A Magyar Pedagógiai Társaság elnökségének beszámolója a küldöttgyűlésnek
2010-2014
2014-ben az MPT választott testületeinek mandátuma lejár. Így a küldöttgyűlés előtti beszámolás is jelentős időszakot, öt esztendőt ível át.
Helytállás nehéz környezeti feltételek mellett
A Magyar Pedagógiai Társaság elnöksége emelt fővel áll választói, a Társaság két és félezres tagsága, a szakmai nyilvánosság elé. A mögöttünk hagyott fél évtized teljesítményét úgy értékelhetjük: több mint helytállás. Köszönetet mondunk mindazoknak, akik bíztatásukkal, hűségükkel, rendezvényeinken való személyes részvételükkel, leveleikkel, javaslataikkal, tagdíjbefizetésükkel, új belépők megkeresésével, megtalálásával, hagyományos szervezeti egységek megőrzésére tett erőfeszítéseikkel, új közösségek létrehozásával kifejezték támogatásukat, kifejezték identitásukat a magyarországi pedagógusszakma történelmileg legpatinásabb, szakmai és földrajzi kiterjedtségében legsokszínűbb, nagylétszámú szakmai-civil szervezetével.
Tisztelettel adózunk azoknak is, akik jobbára egyéni körülményeik szorításában már nem tudták végigkísérni a mögöttünk álló fél évtizedet, s kiváltak a szervezetből. Kegyelettel emlékezünk mindazokra, akiknek elvesztése nem csupán családjuk, közvetlen környezetük, sőt nem csupán társaságunk számára veszteség, de a nevelésügy jövőjének biztosítása lesz nehezebb hiányukkal: legyen jelképes alakja e személyiségeknek, első az egyenlők között: Ádám György, tiszteletbeli elnökünk. A ciklus idején veszítettük el Ásztai Csabánét, Bakonyi Pált, Báthory Zoltánt, Borsi Árpádot, Csákány Antalnét, Csirke Ernőt, Farkas Katalint, Feith Bencét, Gáti Ferencet, Hartai Sándort, Hűvös Évát, Kakucsi Gézát, Kelner Gittát, Környeiné Gere Zsuzsát, Kishegyi Simont, Kovásznai Katót, Mezőfi Zoltánnét, Rikker Józsefet, Rusz Boriszlávnét, Szabadi Ilonkát, Szalay Attilát, Szűcs Ervint, Új Imrénét is. Emléküket megőrizzük. Igyekszünk méltók lenni elkötelezettségükhöz, tudásukhoz, közösségi szellemükhöz.
A beszámolási kötelezettséggel illetett ciklus elején a VII. Nevelésügyi Kongresszus élménye, állásfoglalásának, szakmai közösségének ereje állt. Egyben egy olyan helyzet, melynek jelképe az az államtitkári „kegytárgy” volt, ama bizonyos „melence”, melynek segítségével 2010-ben a Kongresszust két évvel követő tanácskozáson kifejezésre juttatta: az (akkor új) oktatási kormányzatnak nincs párbeszédre hajlandósága sem a Kongresszus téziseit megfogalmazó pedagógus szakmával
A Társaság ilyen „belépő” mellett is folyamatosan törekedett a párbeszédre, a párbeszéd fenntartására. Vezető képviselőink ott ültek az OKNT-ben, a rövid határidőre véleményezni kapott előterjesztésekhez is rendre hozzászóltunk, javaslatokat tettünk. Pest és Somogy megye ért el eredményeket oktatáspolitikai párbeszéd generálásában. Örömünkre szolgál, hogy a ciklus második felére – nem kis részt vonatkozó aktivitásunk eredményeképp – új életre kelt az Új Pedagógiai Szemle szerkesztőbizottsága, s nyomában a lap is. Köszönet képviselőinknek, hogy ebben a szakmai diplomáciai folyamatban helytálltak, köszönjük Kiss Endrének, hogy szerkesztőbizottsági elnökként mindvégig magasan tartotta az autonóm szakmai orgánum „fáklyáját”. Sokáig bizonytalan volt a részvételünkkel TÁMOP-projektként készülő kecskeméti ifjúságszakmai tananyagfejlesztés sorsa is – meggyőződésünk, hogy képviselőink szakmai igényessége, a társaság helytállása szerepet játszott abban, hogy ha késve is, de beindulhat a BA-képzés e téren.
Az oktatáspolitikai nyilvánosságban kifejtett tevékenységünknél tán még jelentősebbnek mondható az a támogató környezet, melyek a szervezeti egységek körül tömörülő gyakorlati szakembereknek tudtak a közösségek biztosítani. Tapasztalatcserék, innovációk, jeles minták bemutatása rendre felbukkant a szakosztályi programokban. A szakmai pluralizmus jegyében, de mindig a demokratikus, gyermekközpontú, humanisztikus értékrend jegyében került sor e találkozókra, melyek közül kiemelkedik a nemzetközi Korczak-év tiszteletére szervezett nagyszabású konferencia a lengyel gyermekjogi ombudsman részvételével. E célt szolgálja immár hagyományosan a helyi egyetemmel, ill. a hasonló című elektronikus folyóirattal szerveződő, miskolci Tani-tani konferencia is.
