A Kiss Árpád Műhely definíciója az “abszolút pedagógusról”: Nyílt vitáira azokat a javaslatokat fogadja be, amelyek igazolhatóan megfelelnek e meghatározásnak.
Abszolút pedagógus az a személyiség, aki többoldalú kiemelkedő tehetségét az oktatás – nevelés területén bontakoztatja ki.
Faragó Lászlót idézve: „Olyan géniusz, akinek az emberalakítás vágya jelentette léte középpontját.” Tevékenységében a pedagógia sajátos művészetté, a képességek összművészetévé válik.
Az abszolút pedagógus a maga minősített és nyilvánosan bizonyított képességeit a pedagógiai médiumában valósítja meg. Választása nem a történelmi fordulatok kikényszerítette kompromisszum, de szabad elhatározás az önmegvalósításra.
Ez a meghatározás definíció szerint előfeltételezi, hogy az abszolút pedagógus jelentős önálló alkotói tevékenységgel rendelkezzék, és hogy a pedagógiai és az értelmiségi alkotás harmóniában álljon egymással.
Az abszolút pedagógust az önálló alkotói tevékenység magas szintje választja el a kísérletező és újító pedagógusok ugyancsak kiemelkedően fontos többi csoportjától.
Az abszolút pedagógus pedagógiájának középponti eleme a világszerűség. Mindig egy egész világot közvetít a tanuló számára, amely a tudásoknak és magatartásoknak más és más elemekből összetevődő konkrét együttese.
A világszerűségen, a világ egészben való megjelenítésének képességén alapul az abszolút pedagógus mindennapokban is átélhető karizmája.
Az abszolút pedagógus a tudás és a művelődés egyetemességét a maga módján viszi be a gyermekek világába.
Abszolút pedagógiai gondolat, hogy a társadalmi felszabadításnak feltétele a gyermek felszabadítása. A társadalom felszabadítása és a gyermek felszabadítása sokszorosan áthatják egymást.
Meggyőződésünk, hogy az abszolút pedagógusok életművének feltárása és e csoport egyre elmélyülő kutatása erőteljesen át fogja írni a pedagógia történetén kívül a huszadik század magyar eszme- és kultúrtörténetét is.