NEFMI
Budapest

T. Cím!

A Magyar Pedagógiai Társaság ügyvezető elnökeként a szakmai-társadalmi konzultációra körözött Közoktatási-törvény koncepcióhoz – fenntartva korábbi véleményünkbe foglalt aggodalmunkat –  az alábbi véleményt fűzzük.

 

 

1. Jogfilozófiai értelemben teljességgel vitatható kiindulópont a bevezetőből, mely szerint „ A 2010. tavaszi országgyűlési választások eredménye egyértelmű felhatalmazást adott arra, hogy új értékalapokra helyezzük az oktatási rendszer egészét. Ennélfogva szükségszerű egy új közoktatási törvény megalkotása is. Az új törvénynek szakítania kell a jelenleg hatályos szabályozás értéksemleges szemléletével, és meg kell teremtenie a nemzeti fejlődés szolgálatába állított közoktatási rendszer és intézményei működésének alapvető szabályait”.

A  választásokon győztes pártok választási programja tételesen mindebből semmit sem tartalmazott.

 

Inszinuáció ugyanakkor ez előző kormányzat/okra- ideértve azt az időszakot is, melyben a FIDESZ, az MDF és a Kisgazdapárt  határozta meg az oktatáspolitikát. Véleményem szerint hamisan kelti azt a látszatot, mintha az 1993-ban politikai konszenzus mellett alkotott Közoktatási Törvény  nélkülözte volna az „értékalapokat”.

 

2. „Az új törvény megteremti azokat a pénzügyi, költségvetési garanciákat is, amelyek révén a jelenleg alulfinanszírozott közoktatási ágazat költségvetési keretei, továbbá a szakfeladatok összhangja megvalósul.”

A mondat semmilyen viszonyban nem áll a kormány takarékosságra intő, az államadósságot ledolgozni kívánó gazdaságpolitikájával.

 

3. „Átadandó műveltségtartalom” – nincsen a világ oktatástudományában olyan érvényes szakmai álláspont, amely ezt a kifejezéspárost  a tanulási folyamatra érvényesnek tekinti.

 

4. A kötelező kerettantervre épülő szabályozás súlyos visszatérés egy korábban tudományosan igazoltan  be nem vált gyakorlathoz.

 

5. A „kiemelt figyelmet igénylő gyermekek” – a kifejezés tudományos értéke kétséges, pedagógiai üzeete azt a látszatot kelti, mintha nem minden gyerek igényel kiemelt figyelmet.

 

6. Sajátos nevelési igényű és beilleszkedési, tanulási és magatartási nehézséggel küzdő gyermekek – a két fogalom egybemosása katasztrofális  veszélyeket hordoz. (biológiai és nevelési deficitet kapcsol egybe  végzetesen).

7.  Miért nem tartalmazza a tervezet az általános művelődési központ intézményét?

8. Jogfosztás a tanulóktól a Házirendet illető való egyetértési jog megvonása.

 

9. Hogy a törvénytervezet nem ismer speciális diákjogokat, csupán magasabb rendű jogszabályokra (a hazánkban törvénnyel bejegyzett Gyermekjogi Egyezményre, alkotmányra utal), szokatlan és hibás felfogás: egyenlőséget teremt gyermeki jog és diákjog között. A hatályos törvény a gyermeki jogokból levezetve értelmes módon definiált diákjogokat.

10. Jogfilozófiailag egyébként erősen vitatható a kötelességek és jogok gyakorlásának egymással való függésbe hozása. (Megjegyzem, hogy az alkotmányelőkészítő bizottság un. kérdőíve is ugyanebben a vitatható felfogásban építkezik,   ráadásul rosszhiszeműen, nemlétező fantomot démonizálva, akkor, amikor a két  dolgot egybefűzi. Bizonyára innen ered a törvénykoncepció ezen hibás kiindulópontja is.)

 

Tisztelettel

 

Budapest, 2011. február 18.

 

 

Trencsényi László

ügyvezető elnök

Magyar Pedagógiai Társaság