BESZÁMOLÓ

a Magyar Pedagógiai Társaság 2013-2017 között végzett munkájáról
(az Elnökség vitaanyaga az MPT 2018. május 25-iki küldöttgyűlésre)

1. Méltóan a 125 évhez – az MPT mint a civil szakmai aktivitás színtere

A Magyar Pedagógiai Társaság korábbi küldöttgyűlési határozatának megfelelően a legutóbbi ciklust, s ezen időszakban is a 2016. évet fókuszba állítva egykori megalapítása 125. évfordulójának jegyében töltötte. Mondhatni: „levezető” programjai voltak a mögöttünk lévő évben az 50 év előtti újjáalakítással összefüggő mérlegkészítések. „Méltón a 125 évhez” – szólt a jeligénk,  s a tényekkel való szembenézés során igen-nel kell válaszolnunk. Ez a helytállás az Elnökség álláspontja szerint „történelmi jelentőségű” volt, hiszen az oktatáspolitikai környezet, az intézményközpontosítás, a felsőoktatási intézményrendszer folyamatos átszervezése viszonyai mellett megnehezedett a civil lét fenntartása szervezetileg, anyagilag, s társadalmi presztízsét illetően is – figyelemmel arra, hogy a kormányzattal való hatékony párbeszéd lehetőségei is minimálisak.

Ezenközben a nevelésügy központi társadalmi-politikai kérdéssé vált a mindennapi közéletben. Feladatunk ebben a helyzetben a szakmai igényesség és körültekintő figyelem fenntartása és ösztönzése volt. „Az oktatás közügy!” – fogalmaztuk meg a VII. Nevelésügyi Kongresszus alkalmával még 2008-ban, s ez a mottó – a mottóba sűrített tartalom – az elmúlt években igazolódott. Az oktatásügyi folyamatok – különösen 2010/11 után – elégedetlenséget váltottak ki, nem kis részt meg is mozdították a társadalom jelentős részét. A kormány intézkedései, az ezekkel kapcsolatos reflexiók, különösen az intézkedések ma már tapasztalati szinten is látható következményei az oktatásügyet az egyik legfontosabb társadalompolitikai kihívásként, a jó válaszok megtalálását, s az ebből következő lépések megtételét a társadalmi béke és haladás zálogaként jelenítik meg. Az MPT igyekezett tradíciónak megfelelően a változások legfontosabb elemeivel, tudományos igényességgel foglalkozni. Nem kívántunk szekértáborok küzdelmeiben szerepet vállalni, de fontosnak tartottuk, hogy azokra a kérdésekre, amelyek a magyar oktatás XXI. századi társadalmi szerepét érintik, a XXI. századi válaszokat megfogalmazzuk. A Társaság Szakmai Kollégiuma egyben a különböző megközelítéseket képviselő szakmai csoportok számára a szakmai párbeszéd színterét is biztosította.

A beszámolási időszakban kiemelt fontosságú volt a Társaság alapításának jeles évfordulója. A 125. ünnepi évben szakosztályaink és a tagozatok, ill. az elnökség 31 rendezvényt bonyolítottak le, a résztvevők száma meghaladta a 3500-at. E körben említhetjük a tervezett két nagyobb szabású országos konferenciát, kisebb műhelybeszélgetéseket, filmvetítést, gálaműsort, egyéb rendezvényeket. Hét kiadványt jegyzünk 2016-ban – köztük a társaság történetét végigkísérő kötetet. Újdonság volt a nemzetközi játéknaphoz kapcsolódó, MPT-kezdeményezésű rendezvények kiterjedése több mint 30 településre. 17 szervezeti egységünk készített jubileumi posztert, melyet további kommunikációs célra használhat. A jeles elődök közül Kiss Áron, Domokos Lászlóné, Karácsony Sándor, Kiss Árpád, Nagy Sándor, Loránd Ferenc, Gáspár László, Gyóni Lajosné, Dániel Juli, Dubovszky Károly, Pikler Emmi, Jeney Lajos, Bakonyi Ágnes, Harangi László, Bajkó Mátyás – utóbbi a reformáció 500. évének ünnepeihez kapcsolódóan – emlékének szenteltünk eseményt. Az „abszolút pedagógusok” beszélgetés-sorozatában a matematikus Rényi-házaspár, Pető András, Karácsony Sándor, Burchard Erzsébet, Kokas Klára, Kodály Zoltán, Benedek Marcell, Ujfalussy József, Szabolcsi Bence, Barcsay Jenő, Domokos Lászlóné-Nagy László pályája került fókuszba (a korábbi beszélgetések 13 „hőse” megjelent a jubileumi kötetben).

A honlap Ki-kicsoda rovatában 200-hoz közelít az Emlékezeti Bizottság tagjai által szerkesztett biográfiák száma, a körbe a XIX. századi, XX. század eleji „ősök”, és az újjáalakulás utáni jeles személyiségek portréja is helyet kapott.

Kötelességünknek tartjuk olyan, feltáratlan életművek nyilvánossághoz segítését, mint az ebesi Fiúkfalva alapítója, Pataki Gyula. A kiadáshoz rendre hozzájárult több mint 90 esztendős, aktív tagtársunk lakóhelye, a kispesti önkormányzat. Ugyanilyen, jelentős életmű jelentős szintézise volt Ormai Vera munkája is, melyhez a szerző támogatása mellett, az angyalföldi önkormányzat támogatását is megnyertük.

