Levelek Nigériából, 1964
I.
Yaba, 1964. február 2.
Kedves Árpádom!
Bár szorgalmas levélírónak nem vagy nevezhető, de annál inkább gondoskodsz a messze távolba szakadt barátod szellemi táplálásáról. Nos, a múlt héten megérkezett a Tanulmánykötet újabb „száma” a megküldött Magyar Pedagógiákkal együtt; hálás köszönet kedvességedért. Már is nagy érdeklődéssel lapozgatom a megküldött anyagokat, amelyek révén mégiscsak úgy-ahogy sikerül lépést tartanom az otthoni események, a tudományos munka fejlődésével /bár – Te is tudod, nem minden nevezhető tudományosnak a megküldött publikációkban/. Különben a napokban olvastam a Ped. Szemlében a szegedi egyetem kíváló professzorának önéletrajzát; jót mulattam rajta, habár inkább sírnom kellett volna… Na mindegy. Köszönöm a megtisztelő kérést, hogy ti. számoljak be Nigéria közoktatás-ügyéről. Ezt a tavasz folyamán /az évszakról persze csak otthoni viszonylatban lehet beszélni, mert február-május itt a legrondább hónapok/ el is fogom készíteni, ugy hogy vagy elküldöm majd, vagy ha nyáron sikerül hazalátogatnunk – ami egyáltalán nincs kizárva – akkor magammal viszem. Előbb nem igen készíthetem el, mert jelenleg elég sok dolgom van, meg azután itt nem tud annyit dolgozni az ember, mint odahaza, hiszen több pihenésre van szüksége. Jelenlegi tanítási elfoglaltságom: heti 13 óra a rendes nappali tagozaton és 2 óra az esti tanfolyamon, amelyet aktív tanítóknak tartunk azzal, hogy a College nyújtotta tanári képesítést ők is megszerezhessék /persze nem tudom, hogy ez fog-e nekik sikerülni, mivel semmi background-juk nincs, és a heti 2 óra egyben tartva, alig több a semminél; de hát mindegy, csinálom/. Ehhez járul rengeteg dolgozatjavítás /a hallgatóknak mindig adok egy csomó feladatmegoldást, amit kivétel nélkül mind – legalábbis megpróbálnak – megoldani, és munkájukat mindig be is nyújtják írásban; összehasonlíthatatlanul szorgalmasabb és törekvőbb népség ez a mi diákjainknál/, egyéni foglalkozás és persze az órákra való rendszeres felkészülés. A másodéves hallgatóim a jelen tanév utolsó harmadévében kezdik meg iskolai gyakorlatukat /ebben az évben 6 hetet, a következő, utolsó tanévben 4 hetet fognak iskolában tölteni és tanítani/, úgyhogy megkezdtem módszertani előkészítésüket is. Azt hiszem, elég érdekes, nevelés lélektani alapokon felépített anyagot állítok össze, és most már annyira fejlődtem az angolban, hogy ezeken a jóval bővebb szókincset és fejlettebb beszédkészséget követelő szakdidaktikai előadásokon is jórészt szabadon, a jegyzeteimbe való belepislogás nélkül beszélek. Most írom különben második angol nyelvű tanulmányomat is a nigériai matematikusok Abacus c. folyóiratába.