A társaság helytállása, szakmai nyíltsága eredményezte újabb fontosabb szakmai csoportok érdeklődését, sőt szervezeti integrációját is. E körből kiemelkednek a szakképzés szakemberei, továbbá az ifjúsági szabadidő munkásai, az ÁMK-k értelmisége, újabban a családi napközik világának munkatársi köre. A társaság befogadta e közösségeket, vállalja e csoportok szakmai érdekképviseletét is. Mindazonáltal, lényegesnek tartja a pedagógus szakma civil világa pluralizmusának, sokszínűségének őrzését. Együttműködéseket generál, de nem kíván hegemón helyzetbe kerülni: nem feladata az MPT-nek, hogy egymagában legyen „fékje és ellensúlya” az államosított pedagóguskarnak.
A közoktatás nehéz helyzete, szélsőséges polarizálódása, számos jogosan bírált oktatáspolitikai, kormányzati intézkedés és ezek hatása természetesen int minket arra, hogy ezen eredményeket helyi értékén kezeljük. A politikai eredetű kudarcok közt tartjuk számon például, hogy míg a mozgalompedagógusok sikerrel segítik a különböző ideológiai talapzatú gyerekszervezetek együttműködését, a civil szféra átépítésére vonatkozó kormányzati elképzelések egyformán ellehetetlenítik mindet. Hiába foglalta össze 10 éves jubileumán szakmai eredményeit a Napközis Szakosztály, az új iskolai munkarend gyakorlatilag véget vet a napközi otthonoknak, az iskolák államosítása kihúzta a szőnyeget a fontos innováció, az ÁMK-k alól. Megakadt a felnőttoktatás fejlődése, a szűk finanszírozási rendszer ellehetetleníti a felnőttképzéssel foglalkozó szervezetek, képző helyek rendszerváltás óta kialakult színes világát. Szűkült a szakmai elismerés lehetősége, a kormányzat visszavonta a kutató-pedagógusok elismerésére létrehozott és a szakma által létrehozásakor pozitívan fogadott Kiss Árpád-díjat.
Aggódva figyelünk olyan jelenségekre, mint az általunk is vállalt Korczak-i hagyománynak élesen ellentmondó, a közéletben erősödő rasszista közbeszéd, A tanulás szabadságának megannyi veszélye mutatkozik az óvodák, iskolák világában. A méltányosság hiánya elérte a SNI-s gyerekek korszerű fejlesztésének intézményhálózatát is. A ciklus végén az MPT-hez társult Magyar Szakképzési Társaság hiába óvott az szakmunkásképzésben bevezetett reform veszélyeitől, az inasoktatás radikális ellenreformja bontakozik ki. Beteljesülnek a szegregációs trendek is, az intézményrendszer átszervezésében rendre a hátrányos helyzetű települések iskolái, a hátrányos helyzetű gyerekek, tanulók kerülnek rosszabb pozícióba. A szakoktatás a társadalmi leszakadás, és a halmozottan hátrányos fiatalok intézményrendszere lett, melynek szakmai fejlesztéséről semmilyen érdemi párbeszéd nem alakult ki az elmúlt években
Alapszabályba foglalt értékrendünk alapján fogadtuk el más partnerek felkérését. Csatlakoztunk az Agóra Oktatási Kerekasztal kezdeményezéséhez, s több tagtársunk vett részt a www.agoraoktatas.hu weboldalon közzétett „Alapvetések” szövegezésében, Örömmel nyugtáztuk, hogy a képviselt gondolatok szerves folytatásai a Nevelésügyi Kongresszus üzeneteinek. Ezért vállaltunk részt a Haza és Haladás Alapítvány nagyszabású empirikus kutatásában, a Fehér Könyv elkészítésében és promóciójában. Hallattuk hangunkat, esetenként a korábbiaknál szenvedélyesebben, de mindig a szakmai igényesség, a tényekre alapozottság normáinak megfelelően. Társaságunk tagsága és a tagjainkon túl támogatóink ezt a magatartást bátorították.
Szervezeti élet
2009-ben számolt tagságunk 2141 fő volt, 2014-ben 2340 fő. A tagok 10 %-a fizeti felül tagdíját, olykor jelentős összeggel Tagságunknak csaknem fele rendelkezik email címmel, az MPT facebook-csoportját látogatók száma közeledik a 700-hoz. Ez könnyíti a kommunikációt, bár a változó címek követése a nyilvántartásban igen nehéz.
Tagságunk egyharmada fővárosi. Az utazási költségek növekedése, a civil szervezetek fenntartását támogató pályázati támogatások elmaradása miatt a vidéki tagok utaztatása szinte lehetetlen és ez nehezíti a korábban élénk szervezeti életet és a személyes kommunikációt. Legnépesebbek a Kisgyermeknevelési, a Felsőoktatási, a Felnőttképzési, a Neveléstörténeti szakosztályok, a BAZ megyei tagozat. A tagság negyede-harmada nyugdíjas, 30 év alatti tagjaink száma 100 körül mozog. Ez kevés. Évente 10-15 tagtársunk elhunytát nyugtázzuk, a ciklus alatt nem érte el a 15 főt a bejelentett kilépők számra (túlnyomó részük korára, egészségi állapotára hivatkozik).
