Vélemény az új közoktatási törvény koncepciójáról
A Pedagógusok Szakszervezete ragaszkodik ahhoz, hogy a kormány-előterjesztésben az egyet nem értők között tüntessék fel, álláspontjának részletes ismertetésével. Ennek alapvető indoka, hogy megküldött észrevételeit nem egyeztették vele, nem vezették át a tervezeten, és ennek indokát nem tüntették fel.
A megküldött tervezet a Pedagógusok Szakszervezete szerint nem szolgál alapul ahhoz, hogy a közoktatás rendszerének hatékony, szakszerű, törvényes működéséhez szükséges törvényi szabályozás elkészüljön.
Általános megjegyzések
1. Egy új közoktatásról szóló törvény elkészítése sokkal nagyobb jelentőségű annál, mintsem, néhány napos egyeztetés alapján alapos véleményt lehessen róla mondani. Ezért elfogadhatatlan az a gyakorlat, hogy az elkészült tervezeteket néhány napos egyeztetés után tárgyaltatják meg. Különösen indokolt ez a felvetés akkor, amikor a korábbi tervezethez megküldött észrevételek feldolgozásáról, elfogadásáról vagy elutasításáról semmilyen információt nem bocsát az előterjesztő az érdekeltek rendelkezésére.
2. Az új törvény előkészítésénél nem hagyható figyelmen kívül az a tény, hogy az Országgyűlés még ebben a félévben új Alkotmányt kíván elfogadni. Az Alkotmány és a helyi önkormányzatokról szóló törvény döntően határozza meg a közoktatás új rendszerét, felépítését. Mindaddig, ameddig nem lehet tudni arról, hogy milyen módon alakítják át a helyi önkormányzatokat, nem lehet dönteni abban a kérdésben sem, hogy milyen legyen a feladatok „leosztása”.
3. A közoktatásról szóló törvény választ kell, hogy adjon azokra a nemzetközi egyezményekre, amelyek aláírásával a Magyar Köztársaság kötelezte magát az egyezményben foglaltak végrehajtására. Kiemelkedő szerepe van a Gyermek jogairól szóló egyezménynek, amely például rögzíti a gyermek jogát a véleménynyilvánításhoz. Ezért tételesen választ kell adni arra a kérdésre, hogy milyen módon jelennek meg a gyermek mindenek felett álló érdekével kapcsolatos követelmények, az egyenlő bánásmód érvényesülésével kapcsolatos követelmények, a tan- és tanítás szabadságával összefüggő kérdések stb.
4. A tervezet számos ponton megváltoztatja a hatályos közoktatásról szóló törvény paramétereit. Nem található válasz azonban az átmeneti rendelkezésekre, az átszervezési feladatok megoldására, az átszervezésből eredő többletkiadásokra és ezek költségeinek a fedezésére. Így például ha új és kötelező egységes tantervek kerülnek bevezetésre, akkor minden iskolában át kell alakítani a foglalkoztatás szerkezetét. Egyik szakképesítéssel rendelkező pedagógusból sok, másikból kevés lesz egy adott intézményben vagy esetleg még az országon belül is. Ezért részletes átmeneti szabályokat kell alkotni az új rendelkezések bevezetésére és a régi előírások kivezetésére.
5. Az előterjesztő nem ad valóságos képet azokról a feladatokról, amelyek együtt járnak egy ilyen nagy horderejű átalakítással. Az új törvény azzal a következménnyel jár, hogy valamennyi végrehajtási rendeletet újra kell fogalmazni. Ennek elvégzéséhez azonban ütemterv nem készült. A törvényhez kapcsolódó jogszabályok jegyzékében található meg a pedagógus kamaráról szóló törvény, amely a gyakorlatban azt jelenti, hogy 3 törvényt kell elkészíteni, és ezeknek az összefüggéseiről nem található tájékoztató az előterjesztésben. Így például a pedagógus kamara felépítése, feladatai és az ehhez kapcsolódó költségek kimaradtak az előterjesztésből. Az előterjesztő elhallgatja, hogy minden intézményi dokumentumot újra kell írni és bevezetni, ennek munkaidő és költségvonzata van.
6. Lehetetlenség valós képet kapni a szabályozási feladatok alakulásáról, mivel nem lehet tudni, mi kerül a közoktatásról szóló törvénybe, mi a „életpálya törvénybe” és mi a „kamarai” törvénybe. Ezért sem a feladatokról, sem a költségkihatásáról nincs valós kép. A „kamarai” törvény csak úgy „mellékesen” jelenik meg, mintha nem lenne jelentősége, mint, ha a létrehozása és működtetése nem igényelne semmilyen költséget. Mivel a kamarák az államtól vesznek át feladatot, azt is tudni kéne, hogy az ágazati irányítás mely részének gyakorlásában fog részt venni. Ez érinti a miniszteri jogosítványokat is.
Lényeges annak világossá tétele, törvényben rögzítése, hogy a kamara nem láthat el érdekképviseleti feladatokat.
7. A tervezet véleményezése rendkívül nehéz, mivel az egyes kérdések nem egy helyen, hanem sokszor két, vagy akár három helyen is megjelennek. A „főszöveg” és a mellékletben leírtak nem mindig vannak összhangban. Nem állapítható meg a főszöveg és a mellékletek viszonya. Nem tisztázott, hogy a kimaradt kérdések végleg elmaradnak, vagy átkerülnek a végrehajtási rendeletbe.