Nem tudom, értesítettelek-e már arról, hogy Bélát felvették a párizsi Conservatoire rendes hallgatójának, ami azt jelenti, hogy egy fillér tandíjat sem kell fizetnie. Rendkívül szorgalmasan dolgozik a gyerek, napi két órát ezen kívül az Alliance-ban tölt, és most abba a fába vágta fejszéjét, hogy valamilyen ösztöndíj megszerzésével egy éven túl is – amit biztosítottam számára – Párizsban maradhasson, hogy tanulmányait ott fejezhesse be. Jutka benntlakó növendék az ibadani egyetem mellett müködő, a jelen tanévben létesített International Schoolban, amely angol rendszerű grammar school, úgy azonban, hogy a tanulók zömét képviselő amerikai gyerekek iránt támasztott amerikai követelményekre is tekintettel van. Jutka korának megfelelően a Grade III-ba jár, angolt, franciát, matematikát, general science-t, social studies-t, zenét, testnevelést, úszást és első segélyt tanul, műhelygyakorlatokon fémmunkát végez, társadalmi munkában egy csecsemőkórházba jár /minden tanulónak kell valamilyen társadalmi munkát végeznie/, ezen kívül az iskolai énekkarban szerepel. Már egész jól tud angolul és a karácsonykor végződött első termből kitünően jó bizonyítványt hozott haza, angolból pl. B-je /négyese/ volt! Különben minden második péntek délután hazajön hosszú weekendre. /Ibadan olyan messze van Lagostól, mint kb. Győr Budapesttől./ Klári október végén hazautazott, hogy elvégezze a IV. gimnáziumot, és leérettségizzzen. Az egyetemen francia- pszichológia-angol szakra akar jelentkezni, úgyhogy majd Árpáddal összetalálkozhatnak /ha felveszik őket/. A College különben kezd készen lenni, már csak a külön könyvtárépületben dolgoznak. Gyönyörű házakat építettek a staff számára is, ugyhogy jelenleg nemcsak minden hallgató, hanem minden tanár is a College területén lakik. Mi végül is egy több mint ötszobás lakást kaptunk, amelynek földszintjén vannak a lakószobák és emeletén a hálószobák. A lakás épp megfelelő volt, amikor mind a három gyerek velünk volt, jelenleg azonban, jobbadán ketten lévén, némileg lötyögünk benne.
Nagyon tudnám értékelni, ha Rólatok is kaphatnánk újabb beszámolót! Addig is egész családoddal együtt régi barátsággal és szeretettel köszönt
Faragó Laci
Üdvözlet az egész családnak, Irénkét sokszor csókolom
Klári
II.
Yaba, február 7
Kedves Árpád és Irénke!
Klárival együtt hálásan köszönjük kedves leveleteket, amely egyben alkalmat adott számomra arra, hogy Árpádot egyszer s mindenkorra kivegyem a „rossz levélírók” kategóriájából, és a „halogatásnak” ezt a lelkiismereti támasztékát kihúzzam alóla. Szívből örülök, hogy a párizsi út végülis sikerül, és meg vagyok győződve róla, hogy eredményes is volt. Kár, hogy nem tudtam, kb. mikor indultok, mert Bélával közölhettem volna, hogy keressen fel Benneteket; nagyon örültem volna, ha ilyen találkozás létrejöhetett volna. Időközben megkaptam a MP 1964/3-4 számát, amiért legyen szabad hálás köszönetemet nyilvánítanom.
< span style="font-size: 12pt">Különben a mi életünk is a megszokott /nigériai/ mederben folyik, nemcsak a Tiétek odahaza. Dolgom van épp elég: egy matematika-angol, egy matematika-fizika és egy matematika-földrajz szakos csoportunk készül tanulmányainak befejezésére /összesen 60 fő/. Bár akadémikus képzésünket megosztottuk a tanszéken dolgozó 2 amerikai kollégával, de végső soron az én fejem fáj valamennyiükért. Az elsőnek említett csoport februárban végzi utolsó tanítási gyakorlatát, a másik két csoport márciusban. A szokásos tanítási munkámon kívül délutánjaim óravázlatok megbeszélésével és javításával telik, míg a délelőttökön minden tanítástól mentes időben órákat látogatok. Nem mondom, hogy ez nem érdekes dolog, de tekintetbe véve, hogy a jelenlegi időszak a száraz évszak legkellemetlenebb szakasza, felettébb fárasztó. Itt az ember korántsem tud annyit dolgozni, mint odahaza, úgyhogy minden fennmaradó időmet pihenéssel töltöm. Ennek az évfolyamnak június elején lesznek a záróvizsgái, az angol szisztémának megfelelően csakis írásban. A vizsgatételeket a karácsonyi szünetben dolgoztuk ki a kollégákkal, majd azokat a lagosi egyetemmel kellett elfogadtatnunk, mivel az ún. „moderator” szerepét mind a tételek kitűzésében, mind majd jó a dolgozatok elbírálásában az egyetem tölti be, és a diplomát is – amelynek neve Nigerian Certificate of Education – az egyetem fogja kiadni. Persze az egyetemmel nincs sok problémám – szerencsére, mert a matematika tanszék vezetője ott is magyar ember: Farkas Miklós, aki odahaza műegyetemi docens volt. Így növekszik az itt dolgozó hazánkfiainak száma; ha igaz, a közeljövőben vagy egy tucatnyi orvos fog hazulról érkezni /az itteni nagykövetség közlése szerint/. Nemrégiben megismerkedtünk különben a debreceni református és a budapesti evangélikus püspökökkel is, akik az Egyházak világtanácsának enugui konferenciáján vettek részt.
