A Magyar Pedagógiai Társaság Diszlexiás Gyermekek Fejlesztéséért Szakosztálya beszámolója
Szakmai úton jártunk…
Ha azt mondom Ukrajnában jártunk, az maga a kaland, ha azt mondom Kárpátalja, az olyan otthonosan hangzik, az olyan bensőséges. Kis csoportunk arra vállalkozott, hogy felveszi, illetve folytatja, tartalommal tölti meg azt a kezdeményezést, amelyet két évvel ezelőtt a Fővárosi Pedagógiai Intézet indított el. Más módon is hagyományt folytatott Szakosztályunk, mert a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetségét három éve látogattuk meg Székelyudvarhelyen és Kolozsváron. Velük alakult ki a nyári Bolyai Nyári Akadémiával a diszlexiáról szóló 30 órás tanfolyam, ahol hat megyéből vettek részt a tanítók.
Munkács, Ungvár, Csetfalva, Beregszász, Verecke, Huszt, címszavakkal így írhatnánk körül azt amit láttunk, de amit átéltünk, az sokkal nehezebben foglalható mondatokba.
Olyan magyaros vendéglátásban, szívélyes, még kedves túlzásoktól sem mentes fogadtatásban részesültünk, ami minden elvárást messze felülmúlt. Házigazdáink kedves rokonként bántak velünk. Két nagyon felkészült, lelkes kísérőt is kaptunk a „kalandozásainkhoz”. Külön szerencse, hogy általuk az alapos történelmi – földrajzi – gazdasági kitekintés mellett arról is képet nyertünk, hogy a nyugdíjas korú, sok mindent átélt tanárember – Molnár László, aki Bene község iskolájának tanára – és az ifjú Mihók Richard, az Ungvári Állami Egyetem tanársegéde a kisebbségi lét megélésében, életszemléletében, milyen egyezőségeket és generációs különbségeket mutat..
Szakmai programunk a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola, volt megyei törvényszék épületében zajlott. Berki Károly, a Kárpátaljai Magyar Pedagógus Szövetség ügyvezető elnöke fogadott bennünket és szervezte meg a találkozót a környékbeli települések tanáraival. A szakmai konzultáció a diszlexia, diszgráfia, diszkalkulia témakörben zajlott. Berki Károly úr azt fogalmazta meg, hogy a nyári pedagógus továbbképzések sorába indokolt lenne diszlexia kérdéskörrel foglalkozó alapozó tanfolyamot indítani, felkészült elméleti és gyakorlati szakemberek felkérésével, amely a szakosztály közreműködésével valósulhatna meg. Ez lehetne a megkezdett beszélgetés folytatása.
Azt gondoljuk, szakosztályunk az erdélyi tapasztalatokra építve részt tud vállalni ebben a munkában. Élénk eszmecserénk láthatóan jóval több időt igényelt volna, de azzal nyugtattuk magunkat, hogy bizonyosak vagyunk a folytatásban. A meglepően fiatal és nagyon energikus rektor helyettes úr beszélt a főiskola eredményeiről és gondjairól, arról a lenyűgöző ötletességről, amely Orosz Ildikót, a Főiskola elnökét dicséri. A nagyon kevés pénzből úgy tudták felújítani a ma már impozáns, de akkor még igencsak romos épületet, hogy magyar településeket, szervezeteket kerestek meg. A felújított terem annak a településnek a nevét viseli, amely hozzájárult a költségekhez. Így aztán a diákoknak nem a földszint 6-os teremben van matematika órájuk, hanem pl. „Győrben”. A tetőszerkezet felújításához hasonló leleménnyel cserépjegyeket bocsátanak ki.
Aki megvesz egy cserepet, annak neve majd szerepel az iskola honlapján és emléktábláján (www.kmf.uz.ua), egy cserép ára 1800 Ft. A bankszámlaszám: OTP Nyíregyházi fiókja: 11744003-20387349. Egyéni és közösségi „vásárlás” is lehetséges, nem nagy összegről van szó, különösen, ha tudjuk, hogy Ukrajnában ez az egyetlen magyar nyelven működő pedagógusképző intézmény.
Az elnök asszony beszámolt eddigi eredményeikről, az oly fontos, olykor szomorú dolgokról is pozitív derűvel, anekdotázva. Orosz Ildikó által elmondottak világossá tették, miért van égetően szükség Kárpátalján magyar nyelvű felsőfokú képzésre. Mondanivalója a nyitottságot, az együttműködési készséget és azt a magabiztos meggyőződést és erőt sugározta, ami nélkül a főiskola nem kezdhette volna el a működését.
Megfogalmazott néhány olyan szakmai problémát, melynek megoldásához, ha nem is a szakosztály, de a MPT segítséget tud nyújtani. Látható, hogy személyében jóra bízatott a kárpátaljai oktatás ügye.
A MPT DGYFSZ nem csupán Kárpátalja természeti és építészeti szépségeit, az ott élő emberek életének egy-egy pillanatát ismerhette meg, de a pedagógusokat foglalkoztató, országhatárokon átívelő, s bennünket összekötő problémákról is eszmét cserélhettünk. Van arra esély, hogy a megoldásban egymást segítve munkálkodhatunk.
Feladatunknak érezzük, hogy összhangban a Hoffmann Rózsa az oktatásért felelős államtitkár asszony által megfogalmazott elvárásokkal, minél szélesebb körben terjesszük a nemzeti kapcsolatfelvétel, együttműködés lehetőségeit tanárok és diákok számára. Sokat adhatunk, sokat kaphatunk, nagy lehetőségek, nyitott kapuk várnak minket.
Köszönet a csetfalvi iskolásoknak a hangulatos, kedves búcsúestért, valamint a Magyar Pedagógiai Társaságnak és az Öveges Öregdiák Alapítványnak utunk anyagi támogatásáért.
Gondolom, nem csak nekem jutottak eszembe utazásunk során az örökbecsű szavak:
“Senki sem különálló sziget; minden ember
a kontinens egy része, a szárazföld egy
darabja; ha egy göröngyöt mos el a tenger,
Európa lesz kevesebb, éppúgy mintha egy
hegyfokot mosna el, vagy barátaid házát,
vagy a te birtokod; minden halállal én leszek
kevesebb, mert egy vagyok az emberiséggel;
ezért hát sose kérdezd, kiért szól a harang:
érted szól.”
John Donne :Akiért a harang szól
Hatvani Istvánné
Mudri Zsuzsa