Az elmúlt esztendő nagy vállalkozása a „magyar Korczak”, a Gettónapló kiadása. A Gyermekérdekek Szakosztálya – Korczak Munkabizottság érdeme, hogy e kiadvány megjelenéséhez megannyi támogatót nyertek meg. Kiemelkedik e sorból a más ügyekben is biztos együttműködő VII. kerületi Önkormányzat, valamint a Takács Etel Alapítvány, és az Egységes Magyarországi Izraelita Hitközség.

A Szakmai Kollégium alapszabály szerint megtartotta üléseit. 2014 októberében Kelemen Elemér az MPT történetének kutatásáról, 2015 márciusban az ifjúságkutatásról Nagy Ádám tartott figyelmet érdemelt előadást, 2015 októberében a gyermeki jogok kerültek középpontba. Gyurkó Szilvia, gyermekjogi szakértő, jogász és Galambos Rita, a Demokratikus Ifjúságért Alapítvány igazgatója, pedagógus fejtették ki álláspontjukat. 2016 januárban tartotta meg tájékoztatóját a diákjogokról Aáry-Tamás Lajos, az oktatási jogok biztosa. Ez év telén az OPKM-ben kiállításon és üléssel méltattuk a jubileumot, zártuk a jubileumi évet. 2017-ben a Civil Közoktatási Platform Kockás könyve, majd az Eötvös József Szabadelvű Pedagógiai Társaság „100 pontja” képezte a konstruktív vita tárgyát. A ciklus utolsó programján az MTA Közoktatási Elnöki Bizottsága képviseletében Pléh Csaba, Halász Gábor és Csapó Benő ismertették álláspontjukat.

Elmondható, hogy a választott (ill. részben delegált) tagok harmada egy alkalommal sem vett részt az üléseken, egy harmaduk tekinthető, aktív, hűséges résztvevőnek, s a harmadik harmad tagjai törekedtek a jelenlétük kifejezésére.

A küldöttgyűlések párbeszédre és karakteres állásfoglalásokra szólító felhatalmazásával élve hallattuk szavunkat a nyilvánosság előtt.

2015-ben az Elnökség konferenciát szervezett  a „9 osztályos alapiskola” pedagógiai kérdéseiről „Expanzió és szerkezetváltás” címmel. A csaknem kétszáz résztvevőt vonzó konferencia körültekintő és körültekintésre intő állásfoglalást fogadott el.

Véleményt formáltunk nyílt elnökségi ülésen az Etikai kódex készülő tervéről. Az ülésen részt vett és a vita kritikus konstruktivitását elismerve hozzászólt Horváth Péter, a Nemzeti Pedagógus Kar elnöke.

2016-ben az érettségi szabályzat tervéről foglalt állást az Elnökség, főképp a szakközépiskolások érdeksérelmeit téve szóvá. Ugyanez év januárjában állást foglalt a magyar oktatás helyzetéről. Ezt követően kifejezte maradéktalan egyetértését a Civil Közoktatási Fórum vonatkozó nyilatkozatával.

Ebben az évben tárgyalást kezdeményeztünk az EMMI oktatásért felelős vezetőivel is, sajátosnak mondható, hogy tárgyalópartnereink már nem dolgoznak ott.

Az Elnökség csatlakozott a „Százak tanácsa” felhívásához a kézírás védelmében.

Az Elnökség mértéktartó-mértékadó állásfoglalást tett közé a PISA-sokk kapcsán.

„Tartalomfejlesztés és közoktatás-fejlesztés” címmel szerveztünk konferenciát jelezvén, hogy a tartalomfejlesztés is csak rendszerszerű fejlesztéssel együtt valósítható meg.

Folytattunk tárgyalást az Oktatási Kerekasztal Tartalomfejlesztési Munkacsoportjának vezetőivel is – szorgalmazták volna csatlakozásunkat -, ám a tárgyalások nyomán az Elnökség úgy döntött: nem kíván biodíszlet lenni, ezt alelnökünk a Kerekasztal következő ülésén el is mondta.

2017-ben a 134/2016. (VI.10.) Kormányrendelet módosításának tervezetéhez fűzött véleményt az Elnökség. A vitára küldött – de a vita után nem változtatott miniszteri – előterjesztésben a MPT Elnöksége a köznevelési intézményrendszer irányításának további centralizálását látja, a Tankerületi Központ vezetője személyi befolyásának növekedését, a tanácsadó testületek összetétele és működési rendje mindehhez díszletként szolgálna. Kritikus véleményét fenntartva az új összetételű Országos Köznevelési Tanács megválasztásánál – más szervezetektől eltérően – nem a bojkottot választotta, hanem jelöltet állított, s megpróbálta a civil szervezetek kiemelkedő aktivistáit delegálni. A választás végeredménye elmaradt várakozásunktól, mindössze Nahalka István lett az OKNT póttagja. Ugyanebben az évben a Diszlexiás Gyerekek Fejlesztéséért Szakosztály csatlakozott az un. Taigetosz-törvényt elitélő szervezetekhez, a kezdeményezéshez csatlakozott az MPT Elnöksége is.

