Társaságunk 2019. május 24-én tartotta évi rendes küldöttgyűlését.

Az alábbiakban tesszük közzé a küldöttgyűlés által elfogadott beszámolót, a nevelésügy folyamataival kapcsolatos állásfoglalást és a szervezeti stratégiaalkotással kapcsolatos határozatot.

BESZÁMOLÓ

a Magyar Pedagógiai Társaság 2018. évi tevékenységéről

………………………………………………………………………………………………………..

Megújulás és folytatás

2018 a munkás hétköznapokat jelentette a Magyar Pedagógiai Társaság számára.  Májusi, cikluszáró küldöttgyűlésünkön még visszatekintettünk az élénkülést, növekvő figyelmet jelentő „évfordulós” esztendők tapasztalataira (125/2016; 50/2017), de ugyanekkor elköszönt elnöki posztjáról Benedek András professzor, aki két cikluson át – benne Nevelésügyi Kongresszus, más fontos nagyrendezvények – állt (újra) a társaság élén.

A hagyományos júniusi Staféta-táborban már az új elnökség képviselői fogadták a résztvevőket a Kis-Balaton peremén épült Erdei Iskolában, Sármelléken. A 2017-ben megkezdődött, a társaság egészének is útmutatásként szolgáló „fiatalítás” jegyében Trencsényi László új tisztségben, Villányi Jutka, Kraiciné Szokoly Mária és Fábry Béla mellett Bőszéné-Szathmári-Nagy Anikó, iskolaalapító, helytörténeti tankönyvek szerzője, Borbély-Pecze  Tibor Bors, a pályaorientáció nemzetközi kapcsolatrendszerében is működő jeles tudósa, Kissné Bernhardt Renáta jászberényi egyetemi adjunktus (tagozati elnök),  Somogyi Zsuzsa  egyházi fenntartású szak- és felnőttképző intézmény vezetője és Turcsik Katalin iskolapszichológus (szakosztályi elnök) kaptak bizalmat az elnökségi munkára.

A Nemzetközi Játéknap szervezése, s a lifelong learning jegyében szerveződő  hagyományos ünnepnapok koordinációja két  rutinos elnökségi tag, Villányi Jutka és Kraiciné Szokoly Mária kezében maradt. E két rendezvénysorozat valójában a helyi kezdeményezések közös propagandaeszközöket alkalmazó fűzére, több szakosztályunk, tagozatunk tervezi úgy programjait, hogy e két tartalom s a két őszi időpont köré szerveződjön. Ennek megfelelően mutathattunk be gazdag könyvtermést az utóbbi rendezvényhez kapcsolódó, – székhelyünk okán az önkormányzat bátorítását élvezve – erzsébetvárosi olvasói ankéton. A kötetek közt több „saját” termés is szerepelt, melyek kiadói közt nem csupán az elnökség, de a Prevenciós szakosztály, az ÁMK szakosztály és a Nógrád megyei, ill. Északnyugat-magyarországi tagozat is megjelent. Ez utóbbi tény egyben tükrözi szervezeti egységeink támogatásgyűjtő potenciálját is – hogy ez sok-e, kevés-e, erre később térünk vissza.

A Tudomány ünnepe országos programjához a Prevenciós szakosztály mellett Békési tagozatunk csatlakozott sikerrel. Névlegesen a Kutatók éjszakája adta a keretét Kecskeméten a Gyermekérdekek Szakosztálya Korczak Munkabizottság (illetve a Bács-Kiskun megyei tagozat) országos konferenciájának, melynek jelképes címe: Gyermeklét 2018 volt. Több szakosztály, tagozat első embere nem csupán résztvevő volt e számvetésen, de előadó is.