Részletes vélemények
1. A vezetői összefoglaló 1.2. foglalkozik az új közoktatási törvény elkészítésének indokaival. Ebből azonban a valóságos okok nem állapíthatók meg. Nem értelmezhető a hatályos közoktatási törvény értéksemleges szemlélete, mivel nem törvényi feladat az oktatás tartalmi kérdéseinek a rendezése. Ez is bizonyítja, hogy az új Alkotmány szövegének ismerete nélkül új közoktatási törvény nem készíthető. Ha az új Alkotmány is tartalmazza az állam és az egyház szétválasztását, a lelkiismereti és vallásszabadság jogát, akkor az államnak kötelessége gondoskodni olyan ellátórendszerről, amely nem kötődik egyetlen valláshoz, világnézethez sem.
< /p>
2. A vezetői összefoglaló 5. pontja foglalkozik az európai uniós kapcsolódásokkal. Ez a pont azonban nem mutatja be valóságosan a tényleges kapcsolódási pontokat az Európai Unióról szóló szerződésben meghatározott célokhoz, valamint az aláírt nemzetközi egyezményekhez való kapcsolódást, az azokban foglaltakkal való megegyezést. A hatályos törvényszöveg 122/A. §-a tartalmazza a megfeleltetést. E mellett meg kell felelni a szolgáltatások szabad áramlása követelményének, azoknak a céloknak, amelyek az „uniós alkotmányban” találhatók. További követelmény a nemzetközi szerződésekben vállaltak teljesítése. Ezek közül is a legfontosabb az 1991. évi LXIV. törvénnyel kihirdetett, A gyermek jogairól szóló, New Yorkban, 1989. november 20-án kelt Egyezmény. Az Egyezmény 3. cikke határozza meg a gyermek mindenek felett álló érdekét, 13. cikke a gyermek jogát a véleménynyilvánítás szabadságára, ehhez kapcsolódóan a tájékoztatáshoz való jogát, 14. cikke a gyermek jogát a gondolat, a lelkiismeret és vallásszabadságra, 15. cikke az egyesülési és gyülekezési jogát a gyermeknek, a gyermek védelmét az erőszak, a támadás, a fizikai és a lelki durvaság ellen a 19. cikk szerint. Nagyon lényeges a 28. cikk, amely szerint az egyezményben részes államok elismerik a gyermek oktatáshoz való jogát, így többek között előmozdítják a középfokú oktatás megszervezését, és ezeket minden gyermek részére megnyitják és hozzáférhetővé teszik. A 29. cikk sorolja fel, hogy a gyermek oktatásának milyen célokra kell irányulnia. A 32. cikk rendelkezik arról, hogy az Egyezményben részes államok elismerik a gyermeknek azt a jogát, hogy védelemben részesüljön a gazdasági kizsákmányolás ellen. Az Egyezmény 19. cikk-jé egyértelművé teszi a szülők közös felelősségét gyermekük neveléséért és fejlődésének biztosításáért. Hasonló rendelkezések találhatók az 1999. évi C. törvénnyel kihirdetett Európai Szociális Chartában vagy az 1993. évi XXXI. törvénnyel kihirdetett Emberi jogok és az alapvető szabadságok védelméről szóló egyezményben. Ezeket a kötelezettségeket be kell mutatni a Kormány részére, azt is elemezve, hogy milyen módon biztosítja e jogok érvényesülését a koncepció.
3. Nem értelmezhető az úgynevezett kerettörvény megjelölés sem, mivel a jogalkotásról szóló 2010. évi LXXX. törvény egyértelművé teszi, hogy mely kérdések nem szabályozhatók törvénynél alacsonyabb szinten. E törvény 4. §-a szerint, ha egy tárgykört törvény szabályoz, törvényben kell rendezni az alapvető jogintézményeket és a szabályozási cél megvalósulásával összefüggő, lényeges garanciákat. Ezért tételesen ki kell mutatni, hogy az új közoktatásról szóló törvénybe miért nem kerülnek be az alapvető gyermeki jogok, tanulói jogok, szülői jogok. Nem értelmezhető, miért nincs jogorvoslati jog a törvényben, holott a tisztességes eljáráshoz való jog mindenkit megillet.
4. A társadalmi konzultáció első fázisának eredményei alatt leírtak nem térnek ki arra, hogy a mintegy 60 ezer pedagógust képviselő pedagógus szakszervezet a megküldött tervezettel kapcsolatosan számos kifogással élt. A leírt egyeztetés elnagyolja, eltakarja a beérkezett véleményeket. Valójában nem ad tiszta képet a Kormánynak ahhoz, hogy dönteni tudjon.
5. A „hatásvizsgálati lap” elnagyolja a feladatokat. Az új törvényhez még további két törvény elkészítését tűzi célul az előterjesztő, és nem ad valóságos tájékoztatást a feladatokról, hiszen át kell írni a teljes tartalmi szabályozást, amely egyébként eredetileg éveken át készült. Hasonló módon a végrehajtási rendeletek elkészítése is nehezen képzelhető el egy év alatt.
A társadalmi költségek alatt leírtak sem fedik a valóságos várható következményeket, hiszen ki sem tér arra, hogy az önkormányzatokra milyen feladatok várnak a teljes rendszer átszervezése terén. Meg sem említi, hogy valamennyi óvodának, iskolának és kollégiumnak új dokumentumokat kell elfogadnia, és ez milyen erőfeszítést kíván, és milyen költségvonzata van. Ebből eredően nem fedi a valóságot, miszerint a konkrét társadalmi csoportok közül egyetlen csoportra sem hárul nagyobb teher. Nem tartalmaz az anyag tájékoztatást a szakképzés átszervezéséről, annak várható következményeiről, például arról, hogy becsülhetően húszezer pedagógust kell elbocsátani.
6. A költségszámítások elnagyoltak és nem terjednek ki minden várható új feladatra. Nincs bemutatva az előkészítő osztály, a Híd-program, a testnevelési órák számának megemelése, a szakmai ellenőrzések növelése, az iskolaérettségi vizsgálatok költsége. Az új paraméterek költségbecslése is megkérdőjelezhető továbbá a helyi óvodák, iskolák alapításának, fenntartásának költségei.