Ugyancsak szakosztályi indítványra, a Felsőoktatási Szakosztálya elnöke kezdeményezésére az MPT Elnökség kifejezte szolidaritását a CEU-val, a működését ellehetetlenítő,  általában a magán-felsőoktatást   korlátozó, legutóbbi felsőoktatási törvénymódosítás kapcsán.

Társaságunk kezdeményezője volt, s oroszlánrésze a felhívás terjesztésében annak a mozgósító felhívásnak, mely a Gyermekbarát-mozgalom centenáriumán a gyermekekért tevékeny civil kezdeményezések összefogását szorgalmazta. A felhívásnak a közéletben nem volt különös visszhangja, bár a centenáriumra szervezett Gyermekbarát Piknik megvalósításában példamutatóan széles együttműködés valósult meg.

A 125. évfordulót több kiadvánnyal köszönthettük. Ekkor a NEA-tól is kaptunk támogatást, de támogatta a kiadást a VII. kerületi önkormányzat, nemkülönben civil karakterünk jelentőségét mélyen megértve, a VII. Nevelésügyi Kongresszus egykori támogató köszöntője, Sólyom László volt köztársasági elnök. „A felnőttképzés három generáció nézőpontjából” c. a 125 évforduló jegyében megjelentetett kötet felnőttképzés-történeti jelentőségű azzal, hogy a három generáció írásaiból válogatva bemutatja az elmúlt évtizedekben a felnőttkori tanulás fő trendjeit.

A 125. évforduló alkalmából szervezett konferenciáink sok érdeklődőt vonzottak. Ebből is kiemeljük a 2016. novemberében a BME-n rendezett „A pedagógia új dimenziói” című rendezvényt. A rendkívül igényes konferencia anyagát az Opus et Education on-line periodika közölte.

Staféta-táboraink e ciklusban azzal váltak nevezetessé, hogy a szervezésben a vendéglátó szakosztály, tagozat vette ki részét, s ez az önkéntes munka rendre megmozgatta az adott szervezeti egység szélesebb értelemben vett tagságát, a környék intézményeit. Hagyománnyá vált az is, hogy éves váltásban hol a Dunántúlon, hol a Dunán innen szervezzük a tábort. 2016-ban Csillebérci helyszínünktől örökre búcsúzhattunk. (A további szíves vendéglátó helyszínek: Debrecen, Balatonfűzfő, Veszprém, Salgótarján, Budapest-Csillebérc) A résztvevők létszáma (beleértve a napi látogatókat is) 50-60 fő közt adódik.

Egyéb hagyományainkat is folytattuk. BAZ megyei tagozatunk a Miskolci Egyetem Tanárképző Intézetével együttműködésben szervezte évről-évre a Taní-tani-konferenciát Miskolcon. Minden évben volt a lifelong learning fontosságát népszerűsítő őszi programsorozat – vidéket járó roadshow-val, benne könyvbemutató (együtt az Nemzeti Művelődési Intézettel), vidéki konferenciák. Minden évben kulturális programmal köszöntöttük jubiláns tagjainkat.

A programok forrásait illetően a kívánatosnál többet kellett a résztvevőkre terhelni, ez okozott, okoz mozgósítási nehézségeket.

Nemzetközi kapcsolataink – erőforrások híján – nem gyarapodtak. Mégis eredménynek könyvelhetjük el, hogy magunkra vonhattuk a Színes Húrok Szakosztály és a Sibelius-emlékév kapcsán a Finn Köztársaság budapesti nagykövetének, nemkülönben a Korczak-programok jóvoltából a budapesti Lengyel Intézet figyelmét. A Tanulókörnek több külföldi vendége volt. Határon túli magyar pedagógusszervezetekkel, partnereinkkel nem vált intenzívebbé a kapcsolat, bár a veszprémi-győri tandem, Kováts-Német Mária és Tölgyesi József erőfeszítéseivel sikeres kiskonferencia zajlott reprezentánsaik aktív részvételével Farádon.

Ha a Társaság szakmai munkáját kell röviden értékelni, akkor elmondhatjuk, hogy az MPT képes haladni a korral, megőrizni, gyarapítani a VII. Nevelésügyi Kongresszus „Az oktatás közügy” szlogennel kifejezett értékeit, szellemiségét.  

2. Az MPT mint civil szakmai szervezet

A szervezeti élet – ha nem is egyenletes dinamikában – érzékelhető intenzitású. Ma a Társaság számára talpon-maradás a fontos, az értékek őrzése és egyben gazdagítása, a tagság zöme hűségének ébrentartása, biztonságos építkezés egy feltételekben és feladatokban színesebb következő történelmi szakasz javára.

Nem csökkent a tagság létszáma, hanem nőtt. Taglétszámunk 2016-ban elérte a 2490 főt. Ha ehhez hozzászámítjuk a legfrissebb idők gyarapodását – főként a Kisgyermeknevelési, Felnőttképzési, Pályaorientációs és a megújuló Nemzetiségi Nevelési Szakosztály, ill az új Interkulturális és KORISME szakosztály esetében -, akkor (a szomorú fogyatékkal is számolva) túlhaladtuk a 2500 főt, közelítünk a 2600-hoz. A dinamikát jelző adatok: 2009-ben számolt tagságunk 2141 fő volt, 2014-ben 2340 fő.