Ami a szervezetet illeti: Kispesten januárban új, fontos szakosztály alakult a Korai Iskolaelhagyás Megelőzése jegyében és nevével. A szakosztály jelentős aktivistákat vont be soraiba, a bázishely (a Comenius Iskolaközpont) gondos házigazdájává vált több társasági rendezvénynek. A mérleg másik oldala szomorú információt takar. Kunszentmiklóson impozáns rendezvénnyel, Turcsányi László egykori igazgató 80. születésnapi köszöntésével fejezte be működését az ÁMK-szakosztály, hiszen az oktatási és közművelődési intézmények tulajdonosi szerkezetében bekövetkező változások az integrált intézmények alól kihúzták a talajt, az alapítók „égi intézményekbe” távoztak, a műhely tevékenysége okafogyottá vált.

Szervezeti aktivitás

Korábban a több mint 2000 főt számláló szervezet struktúráját hat gyűrűből álló koncentrikus körökkel jellemezhetjük.  Nagyjából arányosan 6-7 szervezeti egység helyezhető egy-egy  körre. Olykor a meghatározó  aktivisták fellobbanásai vagy lankadásai nyomán egy-egy szakosztály vagy tagozat elmozdul ebben a rendszerben. A „magban” stabil és aktív vezetés és hű tagság teszi a dolgát a legjobb hagyományok szerint. A „második körben”  e két alapvető feltételből valamelyik hiányzik, s ez pulzálóbbá teszi a működést: lenne tagság, de vezetői krízis nehezíti a szervezést, vagy éppenséggel a lelkes és hűséges  vezető, vezetői kör marad „sereg” nélkül. De ebben a hiányhelyzetben is folyamatosan ad életjelet magáról a szervezet. Helyben és országosan is. A harmadik körre az jellemző, hogy egy-egy bázisintézmény rendezvényeire, szervezetére „települ” a szakosztály, tagozat, e helyzet folyamatos impulzust, akár erőforrást is jelent, ám a hatókör észrevétlenül hozzátapad a bázisintézményhez, a „peremek” lemaradnak, lemorzsolódnak. „Kifelé” haladva a körökben fogy az aktivitás és az azonosulás. Egy-egy rendezvény, program, jelent pillanatnyi aktivitást a helyi, szakmai közéletben s ez egyben az aktivitás teljességét is jelenti. A külső körben nehéz válsággal néznek szembe az adott  szakosztályok, tagozatok vezetői vagy hűséges tagjai. Elfogyni látszik az erő, vagy az újjászületés elszánása mögött nem volt elegendő energia. A májusi küldöttgyűlésre sikerült elérni, hogy szakosztály, tagozat felszámolását nem kellett bejelenteni. Fontos és reményt keltő szervezeti integrációt teremtettek a szakképzés szakemberei: újjá szerveződött a Szakképzési Kollégium, mely májusban nagyszabású rendezvénnyel hívta fel magára a figyelmet. A Műegyetem vendéglátásában, a 25 éves szakképzési törvény tapasztalatairól tartott vitában magas szintű felelősséggel bíró személyek szólaltak meg – kritikusan és önkritikusan.

Ha a társasági „korfát” nézzük, akkor még mindig az a generáció (azok a generációk) alkotják a társaság gerincét, akiknek még voltak „politikai szocializációs” tapasztalataik – egy „szervezettebb” – a szervezeteket sokszor transzmisszióként használó-engedő társadalmi berendezkedésben, de már ennek a korszaknak a reformer, civil öntevékenységet támogatóbb-megengedőbb, átalakuló korszakában. E nemzedék legidősebb korosztálya lassan az életből is kivonul, már közösségi tevékenységet alig igényel, emlékeik idézését, tiszteletben tartását igen. Itt jegyezzük meg szomorúan, hogy a mögöttünk hagyott évben búcsúztunk Balla Árpádtól,  Csipes Zoltánnétól, Diósi Józseftől, Diósi Páltól, Gonda Sándornétól, Hosszú Lászlónétól, Herczegh Mihálytól, Horváth Emilnétől, Mikes Györgytől, Nagy Ferencnétől, Olasz Istvántól, Ősz Gabriellától, Páger Jánosnétól,  Poeszné Juhász Erikától, Várnagy Elemértől, Zagyvainé Köröskényi Judittól.

