Méltón a 125. évhez
A XIX. századvég értelmiségi modernizációjának sodrában jött létre Magyar Pedagógiai Társaság jogelődje. A Társaság 125 éves, megszűnésekkel és újrakezdésekkel teli története híven tükrözi a XX. század háborúkkal, földrengésszerű változásokkal teli történelmét. 1892-ben a jogelőd első elnöke Heinrich Gusztáv egyetemi tanár volt, akit számos kiválóság követett a Társaság élén (Fináczy Ernő, Gyulai Ágost, Komis Gyula, Pintér Jenő, Prohászka Lajos). A II. világháborút követő két év szünet után, 1946-an Hajdú János és Zibolen Endre keltette életre a Társaságot, de 1950-ben a Társaságot rendeletileg feloszlatták. Negyedszázadnyi szünet után, 1967-ben a Pedagógusok Szakszervezete bábáskodásával jött létre jogutódként a mai Magyar Pedagógiai Társaság, jeles személyiségek vezetésével (Jausz Béla, Simon Gyula, Kiss Árpád, Jóború Magda, Szarka József, Horváth Márton, Benkő Loránd, Köpeczi Béla). 1994-től Ádám György akadémikus, majd Benedek András egyetemi tanár vette át a Társaság elnöki tisztét. A mintegy 2500 tagot számláló, önkéntes, autonóm szakmai-tudományos egyesülésnek 15 megyei tagozata, 33 szakosztálya van. 2013 őszétől a nagy múltú Magyar Szakképzési Társaság az MPT Kollégiumaként működik tovább. A Társaság meghatározó a pedagógiai közéletben, segíti és ösztönzi a neveléstudományi kutatásokat, lényeges kérdések megfogalmazását, az eredmények terjesztését, a közvélemény formálását. Az MPT az elmúlt években számos országos jelentőségű rendezvény gazdája volt. Az évente megrendezett számos, vidéki és fővárosi esemény közül kiemelendő „A nevelés közügy” szlogennel aposztrofált VII. Nevelésügyi Kongresszus összehívása és követő rendezvényei, amelyeknek tézisei és állásfoglalásai a mai napig is mérvadóak és érvényesek. A Magyar Pedagógiai Társaság kezdeményezte az európai lifelong learning programokat népszerűsítő magyarországi „Művelődés Hete – Tanulás Ünnepe” típusú rendezvénysorozatot. Jelentős esemény az évente megrendezett, a generációk közötti kommunikációt élénkítő nyitott pedagógiai szakmai módszertani műhely, a Staféta tábor. Az MPT kiadói és információs tevékenységet folytat, társ-lapgazdája az Új Pedagógiai Szemlének és „A Kisgyermek” című lapnak.
A társaság vezető testületei 2014-ben Méltóan a 125 évhez címmel hirdettek meg 2015-16-ra emlékévet, az elmúlt év végén megalakult az Emlékbizottság, a gazdag programot megannyi szervezet, intézmény segíti kiemelkedő Sólyom László Volt Köztársasági Elnöknek, a VII. Nevelésügyi Kongresszus záróülése nagyhatású szónokának támogatása.
Szervezeti élet, szervezeti egységek tevékenysége
A Társaság szerzeti életét a dinamikus egyensúly fogalmával jellemezhetjük. Ez jelenti egyrészt a szervezeti egységek – szakosztályok, tagozatok – állandóságát, aktivitását (pl. Kisgyermeknevelési szakosztály), s jelenti egyben szervezeti egységek megszűnését (pl. Kollégiumi nevelési szakosztály) illetve új szervezeti egységek alakulását (pl. Kőbányai Szenior Mentor szakosztály, Konduktív pedagógiai szakosztály).