Szervezeti egységeink alakulása egyszerre jelzi a pedagógiai diszciplínák „magjának” telítettségét egyfelől, a „perifériák” önszerveződési hajlandóságát másfelől. Ez utóbbi körben erőteljes a személyes vállalkozások, illetve a szakmai „aktualitások” „árfolyam ingadozása” is.
2009-ben jött létre a Kiss Árpád Műhely, a Fenntarthatóságra nevelés Szakosztály, továbbá az Ifjúsági Kör. Három szervezeti egység (a Gyermek- és Ifjúságvédelmi Szakosztályok, a Segítők Műhelye, a Korczak Munkabizottság) integrálódott új szervezetben. A Fenntarthatóságra nevelés szakosztálynak négy évre volt energiája, 2012-ben feloszlatását vette tudomásul a küldöttgyűlés. Az Ifjúsági Kör jelezve a legifjabb pedagógus nemzedékek, a főiskolai-egyetemi ifjúság szervezeti szocializációjának gondjait, a Kongresszusból táplálkozó indulási energiáját elhasználva elhúzódó válságba került. 2013-ban lényegében új vezetéssel, új tagsággal újra szerveződik.
2010-ben alakult szervezeti egységek: Férfi óvodapedagógusok, Iskolai könyvtáros szakosztály, Interkulturális nevelés. Az utóbbi kis közösség csodálatos fegyverténye, egy nagy EU-s pályázat elnyerése után került válságba: kitűnt, hogy a kiírás kemény adminisztratív és pénzügy-technológiai feltételeinek a társaság központi infrastruktúrájának támogatása mellett sem tud eleget tenni. A két előző szakosztály egy-két éves működés után megszűnt, de az interkulturális nevelés elkötelezettjei konstruktív megoldáskeresésben újabb szervezeti integrációt késztenek elő, a Nemzetiségi szakosztállyal keresik a közös megoldást.
2011-ben ki kellett mondani a Közlekedéspedagógiai szakosztály megszűnését, hosszú várakozás után a Veszprém megyei tagozat feloszlását kellett tudomásul vennünk. Örömünkre két évet sem kellett várni sikeres újjáalakulására, új vezetés dinamizálja a veszprémiek tevékenységét. Ez évben alakult meg a Szabadidő-pedagógia Szakosztály. Ugyanebben az évben kísérletet tettünk Szülői Tagozat életre hívására, azonban a vállalkozó kedvű szülők végül – nem felfüggesztve az együttműködés az MPT-vel – önálló egyesületet alakítottak, az ESZME-t, melynek elnöke egy évre rá az európai szervezet, az EPA elnöke lett.
Két éves előkészítő munka után 2013 legelején megalakult az ÁMK-szakosztály, jeles személyiségekkel gazdagítva a társaságot. Ugyancsak új szervezet a Tanulókör szakosztály, mely dinamikus programokkal hívta fel magára a figyelmet. 2013-ban, közvetlenül az oktatáspolitikai intézkedések következményeképp, szakmai feladataik megszűntével mondta ki feloszlatását a Napközis nevelési szakosztály.
Szervezetfejlesztés szempontjából a legjelentősebb változást a Magyar Szakképzési Társaság egyesülési szándéka hozta 2013 őszén. Az MSZT négy új szakosztállyal gazdagította társaságunkat (Műszaki-informatikai, Gazdasági, Agrár-környezetvédelmi, Szakmai tanárképzési), e szakosztályok Kollégiumban integrálódtak.
Vezetőváltás ad új energiát a Felsőoktatási szakosztálynak, a Baranyai tagozatnak, s reményeink szerint a Szomatikus nevelési szakosztálynak. A Didaktikai szakosztály elnöke az elkövetkező időszakot kívánja a szakosztály megerősítésére fordítani. Kritikus helyzetben van Szolnok és Hajdú-Bihar, Esztergom-Komárom megyei tagozatunk – a vezetők alól veszett el az a minimális infrastruktúra, mellyel működtetni tudnák szervezeti egységüket. Segítségre szorul a Családpedagógiai szakosztály, a Jász-Nagykun-Szolnok megyei tagozat, valamint a Prevenciós, a Makarenko Munkabizottság, s reményeink szerint az új vezetővel talpon maradó Általános Iskolai és Gimnáziumi szakosztály. Borsod-Abaúj-Zemplén megyétől várunk erőteljesebb, szélesebb körű aktivitást.