Jubilánsköszöntő rendezvényünk hagyományait megannyi pozitív visszajelzés kíséri. Újabb partnerintézmények küldik szívesen ifjú muzsikusaikat az idős kollégák köszöntésére.

A tényekkel – a körülményekkel és a szervezet helyzetével – való szembenézés folytatódik, a munka első szakaszát az FB inspirációjára elvégeztük. A változásokhoz való alkalmazkodás, indokolt esetben az azokkal való megküzdés – a feltételkereső és -teremtő helytállás – folyamatos kötelezettségünk.

Közélet és Társaság

A kormány intézkedései, az ezekkel kapcsolatos reflexiók, különösen az intézkedések ma már tapasztalati szinten is látható következményei az oktatásügyet az egyik legfontosabb társadalompolitikai kihívásként, a jó válaszok megtalálását, s az ebből következő lépések megtételét a társadalmi béke és haladás zálogaként jelenítették, jelenítik meg. Az MPT igyekezett tradíciónak megfelelően a változások legfontosabb elemeivel, tudományos igényességgel foglalkozni. Nem kívántunk szekértáborok küzdelmeiben szerepet vállalni, de fontosnak tartottuk, hogy azokra a kérdésekre, amelyek a magyar oktatás XXI. századi társadalmi szerepét érintik, a XXI. századi válaszokat megfogalmazzuk.

A tudományos életről mint háttérváltozóról szólva nem kerülhette meg azokat a legutóbbi politikai megnyilatkozásokat, melyek inszinuálják az Akadémia működését, s a társadalomtudományok ideológiai  kárhoztatásával kívánják  ellehetetleníteni a szakmát. A Magyar Pedagógiai Társaságnak nincs röstelkedni valója, már az 1967-es újjászerveződésben is a társadalmi párbeszéd elve jelent meg, de a 90-es évek elején tisztességgel igazította szervezetét, működését és pozícióit  a pluralista demokrácia viszonyaihoz. Úgy véljük, az MTA „átalakítása” beláthatatlan következményekkel járhat a tudományos életre. Ezzel együtt a köztestületi élet sem zökkenőmentes, a Pedagógiai Tudományos Bizottság élete zaklatott, legutóbb nem tudta nyílt ülését sem megtartani az ONK-n, az albizottságokhoz tartozás ugyanakkor ma is presztízst jelent – ez az oka annak, hogy amely szakterületen párhuzamosságok vannak, ott a társasági szakosztály meggyengül. Más kérdés, hogy a tudományfelfogásban is vannak változások, így hovatovább a „neveléstudomány” „oktatástudománnyá”  formálódik, a neveléselmélet súlya csökkenőben, a neveléslélektan átalakul, újabb területekre parcellázódik.

Az MPT nyíltan vállalta, hogy nem csupán az oktatásügyet, de értelemszerűen a közművelődés, az enkulturációt széles értelemben (Herskovits) tekinti „nevelésnek”, megannyi speciális terület védelmét, képviseletét ezért vállalta. Jónak mondható a kapcsolat az Általános Jogok Biztosának Hivatalával, így a gyermekvédelem reperezentálódik. Ám a tanügyigazgatással a kapcsolat rendre zátonyra fut. Jellegzetes, hogy az Oktatási Kerekasztal elcsendesedett, a NAT-projekt készítőit „lecserélték”, a KLIK-kel és az NSZFH-val mint iskolafenntartóval való kapcsolat nehézkes. Örömünkre szolgál, hogy a Nemzeti Pedagógus Kar elnöke kifejezte elégedettségét, hogy az MPT elfogadta a Kart diskurzus-partnernek.