A szűkülő források ellenére évről-évre tapasztalható, hogy a szervezetek aktivitása, munkájuk nem csökken-szűkül, hanem inkább növekszik-gazdagodik. Ez elsősorban a szervezeti egységek vezetőinek, vezető szervei aktivitásának köszönhető. A régebben és újabban kialakított integrációs formák beváltak (Neveléselmélet-Főváros, Gyermekérdekek-Korczak munkabizottság szakosztályok). Ez azt erősíti meg, hogy az óvoda-iskolaügy turbulensen változó világában a bevált gyakorlaton túl keressük azokat a szervezeti megoldásokat, amik a Társaság folyamatos és aktív szakmai-közéleti jelenlétét biztosítják. A helyi közéletben való intenzív jelenlét (pl. Nógrád megyei tagozat), pályázati lehetőségek kihasználása (pl. Diszlexiás Gyermekek Fejlesztéséért szakosztály), felsőoktatási intézményekkel való szoros kapcsolat (Sz-Sz-B, Gy-S-M, B-A-Z megyei tagozatok), vezetői személy állandósága (pl. Prevenciós, Kerekgedei Makó Pál szakosztály) illetve máshol a váltás (pl. Didaktikai szakosztály, Pest megyei tagozat), országos programokban való részvétel (Szabadidő-pedagógiai szakosztály), nemzetközi kapcsolat (Gyermekérdekek szakosztálya – Korczak Munkabizottság – Lengyel Kulturális Intézet, Színes Húrok szakosztály – Finn Nagykövetség) biztosította a szervezeti élet hátterét. A Szakképzési Kollégium vezetése intenzíven jelen van a oktatást érintő civil szervezeti együttműködésben, és több szervezeti egység is megfogalmazott szakmai véleményt a szakterületet érintő változásokkal kapcsolatban (pl. Kisgyermeknevelési szakosztály). Több szervezeti egységünk kiadványokat jelentet meg (pl. Pályaorientációs szakosztály, Prevenciós szakosztály, Mozgalompedagógiai szakosztály).
Társaságunknál is megfigyelhető egy-egy jeles személyiségnek a munkából való kiesése esetén a szervezeti válság jelensége. Nem volt ez így a Felnőttképzési szakosztályt ért veszteség esetén, harmonikus staféta-váltás volt megfigyelhető a Szókincsháló szakosztály esetében, de sajnos kritikus helyzetben van a Komárom-Esztergom megyei tagozat. Az elnökség folyamatosan figyelemmel kíséri a szervezetek munkáját és alapszabályi kötelezettségének megfelelően igyekszik a helyzetnek megfelelő segítséget megadni. Ez sikerrel látszik járni a Baranya és Tolna megyei tagozatok esetében, esetleg Somogy esetében, és remény látszik a Komárom-Esztergom megyei tagozat estében a Győr-Sopron-Moson megyei tagozattal (sőt Vas megyével) egy regionális együttműködés keretében a munka szervezeti feltételeinek kialakítására. Vezetőváltás látszik dinamizálni a közösséget Hajdú-Biharban, illetve Jász-Nagykun-Szolnok megyében. Az elnökségi segítség ellenére működési nehézségeket tapasztalunk két nagy múltú szakosztály, a Hagyományismereti, a Neveléstörténeti és a Szomatikus nevelési szakosztály esetében, és további feladatot jelent az Általános iskolai és Gimnáziumi szakosztály, a Családpedagógiai szakosztály, ill. a Nemzetiségi Nevelési szakosztály, Veszprém megyei Tagozat működőképességének biztosítása is.
Szerepünk a közéletben – horizontális kapcsolatok és oktatáspolitikai “terepek”
Amíg a szakosztályok és tagozatok, helyzetükből adódóan különböző intenzitással és elszántsággal „tematikus” programokkal járultak hozzá az alapszabály szerinti működéshez, stabilizálták vagy megkísérelték stabilizálni közösségeiket, néhány szakosztály óvatos gyarapodással is számol, más esetekben új szakmai csoportok vállaltak közösséget a társasággal, addig a társaság „egészét” reprezentáló elnökség és kollégiumok tevékenysége az alábbiakban jellemezhető:
Küzdelem a fennmaradás feltételeiért, found raising, pályázatírás, szponzorkeresés. A központi pályázatkiírók nem kedvelték a társaságot (ez alól a Diszlexiás Gyermekek Fejlesztéséért szakosztály FSZK-pályázata volt kivétel). Bevételeink jellegzetesen célfeladatokra szóltak, meg tudtunk szólítani települési önkormányzatokat (jelesül Angyalföldét, Kispestét), gazdasági szereplőket, civil partnereket (Bevásárlóközpontok Szövetsége, Hagyományok Háza, Német Nemzetiségi Szövetség stb.) egy-egy őket is érintő könyv kiadására. Megtisztelő felkérést kaptunk TÁMOP-projektben való alkotó közreműködésre (Miskolci Egyetem Tanárképző Intézet). Működési költségeinkhez jelentős mértékben járultak hozzá a tagdíjukat jelentősen felülfizető tagtársak (153 fő). A 2014. évi adófelajánlásokból a múlt évben 227 044 Ft bevételhez jutottunk, ez kb. 80 tagtárs felajánlása – az általános adócsökkenés e bevételi forrást jelentősen mérsékeli.