A tagdíjfizetők száma 600 és 1000 fő közt ingadozik, meghaladja a 10%-ot a tagdíjukat felülfizető támogatók aránya. Tagságunknak csaknem fele rendelkezik email címmel, az MPT facebook-csoportját látogatók száma meghaladta a 2000-ret.

A tagsággal való kapcsolattartás vonatkozásában jelezzük: minden tagtársunk fontos, nem kevés fáradsággal keressük a címváltozásokat, az e mail címeket, tartjuk a szakmai-emberi kapcsolatot az idősebb kollégákkal. Jubilánsköszöntő rendezvényünk hagyományait megannyi pozitív visszajelzés kíséri.

Sajátosnak mondható, hogy tagtársainknak több mint 10 %-a nem jelölt meg belépéskor szervezeti egységet, vagy „kihalt” alóla a szervezeti egység. A velük alakítható kapcsolatról nem mondtunk le, tettünk – olykor sikeres kísérleteket – műhelyhez csatlakozásuk ösztönzésére, de ehhez a szakosztályok, tagozatok vezetőinek, nemkülönben nyilvántartásunk gondosságának nagyobb odaadására van szükség.

Ha a társasági „korfát” nézzük, akkor még mindig az a generáció (azok a generációk) alkotják a társaság gerincét, akiknek még voltak „politikai szocializációs” tapasztalataik – egy „szervezettebb” – a szervezeteket sokszor transzmisszióként használó-engedő társadalmi berendezkedésben, de már ennek (létező szocializmus) reformkedvűbb, civil öntevékenységet támogatóbb-megengedőbb „pongyola” (bomló) korszakában. E nemzedék legidősebb korosztálya lassan az életből is kivonul, már közösségi tevékenységet alig igényel (emlékeik idézését, tiszteletben tartását igen), az utánpótlásban a civil tapasztalatokkal (különbözőképp) semmiképp nem rendelkező generációk érdeklődése csekély vagy karakteresebben „civil”, „rendszerkritikus” – bátrabban, de pártok nélkül magukról gondolkodó¹ szervezetek körül sürgölődik. Akkor is, ha az MPT nemcsak szlogenjeiben és hagyományaiban, értékeiben mégiscsak egy folytonosságot, stabilitást, folytonos stabilitást ígér, mutat, kínál.

A szakosztályi, tagozati ülések általában 10-15 fős műhelybeszélgetésekké alakultak. A szakosztályok, tagozatok hivatalos létszáma ezt a realitást vissza is tükrözi, jelentős a 10 és 30 közti létszámmal bíró szervezeti egységek száma. Ennél jelentősebb nyilvántartott tagsággal rendelkező egységek felelőssége óriási, vajon tudják-e figyelmük köré vonni megannyi hűséget valló tagjukat. Így magas a létszáma -100 felett -: a Kisgyermeknevelési szakosztály, a korábban integráltan működött Neveléselmélet szakosztály, fővárosi tagozat, BAZ megyei tagozat, közelíti a százat az integrált Északnyugat-dunántúli tagozat tagjainak a száma. 50 és 80 közt tarjuk számon a Családpedagógiai, a Hagyományismereti, a Felnőttnevelési, Felsőoktatási szakosztályok, Nógrádi, – az aktivitás nélkül maradt – Pest megyei tagozatok létszámát. Jellegzetesnek mondható, hogy a létszámok és a szervezeti egység aktivitása közt nem találni szoros összefüggést.

A beszámolási időszak végén 14 tagozatot és 33 szakosztályt tagozatot tartunk nyilván (ebbe egyelőre beleszámítva a Szakképzési Kollégiumot alkotó négy, szakképzési szakembereket magához fogadó – vélhetően újraintegrálódó – szakosztályt).

A mérleg pozitív oldalán rendre új közösségek szerveződnek, s együttesen az MPT új szakosztályaként artikulálják magukat. 2015-ben jött létre a Konduktív Pedagógiai Szakosztály, a Pályaorientációs Szakosztály, a Kőbányai Szenior Mentor Szakosztály, 2017-ben az Interkulturális Nevelési szakosztály, 2018. elején dinamikusan létrejött a „Korai iskolaelhagyás ellen fellépők” szakosztály. Meg kell említenünk, hogy – egyenlőre informális keretekben – sok szó esik a pedagógiai információs szakosztály szükségességéről (a pedagógiai szakújságírók bevonásával), ill. az idegen nyelvű vizsgáztatók, nemkülönben a férfi-óvodapedagógusok és a „vegan pedagógusok” társasági műhelyeinek megszerveződéséről.

Örvendetes, hogy főnixként újjászületett a Didaktikai szakosztály. Szép gesztus volt, hogy tíz szakosztály előadással köszöntötte az újjáalakult műhelyt. Továbbra is vannak „mozdony-szervezetek”, ahol stabil törzs koordinálja a közösség műhelymunkáit. Kiemelésre méltó a Nógrád megyei, a Győr-Moson-Sopron megyei és a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei tagozat, valamint a Kisgyermeknevelési, a Mozgalompedagógiai, a Diszlexiás Gyermekekért szakosztály, a Prevenciós szakosztály, a Pályaorientációs, szakosztály, Gyermekérdekek Szakosztálya-Korczak Munkabizottság, Színes Húrok szakosztályok működése. Egy-egy esemény (egy-egy műhely, jobbára felsőoktatási intézmény) lehel lelket néhány szervezet életébe (BAZ megyében a Tani-tani konferencia, Békésben és Baranyában Gáspár László emléke).

