy átlagos felnőtt szókincse!

Ugyancsak Varga Kornél egy másik kutatásban a tankönyvi szavak ismeretét vizsgálta mintegy 400 tanulóval. Eredményei nyomán megállapította, hogy igen magas a nem ismert szavak aránya (az alábbi ábra ezt jól alátámasztja), s az egyszerű szavaknál is sok hibás válasz született – a diákok ritkán veszik észre a nem ismert szót.

Köznyelvi és szakszavak az általános iskolai oktatásban

A szójelentések tanítása az olvasástanulás és az ismeretátadás fontos része! A szókincs folyamatos gyarapodása, a szavak jelentésének differenciálódása, elmélyülése az iskolai tanítás és tanulás alapfeladata. Az alsó tagozat feladata az alapszókincs (a leggyakoribb 5000 szó) fejlesztése, s ez elsősorban tanítói feladat. Felső tagozaton és a középiskolában az elmaradások felszámolása mellett a tantárgyi szakszókincs fejlesztése az elsődleges cél. Ebben a szaktanároké a kulcsszerep. A tantárgyi kerettantervek tartalmazzák a kulcsfogalmakat tantárgyanként és évfolyamonként.

 

5. Szókincsfejlesztés

A szókincsfejlesztés problémás pontjai a következők:

  • A szókincsfejlesztéshez szükség van bizonyos mértékű már meglévő szókincsre, amire lehet építeni. Akinek nem elég a szókincse a megértéshez, annak nem tud gyarapodni a szókincse.
  • A szókincs fejlesztésenemcsak a különálló szavak tanulását jelenti, hanem szókapcsolatok és kifejezések megismerését és rögzítését is.
  • Évfolyamonként és tantárgyanként meghatározandó, hogy melyek a fontos szavak, melyeknek ismerete elengedhetetlenül szükséges a fejlődéshez.

A szótanulás feltétele a valódi megértés. Ha a gyermek csak egyszer találkozik a szövegben az elsajátítandó új szavakkal, akkor 20 új szóból átlagosan egyet tanul meg. Ismertnek tekinthető egy szó, ha a tanuló képes helyesen megfogalmazni egy meghatározást és egy példamondatot!

A szótanulás lehet

  • spontán, nem tudatos
  • tudatos – a szavak közvetlen, direkt tanítása megalapozza a későbbi, szövegekből történő önálló tanulásukat is

A szókincsfejlesztés alapelvei:

  • fokozatosság
  • szemléltetés

Szókincsfejlesztő eszközök:

  • Olvasás – ez a leghatékonyabb szókincsfejlesztő eszköz.
  • Feladatlapok – pl. kösd össze a szavakat a meghatározásukkal; melyik szó illik a képhez; melyik szó nem illik a többihez (kakukktojás), szókeresés „betűtengerben”, szinonimák keresése, rokon- vagy ellentétes értelmű szó beírása, stb.
  • Kommunikációs játékok – pl. beszélj a képről, szópóker, szóbridzs, közös történetmesélés, szavak megjelenítése mozgással, stb.
  • Társasjátékok – pl. Boogle, Tabu, Kérdezz – felelek, Alias.
  • Az interneten is számos szókincsfejlesztő játék található. – pl. ezeken a linkeken: http://www.tanulasfejlesztes.ektf.hu/?valaszt=feladat_t1f4 ,      http://www.oveges.hu/diszlexia/hasznos-linkek/fejleszto-jatekok-az-interneten/

 

A szókincs fontossága manapság alulértékelt az iskolákban. Fejlesztésével hatalmas lendületet kaphat a tanulás!

 

Felhasznált irodalom:

 

[1] Szintaktika: mondattan, a szókapcsolatok szerkezetével foglalkozó tudomány.