Január 15-én Boross Géza, Laurenszky Ernő, Révész György és Trencsényi László adták át a Mozgalompedagógiai Szakosztály által még 2012-ben odaítélt Vasvári Diplomát Novák Ferenc koreográfusnak, a Bihari János Táncegyüttes alapítójának, a Bihari és Honvéd Együttes korábbi művészeti vezetőjének.
A díjátadás alkalmával Révész György méltatta Novák Ferenc pedagógiai tevékenységét :
Mindenekelőtt azzal kell kezdenem, hogy zavarban vagyok. Egyrészt ugyanis a Magyar Pedagógiai Társaság Mozgalompedagógiai Szakosztálya elnökeként az a tisztem és megtisztelő, kedves feladatom, hogy a szakosztály által alapított Vasvári Diploma átadása kapcsán méltassam a díjazott, Novák Ferenc (polgári nevén: Tata) érdemeit, másrészt viszont ebben a teremben valószínűleg én vagyok az egyetlen, aki soha nem voltam aktív táncos, a táncművészethez csak nézőként, és – időnként – botlábú amatőrként volt és van közöm. Mindezt pedig azért tartom szükségesnek hangsúlyozni, hogy előre bocsáthassam: nem ez az oka annak, hogy mondandómban az elvárhatónál talán kevesebb szó esik a táncról, noha tisztában vagyok azzal, hogy a tánc és Tata neve elválaszthatatlanul összetartoznak. Szakosztályunk azonban éppen azért döntött úgy, hogy Novák Ferenc tevékenységét Vasvári Diplomával ismeri el, mert úgy véljük: bár Tata munkásságát méltán ismerték el magas – a Vasvári Diplománál úgy lehet, rangosabb – kitüntetések és díjak sorával, mindezek indokolásából kimaradt, vagy az indokoltnál kisebb hangsúlyt kapott egy igen lényeges mozzanat. A Vasvári Diplomával ugyanis Tata kimagasló táncművészi, koreográfusi, rendezői, együttesalapítói és szervező tevékenységén túl, ám mindezektől elválaszthatatlanul pedagógiai (és nem csak táncpedagógiai!), közösségteremtő és -építő munkáját, eredményeit kívánjuk elismerni.
Ebben az évben lesz a Bihari Együttes 60 éves. Talán nincs is olyan öntevékeny (amatőr) kulturális csoport, együttes, szervezet, amely hat évtizedet megélt! Ennek éltető eleme az az emberformáló közösség, művészetet alkotó pedagógia, amit Novák Ferenc képviselt, noha alap-képzettsége szerint nem pedagógus. Ez a közösségépítő pedagógiai koncepció túllép a néptánc szorosan vett szakmaiságán és egyéniségfejlesztő, műveltséget gyarapító közösségi életformát jelentett. Ez a 60 év titka.
Meggyőződésünk, hogy a Tata által vezetett csoportok, együttesek évtizedeken átívelő létéhez és sikereihez döntő módon járult hozzá, hogy sikerült biztosítani ezeknek a csoportoknak az utánpótlását, és a legkülönbözőbb helyről és közegből érkezett gyerekekből, fiatalokból együttműködő, sőt, együtt élő közösséget kovácsolni.
Azt, hogy mennyire tudatos volt ez az építkezés már a kezdetekben, jól illusztrálja a Táncművészet c. folyóirat 1955. évi 11. számában megjelent olvasói levél:
„El kell mondanom, hogy nálunk a Bihari János Tánccsoportban, már tavaly télen megkezdtük az utánpótlás szervezését. A Klauzál-téri és a környékbeli „játszó utcákból” szedtünk össze vagy tizenhat gyereket, lányokat és fiúkat egyaránt. Az idén már, az iskolák tantestületének és szülői munkaközösségének segítségével, két általános iskola és egy középiskolai kollégium csoportját patronáljuk, ami kb. negyvenöt gyerek táncos nevelését jelenti. Mindez a fenntartó szervezetünknek, a HVDSZ VI. kerületi Kultúrotthonának alig okoz gondokat, de annál több örömet és élményt a gyerekeknek és mindazoknak, akik nevelésükkel foglalkoznak. El kell mondanom azt is, hogy nem egy szülő, vagy tanár kérte segítségünket valamelyik gyerek neveléséhez, és nagyon sok szép eredményről számolhatunk be.
NOVÁK FERENC
a Bihari János Tánccsoport vezetője”
Azt pedig, hogy milyen sikerrel járt a közösségépítés jól mutatja a következő két rövid idézet, mindkettő az „Elmondtuk mi … Biharisok, Tatának című kötetből:
„A mindenkori vezetők Novák Ferenc örökségének legnagyobb értékét ebben a közösséget alakító, formáló és összetartó pedagógiában látták és látják, igyekeznek ennek szellemében munkálkodni.” (123. o.)
„A mai iskolák megannyi problémája közepette sokszor „elvész a gyerek”. A Bihariban kiemelt helyen van, oda tartozik, második otthona és családja az együttes. Művészi értékek átélése és átadása, a világ közös felfedezése, társas együttlétek összessége forrasztja össze ezt a nem mindennapi közösséget.” (124. o.)
Szakosztályunk – és bízvást kijelenthetjük – a Magyar Pedagógiai Társaság felbecsülhetetlennek és minden gyerekekkel (is) foglalkozó számára példa értékűnek tartja ezt a tevékenységet, és Vasvári Diplomával ismeri el, amelyen az áll, hogy „a magyar gyermekek és fiatalok körében több évtizeden át kifejtett áldozatos nevelőmunkája elismeréséül”. Természetesen tisztában vagyunk vele, hogy ehhez nem elég a példa, nem elég az elhatározás; szükséges egy olyan sodró lendületű, ellenállhatatlan személyiség, mint Novák Ferenc. Kívánjuk tehát az elismerés mellé, hogy még sokáig sugározza ezt a közösséget éltető energiát – mindannyiunk javára.