2015 november 21-én szombat délelőtt került sor Kálló Éva a Magyarországi Pikler – Lóczy Társaság társelnökének emlékülésére. Az ELTE PPK épületében találkoztak a család tagjai, rokonok, barátok, munkatársak, kisgyermeknevelők, tanítványok. Több mint 50 – en jöttek le, és idézték fel alakját, tevékenységeit
.
Az emlékülést Bedő Eszter – Kálló Éva lányának hegedűjátéka nyitotta meg. A népes családi jelenlét és a kiváló előadás érzelmi hangulati alapját adta a megemlékezésnek.
Tardos Anna a Pikler – Lóczy Társaság elnöke beszédében kiemelte Éva életének fontos állomásait, amihez egyéni élményeit is hozzáfűzte.
A csecsemő- és kisgyermeknevelő szakma kiemelkedő szakemberre példamutató elkötelezett szemléletmódjával hatékonyan befolyásolta a első évekkel kapcsolatos gondozási, nevelési tartalmak fontosságát. Nagyon fontosnak tartotta az én kép alakulását. Az első évek meghatározó tevékenységeiben az együttgondolkodás és az ötletadás a gyermekek körül élő felnőttek között igen lényeges szerepet tölt be, amire oda kell figyelni. Ennek érdekében pl. igen nagy hangsúlyt fektetett a gyermeki beilleszkedési folyamatban jelen lévő sírás. Fontosnak tartotta megvilágítani, hogy mit érez a gyermek a sírása során. A játék tevékenységek kezdeteiről sok írása jelent meg. Videofilm készült a gondozás témaköreiről. Forró érzelmek kerültek napvilágra előadásaiban pl. amikor Franciaországban „Hogyan meséljünk gyermekeknek életünkről” témában fejtette ki véleményét. Sokszor említette a megfigyelés fontosságát. Rávilágított arra, hogy az absztrakt gondolkodás beszéd előtti megjelenése létező valóság, és hozzátartozik a gyermeki fejlődés vonalához.
Püspöky Gabi leveleket olvasott fel, melyekben kollégák idézték fel élményeiket, fájó szívvel köszöntek el.
Mózes Eszter filmet vetített amit Évával együtt készítettek. A pozitív önértékelés, a gondozás művészete sugárzik a készült filmekből, példát mutatva a tanítványoknak, szülőknek, a pályán dolgozó kollégáknak. Kiemelt figyelmet fordított arra, hogy legyen idő egy-egy témában elmélyülni, elidőzni.
Tardos Anna kiemelte, hogy Kalló Éva találta ki, és támogatta, hogy két évente csecsemőgondozói találkozásokra kerüljön sor, amit jó lenne folytatni. A nevelőotthoni munkálatok, a nevelőszülői kihelyezések igen sok feladatot adtak, amivel csak elkötelezettséggel lehet foglalkozni. A BOMI munkatársaival szoros munkakapcsolatban dolgozott.
Mátay Katalin kiemelte azokat a tevékenységeket, amiben a Családi Napközi létrejötte és erősítése érdekében együtt állították össze pl. pályázati anyagot, vettek részt konferencián. Hangsúlyozta, hogy letette azokat a szakmai alapokat, amire lehet és kell támaszkodni a jövőben is.
Utolsó előadását Debrecenben tartotta a nyár folyamán. Tóth Mária beszélt utolsó nyilvános szerepléséről, amiről filmkockákat is bemutatott. Empátia, hit, tenni akarás áradt belőle. A jelenlévők közül többen hozzászóltak, és egy – egy élményük kapcsán elmondták érzéseiket, benyomásaikat.
Még sok terve volt. Pl. szerette volna létrehozni a kisgyermekek szakszervezetét, amely védelmet nyújtott volna a kiszolgáltatott gyermekeknek. Terveiről utolsó percig beszélt. Íróasztalán félkész munkák maradtak.
Vannak emberek akiknek jó a közelében lenni, jó hallgatni mondanivalójukat, jó érezni, hogy tudnak hatni, jó velük együtt lenni. Ilyen volt Kálló Éva is. Emlékének továbbvitele és az általa hirdetett értékek megőrzése és továbbadása feladatunk.
További képek a rendezvényről:
Lejegyezte: Villányi Györgyné Jutka az MPT Kisgyermeknevelési Szakosztály vezetője