Győr-Sopron megye, a Kisgyermeknevelési szakosztály, az Összehasonlító Pedagógiai szakosztály a Fővárosi Tagozattal egybenőtt Neveléselméleti szakosztály, a Dyszlexiás Gyerekekért szakosztály, a Színes Húrok szakosztály működése stabil. Összejövetelei jó ritmusban rendszeresek. A stabil jelzővel jellemezhető a kiadványaival jeleskedő Szabolcs-Szatmár-Bereg megye, az említett Tanulókör, a Tanulás ünnepére aktivistáival helytálló Felnőttnevelési szakosztály, az átlagéletkor nehézségeivel küzdő Mozgalompedagógiai szakosztály is. Teljesíti a szervezeti minimumot, egy-egy programmal az érdeklődés homlokterébe kerül a Kiss Árpád Műhely, a Neveléslélektani szakosztály, a Neveléstörténeti szakosztály, a Szókincsháló, a Hagyományismeret szakosztály, a Kerekgedei Makó Pál szakosztály. A Mozgalompedagógiai szakosztály szívósan generál együttműködéseket, közös programokat: Hagyományismereti szakosztállyal, a Békés megyei tagozattal, a Makarenko Munkabizottsággal. (Emlékeztetünk: a szervezeti minimum, a közösség tervező és értékelő tevékenységének megléte, s évente legalább két szakmai aktivitás, feladatvállalás, és ennek dokumentálása.) A szervezeti egységek összejövetelei néhány kivételtől eltekintve 10-fős „beszélgetőkörök” formájában realizálódnak.
Nem sikerült életben tartani a Zalai tagozatot, és a Művészeti nevelési szakosztály elhúzódó válságára miatt vagyunk kénytelenek a megszüntetés válaszát adni. Különösen fájdalmas az Oktatásinformatikai szakosztály elsorvadása. A fiatalokból álló tagság fontos feladatainak megvalósításához a társágban nem találta meg identitását.
A földrajzi eloszlásban tartósan hiányzik Vas, Tolna, Fejér és Csongrád szervezettsége.
A Küldöttgyűléseket minden évben szabályszerűen lebonyolítottuk. A résztvevők száma 2010-ben volt legmagasabb, csaknem 100 fő, a többi évben 60 fő körül volt a megérkezett küldöttek száma. Az alapszabály csupán technikai típusú módosításokat igényelt, ezeket minden esetben a bíróság jóváhagyta.
Az elnökség hagyományaihoz híven, változatlan összetételben és aktivitással követte, koordinálta a folyamatokat, rendszeresen – alapjában véve havonta – ülésezett. Mindig határozatképes volt, üléseiről emlékeztetőt tett közzé. Több ízben megtisztelte az ülést a Felügyelő Bizottság képviselője.
A Szakmai Kollégium az alapszabály szerint ülésezett. 2010-ben, amikor hazánk töltötte be az elnöki tisztet az Unióban, az Európai Közösség előtt álló feladatokról Halász Gábor tartott előadást. 2011-ben a Nevelésügyi Kongresszust követő országos értekezletre történő felkészülés volt napirenden, majd Bakonyi Pálra emlékező ülésre került sor – középpontban a nevelés és oktatás összefüggései témával. 2012-ben Töprengések a nevelés tervezéséről és értékeléséről címmel emlékeztünk a 100 éve született Majzik Lászlóné emlékére, majd a Szakmai Kollégium részese lett a Korczak-év eseményeinek. 2013-ban Radó Péter előadását hallgatta meg a Haza és Haladás Alapítvány keretei közt zajlott kutatásról (Párbeszéd a konszenzusért), majd zárta az év „témáját”: Mire való az iskola? (Vass Vilmos előadásával).
Események, nagy rendezvények
A hangsúlyosan vállalt hagyományőrzéssel összefüggő ténykedéseink: emlékülés került sorra Majzik Lászlóné születésének centenáriumán, megemlékeztünk az Eötvös-bicentenáriumról, Szabadi Ilonáról, Janusz Korczakról. A „Ki kicsoda?” rovat a weboldalon immár közösségi adatgyűjtéssel fejlődik (több mint 100 név). Emléktábla őrzi kezdeményezésünkre Lénárd Ferenc, Szabadi Ilona emlékét. Megemlékeztünk az ebesi Fiúkfalváról is, köszönthettük a 90 éves Pataki Gyulát. A Kiss Árpád Műhely párbeszédeiben jeles személyiségek életműve került mérlegre. Így Szentgyörgyi Alberté, Kovács Mátéé, a XX. századelő jeles pszichológus-asszonyairól, a Nyugat tanárhőseiről, a Vargha-fivérekről. A Nemzetiségi nevelési szakosztály méltó ülést szentelt a Gandhi Gimnáziumban Furmann Imre emlékének. A Mozgalompedagógiai Szakosztály alapította Vasvári-diploma díjazottjai a ciklusban: Alberth Béláné, Bagu Balázs, Wild Katalin, Balázs György, Derzsi Ottó, Váradi István, Novák Ferenc, Ancsin Pálné, Donáth László, Neuwirth Annamária, Kerner Erzsébet. A Szabolcsi Tagozat Oláh Tibor nyírbátori tanár emlékét örökítette meg.
Itt tartjuk számon azt is, hogy tizenkét aktivistánk segítette önkéntes munkával (kéziratok begépelése) Gergely Ferenc fontos kutatómunkáját az ’56 után, pedagógusokat és diákokat ért megtorlásokról. A Heves megyei tagozat munkaprogramjában ez a feladat önálló elemként is megjelent.