A Társaság működőképessége szempontjából fontos említést tenni támogatóinkról. A NEA-pályázatokon ugyan rendre „várólistára” futnak beadványaink, ugyanakkor biztos támasz az Erzsébetvárosi önkormányzat, egy-egy speciális akcióra támogatónk a Nemzeti Kulturális Alap, MVM,  az EMIH, a krakkói Könyvintézet, a MAZSÖK. Örömünkre szolgál, hogy a Göncz Árpád Alapítvány nyújtott támogatást. A szervezeti élet szempontjából fontos, hogy néhány megyeszékhely, helyi intézmény támogatja tagozatát.

A közhasznúság

A Magyar Pedagógiai Társaság 2018. évi működése megfelelt a közhasznúság szabályainak. Feladatvállalásai közül kiemelkedett a pedagógustársadalom közösségeinek fejlesztése, szervezeti kultúrájának növelése, illetve a pedagógusok kompetenciáinak gazdagítása, továbbképzése.

Programjain, rendezvényein a társaság regisztrált tagjaink kívül bárki részt vehetett. Ez a nyíltság megnyilvánult a résztvevők nagy számában is.

Választott testületeinek ülései alapszabályának megfelelően lezajlottak. Az elnökség a nyári vakációt kivéve minden hónapban határozatképesen ülésezett, a Vezetői Kollégium és a Szakmai Kollégium megtartotta két-két ülését (utóbbin az MTA elnöki közoktatási bizottsága vezetői fejthették ki álláspontjukat, a második ülésen a  pedagógiai szaksajtó, nyilvánosság kérdéseit vitatta). A küldöttgyűlés 2018. májusában rendben lezajlott, határozatképessége az első összehívásra létrejött.

További kiemelkedő programok: az elnökség szervezésében a kollégiumi és más testületi ülések mellett a Staféta tábor Sármelléken,  Ünnepnapok az Életen át tartó tanulásért – könyvbemutató, Gyermeklét konferencia, jubilánsok köszöntése (résztvevők száma összesen meghaladta a 600 főt).

Szakosztályaink, tagozataink saját szervezésű rendezvényeiből kiemeljük a nógrádiak könyvbemutatóját, a Prevenciós Szakosztály kiadványszerkesztő üléseit, a Kisgyermeknevelési Szakosztály üléseit, a Családpedagógiai Szakosztály „Skype nagyi” rendezvényét, a mozgalompedagógusok csillebérci megemlékezését, a Nemzetiségi nevelési szakosztály intézménylátogatásait, a Kiss Árpád műhelynek az „abszolút pedagógusok” titkát kutató üléseit, a Felnőttképzési szakosztály programjait, a Diszlexiás Gyerekek Fejlesztéséért szakosztály szakmai találkozóit, a Szülőnek lenni konferenciát, a Didaktikai szakosztály szervezte NAT-vitát, a Veszprém megyei tagozat programjait a VEAB székházában, a Színes Húrok szakosztály befogadó koncertjeit, a KORISME szakosztály nyílt programjait. E programok látogatóinak száma meghaladja az ezret.

Többszázra tehető a partnereinkkel több helyen megrendezett Játék világnapja c. programsorozat.

Fontos szólni azokról a, felsőoktatási intézményekben sorra került rendezvényekről, melyben az adott székhelyen működő társasági tagozat  aktívan részt vett (EKE Eger és Jászberény, Kodolányi Egyetem Orosháza, SZE Apáczai Kar, ELTE PPK, NYE, NJE). E programok résztvevőinek számát  3 és 400 közé becsüljük.

Több kiadvánnyal fordult az MPT a nyilvánosság felé (Tanúhegyek, Prevenciós kézikönyv 3., Muzsikáló gyermekrádió, Nógrádi pedagógusok arcképcsarnoka).