Jogi helyzet tisztázása. Több ízben is benyújtottuk azokat a dokumentumokat, amelyeket a Civil törvény – egyébként többszörös – módosítása miatt a Törvényszék követelt – a közhasznú minősítés megőrzése érdekében. Az ügy folyamatban van.
Infrastruktúra. Az ELTE PPK-val kötött bérleti szerződés az iroda és a térítésmentes teremhasználat feltételeit biztosítja – igen sok szervezeti egység rendre igénybe vette e lehetőséget. Köszönet érte. S köszönet a BME-nek is: a Q épület egyre több alkalommal fogadja be rendezvényeinket. A Konduktív Pedagógiai szakosztály megalakulásával társasági bázis lett a Pető András Főiskola épülete is. Tagozatvezetőink nyugdíjba vonulása ill. cseréje több, korábban biztonságos bázishely elhagyását kényszeríti ki (Kaposvár, Debrecen), a baranyai változások erősíthetik a Pécsi Egyetem lehetőségeinek kihasználását, Győr és Miskolc, Kecskemét változatlanul gazdája a megyei tagozatnak (olykor csak az a veszély érzékelhető, hogy az intézményen kívüli csoportok távolodnak a társaságtól). Jellegzetes, hogy köznevelési intézmény szolgál egy-egy szervezeti egység bázisául, s e bázis más programok vendéglátó helyévé is válik (Öveges Középiskola, Szlovák Iskola Budapesten stb.). Más tagozatainknak igen nagy nehézséget okoz elemi infrastrukturális feltétel híján működtetni a tagozatot (Békés, Veszprém). A Staféta-táborban önmagán túlmutató vendégszeretetét élveztük Balatonfűzfő Önkormányzatának, így gondolkodunk az idei színhellyel, Salgótarjánnal kapcsolatban is.
Pénzügyi helyzet – Az iroda működtetésének költségei (bérleti díj, kommunikáció, könyvelés, részmunkaidős titkárságvezető bére, irodaszer, stb.) mintegy 200eFt/hó, ezen költségnemeken a szigorú takarékosság mellett sem tudunk megtakarítást elérni. Rendezvényeinkhez, kiadói tevékenységeinkhez támogatókat keresünk, kiemelkedő támogatóink 2015-ben a Violasoft Kft, a XIII. és XIX. kerületi önkormányzatok, Bevásárlóközpontok Szövetsége, Takács Etel Alapítvány. Infrastruktúra fenntartását szolgáló együttműködési megállapodás alapján jutottunk bevételhez az Alapítvány a Tanszabadságért szervezettől. Mint másutt említettük igen jelentős kutatási-fejlesztési projekthez társulhattunk a BAZ megyei tagozat (Miskolci Egyetem Tanárképző Intézet) révén. 2016-ban jelentkezik majd a Diszlexiás Gyermekek Fejlesztéséért szakosztály nyertes pályázata. Szakosztályaink, Tagozataink kezdeményeihez, alaposan alátámasztott indoklás alapján kisebb összegekkel hozzá tudtunk járulni. Sajnáljuk, hogy a Staféta tábor részvételi díját érzékelhető mértékben nem tudtuk csökkenteni.
Nyilvánosság. Rendeződött, stabilizálódott viszonyunk az Új Pedagógiai Szemlével (OFI), bizottsági tagjaink helytállnak a feladatokban. Köszönet érte. Nyíri Kristófnak és Vass Vilmosnak megköszönjük munkáját, az új tagoknak, Mátrai Zsuzsának és Kraiciné Szokoly Máriának jó munkát kívánunk. Társaságunknak is jó szócsöve az A Kisgyermek folyóirat. Honlapunk folyamatosan közli a híreket, (egy év alatt 52074 látogató, 580786 megtekintés, a napi látogatások száma átlagosan 200 körüli). Facebook-oldalunk 1700 olvasót számlál – e csoport nem azonos a társasági tagsággal, rokonszenvezőket jelent. A szakosztályok weboldalának száma nem nőtt, ezek frissülése lelassult.