A ciklus idején következtek személyi változások szakosztályok, tagozatok élén. Pest megyében, a Fővárosban, Hajdú-Bihar, Veszprém megyékben, a Didaktika, Neveléselmélet, Felsőoktatás, Nemzetiségi nevelés szakosztályokban. Az Általános iskolai és Gimnáziumi szakosztály élén több változás is volt, ám egyike sem hozta a várt eredményt, a közoktatási intézményekre gyakorolt fenntartói nyomás lehetetlenítette el a munkát.

A Magyar Szakképzési Társaság emlékezetes „beolvadása”, tagjainak átjelentkezése nem hozta a lépéshez fűzött reményeket. Szakmánk e csoportja a politikai célzatú szétmorzsolás állapotában van, s a Társaság nem gyakorolt elég vonzerőt, hogy újrarendeződjenek közösségünkben. A négy szakosztály létrehozása illúziónak bizonyult, tudomásul kell venni, hogy a mai, integrált Szakképzési Kollégium lehet lehetséges kerete a szakképzés-pedagógia értékvilágának és érdekei társasági megjelenítésének.

A szervezeti egységek világában évről-évre kritikus helyzetben lévőnek találunk többeket. Elsősorban a megyei tagozatok életének szervezése ütközik akadályokba – bázisok elkopása, bázisok elérhetőségének zavarai (útiköltség, pedagógusok utazási nehézségei stb.). Néhány esetben az Elnökség revitalizáló beavatkozása sikerrel járt. Így pl. a Nemzetiségi szakosztály, az újra önálló, sőt a Pest megyei tagtársak inklúziójára vállalkozó Fővárosi Tagozat, Neveléselméleti szakosztály valamint a Veszprémi tagozat esetében. Más esetben a küldöttgyűlésnek ki kellett mondania a szervezeti egység megszűnését. A szervezeti átalakításban mondhatni kísérleti elemként támogattunk regionális (Északnyugat-dunántúli, Déldunántúli) tagozatok létrehozását. Az első tapasztalatok azt mutatják, hogy a centrum szerepét vállaló műhelynek, személyeknek elkötelezettségén, munkabírásán igen sok minden múlik. Az is igaz, hogy ebben az új szervezetben némiképp aktivizálni lehetett korábban magukra maradt Vas megyei, Tolna megyei tagtársakat. A 2018. év fejleményeiként a Déldunántúli integráció kudarcáról, s a Baranyai tagozat újjászületéséről kell szólnunk. Továbbra is kritikus a Dél-Alföld helyzete, bár Békés megyei tagozatban bekövetkezett változás dinamizálást ígér.

2015-ben kellett kimondani a Művészeti nevelési Szakosztály, a Kollégiumi szakosztály, az Oktatásinformatikai szakosztály és a Zalai tagozat megszűnését, 2016-ban szomorú vérveszteségként az Általános Iskolai és Gimnáziumi szakosztály léte körül fogyott el a levegő.

A beszámolási időszakban felértékelődött az a tendencia, hogy  az oktatási-nevelési intézményrendszer peremén vagy ahhoz képest kívülálló szakmai identitások (szabadidő, gyerekvédelem, ifjúságügy, pályaorientáció) önálló szervezeti egységként fontos szólamhoz jutottak a társasági kórusban.

A közvetlen jelentőségén messze túlmutató szakmai feladatokon túlmenően a Társaság, különösen a szakosztály működésének feltételrendszerét is biztosította a Diszlexiás Gyerekek Neveléséért Szakosztálynak kétszer is nyertes FOF-pályázata. A BAZ megyei tagozatnak, elsősorban a Miskolci Egyetem innovációs munkáját segítő TÁMOP pályázatában 2016-ban kevesebben vettek részt közvetlenül, de a munka öregbítette a Társaság jóhírét. Közvetlen s a Társaság e témában vezető szakembereinek részvételével valósult meg 2015-ben a Kecskeméti Főiskola gesztorálásával az „Ifjúságügyi képzés” projekt. Mindhárom program költségvetéséből összefoglaló-tájékoztató kötetre is futotta. Az ÁMK-k Országos Egyesülete támogatásával adhattuk ki Jeney Lajosra emlékező, Ferge Józsefet köszöntő kötetet, ill. rendezvényeket.

Széles összefogással valósult meg a Mozgalompedagógiai Szakosztály megannyi rendezvénye és kiadványa, így az úttörőmozgalom 70 évéről mérleget készítő „Előre?!” konferencia és kiadvány. A támogatók köréből kiemelkedik a XIII. kerületi önkormányzat, ill. a Múltunk Öröksége Alapítvány.

Partnerünk ifjúságüggyel, művészeti neveléssel összefüggő kiadványok közreadásában a PTE (akkor) Illyés Gyula Kara.