7. A „bevezetés” cím alatt leírtak nem határozzák meg az új közoktatási törvény valóságos indokait. Nem elemzi a hatályos törvény hibáit és azokat a problémákat, amelyeket meg kell oldani. Ezzel szemben nem mutat rá arra, hogy milyen átszervezési feladatokat kell megoldania a helyi önkormányzatoknak, a közoktatás intézményeinek, és ehhez milyen eszközökre, például új követelményrendszerre van szükség. Nem tér ki így sem a pedagógus kamaráról szóló törvényre, annak szerepére és szükségességére.
8. Az „Alapelvekben” leírtak elfogadhatatlanok a következők miatt:
a) A közoktatás rendszerének fenntartása nem az állam feladata, hanem az önkormányzatoké.
b) Nem fogadható el, hogy a tankötelezettség 6 éves korban kezdődik és 17 éves korig tart, különös tekintettel arra, hogy az ingyenességet a tankötelezettség végéig kívánják biztosítani, és az érettségi utáni szakképzés már fizetési kötelezettség alá esik. Ebből az következik, hogy a szakiskola után már nem lehet ingyenes oktatás keretében középiskolai tanulmányokat folytatni.
c) Nincsenek megfogalmazva a törvény tényleges alapelvei: a gyermek mindenek felett álló érdeke, az egyenlő bánásmód követelménye, az önkormányzati felelősség, az intézménylétesítési szabadság, a szektor semleges finanszírozás, a fakultatív hi
toktatás igénylésének joga, az ingyenes ellátáshoz való jog stb.
9. A „közoktatási törvény hatálya” alatt leírtak jelen formájában nem értelmezhetők. Az iskolai oktatás, beleértve a szakképzést is minden esetben a törvény hatálya alá kell, hogy tartozzon, akkor is, ha annak megszervezésére a tankötelezettség után kerül sor. Jelen formájában úgy néz ki a leírt szöveg, mintha például a felnőttoktatás kimaradna az új közoktatásról szóló törvényből.
10. Az „Óvoda” cím alatt leírtakhoz kapcsolódóan fel kell hívni a figyelmet arra, hogy elfogadhatatlan a tankötelezettség javasoltak szerinti szabályozása. Indokolatlan, hogy a gyermekek 6 éves korukban kezdjék meg az iskolát, illetőleg ez alól felmentést a kormányhivatal adjon. Ennek költségeit és eljárási rendjét a tervezet nem mutatja be, holott a fiúk jelentős része 7 éves korában kezdi meg tanulmányait. Elfogadhatatlan az előkészítő osztályok szervezése, mivel e feladatokat a gyermek 8 éves koráig az óvoda a hatályos rendelkezések szerint el tudja látni. Attól, hogy a gyermek nem éri el az iskolába lépéshez szükséges fejlettséget, teljesen indokolatlan a szakértői bizottság véleményének a kikérése, mivel ez a feladat a nevelési tanácsadóhoz tartozik.
Nincs költségbecslés arra vonatkozóan, hogy hány óvodát kell újranyitni, és miből fogják azt fenntartani. Attól, hogy egyik évben 8 gyermek van egy településen, korántsem biztosítható, hogy a következő évben is lesz annyi gyermek. Akkor mi lesz, ha elfogy a gyermek?
10. Az „Általános iskola” cím alatt leírtaknál indokolt végiggondolni a kisiskolák újranyitásának lehetőségét és fenntartását. A tagiskola működtetése és létrehozásának előírása egyébként is csak akkor oldható meg, ha kötelező társulás biztosítja, hogy legyen másik befogadó iskola. Itt kérdésesek a költségek, és arra sincs válasz, mi a teendő, ha elfogy a gyermek?
11. A Híd-program nem támogatható, az e címszó alatt leírtak nem világosak, nem érthető az sem, hogy milyen intézménytípusban lehet ezt a feladatot végrehajtani. Nem értelmezhető, hogy a szakiskolai 9-10. osztály miért nem működhet tovább és láthatja el például ezeket a feladatokat, holott ma is működnek ilyen évfolyamok ebben az iskolatípusban?
12. A „Középfokú iskola” cím alatt leírtak a Híd-programot még homályosabbá teszik. A középfokú iskolát azok a tanulók kezdhetik meg, akik sikeresen elvégezték az általános iskolát vagy a Híd-programot. Ebből arra lehet következtetni, hogy az általános iskola bejezése előtt be lehet lépni ebbe a programba. Ehhez viszont meg kellene határozni azt az alsó életkort, amikor az általános iskolából a tanulót „át lehet irányítani” a Híd-programra. Ellenkező esetben előfordulhat, hogy 12-13 éves tanulókat tesznek ki az általános iskolából.
Ha a középfokú iskolába járás a 23. életévig lehetséges, akkor biztosítani kellene annak ingyenességét is.
13. A „szakiskola” alatt leírtak aggályosak a következők miatt:
a) A szakiskolának ma több funkciója van, és számos olyan tanulónak nyújt felkészítést, akinek nincs általános iskolai végzettsége sem. Ezt a sokszínűséget fenn kell tartani. A 9-10. évfolyamon szerzett ismeretek számos esetben elengedhetetlenek ahhoz, hogy valaki jól felkészüljön a szakma gyakorlására. Ezért a hatályos rendelkezések megtartásával lehetőséget kell biztosítani a hároméves szakiskolai képzésre, és emellett a 9-10. évfolyam utáni szakiskolai képzésre is.
b) Az egységes hároméves szakiskola azzal a következménnyel jár, hogy az itt tanulmányokat folytatók nem fognak tudni érettségi vizsgára felkészülni. Különösen igaz ez abban az esetben, ha megszűnik az oktatás ingyenessége a tankötelezettség végén.
c) Nincs, bemutatva milyen következményekkel járna ez a döntés, hány családot, pedagógust, iskolát érintene és hogyan?
d) Másról szól egyébként a Kormány Nemzeti Intézkedési Terve, amelyben találhatók oktatást, szakképzést érintő részek.