Fontosabb támogatóink közül kiemelkedett az MVM, Erzsébetváros Önkormányzata. A támogatást rendeltetésszerűen használtuk fel, elszámolásunkat a szponzor elfogadta. A kiadványok megjelenésében a Takács Etel Pedagógiai Alapítvány, illetve több  települési önkormányzat volt segítségünkre – elsősorban példánymegrendelés és – vásárlás formájában. Együttműködés alapján az MTA VEAB díjmentesen bocsájtja rendelkezésünkre épületét. Köszönjük a Don Bosco Szakgimnáziumnak, az Öveges József Középiskola és a Comenius Iskolaközpontnak a támogató együttműködést. Örömünkre szolgál, hogy a Miskolci Egyetem Tanárképző Intézetével több éves együttműködésünk töretlen. Több alkalommal élveztük a Lurdy Ház, a Magyar Úttörők Szövetsége és az OSA vendégszeretetét is.

Bevételünk bázisa továbbra is a tagdíj – meghaladja az egymilliót évente (600 fő körüli a hűséges tagdíjfizetők száma, igen sokan felülfizetők), az adó 1% az egykulcsos SZJA okán  csökkent, nem éri el a 200 000 Ft-ot.

Választott tisztségviselőink az MPT-ben rájuk háruló feladatukat önkéntes munkában, ellenszolgáltatás nélkül látták el. Az irodai  adminisztrációt részmunkaidős nyugdíjas kolléganő végezte. Könyvelésünket gondos munkával szerződött partnerünk biztosítja. A szűkös, de a feladatnak megfelelő irodát kedvező feltételek mellett béreljük az ELTE PPK-tól. A PPK épületének átalakítása miatt megváltunk nagy terjedelmű, 1967 és 1995 közti időszakon átívelő irattárunktól – az Országos Levéltár nyújt kutatható biztonságot e dokumentumoknak.

Jövőkép

Milyen jövőképünk lehetséges? Az MPT önazonosságában a „többszintű és őszinte párbeszéd elve” mellett a többrétegű interdiszciplinaritás, pluralizmus kapott kulcsszerepet. Emlékezetes: különböző pedagógiai – akár világnézeti, politikai – álláspontok, különböző szakterületek találkozhattak, érintkezhettek, működhettek együtt – horizontálisan és vertikálisan értve – találtuk, véltük, fogalmaztuk így, a Társaságban. Az utóbbi évek realitását tekintve a „dialógus” és a „pluralizmus” elve a felszínen ugyan nem csökkent, de a „mélyben” alapvetőbb folyamatok (is) játszódtak, erősödtek, s tényként kell szóvá tennünk, hogy javarészt „külső” erők hatására.  Ide értve a civil világra nehezedő politikai nyomást, az oktatáspolitika (és társpolitikák, pl. ifjúságpolitika, „kultúrpolitika”, munkaerő-politika, társadalompolitika, szociálpolitika) dialógus- és korrekcióképtelenségét, diszfunkciókat eredményező korszerűség-ellenes döntéseit, az erőforrások igazságtalan elosztását – sorolhatjuk abban a sorban, mely más civilekkel egyetemben az MPT-t is alapvetően sújtotta.

Ma más metaforák kínálkoznak érvényesnek. Híd–e az MPT (még közelebbről „mozdonyforgató”) vagy „sziget”? Funkcionál-e, hogy közvetít különböző szakmai csoportok közt, találkozási csomópont, eszme- és tapasztalatcsere helyszíne? Vagy ez a küldetése megtorpant, csorbult, s önmagába fordult szigetként segíti 2500-2600 regisztrált, 800-1000 fizető, 200-300 aktív tag önazonosságának gyakorlását, kifejezését, életben tartását?

Mely „hídfők” maradtak a hipotézisben: (1) lojális, kormányzatot támogató jelenlét a szakmában és az erőteljesen rendszerkritikai attitűd között? (2) az „akadémiai” (kutatói, felsőoktatási) szakma és az „élenjáró” gyakorlat között? (3) a különböző pedagógus-nemzedékek között? (4) régiók között?

Vegyük sorra.