A család különben nálunk is rendben van. Az anya Klári megszokott tevékeny életét éli: olvas, varr és kertészkedik, stb. Bélának ősszel a Conservatoire-on kívül sikerült bekerülnie a Sorbonne-ra is, így egész nap tanul, gyakorol és olvas, rendkívüli ambicióval dolgozik, úgyhogy nem nagyon marad alkalma Párizs „örömeibe” belemerülni. A nagyobbik kislány, Klári, aki ugyanabban a cipőben jár, mint Árpád fiad, képesítés nélküli nevelőként dolgozik Edelényben, és értesüléseim szerint komoly pedagógiai sikereket arat. Leveleiből az csendül ki, hogy élvezi munkáját és igen népszerű a gyerekek között; az egész iskola ismeri, mivel rendkívül sokat kell helyettesítenie. Jutka most már teljesen otthonossá vált az abadani iskolában, folyékonyan fecseg amerikaiul, és az első termben nemcsak matematikából kapott dicséretet, hanem angolból is. Jelenleg a IV. form-ba jár, úgyhogy az a tervem, hogy ha itt maradunk ennek a jobnak a lejártáig, vagyis a jövő év végéig, akkor leteszi vagy 5 tantárgyból a GCE-t at Ordinary Level, amelyet – mint tudod – az V. form végén lehet letenni.
A karácsonyi szünetben különben érdekes kirándulást tettünk: átmentünk a szomszédos Dahomey-be, és így mindenekelőtt megtapasztalhattuk a különbséget egy volt angol és egy volt francia gyarmat között. /Az összehasonlítás az előbbi javára döntött./ De ezen kívül is érdekes dolgokat láttunk: egy falut, amely a szárazföldtől jó messzire, teljes egészében cölöpökön a tenger lagúnáira épült /gondolom, vagy a rabszolga kereskedelem, vagy egy ellenséges törzs nyomása hajthatta oda az embereket, akik csónakon hajtanak a fűszereshez, a gyümölcsöshöz és a textilboltba, meg a bárba/, valamint Közép-Dahomeyban egy rendkívül érdekes történelmi múzeumot. Húsvétkor nem igen mehetünk sehová, mert épp a gyakorlati kiképzés miatt csak egy hetes szünetünk lesz, amit inkább pihenéssel kell töltenem, mint kocsikázással. A nyáron – remélem – megint módunkban lesz valamilyen utazást tenni, de hát erre nézve konkrét terveket még nem kovácsolhattunk.
Ha akad beszámolni valód, ne zárkózz el attól, hogy egy röpke félórát szánj régi barátodra! Szeretettel ölel és kedves családod valamennyi tagját sokszor üdvözli
Laci
Kedves Irénke és Árpád
Nem is olyan rossz dolog egy időre „úriasszony”-nak lenni! Így is talál az ember mindig elfoglaltságot, és főleg ráér sokat és némi elmélyüléssel olvasni – szigorúan csak angol nyelven, hogy a kellemeset a hasznossal kösse össze. Ha a beszélt nyelvet már oly kitűnően érteném, mint az irodalmat, már nem is volna semmi problémám. Most elhatároztam, hogy gyakrabban kell, moziba járnom, , bár nem nagy élvezet, mert ritkán játszanak valamirevaló filmet, éppen a beszéd megértésének gyakorlása céljából, mert a mindennapos társadalmi életben felmerülő témakör elég szűkös.
Sok üdvözlettel az egész családnak
Klári
III.
Yaba, szept. 12
Kedves Árpád!
