A Magyar Pedagógiai Társaság (kiemelten Ki-Figyel-Ő (gyógypedagógiai), Kisgyermeknevelési, Megértés alapú tanulási, Projektpedagógiai, Robottechnikai szakosztályainak) véleménye a készülő Nemzeti Alaptantervről – Csapodi Csaba miniszteri biztos felkérése nyomán (2026. október)

 

Munkaanyag: 2026-10-08

 

Ez az anyag a feltöltött válaszokat tartalmazza, a 2. és az 5. kérdés esetében azt az eredeti szöveget, amely a feltöltött 5000 karakteres változatnál kicsit hosszabb. A kérdések részletes szövegét itt nem ismételtük meg. 

 

1. Az elképzelt iskolarendszer 

Az óvodásgyermek rugalmas iskolakezdését feltétlenül biztosítandónak tartjuk, akár egy 7-8 éves gyermek is az iskolakészültség szempontjai alapján kezdhessen az első osztályban. Érdemes támaszkodni az óvodapedagógusok-szülők és szakemberek korábbi hagyományosan jó kapcsolatára, mely alapján releváns adatok gyűjthetők és rendezhetők a kisgyermekekről 3-tól 7-8 éves korig.

A Projektpedagógiai Szakosztály hangsúlyozza, hogy a tantervi reform első lépését a meglévő rendszer keretei között érdemes végrehajtani, ugyanis nagyon fontos, hogy ez mielőbb megvalósuljon (de megfelelő előkészítés, átgondolás mellett). Az iskolaszerkezeti reform egészen más jellegű, és sokkal hosszabb előkészítést igényel (de a gondolkodás, kutatás már most is elkezdődhet). Jelen javaslataink jelentős része a meglévő szerkezeti keretek között is megvalósítható. 

A Megértés alapú tanulás szakosztály kiemelkedő fontosságúnak tartja, hogy egyértelmű, lehetséges konszenzuson alapuló – jól értékelhető – kimeneti cél- és követelményrendszer fogalmazódjon meg a kötelező iskolázási ciklus lezárása kapcsán. 

Olyan iskolát képzelünk, amely szakít azzal a hamis illúzióval, félrevezető ideológiával (régen elavult tanulás-, és műveltségelmélettel), mely szerint az egyforma mértékben egyforma metódussal minden iskolásnak juttatott “szellemi táplálék” egységes állagú és tartalmú nemzeti tudást, kultúrát állít elő, és tart karban. Az iskola feladata, hogy szimbolikus, informális (de alapjában véve megrajzolható) közmegegyezéssel (a közmegegyezésbe értve különböző kisebbségek műveltségképét is) általános műveltségnek képzelt gyakorlatias és teoretikus tudások tartós és nyitott állagú kialakításában kulcsszerepet töltsön be. Ez a műveltség részben elismerten stabil, részben felismerten folyamatosan változó. Akár, de nem feltétlenül megannyi “tantárggyal” körbefont tanulási projektté dekódolható elemek viszonylag szervezett rendszere. Tudások, képességek, és érdeklődést tartalmazó komponensek kialakítása, fejlesztésében betöltött koordináló szerep – ez az iskola dolga.

Az általános műveltség elemeihez tartozó tudások azok, amelyek tudományos, esztétikai és technikai-gyakorlati kataszterben is – akár ezek komplexitásában mutatkoznak meg a világban. Relevanciájukon egyszerre értjük az emberiség, társadalom, akár a földi természetnek túlélése szempontjából való fontosságot, de legalább ennyire az egyén és mikrocsoportjainak szempontjából megélhető érvényességet, persze nyomatékosan és kifejezendően elismerve a kettő interdependenciáját, ám egyensúlyukra figyelve. E tudások egy – egyébként komprehenzivitásra, esélyek egyenlőségére, egy demokratikus társadalomhoz illő tudáselosztásra kötelezett iskolában így strukturálódhatnak, ismétlem a kulturális intézmény rendszer más elemeivel szorosan együttműködve. (Ld. következő kérdésre adott választ.)