A társaság egészére, nyilvánosságára, társadalmi elfogadtatására is kiható, jobbára központi kezdeményezésekről szólunk a következőkben. A ciklus elején: KVVM-megbízás volt a Zöld Óvodák szakmai pártfogása, OM megbízás pedig Szülők Akadémiája. Tisztességgel eleget tettünk. 2010-ben más szervezetekkel együttműködésben ígéretesen megindult az „Együttműködő iskola- együttműködő társadalom” című, V4 nemzetközi együttműködést is ígérő projekt, amely sajnos két év alatt kifulladt. Csatlakoztunk a veszprémi Tanárképzés napja elnevezésű egyetemi rendezvényhez. Három éves az együttműködésünk a „Szülőnek lenni” c. programmal, évente megrendezett májusi konferenciánk már hagyományosnak tekinthető. Ez év tavaszán a Szülő is Fontos (SZIFON) egyesület kért együttműködést, s száz fő részvételével sikeres konferenciát szerveztünk a Kazinczy utcában, a szülő-pedagógus kommunikáció kérdéseiről. Elsősorban a korai gyerekkor szervezetei érdeklődőek. .A nemzetközi kapcsolatok a finanszírozási nehézségek miatt jelentősen beszűkültek. A Diszlexiás Gyerekekért szakosztály éves konferenciái sok érdeklődőt vonzanak, rendszeres külföldi útjaikkal főként ők reprezentálják a nemzetközi kapcsolatokat, de a Nógrádi tagozat felvidéki kapcsolata is élő, 2013-ban sikerült megszerveznie a felvidéki kirándulást.
Az elnökség 2012/13-ra meghirdette vitatémaként a „Mire való az iskola?” kérdéskört. Feldolgozására a győri Staféta táborban, a Kisgyermeknevelési, az Általános Iskolai és Gimnáziumi szakosztályban, a Neveléselméleti szakosztályban, a Baranyai tagozatban, ill. a Korczak Munkabizottságban került sor. Az ehhez csatlakozó párbeszéd, az Iskolarendőr-vita túlnőtt a társasági kereteken. A „Párbeszéd a konszenzusért” felhívásra a Staféta-tábor mellett, Somogy vállalkozott vitára.
Minden évben megrendezésre került a Staféta-tábor. 2009 és 2012-ben Csillebércen, Ajkán 2010-ben, Kétegyházán 2011-ben, és Győrben 2013-ban. A lelkes mag, a tizenöt fős törzsgárda mindegyik színhelyen megjelent. A táborok létszáma átlagban 25-45 fő között mozgott, ehhez hozzájárult a helyi pedagógusok érdeklődése, a tagozatok aktivitása. 14 pályára készülő hallgató is részt vett a tábori életben. A tábor témái mindig az év aktualitásaihoz kapcsolódtak. Műhelymunka keretében az élménypedagógia került feldolgozásra, csoportokban beszélgetések alakultak ki a bennünk lévő iskolaképről, a tudás és hatalom kérdésköréről, a fenntarthatóságra nevelésről, Zöld Parlamentről, nevelési elvekről a világban. 2010-ben az Együttműködés sokszínűsége a nevelésben címmel a Sólyom László köztársasági elnök által felkért Bölcsek Tanácsa háttércsapata számolt be a tevékenységeikről, e mellett a szókincsfejlesztés, inkluzív nevelés, intézményi belső továbbképzési fontossága, az EMI mozgalom, kézműves tevékenységek, a Színes Húrok művészetpedagógiai programja került terítékre. 2011-ben „A pedagógus életpálya kulcsszerepe a közoktatásban és a felsőoktatás” témaköréből tartott kritikus hangú előadást Horváth Attila, a VII. Nevelésügyi Kongresszust követő konferencia tanulságairól szólt Benedek András elnök. Kiemelésre került a gyermekvédelem, a soknyelvű szótár, a drámajáték. 2012-ben „Mesebolt a határon” címszó alatt sokszínű program valósult meg. A Staféta tábor 10. évfordulóját múltidézéssel ünnepeltük. A „pedagógiai piknikben” elnevezésű workshop-típusú programon a matematikai nevelés, a Nyitott Iskola, a beszédmegértés, mesekönyvek, népmese szerepe és a zenei nevelés kapott helyet. Az Agóra kerekasztal munkájának beindulásáról volt szó: kísértve a szinte lehetetlent címmel. A tábor kiemelt vendége Hunyady Györgyné Zsuzsa beszélgető-emlékező köre a” tanulás egy életen át” szemléletet igazolta. 2013-ban “Mire való az iskola?” téma határozta meg programot. A bevezető játékban dramatikus eszközökkel idézték fel a táborlakók saját iskolaképüket. E kérdésre kereste a választ Benedek András “Párbeszéd a konszenzusért” című előadásában. A ravazdi Erdei Iskolában és környékén ismerkedhettek a résztvevők az erdőpedagógia, a környezeti nevelés válaszaival, kihívásaival és sok gyakorlati példát gyűjthettek be. Diskurzus folyt a “jó pedagógusról”, majd “jó gyakorlatokkal” Győr város kiváló intézményeiről került szó: a gyakorló iskoláról, a nevelési tanácsadás előtt álló feladatokról, a hejőkeresztúri mintát követő, az etnikai kihívásokat megoldani vállalkozó Kossuth Lajos Általános Iskoláról, a Hild Szakközépiskoláról. A Hálózat a Tanszabadságért, az Agóra Közoktatási Kerekasztal aktivistái tartalmas párbeszédet kezdeményeztek – a konszenzusért – a foglalkoztathatóságot, a méltányosságot és az alkalmazkodóképességet szolgáló közoktatási rendszer kívánatos jellemzőiről.
