Emlékezés Békés Pálra
„Csak semmi egyszer volt, hol nem volt, csak semmi ódivatú bevezetés, vágjunk a közepébe! Történetünk első helyszíne: a varázslóiskola, időpontja: manapság, hőse: Fitzhuber Dongó, okleveles mestervarázsló. Pontosabban e pillanatban még nem okleveles. Csodálatos kalandjai éppen az iskola szokásos év végi oklevélosztó ünnepségén kezdődtek.” (Békés Pál: A kétbalkazes varázsló)
2010. május 29-én 54 évesen igen hosszú betegség után elment Békés Pál író.
Olyan író volt, aki majd minden műfajban kipróbálta magát.
Társadalmi feladatai között az IBBY (Gyermekkönyvek Nemzetközi Tanácsa) magyar bizottságának elnöki posztját mintegy évtizeden át is betöltötte.
2005-ben A Nagy Könyv olvasásnépszerűsítő mozgalom ötletgazdája. “Nagyon sokat tett a jövendő olvasónemzedékekért nemcsak mint gyerekkönyvszerző, hanem mint az IBBY magyarországi elnöke is” – idézte fel személyét Závada Pál író, a jóbarát.
Békés Pál minden műfajban maradandót alkotott. A novellákat szerette a legjobban, de életművében regények, szép számú színpadi mű és adaptáció, gyermekkönyvek, valamint műfordítások is szerepelnek.
Pedagógus volt, noha rövid ideig állt a tanári katedrán, ám valamennyi gondolata, ötlete a gyerekekről, a gyerekeknek szólt.
Sokan emlékezünk a VII. Nevelésügyi Kongresszuson elhangzott előadására. Mesélt a szervezetről, az IBBY-ről, melynek vezetője, szólt a társadalomról, amely olykor-olykor megfeledkezik fiairól, az ifjak nemzedékéről, és megosztotta gondolatait a művészet személyiségformáló szerepéről. Idézzünk a 2008. augusztus 28-án elhangzott gondolataiból! „A művészet világa szuverén, önmagáért való, nem közvetlenül az oktatás-nevelés szolgája, mert ha ennek szegődik, akkor nyögvenyelős lesz. Rengeteg művész és alkot6 felismerte e kérdésnek fontosságát. Hajlandóak, képesek részt venni abban, hogy a gyermekkultúra a nevelésben-oktatásban kulcsfontosságú helyén állandósuljon.”
A közel két éve elhangzott szavai szabatosan jelölik ki azt az utat, amely egyaránt érvényes a diákra, mint fogyasztóra, s a művészemberre, mint a tapasztalat, a tudás átadójára. Csak reméljük, álma, vágya megvalósul. Gondolatait a pedagógusok továbbviszik.
“Kedves ember volt, az irigységet nem ismerte, és megtévesztően simulékony modora mögött igazi írót rejtegetett.” – írja visszaemlékezésében Spiró György.
Emlékezzünk rá mindannyian tisztelettel, szeretettel!
2010. május 31.