A gyógypedagógiai kultúrát megjelenítő Ki-figyel- ő Szakosztály mindehhez hozzáfűzi, hogy egy év iskolaelőkészítő az általános iskolákban is hasznos lenne.  A szakképzés esetén a 4+ 1 év technikusi képzés visszaállítása megfontolandó, hogy ne legyen két évre elosztva az érettségi, s aki tovább szeretne tanulni, a negyedik év után mehessen.

Súlyos hiányosságot jelent az ellátórendszerben, hogy a többségi általános iskolákban az ép intellektusú, de súlyos beszéd- és nyelvfejlődési zavarral küzdő gyermekek a heti néhány órás fejlesztés mellett sem tudnak lépést tartani a tananyaggal, miközben kognitív képességeik alapján nem a szegregált gyógypedagógiai intézményekben lenne a helyük. Az érintett tanulók sikeres alapozásához elengedhetetlen lenne a vármegyei szintű, kis létszámú logopédiai osztályok bővítése. Javasoljuk az SNI irányelvek státuszának ismételt átgondolását, és akár jogszabályi rangjának visszaállítását.

 

1. A tantervi rendszer kívánatos modellje     

Az iskolakezdés évei meghatározzák az iskolai beilleszkedési és átmeneti szakaszok hatékonyságát. A gyermekek megfigyelése alapján történjen a fejlesztés, az egyéni bánásmód megvalósítása. A lényeg, hogy az elemi iskolás szeresse meg az olvasást, legyen kíváncsi, merjen kérdezni, az iskolatársaitól, a tanítótól, szüleivel őszinte hangnem alakuljon ki. Egyedül is merjen kezdeményezni. Kezdeményezzen drámajátékokat, dramatizálást, szituációs játékokat. Játékban aktívan vegyen részt. Az alapokat kell biztosítani, netán bepótolni, akár időben – helyben megközelíthetően! – rendelkezésre álló speciális szakember segítségével.

A Projektpedagógiai Szakosztály „mátrix szerkezetet” javasol, melyben megjelennek a tantárgyak vs. transzverzális kompetenciák fejlesztési lehetőségei; hagymaszerkezettel kombinálva: belső mag (közös minimum), középső réteg (X% kötelezően választható), külső réteg: explorációs terület, pl. diákprojektek számára. Növelni javasoljuk a tevékenység-, élmény-, probléma-, és projektalapú tanulás lehetőségeit, és az extrakurrikuláris tevékenységek szerepét az önismeretbővítés, pályaorientáció, tehetségazonosítás és a 21. századi kompetenciák fejlesztése céljából. Az életpálya-építés dedikált órakerettel jelenjen meg (ld. pl. 8.1 in: https://doi.org/10.1556/9789636641962). További javaslatok: ld. 7.3 idézett mű.

A Robottechnikai szakosztály üdvözli a Gutenberg-galaxisra épített tanulás- és iskolakép “megőrizve megszüntetendő” hierarchiáját, s átállást támogatnak az IKT-kultúra gazdagabb (az új nemzedék életformájának is inkább megfelelő) tanulási kultúrára.

Fentiekből következően elképzelhető az alábbi szakaszolás: 

1.) “1-4.  akár egybefüggő “évfolyam” – hagyományosan elemi szakasz. 

Elemei: a tudáshoz vezető technikák iránti érdeklődés fenntartása, fejlesztése, ezek adaptív elsajátítása, mozgásügyesség, játékbátorság, ritmusérzék, képzelet fejlesztése, törekvés algoritmikus gondolkodásra (design thinking); kooperáció, csoportos tanulás kezdeményei; elemi önkép; fejlődésre orientált önértékelés; elemi prezentációs tudás; idegen nyelvi kommunikáció és különböző IKT-alkalmazások képességeinek életkornak megfelelő birtoklása

Eszközök, technikák: dramatikus játék; értő olvasás (meséké, egyszerűbb ismeretterjesztő szövegeké, használati útmutatóké); írás; ismerkedés kulturális intézményekkel; színházzal, múzeummal, mozival, állatkerttel, nemzeti parkokkal; játékos ismerkedés a robotikával; mozgáskultúra-tánc; számolás; tárgykészítés (használati és esztétikai pl. báb); törekvés mértékletes médiahasználatra; vizuális kifejezés és látás; zenei hallás és kifejezés; versmondás (népköltészet és kortárs).