A Tanulás ünnepének hagyományaihoz, a „Felnőtt tanulók hete” rendezvény eszméjéhez hűek maradtunk, Minden év őszén egyhetes, több száz főt megmozgató, országos programot szerveztünk, annak ellenére, hogy a négy alapító szervezet közül három (Népfőiskolai Társaság, TIT Szövetségi Iroda, Magyar Művelődési Intézet és Képzőművészeti Lektorátus) az évek során kilépett a rendezők közül. A Felnőttnevelési szakosztály 2010. 2011. és 2012 években a „Művelődés hete – Tanulás ünnepe” keretében „Felnőttképzési road show”-t valósított meg hét városban (Pécs, Szombathely, Szeged, Miskolc, Budapest, Kaposvár Győr), szakmai vitát generálva a térség felnőttképzési szakembereinek részvételével, s az elkészült ajánlásokat eljuttatta az érintett állami, szakmai és non profit szervezetekhez. A Felnőtt tanulók hete központi budapesti rendezvénye, az évente megrendezett felnőttképzési konferencia pedig rangos országos esemény a felnőttképzők körében, mert az aktuálpolitikai témák körüljárását és a szakemberek felnőttképzési-, szakképzési kutatásokról történő informálását célozza. Így téma volt az „Új kihívások a felnőttképzés” tematikán belül a természettudományos és műszaki nevelés kérdésköre, a fogyatékkal élők helyzete a felnőttképzésben, megemlékezés az FPI fennállásának 100.évfordulójáról. A konferenciák melletek évente visszatérő rendezvények a könyvbemutatók, drámapedagógiai és filmes programok is. A Felnőttnevelési szakosztály, amely 2014-ben nevét Felnőttképzési szakosztályra változtatta, 2013-ban kötetté szerkesztette és CD formájában kiadta Harangi László életútja során eddig megjelentetett műveinek tárát. A Felnőtt tanulók hete rendezvénysorozat rendszeresen résztvevő tagszervezetei a Békés és Nógrád megyei tagozat, valamint a nagy egyetemek (ELTE, SZTE, PTE, ME, KE, NyME) Andragógia Tanszékei.
A Társaság jubilánsainak köszöntése is hagyománnyá érlelődött. Volt, amikor az Ádám Jenő Zeneiskola, máskor az Ecseri úti templom vendéglátásában hallgathattunk együtt koncertet, legutóbb a BMGE volt a vendéglátó, a Szakmai Kollégium üléséhez rendezetten.
Nemzetközi kapcsolataink szórványosak. Az EPA tudomásul vette tagdíjfizetési gondjainkat. Igen fontos dolog a Korczak-mozgalomban való részvételünk. A nógrádiak és „diszlexiások” szomszédsági kapcsolataihoz a Tanulókör kapcsolatai járulnak. Említésre méltó, hogy 2010-ben tett látogatásunk Bécsben a Bécsi Magyar Iskolát látogatásunk presztízse is segítette akkreditációjában. Főként a Színes Húrok jóvoltából nőtt a külföldiek, külföldön élők száma a társaságban (ez ma mintegy 20 fő).
Munkakörülmények, infrastruktúra, finanszírozás
A beszámolási időszakban a ciklus alatt kétszer költöztünk. 2011-ben lejárt a Pest megyei Önkormányzattal – a Petőfi Sándor utcai irodabérletről – kötött szerződés, ekkor a Fővárosi Pedagógiai Intézet vezetése együttműködést ajánlott, s a reprezentatív Egyetem téri helyiséget vettük bérbe. Az FPI szervezeti átalakulásai e szép iroda elhagyására kényszerítettek. Az új iroda az ELTE PPK-val folytatott együttműködési tárgyalások eredményeképp kapott helyet a Kazinczy utcában. Az iroda ugyan szűkösebb, de cserébe a Kar helyiségeinek térítésmentes használatát élvezhetjük. Így több szakosztály és partnerei találtak méltó otthonra az egyetem épületében. Ugyanebben az épületben székel a Magyar Pszichológiai Társaság, s „közös fedél” megkönnyítette a két szakmai civil szervezet együttműködését, egy-egy nagy rendezvény közös szervezését.
