Szempontok a Nemzeti Köznevelésről szóló törvénytervezet kapcsán
A tervezet preambuluma pontosan leírja a törvényalkotók szándékát, mely az oktatás legfőbb céljaként a nemzet felemelését jelöli meg. Ennek érdekében kívánja az oktatásügy hagyományait folytatva a felnövekvő nemzedékek hazafias nevelését, művelődését és korszerű tudását biztosítani.
A preambulum kapcsán feltétlenül emlékeznünk kell Rudolf Steiner szavaira, A szociális élet kérdéseiből: „Közéletünk zűrzavara abból ered, hogy a szellemi élet az államtól és a gazdaságtól függ. (…) Régóta üdvösnek tekintik az emberiség előrehaladása érdekében, hogy a nevelésügyet az állam vegye át; s a szocialista gondolkodók alig tudnak mást elképzelni, mint hogy a társadalom saját intézkedéseinek megfelelően nevelje az egyént a maga szolgálatára.”
A preambulumban, megfogalmazottak nyilvánvalóan ellentétben állnak azzal az iniciatívával, mely alapján a Waldorf-intézmények létrejöttek. A jövő nemzedék egyes tagjaiban kibontakozó képességek ugyanis csak akkor gazdagíthatják a társadalmat, ha a szabad szellemi élet résztvevői alakíthatják ki közösségeikben az oktatás és a nevelés formáit.
Fontos megjegyezni, hogy A törvény célja és alapelvei fejezetben megfogalmazott gondolatok számos ponton összecsengenek mindazzal, amit a Waldorf-intézmények is vallanak az oktatásról. (A test, a lélek és az értelem arányos „fejlesztése”, az egyéni bánásmódra való törekvés, a nevelés alapjául szolgáló bizalom, szakmai önállósággal bíró intézmények). Mégis látható, hogy az alapelvek között számos olyan akad, mely az előbbiekben felsoroltakkal ellentétben áll, de legalább is azokat jelentősen korlátozza. A köznevelési törvény paragrafusairól pedig egyértelműen elmondható, hogy nem állnak összhangban az alapelvekben megfogalmazottakkal. Elsősorban az intézmények önállóságát veszélyeztetik a törvénytervezetben foglaltak.
Mivel a tervezet a korábbi oktatási törvényhez képest nagyobb állami szerepvállalást jelez a fenntartás, a finanszírozás, a szabályozás és az ellenőrzés tekintetében, így elmondható, hogy az iskolák önállósága és mozgástere jelentősen csökkenni fog. A törvénytervezet célja egy átlátható és egységes iskolarendszer kialakítása, mely központilag jól vezérelhető. A kirajzolódó törvényi keretek között nehezen értelmezhető a Waldorf-iskolák helye és jogállása az iskolarendszeren belül. A törvénytervezet egészéről padig egyértelműen elmondható, hogy sem szellemiségében, sem tartalmában nem összeegyeztethető a Waldorf-pedagógiával.
A törvénytervezet alapján a következőek tűnnek a legfenyegetőbbnek a Waldorf-iskolákra nézve.
1, Az értékeken alapuló köznevelési rendszer kialakítása (egy meghatározott érték közvetítése).
2, Új tartalmi szabályozás bevezetése – A NAT kiegészítése a közműveltség tartalmaival.
3, Az iskolák és a pedagógusok külső szakmai ellenőrzése.
4, Pedagógus életpályamodell bevezetése, a pedagógusok ellenőrzésének és minősítésének megvalósítása.
5, „Az állami alkalmazottként szereplő pedagógusok bérének Kincstáron keresztül történő közvetlen kifizetése, kormányhivatalokon belüli nyilvántartása, illetve a létszám ellenőrzése.”
6, Új oktatási tartalmak kötelező megjelenítése – pl.: KRESZ, családi életre nevelés, hon- és népismeret.
7, Kiszámítható, követelményeken alapuló iskolarendszer.
8, Az óvodáztatás megerősítése, szigorítása.
E pontokon túl a törvénytervezetben megjelennek még olyan rendelkezések is, melyek bár csak közvetetten, de mégis hathatnak a Waldorf-intézményekre. Ilyen például a Pedagógiai ellátórendszer (nev.tan., szakszolgálatok, pedagógiai intézetek) kormányhivatalok alatti szakigazgatási szervvé alakítása.