14. A gyógypedagógiai nevelési-oktatási intézményeknél leírtaknál vetődik fel hangsúlyosan a kérdés, hogy mi lesz azokkal az ügyekkel, amelyek nincsenek a koncepcióban. Így például nagyon lényeges a gyógypedagógiai nevelésben-oktatásban való részvételnél a szakértői és rehabilitációs bizottságokra épülő felvételi eljárás kérdése, valamint azok a speciális intézmények, amelyek e területen találhatók. Nincs szó például a fejlesztő iskolai oktatásról vagy a készségfejlesztő speciális szakiskoláról. Ebből arra lehet következtetni, hogy ezek az intézmények megszűnnek. Nem világos a követelményrendszer, a többlettanítási időkeretek, az utazó pedagógusok kérdésköre. Indokolt lenne itt is megtartani a hatályos rendelkezéseket.
15. A pedagógiai szakszolgálatoknál leírtaknál is az a kérdés, hogy a kimaradt szakszolgálatokkal, például a továbbtanulási pályaválasztási tanácsadással mi lesz? Kérdéses, hogy az összes nem szabályozott kérdést rendeletben akarják szabályozni? Akkor ehhez részletes felhatalmazás kell. Az elvi kérdéseknek akkor is törvényben kell megjelennie.
16. A pedagógiai szakmai szolgáltató intézményeknél különbséget kell tenni a hivatali feladatok és a szolgáltatások között. Ezért értelmezhetetlen, hogy a kormányhivatalok tartanak fenn pedagógiai szolgáltatókat. Ismét kérdés, hogy a kimaradt szolgáltatások sorsa mi lesz. Itt is kérdéses, hogy a szabályozást hol oldják meg. Az alapkérdések, például a szolgáltatások megnevezése törvénybe kívánkozik. A részletek szabályozásához pedig felhatalmazást kell kérni.
17. A többcélú közoktatási intézményeknél a „TISZK” feltüntetése tévedés, ez nem konkrét szervezet, hanem egy szervezési elv. Indokolt lenne ezt is átemelni
a hatályos törvényből.
18. Gyakorló intézmények nemcsak óvodák, iskolák lehetnek, hanem kollégiumok is, valamint szakszolgálatot ellátó intézmények is.
19. A 6 és 8 évfolyamos gimnáziumoknál az 5. számú mellékletben kifejtettek teljesen értelmezhetetlenek. Egyrészről olyat többletterheket ír elő, amelynek költségszámításai sehol nem találhatók meg. Két plusz órát, harmadik idegen nyelvet, negyedik idegen nyelv fakultatív tanulását, tanítását, önképzőkörök, szakkörök működtetését. Nincs válasz arra, mi van akkor, ha 20%-nál kevesebb tanuló indul országos tanulmányi versenyen? Mi van akkor, ha a tanuló nem tesz két tárgyból emelt szintű érettségi vizsgát, ha az átlagteljesítmény nem haladja meg az országos átlagot? Ezt a részt teljes egészében indokolt újragondolni. Ha kerettörvényről van szó, akkor meg értelmezhetetlen, hogy ezeket a kérdéseket miért kell törvényben szabályozni.
A javaslat nem veszi figyelembe, hogy már működnek 6 vagy 8 évfolyamos gimnáziumok, hiszen előírja, hogy „várakozási idő nélkül teljesíteni kell a nevelőtestület képzettségi kritériumait, illetve teljesíteni kell a túljelentkezési követelményeket”. Ez a már működő intézmények tekintetében teljesen értelmezhetetlen. Ha pedig ez az elvárás, akkor minden 6 illetve 8 évfolyamos gimnáziumot meg kell szüntetni, és újra kell alapítani.
20. A 7. számú melléklet többcélú intézményeket meghatározó részeiből a térségi integrált szakképző központot ki kell venni, mivel az nem intézmény. Itt is utalni kellene a hatályos szöveg átvételére.
21. A „közoktatási intézmény alapítása, működése és vezetése” című alatt leírtak több helyen kiigazításra szorulnak:
a) A nevelőtestülettel, azonban kimaradt az iskola magasabb évfolyamába lépésről való döntés.
b) Az intézményvezetői pályázati eljárásban nem kaphat szerepet a pedagógus kamara mint egyetértő. A pedagóguskamara sehol máshol nem jelent meg a törvényben, nem lehet tudni feladatait. Az egyetértési jog gyakorlásának objektív kritériumai nem láthatók leírva sehol.
c) Számos kérdés elmaradt, ezek felsorolása külön cím alatt megtalálhatók az észrevételek után. Mindenképpen indokolt lenne azonban átnézni a hatályos törvényszöveget abból a célból, hogy az alapvető, nélkülözhetetlen, technikai jellegű szabályok ne maradjanak ki. Csak egy példát: a rendkívüli szünet elrendelésére szükség lehet a jövőben is, az érettségi vizsgánál szükség lehet miniszteri rendkívüli intézkedésekre. Ezek nem férnek bele egy alacsonyabb szintű szabályozásba.
21. A tanulmányokban való előrehaladás és az értékelés alatt leírtak nem fogják át a közoktatás intézményrendszerét. Nem található utalás a nevelőtestület döntésére az iskola magasabb évfolyamába lépéséről. Nincs rögzítve, hogy az iskola magasabb évfolyamába léphet a tanuló. Érthetetlen, hogy miért kell lehetővé tenni, hogy már az általános iskola első évfolyamán évfolyamismétlésre utasítsák a tanulót. E körben is érdemes lenne megnézni a hatályos szöveget. Az értékelés garanciális elemeit célszerű lenne legalább elveiben átemelni a törvénybe, és a részleteket alacsonyabb szinten szabályozni.