Ajánlott témakörök: az idő (múltbeli történetek); bajtársiasság, segítőkészség; bolt – amíg kenyerünk, ruhánk, könyvünk, telefonunk a boltba kerül; család, szomszédság, szomszédok; halmazállapotok; konfliktusok (társak, családtagok, nemzetek, világrészek között); lakás ( gyerekszoba, hálószoba, étkező, konyha, kamra, mosdó, előszoba, udvar, lépcsőház); munka, gazdaság, pénz; séta a természetben (környezetvédelem); távközlés egykor és ma; településünk hírességei és gondjai; utak, közlekedés stb.

Mindehhez szükségszerűen folyamatos, illetve szakaszzáró fejlesztő szöveges értékelés járul.

2.)  Középső szakasz – 5.-10. diszkrét évfolyam

Komplex projektek, epochàk a környezet (helyi kultúra hivatásos és „amatőr” szereplőinek aktivizálásával), a tanulócsoport és a tanári kar -s besegítő önkéntesek, partnerek, akár szülők, nagyszülők alkalmi bevonódásával; pályaorientációs ökoszisztéma figyelembe vételével.

Forrásfeldolgozás; primer tapasztalatszerzés tárgyak, jelenségek, könyvek, iratok információk felhasználásával – központban a kritikai gondolkodás, a komplex ismeret a jelenségről, a  jelenségről való tudás bizonyos keletkezéstörténeti háttere, másfelől a szükségszerű fejlődéséről szerzett elemi tapasztalatok.

Nagy világnézeti kérdések kihívások. Fontos, több éven áthúzódó projektmag lehet egy Hazàm elnevezésű, mely kezdődhet az identitás és motiváció szempontjából fontos intézménytörténettel, kiterjedhet az iskola székhelye vagy az érintett települések honismereti alapjai, az érintett nemzeti kisebbségek körében tájékozódás, jelentős külföldi diák esetén az anyaország/ok ismerete, határainkon túl élő hagyományos és új magyar diaszpórák ismerete (kapcsolatok), Európa ( EU), nagyvilág, a világűr belakása…

A projektmunkák „nyersanyagai”, tapasztalati forrásai, objektivációi: iskolakert terrárium, erdei iskola, tankonyha, munka- és környezetvédelmi berendezések az iskolában és a „külvilágban” iskolai újság, videófilm, animáció, iskolai évkönyv szerkesztése, iskolabíróság, iskolai parlament, osztály-színjátszó fesztivál, koncert, kiállítás, iskolai közösségi szolgálat színterei,(a projekt-csoport más évfolyamnak – akár közeli óvodának, idősotthonnak, más közösségnek prezentálja „remekét”).

Mindezek a projektek a tanulókkal is egyeztetett választások után elsősorban kooperatív csoportokban valósulnak meg. Prezentációk alapján félévkor és év végén (vagy trimeszter végén) konvertálható szöveges értékelésben jelennek meg melyben az önértékelés – és a csoport értékelése is szerepet kap.

3.) Orientációs szakasz 11.-12. évfolyam

Továbbtanulási, pályaválasztási, állampolgári szerepek, családi szerepek, továbbá fakultatív kínálatból választandó mozgásos vagy művészeti s idegen-nyelvi diszciplináris tantárgyak. 3 kötelező 3 fakultatív. Értékelés: érettségi, mely projekttel “remekkel”, vagy portfólió prezentációjával kiváltható.