Nemzetközi beágyazódásunk. Pénzforrás és humán erőforrásunk híján lényegében befagyott hivatalos kapcsolatunk az Európai Szülők Egyesületével. Egy váratlan találkozás viszont élénkké tett egy új kapcsolatot: az Oroszországban működő nemzetközi pedagógusképző társaság (MIR) intenzíven keresi a kapcsolatokat, ügyvezető elnökünket tiszteletbeli taggá fogadta, közös konferenciát kezdeményez stb. Sajátos megnyilvánulása lesz a társaság nemzetközi kapcsolatrendszerének részvételünk abban a magyar kezdeményezésű ifjúságügyi kongresszusnak, melynek otthona a komarnoi Selye egyetem. Elmondhatjuk: nemzetközi kapcsolatainkban elsősorban a határszéli tagozatok (Győr, Nógrád) jelentősek – a Szakmai Kollégiumba vont határon túli magyar reprezentánsak aktivizálása még nem hozta a kívánt eredményeket. Kárpátalja küldöttjét sikerült bekapcsolni programjainkba, Reho Anna vállalja a híd-szerepet is. A nemzetközi nyitás „prímásai” a Színes Húrok szakosztály aktivistái, a megannyi sikeres rendezvényt generáló Bartók-Sibelius emlékév a Finn Nagykövetség figyelme mellett folyt le.
A tagság „karbantartása”. Az iroda éves levelével minden év végén minden tagtársat megszólít. E levélnek nem csupán a tagdíjbevétel elérése a célja, hanem kifejezése annak, hogy minden tagunk tájékoztatása és véleménye fontos. E levelek visszhangja jó. Gondot okoz, hogy a címvesztés minden évben százas nagyságrendű, miközben folyamatos erőfeszítéseket teszünk a címlista naprakészen tartására. E körben tartjuk fontosnak említeni a jubilánsok köszöntésének hagyományát. 2015-ben a jubileumi Emlékbizottság alakuló ülésére hívtuk őket.
A tagság nyilvántartott létszáma (2016. április 20-án): 2453 fő. Új belépők 2015-ben: 108 fő (ez igen biztató, eddig talán a legmagasabb adott éven belüli belépő – többségükben érett korú, illetve feltűnően sok friss-nyugdíjas, az új szakosztályok tagjai jelentik az új belépők mintegy felét.) Tudomásunkra jutott elhunyt tagtársaink száma 2015-ben: 11. Kiléptek 2015-ben: 16 fő (ennyi soha korábban nem fordult elő), túlnyomó többségük egészségügyi, életkori okokból.
Tagdíjfizetők száma 2015-ben: 488 fő (nagyjából 20% – korábban ez a mutató kb. egyharmadnyi, 30% körüli volt elsősorban a küldöttgyűlés utáni levelekkel értük el ezt a növekményt tavaly) – 2016-ban január végéig 339 fő fizetett tagdíjat, ez a szám azóta kb. 100 fővel gyarapodott. Ennek megfelelően a 2015-re számított tagdíjbevétel elérte a másfél millió forintot, ennek harmada már az idei évre eszközölt befizetés.
Legfiatalabb tagjaink 1994-ben születtek, a “korelnök” (Irányi Dezső Békéscsabáról) 1914-es születésű.
30 éven aluliak (1994-1986. között születtek): 48 fő (2%)
31-40 évesek (1976-1985. évjáratok): 194 fő (8%)
41-50 évesek (1966-1975-ös években születtek): 308 fő (12,6%)
51-60 évesek (1956-1965): 531 fő (21,6%)
61-70 évesek (1946-1955): 572 fő (23,3%)
71 évesek vagy idősebbek (1945 és korábban születtek): 361 fő (14,7%)
Ismeretlen születési évszám, adathiány: 439 fő (17,9%)
Főváros / vidék arány: 787/1666 fő (32,1% a budapesti és 67,9% „vidéki”). Változatlanul magas a szakosztályt, tagozatot nem választók száma – 200 fő felett. A Szakképzési Társaság fúziójából származó gyarapodás kevesebb a vártnál, mintegy 40 fő.