A napokban érkezett az 1964. évi akadémiai tanulmánykötet; engedd meg, hogy megküldéséért hálás köszönetet mondjak, és egyben felajánljam viszonzásképpen bármilyen olyan munka megszerzését és megküldését, amelyre szükséged lenne, és amelynek megszerzése otthonról esetleg nehézségekbe ütköznék. Magának a kötetnek a részleteibe még nem tudtam belemerülni, csak általában lapozgattam, érdeklődéssel tapasztalván, hogy a metodika-problematika néhány fontos kérdéseit tárgyalja. Olvastam azonban időközben párizsi utadról írt beszámolóidat, meg a Köznevelés jubiláris számában írt cikkedet, nemcsak érdeklődéssel, hanem élvezettel is, mint minden Kiss Árpád írásművet.
Hogy az akadémiai kötetbe még nem tudtam jobban belemélyedni, annak az az oka, hogy a nyári szünidő heteiben eléggé elfog
laltam magamat, részben bizonyos kísérleti munkálatok előkészítésével, amelyek a nigériai diákok matematikatanulásának problémáit kívánják, illetve majd megvilágítani, részben meg hozzáfogtam egy olyan tanulmány elkészítéséhez, amelyet egy évvel ezelőtt Te is javasoltál, Nigéria iskolapolitikájáról, illetve köznevelési rendszeréről. Jelenleg ott tartok, hogy a tanulmány elkészítését – kéziratban – majdnem befejeztem, és mivel meglehetősen belementem – az adatok ismertetésén túlmenően – a problémák társadalmi okainak elemzésébe és megvilágításában, a kézirat jóval hosszabbra sikerült, mint egy szokásos folyóiratcikk. Mielőtt tehát megkezdeném a kézirat átfésülését és gépelését, azt szeretném megkérdezni Tőled, hogy látsz-e lehetőséget az anyag valamilyen formában való megjelentetésére, ugyanis – elég sok dolgom lévén, ugyanakkor, amikor munkabíró képességem vagy korom miatt vagy a trópusi behatások következtében már nem tudja azt produkálni, amit néhány évvel ezelőtt – feleslegesen nem szeretném az időt erre a munkára fordítani. Magam azt gondolom, hogy az anyag problémáidnak felvetésével és a problémák átfogóbb prespektivákba való helyezésével nem teljesen érdektelen; a tanulmány terjedelme 5-6 ív körül látszik mozogni. Persze az is elképzelhető, hogy a tényközlő részletet ki lehet belőle venni, és folyóiratcikként publikálni, viszont azt gondolom, nem is annyira a tények, mint azok okai és összefüggései az érdekesek. Légy szíves, ha érdemesnek gondolod egyáltalán az elgondolással foglalkozni, írd meg nekem légipostán /hogy ne két hónapig tartson, amíg véleményedet megtudom/, látsz-e lehetőséget egy ilyen munka megjelentetésére? Ebben az esetben válaszod érkezésétől számítva maximum egy hónapon belül el tudom küldeni a kéziratot /ha a dologidőben kvadrál, akkor esetleg a Külügyminisztérium időnként idelátogató diplomáciai futárával/.
A nyarat idén elég eseménytelenül töltöttük; home leave-ünk nem volt esedékes, s ha mi fizettük volna az utat haza meg vissza, szinte minden megtakarított pénzecskénket felemésztette volna a puszta útiköltség; így a pénzt inkább egy hazautazásunkat megelőző jövő nyári utazásra tartalékoltuk. Mindössze egy tíz napos autóturát tettünk Dahomeyba, Togoba és Ghanába, és így sikerült néhány szomszédos Nyugat-afrikai országgal megismerkednünk, bár igaz, hogy Dahomeyban előzőleg is voltunk már vagy kétszer, ahová nem különösebb probléma eljutni, lévén, hogy a határ Lagostól mindössze 100kilométernyire van. Mindenesetre ma már egész jó, aszfaltozott utakon lehet eljutni Lagosból Porte Nuovon, Cotonoun és Lomén át Accrába; az út ghanai része nemhogy jó, ha nem egyenest kitűnő, részben meg regényes is, mert az Alsó Volta folyón kompon kell még átkelni /bár már itt is építik nyugatnémet cégek a hídat/. A togoi tavon tettünk ugyancsak egy romantikus kirándulást csáklyával hajtott canoén a festői Togoville-be, azután egy nagy motorcsónak kirándulást a Dahomey és Togo között határként folyó Mono hatalmas tölcsértorkolatában, ahol tenger és folyó harcának eredményeként rengeteg kisebb-nagyobb homokpad-homoksziget keletkezett; ezek egyikének partján láttunk – afrikai tartózkodásunk során elsőízben – egy krokodilt mozdulatlanul napozni.