Jelentős létszámmal, népes megbeszélésekkel, mértékadó állásfoglalásokkal működik a Pályaorientációs szakosztály s hagyományosan, közben új és új helyszíneket meghódítva a Kisgyermeknevelési szakosztály.

Szabadidőpedagógia Szakosztályunk az ifjúságügyi konferenciák szervezéséhez adta nevét Komarnótól a fővároson át Kecskemétig.

Nógrád megyei tagozatunk – elsősorban megyei szponzorok, így Salgótarján város önkormányzata támogatásával – már negyedik kötetét adja ki a jeles palócföldi pedagógusok emlékét összefoglaló sorozatnak.

Prevenciós szakosztályunk – nem kis részt önerőből – adja közre a Prevenciós füzetek köteteit, a szerkesztői munka kollektív, népes tanácskozások előzik meg, erejéből a Tudomány Ünnepére kezdeményezett nagyobb rendezvényre is telik.

Testületeink az alapszabálynak megfelelő módon és számban üléseztek, követték, reflektálták a társasági élet és a nevelésügy történéseit.

Küldöttgyűléseinket minden esetben „második” összehívással tudtuk határozatképesen megtartani. A jegyzőkönyvek tanúsítják, hogy 40-50 küldött vállalja, tudja vállalni minden évben a személyes megjelenést.

Az elnökségi ülések havonta sorra kerültek, emlékeztetői nyilvánosak, ezek is tanúsítják, hogy csaknem minden ülés teljes létszám mellett zajlott (külföldi út és betegség volt oka távolmaradásnak).

Az Elnökség összetételében két alkalommal kellett változtatni. A 2016. évi küldöttgyűlést követően kooptálta az Elnökség két új, lelkesedést és energiát importáló tagját, Bőszéné-Szatmári Nagy Anikót, Somogyi Zsuzsát. Más munkakör, pályaelhagyás indokolta Szabó András kivonulását, Csillag Ferenc személyes okokból távozott. Köszönjük, hogy amíg tehették támogatták a társaság munkáját.

Elnöke kérésére gyarapodott a Felügyelő Bizottság is: Pócsik Orsolya és Jakabné Miskolczi Anikó kapcsolódott be a munkába. Turi Ibolyát a küldöttgyűlés állandó meghívottnak javasolta a Felügyelő Bizottságba.

A Vezetői Kollégium üléseit az Alapszabály szerint megtartotta, a jelenlét alapvetően tükrözte a szakosztályok, tagozatok aktivitását, igazolva azok tevékenységének erős személyfüggését.

Tény hogy három szakosztályunk, ill. egy tagozatunk nem delegált a VK egyetlen ülésére sem képviselőt, a szervezeti egységek vezetőinek kb. egyhatoda volt rendszeres VK-látogatónak tekinthető, s ötödük csupán egy-két alkalommal jelent meg. Az is tény, hogy a VK üléseken való részvétel és a szervezeti egység aktivitása közt szoros összefüggés nem mutatható ki. Ebben szerepet játszott az is, hogy a titkárság a VK-ülést követően másnap megküldte a távolmaradottaknak is az útbaigazító emlékeztetőt.

Biztonságos otthonunk, otthonos biztonságunk tere az ELTE Pedagógiai és Pszichológiai Kara, nemkülönben a BME. Egy-egy tagozat, szakosztály otthona, alapvető bázisa, biztonságos fészke az Eszterházy Egyetem, ennek Jászberényi Campusa, a (ma) Széchenyi Egyetem Apáczai Kara, a (ma) Neumann János Egyetem Pedagógusképző Kara, a ciklus elején a Miskolci Egyetem, a Kaposvári Egyetem, esetenként élveztük a Debreceni Tudományegyetem (ill. a DAB), veszprémi tagozatunk a VEAB vendégszeretetét.

Egy-egy közoktatási intézmény befogadó szerepe is felbecsülhetetlen. Kiemelkedő a fővárosi Öveges Középiskola (ez egy egész szakosztálynak alapvető bázisa), újabban a Don Bosco META Szakgimnázium, a Zöld Kakas Lyceum, a Koch Valéria Oktatási központ, egy rövid időre a beloianniszi oktatási intézmények. Jellegzetesnek mondható, hogy ebben a felsorolásban KLIK-fenntartású intézmények nem szerepelnek.

Otthonra találtunk az erzsébetvárosi Erőművházban, mely több (elsősorban kulturális) rendezvényeinknek volt helyszíne. Kiemelkedik ezek sorából a „Tanár az én apám” című jubileumi gála 2016-ban. Hasonlóképp fogadott be minket szép muzsikaszóval a Szabolcsi Bence Zeneiskola, a Színes Húrok bölcsőhelye.

A tartalmi és szervezeti munka biztos hátterét jelentette Irodánk, az ott dolgozó részmunkaidős munkatársunk. A társasági munka adminisztratív feltételeinek folyamatos biztosítása nem csak formai-jogi követelményeknek való megfelelés miatt fontos, hanem az a tartalmi munka sikerének záloga is volt.