22. A 8. számú mellékletben keverednek az intézményalapítási feladatok és a helyi önkormányzati feladatok. Indokolt ezeket szétválasztani.
23. Értelmezhetetlen, hogy a megyei kormányhivatal kötelező közoktatási feladataként a pedagógiai intézet működtessen. Ebben az esetben ez már hivatali tevékenység, és nem szolgáltatás. Ennek többletköltségei sem kerültek bemutatásra, hiszen ma alapelv, hogy a pedagógiai szakmai szolgáltatást megrendelésre teljesítik. Nem elvetendő gondolat az ingyenes pedagógiai szakmai szolgáltatás, de ebben az esetben ennek költségeit ki kell mutatni. Mi lesz az országos pedagógiai szakmai szolgáltatások sorsa, ki fogja ellátni?
24. A helyi tantervnél és a pedagógiai programnál leírtakkal kapcsolatosan egyértelmű, hogy az iskolák szakmai önállósága a gyakorlatban megszűnik. Nincs rendezve az óvoda, a kollégium, az alapfokú művészetoktatás, a gyógypedagógiai ellátás. Ezeket a dokumentumokat ismét ki kell adni, beleértve a részletes vizsgakövetelményeket. Ezt követően az összes nevelési-oktatási intézménynek új nevelési programot, pedagógiai programot kell készítenie. Indokolt ehhez egy ütemtervet készíteni, lebontva a feladatokat helyi szintig.
25. Indokolatlan az érettségi vizsgák számának a növelése. Nincs arra nézve számítás, hogy a vizsgaszámok növelése milyen költségtöbblettel jár.
26. Az 50 óra közösségi szolgálat kérdése sincs egyértelműen kifejtve. Ki szervezi meg, és ki felel annak megszervezéséért? Ki az a tanuló, akinek nem kell részt vennie ebben, például azért, mert nem tud, mert beteg, mert sajátos nevelési igényű? A pedagógusok kötelesek-e részt venni, és ha igen, milyen ellenszolgáltatás fejében? A bekövetkezett károkért ki a felelős? Nincs bemutatva ennek a feladatnak a költségkihatása, várható hatása a foglalkoztatási piacra. Ha háromszázezren 50 órát ingyen dolgoznak, akkor ennek egy jelentős része feleslegessé teszi az adott feladatot pénzért ellátókat.
27. A szakmai vizsgák körében is szükség van szabályozásra, legalább annyira, hogy állami vizsgáról van szó, és milyen feltételekkel, hogy lehet letenni.
28. Indokolt, hogy a minimális eszköz és felszerelési jegyzék továbbra is kiadásra kerüljön, ezzel a tankönyv- és taneszköz ellátás cím alatti részt ki kell egészíteni.
29. A szakképzés iskolai feladatait, a tanulói jogviszony kérdéseit a közoktatás részeként indokolt szabályozni. A leírtak elfogadhatatlanok a következők miatt:
a) Ha a szakiskolában nincs közismereti oktatás, abban az esetben onnan nem lehet átlépni a középiskolába, csak annak újrakezdésével. Kérdéses, hogy ez a felkészítés ingyenes-e vagy sem.
b) Elfogadhatatlan, hogy megszűnik az érettségire épülő szakképzés. A jelenlegi formában leírtak azzal járnak, hogy a szakközépiskolában másfajta érettségit kell tenni, mint a gimnáziumban.
Érdemes lenne a hatályos törvényszöveget átnézni, és átemelni, ami elfogadható. Indokolt megnézni a tanulókra vonatkozó szabályokat és azokat a részeket, amelyek a szakképzésről szóló törvénnyel teremtik meg az összhangot: munkavédelem, érdekvédelem, szakmai program, felvételi feltételek.
30. A 11. számú mellékletben érdemes újragondolni a házirend tartalmát, mivel olyan kérdéseket is szabályoz, amelyeknek a pedagógiai programban van a helye. A tanulók magatartásának és szorgalmának minősítését nem célszerű a házirendben szabályozni. Indokolt a dokumentumok egyértelmű szétválasztása: az SZMSZ főleg szervezeti kérdéseket rendez, az alkalmazottaknak szól, a házirend a gyermekeknek, tanulóknak, szülőknek. Nem szabályozott az elfogadás, a jóváhagyás kérdésköre. Indokolt megnézni e körben is, mi az, ami átemelhető az új törvénybe. Mellesleg fel kellene tüntetni a kormánytájékoztatóban, hogy minden intézmény, minden dokumentumát át kell dolgozni. Ennek is van munkaidő és költségvonzata, amit be kell mutatni.
31. A sajátos nevelési igényű és a beilleszkedési, tanulási és magatartási nehézséggel küzdő gyermekek, tanulók ügyét külön kell választani. Egyikben a szakértői és rehabilitációs bizottságok, másikban a nevelési tanácsadók járnak el. Indokolt annak rögzítése, hogy a szülő egyetértése nélkül milyen eljárás indítható, és a szakértői véleményben foglaltak nem hajthatók végre. Indokolt biztosítani a szülő egyet nem értése esetén a jegyzői eljárás lefolytatását. Nem értelmezhető, hogy a 14. mellékletben a sajátos nevelési igényű gyermekek körét miért nem veszik át a hatályos törvénytől. Ez azzal a következménnyel jár, hogy minden gyermeket, minden tanulót újra kell vizsgálni.