Alternatív felvetés: 6+6, és a tankötelezettség határa legyen a 18. életév. Ebben a megközelítésben az utolsó két év lenne csak differenciált (addig egységes, akár lakóhely szerinti körzetes iskola). Az utolsó 2 év lehet szakképzés és lehet gimnázium közép és emelt szinten, diákonként választott tantárgyi struktúrában. Évfolyamok: 1-6. évfolyam: Alapkészségek kialakítása, kreativitást biztosító művészeti, sport tevékenységek, megismerés, kísérletezés alapú természetismeret; 7-10. évfolyam: az ismeretalapú gondolkodás fejlesztése a jelenlegihez hasonló tantárgyi struktúrában, lineáris szerkezetben; 11-12. évfolyam: korábbi eredmények és a kompetencia mérés alapján elágazások a pályaválasztási szándék függvényében: szakképzés, középszintű gimnáziumi képzés és felvételi előkészítő (emelt szintű gimnáziumi képzés) Felkészülés az érettségi vizsgára. Fontos, hogy mindenki kiválaszthassa, hogy milyen tantárgyakat milyen szinten akar tanulni.

 

1.  A kapcsolódó rendszerek összehangolása  

Lehetséges és szükséges a javasolt tantervi rendszerhez illeszteni a pedagógusképzést és a pedagógus-továbbképzést, a középfokú felvételi eljárásokat, valamint az érettségi vizsga (illetve esetleges felsőoktatási felvételi) követelményeit és vizsgarendszerét. Meghatározandó, hogy milyen kölcsönös igazodások és garanciák szükségesek a rendszer koherenciájához.

A pedagógus személyisége sorsdöntő: nyitott, önkritikus, meghallgató és figyelemmel kísérő, segítő, kérdésekkel rávezető legyen, tehát a pedagógus személyisége gyermekközpontú. a pedagógusképzés az alapdokumentumokra épülve egészítse ki a képzés korszerűsítését, a mai reformok és fejlesztési utak alapján. tehát 4 éves Főiskolai-egyetemi szintű óvodapedagógus képzés szükséges, valamint elmélet és gyakorlat előírásainak megfelelően. az alternatív és reformpedagógiai irányzatok, magyar pedagógiai újítások feltétlenül jelenjenek meg az alapdokumentumokban (tanitó- óvodapedagógus közös képzése az átmenetek érdekében, differenciált nevelési elvek elméleti és gyakorlati módszerei, stb.) Kevesebb adminisztráció és több beszélgetés a gyerek körüli felnőttekkel (szülő, -szakemberek) az együttműködés érdekében. Nem oktatni kell a szülőket, hanem rádöbbenteni a miértekre és a hogyanokra. Ezt be kell építeni a helyi alapdokumentumokba .

A Projektpedagógiai Szakosztály javaslata szerint a pedagógusképzés- és továbbképzés illeszkedjen az új tantervhez, egyebek mellett a tevékenység-, élmény-, probléma-, és projektalapú tanulás,  az extrakurrikuláris tevékenységek, az önismeretbővítés, pályaorientáció, tehetségazonosítás és a 21. századi kompetenciák fejlesztése tekintetében, és megfelelő súllyal jelenjen meg az életpálya-építés is (vö. pl. 8.1 in: https://doi.org/10.1556/9789636641962). További javaslatok: ld. 7.3 idézett mű. . Ezek a kompetencia elemek úgy a szaktárgyi, mint az osztályfőnöki munkába s a gazdagon biztosított extrakurrikulumok kereteibe is integrálandók. 

Az 1-6. évfolyam első két évében tanítók tanítsanak, viszont 3-6. évfolyamon, alapvetően – szocializációs felelősségük mellett specializálódásuk szerinti képességfejlesztéssel foglalkozzanak, esetleg kapjanak szerepet az általános iskolai tanárok. A 7-12. évfolyamon csak középiskolai tanárok tanítsanak. a linearitás miatt is. A pedagógus továbbképzési rendszer illeszkedjen az intézményi igényekhez, az igazgatók szakmai önállóságot kapjanak a kiválasztásban. 

Ebben a rendszerben maradjon meg a tanárképző intézmények szerepe a tudományos kutatások transzlációjának mielőbbi megvalósítása érdekében is.

A középfokú felvételi eljárás eltörölni érdemes, csak az utolsó 2 évben lehetne tanulói eredmények alapján meghatározni a differenciálást.

Az érettségi követelmények két szintje elfogadható, a szabad tantárgyválasztással az utolsó két évben, az emelt szintű követelmények teljesítése is megvalósítható.