A szakmai munka és a szervezeti élet jellegzetessége, hogy az igazán aktív megyei, fővárosi tagozatok nem alkotnak kontinuumot a térképen. Több megyei tagozat beszorult felsőoktatási végvárába, ott is sokan romló infrastruktúrákkal, ugyanakkor néhány esetben a „végvári helyzet” jelenthet perspektívát (JNSZ m. – Jászberény, Békés m. – Békéscsaba). Gondot jelent, hogy nincsenek regionális fejlesztő centrumok, mint amilyenek fénykorukban a pedagógiai intézetek voltak, amelyekkel – emberi erőforrásaink hozzáadásával – együttműködni lehetett.

2016-ban hosszú bírósági ceremónia után visszaszereztük a közhasznú szervezet státuszt. Ennek jelentősége inkább státusz-emelő, a found raisingben közvetlen hatását nem éreztük. Ugyanakkor továbbra is jogosultak vagyunk a szerény, de mégis csak kimutatható un. 1%-os támogatás fogadására.

A ciklus eredménye az Új Pedagógiai Szemle szerkesztő bizottságának stabilizálódása Halász Gábor elnökletével, a ciklusban Takács Géza főszerkesztői munkája mellett. E tevékenység egyúttal jó példa egy állami intézmény (OFI) és civil szervezetünk korrekt, konstruktív munkakapcsolatára. Delegáltjaink legjobb tudásukkal vettek részt a lap és színvonala fenntartásában. Másik szakmai folyóiratunk, a Kisgyermek teljesíti küldetését, ezen közben a Társaság jó hírét is növeli.

 

3. MPT – a jövő civil szakmai szervezete

Milyen jövőképünk lehetséges?

A mostani beszámolási időszakot a 125 éves perspektíva alapján is értékelni kell. Ha ezt tekintetbe vesszük, akkor a ciklust, minden változást figyelembe véve, kimondottan tartalmasnak értékelhetjük. Ha figyelembe vesszük azt is, hogy voltak nehezebb történelmi periódusok is, meg a társasági élet tekintetében kedvezőbb időszakok is, azaz MPT tevékenységét nem elvontan, hanem a mai társadalmi-történelmi helyzetbe ágyazva értékeljük, akkor pozitívan kell visszagondolnunk az elmúlt évekre.

Ahogy a szervezeti egységek tekintetében kritikusak – ugyanakkor megértőek is – vagyunk, úgy önmagunkkal, a szervezet egészével, koordináló testületeivel szemben sem alkalmazhatunk más mércét, gyakorlatot. Ez jelenti egyrészt a társadalmi környezet elemzését – milyen környezetben kell az MPT-nek tevékenykednie -, jelenti a szervezet többdimenziós elemzését, egyben a társadalmi és a szervezeti folyamatok elemzését, a Társaság célkitűzéseinek és gyakorlatának (eredményeinek) összevetését, valamint az oksági kapcsolatok, a miért-ek kutatását. Utóbbi esetében különös fontossága van az erőforrások elemzésének.

Az MPT önazonosságában a „párbeszéd elve” mellett a többrétegű interdiszciplinaritás, pluralizmus kapott kulcsszerepet. Emlékezetes: különböző pedagógiai – akár világnézeti, politikai – álláspontok, különböző szakterületek találkozhattak, érintkezhettek, működhettek együtt – horizontálisan és vertikálisan értve – találtuk, véltük, fogalmaztuk így, a Társaságban.

Az utóbbi évek realitását tekintve a „dialógus” és a „pluralizmus” elve a felszínen ugyan nem csökkent, de a „mélyben” alapvetőbb folyamatok (is) játszódtak, erősödtek, s tényként kell szóvá tennünk, hogy javarészt „külső” erők hatására. Ide értve a civil világra nehezedő politikai nyomást, az oktatáspolitika (és társpolitikák, pl. ifjúságpolitika, „kultúrpolitika”, munkaerő-politika, társadalompolitika, szociálpolitika) dialógus- és korrekcióképtelenségét, diszfunkciókat eredményező korszerűség-ellenes döntéseit, az erőforrások igazságtalan elosztását sorolhatjuk abban a sorban, mely más civilekkel egyetemben az MPT-t is alapvetően sújtotta.

Ma más metaforák kínálkoznak érvényesnek. Híd–e az MPT (még közelebbről „mozdonyforgató”) vagy „sziget”? Funkcionál-e, hogy közvetít különböző szakmai csoportok közt, találkozási csomópont, eszme- és tapasztalatcsere helyszíne? Vagy ez a küldetése megtorpant, csorbult, s önmagába fordult szigetként segíti 2500-2600 regisztrált, 800-1000 fizető, 200-300 aktív tag önazonosságának gyakorlását, kifejezését, életben tartását?

Mely „hídfők” maradtak a hipotézisben:

• lojális, kormányzatot támogató jelenlét a szakmában és az erőteljesen rendszerkritikai attitűd között?
• az „akadémiai” (kutatói, felsőoktatási) szakma és az „élenjáró” gyakorlat között?
• a különböző pedagógus-nemzedékek között?
• régiók között?

Vegyük sorra:

A kormányzati hibák, gőgök és elfogultságok felerősítették az aktív tagságban az erőteljesebb rendszerkritikai jelenlétet (politikai-világnézeti okokból kilépők aránya elenyésző); ám a rendszerkritikus civil világ számára nem voltunk, nem vagyunk elég „harciasak” (pl. nem bojkottáltuk az OKNT-választást).