Indokolt szétválasztani a sajátos nevelési igényű gyermekektől a beilleszkedési, tanulási, magatartási nehézséggel küzdő gyermekektől a tehetséges gyermeket, mivel e körben nincs szükség semmilyen vizsgálatra.
Az e körbe tartozó szabályozásnál is célszerű átnézni a hatályos joganyagot. Nem csak a szervezési kérdések miatt. Mi lesz az időkeretekkel, a mentesítésekkel, a speciális feltételekkel, a jegyzői hatáskörökkel?
Indokolatlan a felülvizsgálatok számának növelése. Az elképzelés technikai kivitelezhetőségét és költségvonzatát be kell mutatni
32. A 15. mellékletben található felsorolás eseti jellegű, és az érintett kör ilyen mértékű kibővítése nem igazán célszerű. Miért nem tartozik ebbe a körbe az egyedül élő szülő gyermek, a részeges vagy durva szülők gyermeke? Ezért mondja a közoktatásról szóló törvény hatályos szövege, hogy az intézmények részt vesznek a gyermek- és ifjúságvédelemmel kapcsolatos feladatok ellátásában a gyermek veszélyeztetettségének megszüntetésében, mivel az számos más esetben is elképzelhető.
33. A „tanulói jogviszony” alatt leírtakban nagyon sok minden keveredik, így például az óvodába történő felvétel és beiratkozás. Indokolt, hogy ezeket a kérdéseket külön-külön tárgyalja a javaslat. Rendezni kell az óvodai, általános iskolai körzetek kijelölését, a felvételi kötelezettséget, valamint egészen pontosan meg kell határozni, hogy mely esetben és módon szűnik meg az óvodai felvétel, a tanulói jogviszony, a kollégiumi felvétel. Ezek garanciális szabályok, amelyeket törvényben kell rögzíteni.
34. A diákönkormányzatoknál meg kell határozni, hogy melyek azok a döntések, amelyekben a véleményét ki kell kérni, például az iskolai, kollégiumi szervezeti és működési szabályzat, házirend elkészítésénél.
35. A „Jutalmazás és fegyelmi felelősség” cím alatt leírtaknál nem értelmezhető az a gondolat, miszerint egyértelművé kell tenni a tanulók és a szülők számára, hogy a nevelés-oktatás folyamatában elvárt normák és szabályok megsértése azonnali és határozott szankcióval jár. Az ártatlanság vélelme mindenkit megillet, így a tanulót is. Ezért van fegyelmi eljárás. Biztosítani kell a jogorvoslat lehetőségét az itt született döntésekkel szemben.
A fegyelmi szabályzat és eljárás 16. számú mellékletben leírtaknál az első pontból kimaradt a kötelesség vétkes megszegése. Ez a gondatlan és szándékos kötelességszegésre vonatkozik. Ha nem áll fenn vétkesség, nem indokolt a fegyelmi eljárás és büntetés sem.
Elfogadhatatlan, a tanköteles tanulót, illetve a szülőt arra lehet kötelezni, hogy új iskolát keressen gyermekének. A kormányhivatal szerepe itt meglehetősen kétséges, hiszen önkormányzati iskolák felvételi ügyeiben kell döntést hoznia.
A fenntartói döntés ellen bírósághoz lehet fordulni jogszabálysértésre, illetve az intézményi szabályzatban foglaltak megsértésére hivatkozással.
A Ptk.-nak a 14 éves korhatárra való hivatkozása nem értelmezhető, mivel a tanulói jogviszonyban nincs jogképesség és cselekvőképesség. Ellenkező esetben a szülő írásbeli hozzájárulására lenne szükség ahhoz, hogy a tanulót feleltessék. Ezért kellene rendezni a kizárás az iskolából fegyelmi büntetést, amelyről a 3. pont nem szól. Nyilvánvaló, hogy az iskolából történő kizárás tanköteles tanulóval szemben nem alkalmazható.
36. A pedagógusok képesítési követelményeivel kapcsolatosan a köz
oktatásról szóló törvény számos korábbi iskolai végzettséget és szakképzettséget is elfogad. Indokolt ezeket is beemelni, ellenkező esetben viszont meg kell mondani, hogy meddig kell, illetve lehet őket foglalkoztatni.
Elfogadhatatlan, hogy a testnevelés szakos tanár minden korlátozás nélkül az „alsó tagozaton” is tanítson. Ez összeegyeztethetetlen az 1-4. évfolyamon folyó munkával és a tanító foglalkoztatásával.
Összességében nem indokolt változtatni a pedagógus szakképzettségeken, mivel azokhoz megfelelő átmeneti szabályokra van szükség. Így például nem értelmezhető az sem, hogy pedagógus munkakörben alkalmazható adott tantárgy oktatására az is, aki szakirányú felsőfokú végzettséggel rendelkezik, és továbbképzés keretében pedagógusi végzettséget szerzett. Milyen továbbképzésről van szó jelen esetben?
Meglehetősen nehéz áttekinteni a megküldött anyagot, mivel például a 17. számú mellékletben keveredik a gyógypedagógiai nevelési-oktatási intézményekben és a nemzeti, etnikai kisebbségi felkészítésben részt vevő intézmények speciális szabálya a pedagógusok szakmai elvárásaival. Indokolt ezeket a részeket letisztázni és különválasztani egymástól.
Elfogadhatatlan az a kitétel, miszerint a közoktatásban alkalmazottaknak mindennapi életvitele meg kell, hogy feleljen a nevelő-oktató munkát végzők és azt segítők kiemelt erkölcsi követelményeinek, a fokozott társadalmi elvárásoknak. Ez a szabály önkényes, nem értelmezhető és visszaélésekre ad okot.
37. A pedagógus kötelességei nem tartalmazzák a munkavégzés legfontosabb szabályait a kötelező óraszámban történő foglalkoztatást, az ahhoz kapcsolódó egyéb munkaidőt, valamint a kötelező óra feletti tanítás elrendelésének és fizetésének szabályait.