A múlt tanév végén bocsátottuk ki első végzett növendékeinket; erről meg a vizsgáról részletesen beszámoltam Cser Bandinak; talán Te is láttad ezt a levelet, ha nem, kérd el a Banditól. Két hete megint tanítok egy nyári tanfolyamunkon. Közben a szünidő is közeledik a vége felé: Jutkát 20-án kell visszaszállítani Ibadanba, ahol megkezdi tanulmányait a Fifth Form-ban, míg itt a Collegeban október 4-ével kezdődik az új és számomra immár utolsó tanév. Úgy látszik, hogy „missziómat” nem sikerül teljesítenem, mert a nigériai kormány képtelen egy ún. counterpartot rendelkezésünkre bocsátani, ami azt jelenti, hogy ha távozom, nem lesz kinek átadni a munkát. De hát erről nem tehetek…
Várom tehát válaszodat! Irénkének kézcsókok, a fiúknak üdvözletek! Családi beszámoló is esedékes! Változatlan barátsággal és szeretettel köszönt
F. Laci
IV.
Június 15.
Kedves Árpádom!
Mindenekelőtt három 15-i dátummal kapcsolatban vannak mondanivalóim: május 15-én kaptam meg április 15-én keltezett kedves leveledet /más tapasztalataim is arra utalnak, hogy a közönséges postán küldött anyagok ideérkezésének időtartama kb. 1 hónap/, és ma, június 15-én érkezett leveledben jelzett folyóirat-küldemény: a Köznevelés ez évi első hét száma, továbbá a Ped. Szemle három és a Magy. Pedagógia két száma. Április 15-i leveled óta a Köznevelés f. évi 8. és 9. számait is megkaptam, – és ezúttal nyugtázom az egész eddigi küldeményt. Mondanom sem kell, hogy milyen hálás vagyok Neked, és mennyire köszönöm figyelmességedet. Elutazásom előtt ugyan beszéltem Petróval, és megkértem őt a Kn. Küldésére, a Ped. Szemle szerkesztőségében is tettem hasonló jellegű megjegyzést, de ezeknek a kérdéseknek nem lett foganatjuk. Hiába, csak pedagógiai életünk hívatott szervezőjének van gondja arra, hogy ne hagyja ennek a területnek egy szerény és érdemtelen munkását teljesen kiszakadni külföldi tartózkodása idején a hazai pedagógiai életből!
Legyen szabad remélnem, hogy időközben láttad azt a „beszámolómat”, amelyet húsvét táján készítettem, és elküldtem Szarka elvtársnak meg Szávai Nándinak, és így nagyjából értesültél itteni munkámról, valamint sorsunkról. Sok újat azóta nem mondhatok, legfeljebb azt, hogy időközben tartottam két továbbképző előadást a lagosi tanítóknak, továbbá, hogy a nyáron egy három hetes tanfolyamon fogok közreműködni, szintén tanítók számára, azzal a célzattal, hogy azután ezek esti iskolán elvégezhessék mintegy 4-5 esztendő alatt a College három éves tanfolyamát. /A tanfolyam tehát továbbképző és egyben a College esti tanfolyamaira előkészítő jellegű lesz./
Egyéb híreim főleg családi vonatkozásúak. A legörvendetesebb az, hogy a nyáron, az UNESCO költségén mindkét nagyobbik gyerekünk meglátogathat bennünket. Képzelheted, mennyire örülünk ennek, és milyen izgalommal várjuk őket. A tervem az, hogy Klári innen majd hazautazik, Béla meg helyet cserél vele Párizsban.
