A Szent Iván-napi Kiss Áron emléknapon a koszorúzásnál elhangzott köszöntő
Kiss Áron és nemzedéke – 1891-ben
Nem igazán hivatásos történészre valló eljárás az, hogy egy esztendő jeles, a különböző krónikákban az utókor által számontartott eseményeit csokorba gyűjtjük, s abból következtetéseket vonunk le. De hát az egybeesés, hogy ti. egy azon esztendőben jelent meg Kiss Áronnak Magyar népi játékgyűjteménye, s erre az esztendőre esik a Magyar Paedagógiai Társaság megalakulása (a jeles polihisztor ebben is fontos szerepet játszott), nos ez az egybeesés mégis felkelti bennem, az „utódban” az érdeklődést.
A magyar történelemben, művelődéstörténetben a XIX. század utolsó évtizedének első felétnem szokták kiemelkedő korszakként számon tartani. A „nagy generáció”, a 48-asoké kivonulóban nemcsak a közéletből, de az életből is (Kossuth utolsó éveire készül, Görgey is kertészkedik Visegrádon, az ünnepelt Jókai megözvegyülten magára maradván elhagyja a politikusi szerepkört, aranykötésű sorozatának utolsó darabjait forgatja – hogy csak a leghíresebbeket említsem). A milleneumi forgatag is még tervezőasztalon – ennek minden tudományos, kulturális eredményével és máig nem oszló (mikor ártalmatlan, mikor ártalmas) ködös újsütetű legendáival. S hát végképp messzinek látszanak az „új idők”, még nem hallatszanak igazán az „új dalok”.
Ebben a „szélárnyékban” helyeznénk el 1891-et, a bevezető bekezdésben emlegetett két – talán nemcsak számunka – fontos eseményt?
Nézzünk körül! Vállaljuk a „kalendáriumi elemzés” módszerét.[1]
Ebben az évben először nevezték „elektronnak” az anyag parányi, sajátos részecskéjét. Először indult útjára az Empire State Express vonat New York City és East Buffalo között. A 436 km-es távot irigyelt gyorsasággal tette meg: 7 óra 6 perc alatt! Beüzemelt a London-Paris telefonvonal. Először alkalmaznak helyi érzéstelenítést kokainnal a gyógyászatban. Edison3 szabadalmat is benyújt ebben az évben, a mozgókép és a rádióüzenetek témakörében. (Hogy Magyarországdinamikus fejlődési időszakában lépést tart a technika világméretű fejlődésével, arra adalékul: Bánki Donát és Csonka János ezévben jegyzi be a porlasztót, az autógyártás máig nélkülözhetetlen eszközét.
A szűken vett kultúra területén kiemelkedik Csajkovszkij fellépése a Carnegie Hallban, elkészül Ibsen Hedda Gablere, s egy igen figyelemreméltó adat: Gauguinodahagyja a „modern világot”, megvalósítja exodusát Tahitin.
A történelmi krónikák számontartják: a londoni omnibusz nagy sztrájkját. (Ismét adódik összevetés a hazai folyamatokkal, ebben az esztendőben a Viharsarok lobban lángra, agárlázadások, kegyetlen sortüzek – elképzelem a különbséget, a londoni omnibuszosoknak már-már az impresszionisták festői ecsetjére kívánkozó derűs sztrájktanyája és a békési elkeseredett agrárproletárok gyülekezőhelye között.)
Bár 1891 a XIII. Leo pápa Rerum novarum enciklikája kiadásának éve is. Az egyház a szociális feszültségekre keresett válaszokat.
S e válaszokra adott sajátos magyar reflexió mégiscsak a munkavállalók egészségbiztosításának bevezetése, a vasárnapi munkaszüneti nap biztosítása.
Egyre közelebb kerülünk a mi kitüntetett dátumainkhoz. A Parlament elfogadja a Kisdedóvási Törvényt (ezzel kerekké válik az Eötvösi mű – az önkényuralom okozta kényszerű 20 éves „szünet” után 1868, 1883 az oktatási törvényalkotás, a modern, polgári közoktatás rendszerét máig meghatározó kereteinek kijelölése, ebbe a sorba illesztjük az említett új jogszabályt is. A felsőoktatás eseménye: az orvosi fakultáson először fogadnak nőket a pesti egyetemen.
Egyszóval halad előre a világ. A mi szakmánkban is.
Ugyan – Kiss Áronhoz hasonlóan – (Jókai-hősökhöz hasonlító) polihisztorokfémjelzik a nevelésügy elitjét (lám az első választott elnökért is, Heinrich Gusztávért vetélkedhet az irodalomtudomány s a neveléstudomány is), de érzékelhető: egy modern tudományosság, egy új tudományos diszciplína „dolgozódik ki” a bölcsészetből, sőt mi több, a teológiából…
Ennekfolyamatnak állnak élére az egyesületalapítók, a „százak”. (Az alapszabály „akadémiai elven” ennyi jeles tanférfiúnak engedélyezte, hogy „rendes tagnak választassék”, ugyan 66 fő szerepel az alapítók névsorában.)
Köztük Kiss Áron is, aki ebbe a közös és új szakmai diskurzusba nyilván „szállította”a porcsalmi parasztgyerekekről szerzett élményeit, de a jórészt általa is működésbe lendülő „tanítóképezde” tapasztalatait is. S hát nem utolsó sorban: a magyar népi játékok univerzumát. (Milyen szép tanulság: modernizáció és a hagyománnyal alakított jó viszony – ha úgy tetszik: a hagyománytisztelet és modernizáció) „jegyben járhat”.
Hogy mi volt a népi játékgyűjtemény küldetése? Hanyadik órában? Ha nem i
s a 24-ik -, mint ahogyan ma nevezik a néprajzi gyűjtőutak és adatrögzítések mozgalmát -, de legalábbis – hanyadik is? – a „huszadik” órában elhangzott felhívás ez!
(Jelképnek is szép. Sokáig az estéli, nyolc órakor felcsendülő harang hívogatta haza a pástról, tarlóról, faluszéli eperfa tetejéről, a labdatérről – ha még nem is a grundról, de majdnem – a gyermekeket.)
Az 1891-ben a társadalmi közbeszédben magára figyelmet felhívó szakmai közösség mindezzel szinkronban volt az európai szakma eredményeivel. Adataink vannak arra nézve: tudtak arról is, hogy néhány – mára legendás – pedagógiai műhelyben valami „új” készülődik, követték e fejleményeket.
De ez még nem az „új iskola” ideje, még nem Ferenczi Sándor, Nagy László, Domokos Lászlóné, nem Nádai Pál, Nemes Lipót, Kodály és Bartók, nem Fülep Lajos, Moholy Nagy, nem Gábor Ignác, Szilassy Aladár, Megyercsy Alajos, akár Karácsony Sándor ideje hazánkban – hogy pedagógus héroszokat (vagy pedagógusként is számontartott héroszokat ) emlegessek.
Majd ez az idő is eljön. S tudjuk: nem jött volna el, nem így jött volna el, ha Kiss Áron nemzedéke nem teszi a dolgát, a nekik rendelt feladatban s időben.
Trencsényi László egyetemi docens
a (mai) Magyar Pedagógiai Társaság ügyvezető elnöke
[1] Ez az írás szerkesztett változata annak a 2011 júniusában koszorúzási ünnepségen elhangzott ünnepi köszöntőnek, melyen – immár több mint egy évtizede a magyarországi „játékosok” gyűlnek össze Szent Iván napján. Így hát „jogos” a felszólítás: játsszunk az év történéseivel!