Mivel a törvénytervezet számos pontjáról elmondható, hogy képes ellehetetleníteni, de legalább is megnehezíteni a Waldorf-intézmények működését, ezért a Waldorf-mozgalomnak feltétlenül cselekednie kell. Egyrészt morális okokból fontos lenne kifejezni a törvénytervezet szellemiségével kapcsolatos ellenérzéseket, másrészt el kell érni, hogy a törvény elismerje a Waldorf-intézmények létjogosultságát, pedagógiai szabadságát, és az önigazgatáshoz való jogát. Mivel a törvény olyan szintű módosítására egyáltalán nincs remény, hogy az a Waldorf-intézmények számára elfogadható, vagy követhető legyen, arra kell törekedni, hogy annak keretein belül külön fejezet tárgyalja a Waldorf-intézmények jogállását. (Ez esetleg megvalósulhat egy külön miniszteri rendelet keretein belül is, amennyiben a törvény szövegében erre megfelelő módon utalás történik, vagy más módon, ha erre biztosíték érkezik a minisztérium részéről.) A törvénytervezet különböző pontjain említés esik a nem állami és a nem önkormányzati iskolákra. A törvény főszabályaitól való eltérések azonban ezek alapján alig körvonalazhatóak, de még inkább teljesen elégtelenek. Elsősorban a 31.§ jelöl meg a magánintézmények számára sajátos szabályokat. Elegendő szabadságot azonban ez a paragrafus sem nyújt. (Szabadságot csupán a gyermekek felvételében, a csoportlétszámokban, a tandíj meghatározásában, a tanulói jogviszony meghatározásában, és az intézményvezető kinevezésében biztosít.) E kört tovább tágítani valószínűleg nem lehet. A „szabadságokat” ellenben azonnal szűkítik az esetlegesen megköthető köznevelési szerződés feltételei. A feltételek közül talán a 31.§ 7. pontja tűnik a legveszélyesebbnek. A pont törlésével elkerülhető lenne, hogy az önkormány
zat, illetve helyi kormányhivatal megakadályozhassa a köznevelési szerződés létrejöttét. E mellett látni kell, hogy a 33.§ 1. pontja kötelező felvételt ír elő a köznevelési szerződést megkötő iskolák számára. E pont visszavonására elég kevés esély mutatkozik.
Elengedhetetlen lenne tehát egy külön fejezet, vagy rendelkezés magalkotása, az egyházi iskolákhoz hasonlóan, Egységes Világnézeti Iskolák címszó alatt a Waldorf-intézmények számára. Addig is fontos lenne pontosítani a törvénytervezet 5.§ 6. pontját. A szöveg homályosan fogalmaz avval kapcsolatban, hogy minden iskolafenntartó benyújthat-e kerettantervet jóváhagyás céljából.
Jelenleg az új NAT tartalma még nem ismert, ezért csak sejteni lehet, hogy a későbbiekben gondot okozhat majd a Waldorf-pedagógia szabad megvalósításában az a rendelkezés, mely mindössze 10%-ban engedélyezi a helyi tanterv eltérését a kerettantervtől, (a jelenlegi 30% helyett). Természetesen az sem tudhatjuk, hogy az esetlegesen majd a jövőben elfogadott új Waldorf kerettanterv tartalmát mennyiben fogja torzítani az új NAT tartalma. Az viszont biztos, hogy sokat segítene, ha a helyi tanterv 10%-nál nagyobb mértékben térhetne el a kerettantervtől.
A törvénytervezet kapcsán a legfontosabb azonban az lenne, ha sikerülne elérni, hogy a Waldorf-intézmények esetében az állami finanszírozás ne térjen át a pedagógusok bérfinanszírozására. Bár ennek elfogadtatása rendkívül nehéznek ígérkezik, ugyanakkor annak esélyével kecsegtet, hogy sikerülhet elkerülni az életpályamodell bevezetését a Waldorf-iskolákban. E kettő ugyanis elválaszthatatlanul összekapcsolódik a törvénytervezetben. Ugyan mindkét pont sarkalatos pontja a törvénynek, alkalmazásuk a Waldorf-intézményekre a minisztérium számára is komoly fejtörést okozna. Talán nem lenne lehetetlen elérni, hogy a legfelsőbb szinten is belássák, súlyos ballaszttól szabadulnak meg, ha nem akarják intézményeinkre is kiterjeszteni a törvénynek ezen pontjait.
Kispesti Waldorf Óvoda és Általános Iskola Pedagógiai Kollégiuma
Bp. 2011. október 27.