A kormányzati hibák, és elfogultságok felerősítették az aktív tagságban az erőteljesebb rendszerkritikai jelenlétet (politikai-világnézeti okokból kilépők aránya elenyésző), ám a rendszerkritikus civil világ számára nem voltunk, nem vagyunk elég „harciasak” (pl. nem bojkottáltuk az OKNT-választást). Néhány jelentős kivételtől eltekintve a felsőoktatási, kutatói elitek a szakmai közéletnek más színtereit találták, választották (akadémiai bizottságok, az establishment által is elfogadott grémiumok stb.). A közoktatási praxis gyakorlóit kemény szabályozók, sőt tilalmak tartják vissza a közélettől, a legélenjáróbbak alapvetően az alapítványi iskolák mozgalmaiban tömörülnek. Jellegzetes, hogy a neveléstudomány klasszikus diszciplínáitól távolibb – vagy oda nem befogadott, onnan elűzött – szakmai csoportok keresik a Társaságot, akiknek tevékenységében egyébként a tudatos szakmai (ön)reflexiónál vonzóbb a közvetlen pedagógus-növendék interakcióban való közösségi részvétel.

A gyengeségek és veszélyek mellett a hangsúlyt az erősségekre, lehetőségekre érdemes helyezni.  Ennek keretében azt kell megnézni, hogy az adott történelmi-társadalmi környezetben a Társaság alapvető, történetileg kiforrott célkitűzéseit hogyan lehet konkretizálni. Ez lehet, hogy csak a “láng őrzése”, s lehet a célkitűzések konkrét helyzethez igazított gyakorlatának kidolgozása.

Minden körülményt figyelembe véve a Társaság az alábbi alapelvek mentén folytassa munkáját

• kritikus szemlélet elve – a mindenkori nevelésügyi gyakorlatot a neveléstudományi-pedagógiai progresszió – korszerű tudományosság – alapján értékelje.
• konstruktivitás elve – a kritika minden esetben tartalmazzon javaslatokat is arra vonatkozóan, hogy a bírált szakmai kérdésben a Társaság mit lát kívánatosnak, követendőnek. 
• közvetítő kapcsolat elve – mondtuk ezt dialógusnak, nevezhetjük hídnak, a lényeg az, hogy a Társaság lehetőségeinek keretei között közvetíteni próbál a nevelésügy különböző szereplői, szintjei, szakterületei, szakemberei, szervezetei között.
• kurázsi elve – civil elkötelezettségre épülő kitartás. A Társaság tagjainak önkéntes munkája alapján létezik, lehetőséget biztosít szakembereknek, hogy szakmai törekvéseik e szervezeti keretben kibontakozhassanak. 
• különállás elve – a Társaság nem kíván az aktuálpolitikai szekértáborok bozótharcaiban részt venni, viszont a nevelésügy fő folyamatait a fenti alapelvek mentén reflektálja, egyben kész az együttműködésre minden olyan szervezettel, személlyel, aki/amelyik célkitűzéseivel, a progresszív pedagógia gyakorlatával összhangban van.