Klári különben kitűnően hasznosította a párizsi fél esztendőt: az Alliance-ban a második cours-ra vették fel, amiből hamar levizsgázott, majd elvégezte a harmadik cours-t is, és ma van a negyedik cours-ból írásbeli, jövő szombaton meg a szóbeli vizsgája. Végzett ezen kívül egy Civilisation francaise c. tanfolyamot is /történelem, földrajz, irodalom és művészettörténet/, amelyből szintén a napokban vizsgázik. Szorgalmát és haladását azzal jutalmazom, hogy ideutazása előtt egy hetes brüsszeli és egy hetes római tartózkodást engedélyezek neki. Ha másért nem, hát azért mindenesetre jó volt elvállalnom ezt az UNESCO-állást, hogy gyermekeim számára ezeket az utazásokat és tanulmányi lehetőségeket biztosíthattam. Béla a Zeneakadémián majdnem tiszta ötösre végezte az első évet; ő jövőre egy évig a Conservatoire-ba fog járni, és emellett be kell iratkoznia az Alliance-ba is. Jutka augusztus 1-ig egy elemi iskolába jár /amelyben május végén osztályt ugrott/, a jövő tanévben pedig az ibadani egyetem gyakorlóiskolájaként létesítendő International School tanulója lesz: május 21-én volt a felvételi vizsga, amelyen sikeresen megállta a helyét. Az International Schoolnak amerikai, angol, ausztráliai, újzélandi és nigériai tanárai lesznek; a tanulók egyharmada amerikai, egyharmada nigériai és egyharmada különféle egyéb nemzetiségű lesz. Az iskola az angol General Certificate of Education-ra előkészítő grammar school lesz, amely az osztálytanítás mellett egyéni „programokat” állít össze növendékei számára, hogy „maximálisan biztosíthassa alkotóképességük kifejlesztését” /amint Te jól ismered az ilyesmit a pedagógiai irodalomból/, és hozzám is intéztek már kérdést arra nézve, hogy milyen tárgyak tanulását óhajtom Jutkával kapcsolatban. Persze, elsősorban az angolt, azután franciát, természettudományokat és műhelygyakorlatokat fogom választani, mert ezek a tárgyak felenek meg elsősorban a gyerek érdeklődésének is, akinek határozott matematikai és fizikai hajlamai vannak.
Itt különben most az esős évszak járja, de várakozásunktól eltérően elég ritkán esik /kb. hetenként csak kétszer, amire különben az itteniek azt mondják, hogy egészen kivételes jelenség/, – de viszont úgy esik, mintha óriási dézsákból öntenék. Képzeld, már majdnem teljesen meg tanultam autót vezetni, és a közeljövőben megpróbálom letenni a vezetői vizsgát. Az angol nyelvű Kresz-t mindenesetre már tudom, és itt az érvényes. Mindenesetre a jobboldali közlekedéssel kapcsolatos otthoni beidegzettségem teljesen megszűnt, és tökéletesen átállítódott a baloldalira, – pedig jól emlékszem arra, hogy az elmúlt nyáron mennyire zavart Stockholmban /mint persze gyalogost/ a baloldali közlekedés.
A folyóiratokat egy órája kaptam meg, úgyhogy tanulmányozni még csak ezután fogom azokat. A Magy. Pedagógia új köntöse azonban első pillantásra megnyerte tetszésemet. Érdekelne, ha egyszer időd és alkalmad lenne megírni, hogy a didaktikai értekezleteknek, illetve annak a M. Ped-ban leközölt anyagának milyen visszhangja volt?
Kedvességedért és szívességedért mégegyszer hálás köszönetet mondva, Irénkével és a gyerekekkel együtt változatlan barátsággal és szeretettel köszönt
Faragó Laci
Judit
Az egész családot szeretettel üdvözlöm
Klári
/* Style Definitions */ table.MsoNormalTable {mso-style-name:”Normál táblázat”; mso-tstyle-rowband-size:0; mso-tstyle-colband-size:0; mso-style-noshow:yes; mso-style-parent:””; mso-padding-alt:0cm 5.4pt 0cm 5.4pt; mso-para-margin:0cm; mso-para-margin-bottom:.0001pt; mso-pagination:widow-orphan; font-size:10.0pt; font-family:”Times New Roman”; mso-ansi-language:#0400; mso-fareast-language:#0400; mso-bidi-language:#0400;}