Trencsényi László
A Magyar Pedagógiai Társaság Kiss Árpád Műhelye évekkel ezelőtt, a névadó centenáriuma évében fogalmazta meg először az “abszolút pedagógus” fogalmát – elhatárolva a “kiváló pedagógus – mestertanár” fogalmától, s alapvetően a “gályapadból laboratórium” effektussal jellemezhető pályatükörtől is (és a XIX. század polihisztoraitól is). A gondolkodásban egyre erősebb a gondolat, hogy jellegzetes XX. századi és alighanem magyarországi jelenség az, hogy értelmiségiek kritikus tömege sikeres alkotó-kutató munkájuk mellett (alapvetően örömmel, küldetéstudattal) vállalták a tanári-pedagógusi szerepkört is, s mindkét szférában jelentős életművet tudhatnak magukénak.
A gondolkodáshoz a műhely példatárat rendelt. E példatárban több mint 30 életutat dolgoztunk fel, alapvetően az oral history eszközrendszerével, olyan műhelybeszélgetéseken, ahol jellemzően részt vettek a kiemelt személy hozzátartozói, tanítványai, munkatársai, életútjának kutatói, életrajzírói. A listán többek között pszichológus, könyvtáros, lelkész, író, irodalomtörténész, filozófus, nyelvész, orvos, konduktor, intézményalapító-vezető, költő, ifjúsági vezető, zeneszerző, festő, mérnök, matematikus, oktatáspolitikus, fiziológus, muzsikus szerepelt. A XX. század bonyolult kihívásai közt tették a dolgukat, különböző médiumokon át, különböző korosztályok képviselői számára közvetítettek hitet, emberséget, tudást – miközben kiteljesedett alkotói munkásságuk.
Van-e titok? Van-e specialitásuk? Van-e közös az életutakban, a sorsfordulókra adott önkéntes vagy kényszerű válaszokban, szükségszerű-e mindkét területen innovativitásuk, vannak-e életciklusaikban hangsúlyok a két kifejezésforma között, ennek belső vagy külső okai erősebbek-e?
A gazdag példatár első “keresztelemzését” kínálja vitára az előadó.