Ami a Társaság finanszírozási kérdését illeti, 2010-től vette kezdetét a civil szervezetek állami támogatásának csökkenése. Eben az évben még volt nyertes működést támogató pályázatunk. Az ezt követő években ezt az erőforrást teljességgel nélkülöznünk kellett. Fokozódott a tagdíjbevétel s az 1%-os adóbevétel jelentősége. (Az adótörvények, az egykulcsos adó jelentősen csökkentette a szerezhető bevételt, ez ma a 300 000 Ft-os nagyságrendről a 200 000 köré esik). A tagdíjbevétel 600-500 tagtársunk befizetésével jelent a fennmaradáshoz szükséges alapokat. Köszönjük a 100-nál is több tagunknak, hogy felülfizetéssel fejezték ki identitásukat. Úgy gondoljuk, hogy a tagdíjfegyelem fokozásában még vannak tartalékok, ebben az élénk szakosztályi, tagozati élet lenne ösztönző.
A beszámolási időszakban tehát főként projektfeladatok elnyerésével jutottunk működési bevételhez. Alábbi főbb megbízóink rendezvényeket, kutatásokat, kiadványok megjelentését, tantervi fejlesztéseket támogattak: Erzsébetváros Önkormányzata, Debrecen, Újbuda, Kispest, Angyalföld, Salgótarján önkormányzata, Haza és Haladás Alapítvány, Táncsics Alapítvány, TÁMOP 4.1.4. (Kecskeméti Főiskola), MOL, Múltunk Öröksége Alapítvány, Scolar Kiadó, Apáczai Kiadó, Hagyományok Háza. Magánszemélyek, tagok és pártfogók több ízben is nyújtottak jelentős, több tízezer forintos támogatást. A pedagógiai asszisztens képzés vizsgarendszerében kaptunk feladatokat. 100-nál több az a tagtársunk, akik helytálltak a Vizsgabizottságban. (Többük bevételéből a társaság támogatásáról is döntött, köszönjük.)
Partnerek, akik helyet adtak egy vagy több programnak: István Gimnázium, a Radnóti Gimnázium, az Ádám Jenő Zeneiskola, Öveges Iskola, Civil Közösségek Háza Salgótarján, Patak Szent Ambrus Iskola, kétegyházi Mezőgazdasági Szakközépiskola, a MMIKL, az Egri Főiskola, ELTE, BMGE, Nyíregyházi Főiskola, Miskolci Egyetem Tanárképző Intézet,
A Nógrád megyei tagozat és a Kisgyermeknevelési szakosztály gondoz folyóiratot, a Nóvumot illetve A Kisgyermeket. Mára önálló honlappal bír az Összehasonlító Pedagógia szakosztály, a Korczak Munkabizottság, a Szókincsháló szakosztály, a Szabolcsi s Somogyi tagozat is.
Összefoglalva: ezen alapokra az intenzív erőforrás koncentráció szükséglete mellett a jó gyakorlatok folytatásának elvét építhetjük.
Méltóan a 125. évhez
az MPT előtt álló feladatok – középtávú cselekvési program
1. A Magyar Pedagógiai Társaság munkájának tervezésekor a Társaság 125 éves múltjának értékeiből indul ki. Ez a 125 év több generáció és jelentős társadalmi-gazdasági változások időszaka volt, mely a tanulságok feldolgozására, folyamatos megújulásra és fejlődésre ösztönzi a Magyar Pedagógiai Társaságot is. Múltunk olyan szakmai-kulturális tőke, mely felelősséget jelent a hazai pedagógus szakma elméletének és gyakorlatának további korszerűsítésében. Ezért is tekintünk a 125 éves évfordulóra úgy, hogy a Társaság tagjait, szervezeteit, partnereit mozgósítsuk és megnyerjük az előttünk álló jelenkori feladatokra egy középtávú cselekvési programmal, annak széles körű előkészítésével, megvitatásával és kommunikációjával.
a) Hagyomány / Tradíció
A MPT a magyar nevelésügy legnagyobb történeti hagyománnyal rendelkező civil szakmai szervezete. A történeti léptékkel is mérhető idő alatt kiforrottak azok a hagyományok, amelyek megjelennek az társasági munka célkitűzésében, a Társaság szervezeti felépítésében, a társasági munka tartalmában. A Társaság a jövőben is e tradíció jegyében kíván civil aktivitási keretet biztosítani mindazon szakemberek számára, akiknek a magyar nevelésügy fontos, azonosulni tudnak az MPT-vel, és ez az azonosulás aktivitásban is megjelenik.
b) Haladás-fejlődés/ Progresszió
Az MPT alapításától kezdve a magyar nevelésügy fejlesztése, gazdagítása mellet volt elkötelezett, tevékenységében a társadalmi – egyéni és közösségi – fejlődést szolgáló kezdeményezések kaptak teret. Vonatkozik ez egyaránt a neveléstudomány bármelyik területére, rokon és társtudományaira, egyéb tudományok eredményeire, és a nevelési gyakorlat példát mutató hazai és nemzetközi eredményeire. A Társaság munkáját a jövőben is a neveléstudomány eredményei és a példát mutató pedagógiai gyakorlat vezérlik, a Társaság munkájában a haza és haladás értékeit képviseli.
