A tanulási zavarral élők mindennapjai tele vannak olyan eseményekkel és problémákkal, mint bárki másé. Emellett azonban megélnek olyan helyzeteket és nehézségeket is, amelyek részképességzavarukból adódnak. Tanárként, gyógypedagógusként, pszichológusként vagy bármilyen segítő szakemberként, de szülőként is fontos, hogy az egész emberhez tudjunk viszonyulni, és nem csak a problémájához, vagy ahhoz, ami szerintünk, illetve a szakvéleménye szerint a problémája. Ezzel a felvetéssel kezdte meg Tanulásra készen? Csak a zavar zavar? című előadását Kapitány Ervin Pál, gyógypedagógiai tanár, gyógypedagógus, pszichopedagógus, a Diszlexiás Gyermekek Fejlesztéséért Szakosztály tagja, a szakosztály 2022. februári műhelyrendezvényén.
Ahhoz, hogy egy gyermeknek segíteni tudjunk „tanulásra kész állapotba” kerülni, figyelembe kell vennünk az élethelyzetét, az őt ért eseményeket, aktuális érzelmi állapotát, személyiségét, és mindenekelőtt azzal kell foglalkoznunk, ami éppen akkor és ott a legfontosabb a gyermek számára.
Ha negatív magatartási és viselkedési megnyilvánulásokat tapasztalunk a tanulási zavarral élő gyerekeknél, számításba kell vennünk, hogy ezek lehetnek olyan társuló érzelmi, szociális problémák következményei, vagy akár olyan másodlagos neurotizációs folyamat tünetei is, amelyek a tanulási zavar miatt megélt kudarcokból és frusztrációkból fakadnak. A hibás szülői vagy tanári attitűd sokat ronthat a helyzeten, és elősegíti önrontó körök kialakulását, miközben a gyermeknek csak felnőtt segítséggel van esélye változást elérni.
A folyamat részleteiről és a segítségnyújtás módjairól az említett előadás és az azt követő fórumbeszélgetés nyújt bővebb információt. Az előadás anyaga letölthető innen, a teljes műhely pedig visszanézhető az MPT Youtube-csatornáján.