A Ki-figyel-ő Szakosztály kiemeli: a pedagógusképzés minden szakán több ismeretre lenne szükségük a hallgatóknak a differenciált oktatásról és a neurodivergens gyerekekről, az integrált oktatás során alkalmazható módszerekről (a szemléletformálás hangsúlyosabbá tétele a pedagógusképzésben).

 

1. A megvalósítás és a tartós működőképesség feltételei       

Az „alulról felfelé” való bevezetés lényeges elem. Ismerje meg a nevelőtestület s a partnerek, stakeholderek megannyi reprezentánsa minden tagja az alapdokumentumokat, és az autonóm felelősséggel ténykedő, de az együttműködés szükségét felismerő s gyakorló pedagógus saját területén ezek alapján a gyermeki, tanulói szükségletek szerint érvényesítse – gondozza, „minőségbiztosítsa” fejlesztési tervét a gyermekek megismerése, tudásuk, igényeik alapján.

 A Projektpedagógiai Szakosztály kiemeli: az iskolák kapjanak lehetőséget és költségkeretet kompetens külső szolgáltatók igénybevételére (továbbképzés, tanácsadás, speciális programok, pl. pályaorientációs nap, projekthét) támogatására, innovatív megoldások megismerésére. A tanterv ösztönözze az iskolákat abban, hogy fejlesszék kapcsolataikat környezetük aktoraival (vállalatok, intézmények), kibővítve a tapasztalat alapú tanulás lehetőségeit a diákok számára. (További javaslatok: ld. 7.3 in: https://doi.org/10.1556/9789636641962)

Nyilván modellezni kell az “új valóság” építészeti, technikai, nem kevésbé humán szükségleteit, ennek forrásait, az idevezető út lehetséges optimális szakaszolását – tekintetbe véve legalább középtávon a tanulóifjúság demográfiai, településföldrajzi, szociokulturális adatait – a kialakítandó iskola(művelődési) központok és “holdudvaruk” szempontjából.

Döntést kíván a “bevezetés” tempója is, a lépcsőzetes, felmenő rendszerű bevezetés mellett szólnak racionális érvek, ám egy elhúzódó implementáció szétszaggatja a rendszert, erkölcsileg is „avasítja”.

Nyilván több szempont miatt is érdemes egy “horizontális” implementációs ütemezést mérlegelni. Vállalkozó régiók, centrumok (fenntartók) önkéntesen – mentorálás mellett – vágnak bele, s terjeszkednek. Ez nyilván meghatározott ideig párhuzamos szabályozást kíván, tesz lehetővé, s ehhez igényel szakmai-anyagi támogatást. Mindez nyilván igen költséges! De hiszen “stratégiai ágazat”!

A legfontosabb ezért is a legszélesebb legitimáció, melynek erőteljes kommunikációs igénye van. A felhasználók legszélesebb köre tudatos támogatását kell megszerezni: családokét, a tanulókét, a pedagógustársadalmat, munkahelyeket, továbbtanulási desztinációkat, a pedagógusképzőket. Különösen a médiát!

Az intézményi feltételek biztosításához át kell tekinteni a jelenlegi intézmények adottságait és ésszerű összevonásokkal biztosítani az infrastrukturális feltételeket és a megfelelő humánerőforrást. Biztosítani kell egy támogató rendszert, ami segíti az iskolákat az átalakulásban, majd a működtetésben. Új, átfogó, jól ütemezett pedagógiai programra van szükség, de ennek kialakítása és a NAT módosítása akkor időszerű, ha kialakul a társadalmi konszenzus abban, hogy mit várunk el az iskolától.

Tekintve az implementáció hosszú idejét, s a stratégia tervezett tartósságát: stabil politikai legitimitást is biztosítani kell (akár egy minimum paktummal) különösen egy demokratikus  berendezkedés szükségszerű politikai váltógazdaságára, sajnos nem kizárva egy feudálkapitalista fordulat visszaköszönését sem. Ez utóbbi egyébként az egész projektumot veszélyeztetheti.