Néhány jelentős kivételtől eltekintve a felsőoktatási, kutatói elitek a szakmai közéletnek más színtereit találták, választották (akadémiai bizottságok, az establishment által is elfogadott grémiumok stb.). A közoktatási praxis gyakorlóit kemény szabályozók, sőt tilalmak tartják vissza a közélettől (a legélenjáróbbak alapvetően az alapítványi iskolák mozgalmaiban tömörülnek). Jellegzetes, hogy a neveléstudomány klasszikus diszciplínáitól távolibb (vagy oda nem befogadott, onnan elűzött) szakmai csoportok keresik a társaságot (Színes Húrok, Hagyományismeret, Diszlexiások, Mozgalompedagógusok, Szabadidősök, Konduktívok stb.), akiknek tevékenységében egyébként a tudatos szakmai (ön)reflexiónál vonzóbb a közvetlen pedagógus-növendék interakcióban való közösségi részvétel.

A gyengeségek és veszélyek mellett a hangsúlyt az erősségekre, lehetőségekre érdemes helyezni. Ennek keretében azt kell megnézni, hogy az adott történelmi-társadalmi környezetben a Társaság alapvető, történetileg kiforrott célkitűzéseit hogyan lehet konkretizálni. Ez lehet, hogy csak a “láng őrzése”, s lehet a célkitűzések konkrét helyzethez igazított gyakorlatának kidolgozása.

Minden körülményt figyelembe véve a Társaság az alábbi alapelvek mentén folytassa munkáját

• kritikus szemlélet elve – a mindenkori nevelésügyi gyakorlatot a neveléstudományi-pedagógiai progresszió – korszerű tudományosság – alapján értékelje.
• konstruktivitás elve – a kritika minden esetben tartalmazzon javaslatokat is arra vonatkozóan, hogy a bírált szakmai kérdésben a Társaság mit lát kívánatosnak, követendőnek. 
• közvetítő kapcsolat elve – mondtuk ezt dialógusnak, nevezhetjük hídnak, a lényeg az, hogy a Társaság lehetőségeinek keretei között közvetíteni próbál a nevelésügy különböző szereplői, szintjei, szakterületei, szakemberei, … között.
• kurázsi elve – civil elkötelezettségre épülő kitartás. A Társaság tagjainak önkéntes munkája alapján létezik, lehetőséget biztosít szakembereknek, hogy szakmai törekvéseik e szervezeti keretben kibontakozhassanak. 
• különállás elve – a Társaság nem kíván az aktuálpolitikai szekértáborok bozótharcaiban részt venni, viszont a nevelésügy fő folyamatait a fenti alapelvek mentén reflektálja, egyben kész az együttműködésre minden olyan szervezettel, személlyel, aki/amelyik célkitűzéseivel, a progresszív pedagógia gyakorlatával összhangban van.

Szervezeti vonatkozásban

• stabilizálni érdemes a meglévő szervezeti egységeket, teret engedve új érdekcsoportok és szakmai műhelyek közeledésének, prioritást az integrációnak, másodsorban új (az alapszabálynak megfelelő minimális létszámú) szervezet létrehozásának adni, kiemelten támogatni a szervezeti egységek közös projektjeit,
• kiemelt figyelmet szentelni a szervezeti egységekből kimarad tagtársak elérésének, bevonásának (akár az Elnökség új reszortjának létrehozásával is),
• érdemes kialakítani a tagsággal járó valamilyen sajátos szolgáltatás rendszerét,
• megszilárdítani a Szakmai Kollégium összetételét, szervezetét, a konzultációkon túl téteket jelentő állásfoglalások felé terelni működését,
• fokozni az on-line nyilvánosságot,
• intenzívebbé tenni a fenntarthatóságot jobban biztosító found raisinget, a szervezeti egységek szintjén is,
• javítani az elnökségi tagok és a szervezeti egységek vezetőinek közvetlen kapcsolatát,
• szélesíteni a szövetségesi, kapcsolattartási rendszert
  • hasonló szakmai-civil szervezetekkel
  • pedagógiai sajtóval
  • határon túli magyar pedagógusszervezetekkel
  • nemzetközi szervezetekkel.

Végül …

A Magyar Pedagógiai Társaság Elnöksége emelt fővel áll választói, a Társaság két és félezres tagsága, a szakmai nyilvánosság elé. A tények tükrében nem önfényező túlzás kimondani, hogy a turbulensen változó környezetben munkánk méltó folytatása volt a 125 éves MPT hagyományainak. A mögöttünk hagyott fél évtized teljesítményét úgy értékelhetjük: több mint helytállás.

Köszönetet mondunk mindazoknak, akik bíztatásukkal, hűségükkel, rendezvényeinken való személyes részvételükkel, leveleikkel, javaslataikkal, tagdíjbefizetésükkel, új belépők megkeresésével, megtalálásával, hagyományos szervezeti egységek megőrzésére tett erőfeszítéseikkel, új közösségek létrehozásával kifejezték támogatásukat, kifejezték identitásukat a magyarországi pedagógusszakma történelmileg legpatinásabb, szakmai és földrajzi kiterjedtségében legsokszínűbb, nagylétszámú szakmai-civil szervezetével.

Budapest, 2018. március 21.

az MPT Elnöksége