38. A pedagógusok képviselete alatt leírtak teljes egészében elfogadhatatlanok. A pedagógusok érdekvédelmét csak és kizárólagosan a szakszervezet láthatja el. A kamarának nem feladata érdekvédelmi feladatok ellátása. Elfogadhatatlan, hogy a pedagóguskamaráról szóló törvény jelenleg nem látható, további jogokat és kötelezettségeket határozhat meg, és etikai normákat, valamint azok betartásának elveit.
39. A szülői jogok kihagyása a törvényből ellentétes azokkal az aláírt nemzetközi egyezményekkel, amelyek a szülőt helyezik középpontba a gyermekének adandó nevelés megválasztásában. Így például az intézmény kiválasztása mellett a fakultatív hit- és vallásoktatás megszervezésének kezdeményezése is a szülőt illeti meg. A szülőnek is joga van véleményt mondani, javaslatot tenni és megismerni az intézményi dokumentumokat. A tervezet sehol nem beszél az adatvédelemről, az azokhoz kapcsolódó különböző intézményi kötelezettségekről, holott a közoktatási intézmények kötelesek minden adatot, amely az alapfeladataikhoz kapcsolódik, nyilvánosságra hozni, és így többek között a szülők rendelkezésére bocsátani.
A szülőket megilleti a jogorvoslat joga az intézményi döntésekben, jogszabálysértés esetén, vagy az intézményi szabályzatok megsértése esetén a bírósághoz való fordulás joga.
40. A finanszírozás cím alatt leírtaknál nem értelmezhető, hogy miért nem köthet a feladatellátásra kötelezett helyi önkormányzat is közoktatási megállapodást. Ugyancsak nem értelmezhető, hogy az egyházi jogi személyeknél miért jelenik meg a vatikáni szerződés, valamint az egyértelmű nyilatkozattétel joga?
42. A nemzetiségi oktatás-nevelés cím alatt leírtaknál nem található a kiegészítő kisebbségi oktatás, amely kiépült rendszer. Megszűnése esetén erről intézkedni kell. Érdemes lenne átnézni a hatályos szöveget, mivel összhangot kell teremteni a nemzeti etnikai kisebbségek jogairól szóló törvénnyel. A hatályos szöveg ezt megteszi. Átvétele esetén ez továbbra is biztosított.
43. Az egyházak által fenntartott közoktatási intézményekre leírtak igazak kell, hogy legyenek a többi nem állami, nem önkormányzati intézményre is. Alternatív iskolák ma is működnek, ha ennek lehetősége megszűnik, akkor erről intézkedni kell.
44. A közoktatás irányítása alatt leírtak kiegészítésre szorulnak. Továbbra is indokolt működtetni az országos köznevelési tanácsot, a közoktatás-politikai tanácsot, az országos kisebbségi bizottságot, valamint emellett a közoktatás érdekegyeztető fórumait. Indokolt megtartani a diákok országos képviseletének lehetőségét és a szülői országos érdekképviseletet is.
45. Az „Önkormányzat, jegyző, főjegyző” cím alatt leírtaknál indokolt megtartani a hatályos rendelkezéseket, például azt is, hogy az óvodai nevelésben való részvételt is ellenőrzi, illetőleg a szakértői és rehabilitációs bizottsági eljárásokban, a nevelési-tanácsadói eljárásokban is közreműködik. Indokolt megtartani azt a feladatot is, hogy közreműködnek a vizsgák szervezésében, valamint az adatszolgáltatásokban.
Nem található utalás arra, hogy a települési önkormányzatok is kötelesek elkészíteni a saját intézményfejlesztési terveiket.
Nem jelenik meg a tervezetben a kistérségi társulás, illetőleg az oktatás regionális szervezésének a lehetősége.
46. A szakmai támogatás alatt leírtaknál ismét meg kell jegyezni, hogy szakértő nemcsak pedagógus lehet, hiszen szükség van pénzügyi szakértőre, jogi szakértőre, közgazdasági stb. szakértőre is. Ezekkel a szakképesítésekkel egyébként lehetséges pedagógiai tevékenységet is ellátni a szakképzésben.
47. Szaktanácsadónál leírtak megfontolást igényelnek. Nem értelmezhető a fél munkaidőben foglalkoztatott szaktanácsadó, illetőleg a tíz évnél nem régebbi nyugdíjasként ellátott ilyen feladat. Szaktanác
sadói tevékenység továbbképzéshez köthető, teljesen mindegy, hogy ki mikor vonult nyugdíjba. Rendezni kell a ma szaktanácsadóit és a ma szakértők helyzetét figyelembe véve a szolgáltatások szabad áramlásának követelményét, amely miatt 2009-ben át kellett alakítani a szabályozást.
48. Érdemes átnézni a hatályos rendelkezéseket, mivel szakmai ellenőrzés nem csak országos lehet. A szakmai ellenőrzésnél egyértelműen ki kell mondani, hogy az ellenőrzést végzőnek nincs intézkedési jogosítványa. A tervezet nem foglalkozik a minőségbiztosítás elemeivel, holott az uniós elvárás. Az intézményi, a fenntartói és az országos feladatok kapcsolódnak egymáshoz. Ma is van egyébként mérés-értékelés, szakmai és hatósági ellenőrzés. Nincsen ez a tény bemutatva, és nincs bemutatva a várható költségtöbblet. a tanév rendje minden évben elrendelt szakmai ellenőrzést a források tükrében.