A Ki-figyel-ő Szakosztály álláspontja szerint az általános iskolákban is több asszisztensre lenne szükség. Minden alsó tagozatos osztály mellé szükséges lenne egy pedagógiai, gyógypedagógiai asszisztens. Az integráló-inkluzív általános és középiskolákban tanító pedagógusok számára több ismeretre, képzésre lenne szükség a neurodivergens gyerekek együttneveléséhez. Több gyógypedagógusra lenne szükség a többségi általános iskolákban is. A befogadó környezet kialakításhoz több tárgyi eszközre is szükség van. 

Gyógypedagógiai intézményben fontos egészségügyi/ápoló végzettségű szakember állandó jelenléte az intézményben (pl. gyógyszerelés, epilepsziás rohamok hatékony kezelése érdekében). Gyógypedagógiai intézményben képzett pszichológus állandó jelenléte (pl. viselkedés és hangulatingadozás, érzelmi kitörésekben stb. segítséget nyújt) – szülőkkel és gyerekekkel is foglalkozik. Többségi iskolákban SNI tanulókat befogadó osztályok létszáma maximum 15 fő legyen. Többségi iskolában pedagógiai asszisztens, gyógypedagógiai asszisztens folyamatos jelenléte az osztályban. Autizmus specifikus osztályban rugalmasan legyen kezelve a gyógypedagógiai asszisztensek száma. A szakértői vélemény/gyermekpszichiáter véleménye határozza meg, hogy kapjon-e egyéni támogatást. 

Indokolt az SNI tanulók habilitációs órakeretére vonatkozó jogszabály átdolgozása. A heti időkeret jelenlegi meghatározása nem reális. Különböző évfolyamú tanulók összevonásával nem lehet hatékonyan dolgozni. BTMN, SNI tanulók iskolai órakeretét lehetőleg egyéni, maximum osztályszinten lehessen meghatározni. Akinek több különböző BNO kódja van, és ebből kifolyólag több, különböző szakember ellátását igényli, például logopédia és komplex fejlesztés, és ezt biztosítani tudja az intézmény, akkor a heti órakeret meghatározásánál ezt figyelembe lehessen venni. Az általános iskolák “saját” gyógypedagógusai és fejlesztő pedagógusai is kapjanak gyógypedagógiai pótlékot. Javasoljuk annak szabályozását is, hogy a fenntartónak és az iskolának milyen körülményeket kell teremtenie az intézményekben a habilitációs foglalkozások megtartásához.

 

1. Egyéb javaslatok

Szemléletváltás, autonómia, tisztelet, emberi, európai és nemzeti értékek feldolgozása és továbbfejlesztése útján, szabadság biztosításával lehet eredményeket elérni. A stílus, a hangnem fontos eszköze a kommunikációnak, az együttműködésnek, a kapcsolati rendszereknek az oktatásban is.

A Projektpedagógiai Szakosztály javasolja, hogy csökkenjen a túlterhelő tananyag, növekedjenek a társadalmi-gazdasági gyakorlat szélesebb megismerésének, és az életpálya-építési kompetenciák fejlesztésének lehetőségei. A tanterv gondosan kiválasztott és strukturált ismeretek és képességek kialakítását célozza a kapcsolódó attitűdök, felelősség és autonómia fejlesztése mellett. Az iskola jobban készítsen fel a felnőtt életvitel kihívásaira, egyebek mellett pl. pénzügyi/gazdasági és jogi területen is (ld. 5.2.2 in: https://doi.org/10.1556/9789636641962). Az értékelésben kapjon nagyobb szerepet az az életre történő felkészítés szempontjából oly fontos érdeklődés és erősségek detektálása, ösztönzése, elemző értékelése, elismerése (ld. 5.1.3 in: https://doi.org/10.1556/9789636641962). További javaslatok: ld. 7.3 idézett mű. Kapjon nagyobb hangsúlyt a különböző élethelyzetekben történő kommunikáció szóban és írásban, a prezentáció, a vitakultúra, a meggyőzés, a gyakorlati szövegalkotás, továbbá az életviszonyok megértése különböző történelmi korokban, valamint történelmi helyzetek elemzése akár szituációs játékok formájában. Javasolt kiválasztott filmek elemzése és megbeszélése; továbbá komolyabb matematikai ismereteket nem igénylő logikai feladatok, rejtvények megfejtése, megbeszélése is. 