Szervezeti vonatkozásban

• társadalmi befogadás elve, a kultúraközvetítő szerepe,
• szervezeti rugalmasság elve: egy 21. századi civil szakmai szervezet kereteit a tagsága adja, amelynek igények a közösségi média és a fake news világában gyorsan változnak (ld. az MPT-t alkotó 6. kört fentebb) így az szervezeti működési formát is szeretnénk 2020-2022-ben ehhez az elváráshoz igazítani,
• tények tisztelete: az MPT küldetésének tekinti a neveléstudomány. kultúraközvetítés széles keretei között a tudományosan megalapozott tények terjesztését, azok tiszteletét.
• többcsatornás kiszolgálás: a tagságunk ma már nem csak a személyes, de az on-line találkozásokat és tartalomfogyasztást is keresi, ezért szeretnénk megújítani a szervezet honlapját és módot találni arra, hogy szakmai előadásokat, kollégiumi üléseket rögzítve aszinkron módon is elérhetővé tegyük ezeket (pl. Youtube)
• fiatalítás: egy szervezet, egy ország teherviselői az érett középgeneráció tagjai, nélkülük nincsen szakmai tanulás, nincsen tudástranszfer. miközben az intergenerációs szolidaritás a Társaság alapértéke, a) a pályakezdő szakemberek támogatása és a b) az életkorilag szakmai középgeneráció megszólítása, bevonzása a szakmai, mozgalmi munkába is fontos értékünk.
  • stabilizálni érdemes a meglévő szervezeti egységeket, teret engedve új érdekcsoportok és szakmai műhelyek közeledésének, prioritást az integrációnak, másodsorban új (az alapszabálynak megfelelő minimális létszámú) szervezet létrehozásának adni, kiemelten támogatni a szervezeti egységek közös projektjeit,
  • kiemelt figyelmet szentelni a szervezeti egységekből kimarad tagtársak elérésének, bevonásának (akár az Elnökség új reszortjának létrehozásával is),
  • érdemes kialakítani a tagsággal járó valamilyen sajátos szolgáltatás rendszerét,
  • megszilárdítani a Szakmai Kollégium összetételét, szervezetét, a konzultációkon túl téteket jelentő állásfoglalások felé terelni működését,
  • fokozni az on-line nyilvánosságot,
  • intenzívebbé tenni a fenntarthatóságot jobban biztosító found raisinget, a szervezeti egységek szintjén is,
  • javítani az elnökségi tagok és a szervezeti egységek vezetőinek közvetlen kapcsolatát,
  • szélesíteni a szövetségesi, kapcsolattartási rendszert hasonló szakmai-civil szervezetekkel; pedagógiai sajtóval; határon túli magyar pedagógusszervezetekkel; nemzetközi szervezetekkel.

Az elmúlt év a folyamatosság és a társadalmi környezet változásaihoz való alkalmazkodás, új válaszok keresésének jegyében telt el. Nem gondoljuk, hogy e munka befejeződött, sőt inkább a feladatok megoldásának elején tartunk. E beszámolóval is célunk, hogy a Küldöttgyűlés reflektáljon a folyamatokra, adjon az Elnökségnek útmutatást, segítséget, merre és hogyan tovább.

 

A stratégiaalkotás során az Elnökség ősszel vitaanyagot készít, ezt a szervezeti egységek vitájára szánja, és a 2020. évi januári vezetői kollégium után küldöttgyűlési előterjesztést készít.

 

 

A Magyar Pedagógiai Társaság 2019. évi Küldöttgyűlésének

ÁLLÁSFOGLALÁSA

……………………………………………………………………………………………….

A Magyar Pedagógiai Társaság, ahogy azt több korábbi dokumentumunkban is megfogalmaztuk, értékőrző, – közvetítő és -teremtő napi gyakorlata mellett a magyar nevelésügy legfontosabb folyamatainak konstruktív véleményezésén túl nem kíván az oktatáspolitika napi „bozótharcaiban” megjelenni. Az elmúlt időszakban az oktatás, az oktatással összefüggésben, tágabb értelemben a magyar társadalom jövőjét meghatározó társadalmi alrendszerek – kutatás, innováció, egészségügy, kultúra, ifjúságügy – terén olyan változásokat láthattunk, amelyek mellett szó nélkül nem mehetünk el.

A magyar oktatásnak, kutatásnak, innovációs gyakorlatnak, az egészségügynek, a kultúra különböző területeinek, az ifjúságügy néhány szegmensének nemzetközileg is jegyzett színvonala, eredményei vannak. Ezt számos vizsgálat, kutatás, nemzetközi elismerés igazolja. Ugyanakkor e szakmai területek nemzetközi összehasonlításban számos gonddal, a működőképességet is veszélyeztető problémával jellemezhetők. Példa erre a diákolimpikonjaink sikere és a PISA-felmérések eredményeinek ellentmondása, az óvodapedagógia kiváló eredményei és a súlyosodó óvodapedagógus-hiány, a neveléstudomány fejlődése és  eredményei nyilvánosságának szűkülése közti ellentmondás, a un. családvédelmi programok és a gyermek- és ifjúságvédelem pokoli helyzete közti ellentmondás, néhány kimagasló gyermekkulturális teljesítmény és a „tömegkultúra” silányodása a médiában, hazai gyártású gyerek(családi) film, tévéjáték hiánya, új táborozási hagyományok terjedésének és a napközis táborok felszámolásának ellentmondás.