A törvényi szabályozást igénylő, a tervezetből kimaradt kérdések
1. Számos olyan területre nem tér ki a tervezet, amelynek megjelenítése nélkül nincs mód alacsonyabb szintű jogszabály kiadására. Ezért, ha részleteiben nem is kerül szabályozásra a kérdés, indokolt, hogy a „lényeg” megjelenjen a törvényben, és a további szabályozáshoz felhatalmazást adjon a törvény. Elképzelhető jogtechnikai megoldás a jelenleginél részletesebb kormányrendelet kiadása, amely a törvényben megjelent, de részletesen nem „rendezett” kérdéskörökben tartalmaz részletszabályokat.
a) Mindenképpen törvényi szabályozást igényelnek a közoktatási intézmény működését meghatározó kérdések, így az intézmény létrejöttének, megszűnésének kérdése.
b) Rendezni kell a nyilvántartások kérdését, az adatkezelés kérdéseit, a címerhasználatot, az intézményi minőségbiztosítás kérdéseit, a minőségirányítási programot,
c) A kollégiumi alapprogram kérdéseit, az alapfokú művészetoktatás tartalmi kérdéseit, sajátos nevelési igényű gyermekek ellátásával kapcsolatos tantervi szabályozás kérdéseit,
d) A tanítási év rendjét, a tanítási és képzési idő szabályait, az iskolai és kollégiumi foglalkozások „típusait”, a tanórán kívüli foglalkozások körét, az iskolai könyvtárakat, a kollégiumi foglalkozások feladatait.
e) Megfontolásra érdemes a különböző időkeretek hatályos törvényi szöveghez hasonló szabályozása, amelyre a kerettanterveket építeni lehet. Nem található így megoldás a sajátos nevelési igényű tanulók időkeretére, a nemzetiségi oktatás időkeretére, a napközis foglalkozások időkeretére, a beteg tanulók felkészítéséhez szükséges időkeretre.
f) Indokolt megjeleníteni az oktatásszervezés legfontosabb elveit, a tanítási évet, a tanítási heteket. Rendezni kell a tanuló kártérítési felelősségét, és ehhez kapcsolódóan a nevelési-oktatási intézmény kártérítési felelősségét.
g) A közoktatás része az úgynevezett felnőttoktatás is, amelynek elveit törvényi szinten kell rendezni.
h) Nem található szabályozás arra vonatkozóan sem, hogy a pedagógus közfeladatot ellátó személy.
i) Meg kell határozni az eljárási szabályokat, amelyek rendezik a különböző döntések közlésével kapcsolatos kérdéseket, ehhez kapcsolódóan a jogorvoslat szabályait. Indokolt, hogy törvényi szinten szabályozzák a semmis és a megtámadható döntések kérdéskörét.
2. Törvényi szinten kell egyértelműen meghatározni az intézmények átadásával és megszüntetésével összefüggő kérdéseket, beleértve az önkormányzatok egymás közötti intézményátadását, illetőleg az önkormányzati körből történő kikerülés eljárását és korlátjait.
3. Nem hiányozhat a törvényből a közoktatás finanszírozásának elveit meghatározó szabályozás sem. Legalább az ingyenes szolgáltatások és a térítési díjas szolgáltatások körének az elveit törvényi szinten kell meghatározni, különös tekintettel az alapfokú művészetoktatás szolgáltatásainak. Ugyancsak törvényi felhatalmazás kell a tandíjfizetési kötelezettség, a térítési díj és a tandíj mértékének meghatározása alacsonyabb szintű szabályozásához.
4. Meg kell tartani az értelmező rendelkezéseket, lehetőség szerint a mai szóhasználattal, ellenkező esetben a statisztikai adatszolgáltatás folyamatos végig vitele lehetetlenné válik.
5. Át kell tekinteni az átmeneti rendelkezéseket, melyek azok, amelyek további törvényi szabályozást igényelnek. Mindenképpen ide tartoznak azok a szabályok, amelyek biztosítják a korábbi iskolai végzettségek és szakképzettségek, oklevelek elismerését.
7. Érdemes a törvény 1. számú mellékletét áttekinteni, amely az intézmények részére pontosan meghatározza a kötelező létszámot, valamint a kötelező óraszámokat. A kötelező létszámok meghatározása nem lehet hatósági intézkedés. A közoktatásról szóló törvényben, esetleg a végrehajtási rendeletben meghatározott paraméterek alapján kell olyan helyzetet teremteni, hogy a finanszírozott létszámok megállapíthatóak legyenek. Ehhez azonban világossá kell tenni a felhasználható időkereteket, a pedagógusok kötelező óraszámát, az osztály- és csoportlét
számokat.
8. A vezetők és beosztott pedagógusok kötelező óraszámát egyértelműen meg kell határozni, nem feltétlenül a törvényben. Korábban is kormányrendelet tartalmazta. Ehhez azonban hozzá kell rendelni azokat a szabályokat, amelyből egyértelműen megállapítható, hogy a kötelező óraszám keretében végzett munka mit tartalmaz. Ugyancsak meg kell határozni a le nem kötött idő felhasználásának elveit. Nem mellőzhető annak egyértelmű szabályozása sem, hogy mely esetben lehet többlettanítást elrendelni, és hogy ezért ellenszolgáltatás jár a pedagógusnak.
9. Feltétlen törvényi szabályozást igényel az adatkezelés kérdésköre. A 2. számú melléklet kialakítása több évi tapasztalat eredménye, ebből adódóan indokolt lenne annak átvétele az új közoktatásról szóló törvénybe.
10. Az osztály-, csoportlétszámok meghatározása a finanszírozás egyik leglényegesebb kérdése. Indokolt ezért a jelenlegi szabályozáshoz hasonló megoldást alkalmazni, mivel az bevált. Nem feltétlenül kell minden kérdést törvényi szinten rendezni, elképzelhető alacsonyabb szintű jogszabályban, kormányrendeletben szabályozni a részletkérdéseket.