A Megértés alapú tanulás szakosztály visszatérően igényli az oktatás céljának meg- (akár: újra-) fogalmazását. Milyen tudással és képességekkel rendelkezzen a fiatal, amikor kilép a középiskola kapuján? Ennek a kívánt állapotnak a konkrét meghatározása nélkül a fenti kérdésekre adott válaszok nem relevánsak. A tantervi megújítás az oktatási rendszer több, egymással összefüggő elemét érinti. A munkát rendszertervezésben és változások megvalósításában jártas szakemberek koordinálják gyakorló pedagógusok és oktatási szakértők érdemi részvételével. A tervezésnek megvan a logikus sorrendje, csak ez után lehet megtervezni a célhoz vezető utat: a tantervet, a tananyagokat, a pedagógusok támogatását, az értékelést és a bevezetés ütemét.

Trencsényi László szerint nyilvánvaló igény a „projekt” erőteljes támogatása szakmai ajánlásokkal, képzésekkel, szakmai találkozókkal. Jógyakorlatokat lehetőség szerint horizontális tanulás lépéseiként érdemes gyűjteni és terjeszteni (projektbank stb.). Nyilvánvaló, hogy nem szabad eltékozolni a 1985-2010-ig összegyűlt óriási innovációs anyagokat, alternatív és más programok gyűjteményeit.

A Ki-figyel- ő Szakosztály az egészségügyi hálózattal való kapcsolat fontosságát emeli ki. A pedagógust, védőnőt tájékoztassák, hogy a speciális fertőzések kezelésének megtörténtéről (rüh, tetű, ágyi poloska…), úgy, hogy mindenki személyiségi joga védve legyen, a fertőzötté, és az osztály közösségé is. A fejlesztőszobák legyenek megfelelő eszközökkel ellátva. (Nem SNI- függő, de fontos: tisztasági festés biztosítása. SNI eszközök ne csak a KELLO listából legyenek választhatók. Az SNI (TANAK) tanulók számára készüljenek olyan tankönyvek, munkafüzetek, amelyek figyelembe veszik a képességeiket, és a kerettantervben foglaltakhoz is. Ne kelljen háromféle tankönyvből összeollózni a tananyagot. Nyíljon lehetőség fix havi keretösszegre, amely biztosítaná az egyéni szükségletekhez igazodó anyagok, eszközök és terápiás játékok rugalmas beszerzését. A gyakorlati tapasztalatok alapján készült műhelymunkák képzésnek minősüljenek, életszerűségük okán, lehessen kapni érte kreditpontot. (Ez minden intézményre vonatkozóan javasoljuk.)

Megjegyzések: 

• Tekintve, hogy Szakképzési kollégiumunk önálló entitás a Magyar Pedagógiai Társaságban, s dokumentuma is a maga kompexitásában, egyben specialitásában jelentős, a Szakképzési kollégium véleményét külön töltjük fel.
• Jelen munkaanyag ebben a formájában nem közlési célra készült. Szerkesztett változata publikálható lesz, de csak egyeztetés alapján. Szükség esetén egyeztessünk erről! 
• Az anyag eredeti, kicsit bővebb változatát e-mailben is megküldjük, részben azért is, mert félünk attól, hogy a form összetöri a tördelést, ami a szöveg értelmezését nehezíti. 

 

Hozzájárulok ahhoz, hogy amennyiben az általam beküldött szakmai anyag kiválasztásra kerül, úgy azt az Oktatási és Gyermekügyi Minisztérium – a velem történő előzetes egyeztetést követően – a szerzői nevemmel (szervezet esetén a szervezet nevével) együtt nyilvánosságra hozza és közzétegye a hivatalos kormányzati felületeken (kormany.hu). A nyilatkozat bejelölésével nem kizárólagos, időben a hozzájárulás visszavonásáig tartó, díjmentes felhasználási jogot biztosítok az Adatkezelő számára a szakmai anyag közzétételére. Ezt a hozzájárulásomat bármikor, indokolás nélkül jogosult vagyok visszavonni. IGEN