E-mail-es kapcsolattartás elméletileg 1086 tagtársunkkal lehetséges (44,3%)
Kollégiumi ülések.
A Vezetői Kollégium és a Szakmai Kollégium alapszabály szerint tartotta üléseit, többször éltünk az összevonás lehetőségével. A Szakmai Kollégium előadás-sorozatában aktuális témát exponálhattunk, a tanulói jogokét jeles előadókkal (Galambos Rita, Gyurkó Szilvia, Aáry-Tamás Lajos). Itt jelezzük, hogy a Szakmai Kollégium üléseinek hűséges látogatói (az elnökségi tagok mellett) Bánhidyné Szlovák Éva, Hatvani Istvánné, Hunyady Györgyné, Huszárné Kraft Valéria, Kelemen Elemér, Makai Éva, Révész György, Szabó Istvánné, Szakáll Istvánné, s 18 kollégiumi tagnak nem volt alkalma megjelenni az üléseken.
A Vezetői Kollégium a szervezeti élet aktualitásaival foglalkozhatott, alkalmat teremtve a szervezeti egységek közti horizontális együttműködésre. A Szakképzési Kollégium szakosztályvezetőinek aktivitását érdemes fokozni e körben,
Hagyományos rendezvények, melyek a rendszeresség erejével biztosítják a társaság ismertségét, elismertségét, kifejezésre juttatják misszióját. E programok vonzereje hullámzó, de a fenntarthatóság fontos értéke. Így sikernek könyvelhetjük el a balatonfűzfői-veszprémi Staféta-tábort, a program igen gazdag volt, s jellegzetesnek mondható, hogy mozgósította a régió pedagógusait, ami szervezetfejlesztés bázisául szolgálhat. Az „Ünnepnapok az életen át tartó tanulásért” program alapértékei közt tarjuk számon a Nemzeti Művelődési Intézettel való konstruktív együttműködést, a sikerrel megtartott könyvbemutató jelképesen fenntartja azt a szervezetközi együttműködést, mellyel a „Tanulás ünnepe”- mozgalom elindult. Új kapcsolatunk a Ferencvárosi Művelődési Központtal, s erősödőben együttműködésünk az erzsébetvárosi Erőművházzal.
Jubileum. A jubileumi előkészítés jegyében hoztuk létre az emlékbizottságot, s megelőző programjaink – így pl. a Szakmai Kollégium ülésén, a Staféta-táborban – segítették a történelmi tanulságok levonását, ennek jó sajtója is volt. Körvonalaztuk az emlékév mondanivalóját, hozzárendeltük a rendezvényeket, ösztönöztük a szervezeti egységeket, az emlékbizottság tagjait helyi kezdeményezésekre, támogatókat kerestünk a programokhoz. (Örömünkre szolgált Sólyom László volt köztársasági elnök úr támogatása, de támogatóink közt tudhatjuk a Táncsics Alapítványt, a Takács Etel Alapítványt, több települési önkormányzatot is.) Gazdagodott partnereink köre is – elsősorban a játék-, és szabadidő-ifjúságügy szervezeteivel.
A civil kapcsolatok köre igen intenzív. Ezek egy része valamely szakosztály működésével közvetlenül összefügg (MELLEARN egyesület, Családi Napközik Egyesülete, más kisgyermeknevelési szerveződések, Múltunk Öröksége Alapítvány, Úttörőszövetség, Tanárképzők Szövetsége stb.). Másik része összefügg az évben megélénkült szakpolitikai mozgásokkal. Az MPT elnöksége állásfoglalásban fejezte ki a szakmai igényesség és az „egyenlő távolságtartás” elvét, illetve tagjai személyes szerepvállalása iránti toleranciáját. Ennek jegyében vezető aktivistáink rendre megszólalnak az oktatási rendszer átalakítását szorgalmazó demokratikus kezdeményezésekben (Agóra, Hálózat a Tanszabadságért, Humán Platform, Civil Közoktatási Platform stb.), de a vitákban a társaság nevében fenntartjuk az önálló arculattal való megszólalás lehetőségét. Ez magyarázza, hogy a Nemzeti Pedagógus Kar elnökének részvételével tartottunk nyitott elnökségi ülést a Pedagógus Etikai Kódexről (álláspontunk az Új Pedagógiai Szemlében is megjelent). Ezért kértünk személyes információkat a Köznevelési Kerekasztal Tartalomfejlesztési Albizottsága vezetőségétől meghívásuk után, s alakítottuk ki ez ügyben is függetlenségünket őrző állásfoglalásunkat.