Az elmúlt időszak folyamatai aggodalomra adnak okot. Az oktatás szabadságát korlátozó jelenségek a közoktatásban és a felsőoktatásban, a szakképzés helyzete, a kutatás szabadsága elleni kormányzati kezdeményezés, színházak finanszírozásának átalakítása, az egészségügyi intézményekben a mostoha feltételek miatti szakemberhiány, a közgyűjtemények – múzeumok, könyvtárak – állapota már most is, rövid és hosszabb távon is olyan helyzetet jelentenek, amelyek minden Magyarországon élő ember, a magyar társadalom égészének a boldogulását veszélyeztetik. E tényszerű helyzetet tetézik a közélet zavarai, melyek a magyar társadalom végzetes megosztottságát eredményezik, a különböző emberek építő jellegű, a haladást szolgáló együttműködése helyett kirekesztést, gyűlölködést, a társadalom egységét alkotó különböző társadalmi csoportok ellentétét eredményezik. A gazdasági folyamatok felszínen megjelenő eredményei is ellentmondásosak. Miközben az aktuális adatok azt mutatják, hogy a magyar gazdaság eredményes, a társadalom 30-40%-ának élethelyzetét a szegénység jellemzi. 

A Magyar Pedagógiai Társaság mindenkor a társadalmi párbeszéd fontosságát hangsúlyozta, a különböző szakmai álláspontok, vélemények megjelenésének adott teret. E dialógus-gyakorlatot a jövőben sem kívánja feladni akkor sem, ha a társadalmi környezet egyre nehezebb feltételrendszert jelent. Jelen állásfoglalásunkkal célunk, hogy a felelős társadalmi szereplők figyelmét mindannyiunk jövőjére veszélyt jelentő folyamatokra felhívjuk, egyben jelezzük, az MPT a maga területén minden társadalmi partnerével a konstruktív együttműködés gyakorlatát folytatni kívánja.

Kelt Budapesten, 2019. május 24-én.

 

AZ MPT 2019. évi Küldöttgyűlésének

HATÁROZATA

a szervezet működéséről

 A Magyar Pedagógiai Társaság Küldöttgyűlése az Elnökségnek a Társaság szervezeti stabilizálása érdekében tett kezdeményezéseit, intézkedéseit jóváhagyólag tudomásul veszi.

Felhívja az Elnökséget, hogy a 2020. évi Küldöttgyűlésre – széleskörű szervezeti vitákat követően – dolgozzon ki olyan stratégiai dokumentumot, mely – számolva a külső feltételeket illető prognózissal – hagyományaihoz méltó állapotban tartja és továbbfejleszti a Társaság – mint szervezet – működését.

Felhívja a szakosztályokat, tagozatokat, hogy szervezetüket illetően végezzenek olyan elemzéseket, hajtsanak végre olyan szükséges változtatásokat, melyek a lehetséges és kívánatos szervezetkép őrzéséhez és fejlesztéséhez méltóak, vegyenek részt az MPT stratégiai dokumentumának szakmai vitáiban.

A Magyar Pedagógiai Társaság központi testületei és szervezeti egységei a folyamatos szervezeti, működési és arculati önvizsgálat mellett saját konkrét szakmaiságuk értékeivel és normáival vegyenek részt a nevelésügyet érintő nyilvános párbeszédekben, vitákban, az Alapszabályban megfogalmazott társasági célok, alapelvek mentén képviseljék az adott szakmaiság, szakmai kör érdekeit, fokozzák jelenlétüket a nyilvánosságban.

Az Elnökség következetesen folytassa, támogassa a szervezet feltételteremtő, -javító tevékenységét.

Kelt Budapesten, 2019. május 24-én.