Az elnökség. Az elnökség az év folyamán több ízben hozott nyilvánosságra állásfoglalást. Ezekben rendre hangsúlyozta: szakmai, szakpolitikai kérdésekben a VII. Nevelésügyi Kongresszus, a követő konferenciák elvi álláspontjait tekinti bázisnak (pl. tartalomfejlesztés, expanzió, szakképzés kritikus helyzete, civil érdekérvényesítés, etikai kódex stb.). Az elnökség havonta ülésezett. Emlékeztetőit nyilvánosságra hozta. Napirendjén a társaság aktuális helyzete, illetve a fentebb hivatkozott szakpolitikai kérdésekre adható társasági válaszok szerepeltek.
Az MPT önálló arca és jövőképe
125 év tekintélyes időszak, olyan kor, mely az adott szervezet arculatán is nyomot hagy. A hazai polgárosodás dinamikus fejlődésének izgalmas időszakára esett az MPT serdülőkora, s a múlt század első harmadában is olyan ifjú volt szervezetünk, melynek arculatán a kor komolyabb nyomot nem hagyott. Társaságunk szervezeti életének „szüneteltetése” sokakat emberileg és szakmailag egyaránt mélyen érintett, s komoly redők maradtak az újrakezdést követően is társaságunk „arcán” mementóként utalva arra, hogy a hatalom és a civil lét közötti ellentmondások kezelése a demokrácia hiányában kétségessé teheti a valós létezést. Mindezekből következik, hogy az MPT olyan történelmi tapasztalatokkal rendelkezik, melyek értékét és jelentőségét partnereink, vitapartnereink sem hagyhatják figyelmen kívül. A Társaság számára ez olyan erkölcsi és szakmai tőke, mely a Nevelésügyi Kongresszusok szervezésétől a pedagógiát a sorformáló súlyos kérdéseinek megítélésén át zsinórmértéket képez a munkánkban.
A beszámolási időszakban, a kétségtelenül nehezebb külső körülmények ellenére Társaságunk talpon maradt, megőrizte önállóságát, szakmai véleménye sokak számára mértékadó. Társaságunkat a hagyományoknak megfelelően a tudományos igényesség, szakmai alaposság, közéleti aktivitás, a tágan értelmezett kultúra iránti elkötelezettség jellemzi, ezt kívánjuk a jövőben is progresszióban, kezdeményezőkészségben, programokban és fórumokkal nyújtani a hazai pedagógus társadalomnak, és a nevelés ügye iránt elkötelezett szakemberek többségének, akik az MPT programjainak keretei között megtalálhatják a kapcsolódási lehetőséget. Ez összhangban van azzal, hogy tagságunk között természetesen jelen vannak a szakmai-közéleti véleménynyilvánításra, konstruktív vitákra kész tapasztalt, véleményformáló kollégák, ahogy fontos számunkra a mérsékeltebb közéleti szerepvállalásra kész, de a nevelés ügyét elkötelezetten a mindennapokban is képviselő tagtársaink. Testületi állásfoglalásaink, társasági kezdeményezéseink a jelenlegi hatalom viszonylatában ezért is vállalt módon az önálló arculat képviseletét és megtartását célozták az elmúlt időszakban. Ez a megközelítést a Társaság többségi támogatását eddig megkapta. Ilyen történeti háttérrel és tapasztalattal bár „barázdáltnak” tűnhet arculatunk, de a szakmai bölcsesség, mértéktartó megszólalás a jövőre nézve is megfontolandó stratégia. Gyorsan változó világunkban a nevelés ügye egyre érzékenyebb, ugyanakkor egyre több embert foglalkoztató társadalmi-szakmai téma, s ennek a ténynek elvárásként Társaság munkájában is meg kell jelennie.
Társaságunk eddig elismert szerepe akkor tartható fenn, ha a jövőről való gondolkodásunk tudatosan épít a sokgenerációs hagyományaikra, szakmailag igényesen elemzi a sok-sok ellentmondással terhelt jelent ugyanakkor képes generációs mértékekben is a jövőbe előre tekinteni.
2016. május
Az MPT elnöksége