c) Párbeszéd / Dialógus
A MPT vállaltan a szakmai párbeszéd szervezete. Küldetésünknek tekintjük, hogy a nevelésügyben érintett intézmények, szervezetek, szakmai értelemben vett iskolák, szakmai csoportok, szakemberek, minden szereplő, minden érdekelt fél között alkalmat teremtsünk a tárgyszerű vitára, konzultációra, az álláspontokat tisztázó egyeztetésre, a gyerekek boldogulását segítő nevelési gyakorlat kialakítására. Ez egyben azt is jelenti, hogy – alapszabályunkkal összhangban – elfogadjuk más szervezetek párbeszéd-kezdeményezését is. A párbeszéd ennek megfelelően sokféle munkaformában jelenhet meg. A Társaság munkáját a jövőben is a széles értelemben vett párbeszéd, a párbeszédre való nyitottság, a párbeszéd kezdeményezése, a párbeszédre való felhívás elfogadása határozza meg.
d) Alkotás-építés / Konstruktivitás
Az MPT civil szakmai szervezetként nem elkülönülő elméleti műhely, hanem gyakorlatra orientált, a társadalmi gyakorlat, a nevelésügy gyakorlata által felvetett kérdésekre adható, elméletileg megalapozott gyakorlati válaszok megjelenítésnek szervezete. A Társaság munkájában az elmélet és a gyakorlat a pedagógiai valóság nem két egymástól elkülönülő részeként, hanem ugyanannak a jelenségnek két, egymással szoros kapcsolatban, kölcsönhatásban álló elemeként jelenik meg. Ezt az elméletigényes, gyakorlatorientált konstruktivitást jelenítjük meg kritikai megnyilvánulásainkban is. A Társaság a jövőben is a konstruktivitás jegyében kívánja szervezni munkáját, legyen szó a nevelésügy bármilyen kérdéséről, akármelyik területéről.
e) Szervezeti sokszínűség
A MPT tagjainak, szervezeti egységeinek elkötelezettsége, aktivitása alapján létezik, működik. A Társaság civil szakmai szervezetként törekszik a nevelésügy szakmai gazdagságát szervezeti kereti között megjeleníteni, befogadja mindazon szakembereket, szakemberek csoportjait, akik a Társaság célkitűzéseit, Alapszabályát elfogadják, és a célok elérése érdekében az alapszabályi keretek között tevékenykednek. A Társaság a jövőben is igyekszik tartalmi, és ennek megfelelő szervezeti sokszínűségét megőrizni, a változó világhoz a történelmi idők alatt kiforrott alapelvei mentén alkalmazkodó civil szakmai szervezeti jellegét megőrizni.
2. A Magyar Pedagógiai Társaság – alapszabályában kifejezetteket megerősítve – olyan nevelésügyi, oktatáspolitikai, pedagógiai törekvéseket támogasson, melyek a méltányosság, a jobb foglalkoztathatóság és a hatékonyság javítása, a gyermeki jogok érvényesítése, a szubszdiaritás, az érdekviszonyok demokratikus érvényesítésére épül s szándékaival átfogja a teljes életutat a korai gyerekkortól felnőttkori tanulásig, családtól civil kezdeményezésekig, biztonságos állami ellátó rendszerektől a piaci kezdeményezésekig.
3. Növelni kell a Társaság működési bevételeit. Támogatók, partnerek, szakmai megbízók keresésével, érzékelhetőbb támogatást kell nyújtani fontos programot szervező szervezeti egységeknek, szervezeti egységek összefogásából születő kezdeményezéseknek.
4. A Magyar Pedagógiai Társaság őrizze, fejlessze nyitottságát, alakítson kapcsolatokat a célok és érdekek, értékek közelítése mentén más civil szerveződésekkel, felsőoktatási, közoktatási, kulturális intézményekkel, vállalkozásokkal. A kapcsolatépítésben erősödjön a hazai kisebbségek pedagógusközösségeivel, illetve a határon túli magyar pedagógusszervezetekkel kialakított együttműködés.
5. Meg kell őrizni a nyilvánosságban kialakult helyzetünket, egyben növelni az internetes tájékoztatásban részt vevők számát, e kommunikáció kölcsönösségét.
6. Alapszabályunkba foglalt tevékenység- és program-minimum biztosításával erősítsük meg a szakmai munkát, a testületek ülésrendjében folytassuk a hagyományos rendszer-, és szabályszerűséget.
7. Fokozzuk a Magyar Pedagógiai Társaság tagjainak identitását a társaság közösségeivel, fontos üzenetekkel érjük el az egész tagságot. Készüljön a Társaság tagjainak megkérdezésére épülő online „Tükör”.
8. A szervezetfejlesztést illetően stabilizálni érdemes meglévő szervezeti egységeinket, őrizzük meg nyitottságunkat új kezdeményezések előtt, de az érdeklődő közösségeket orientáljuk nagyobb integrált egységek felé.
9. Pályázatokkal, toborzó programokkal el kell érni, hogy a doktoranduszok, egyetemi hallgatók, pályakezdő pedagógusok köréből legalább 125 fővel növekedjék a társaság tagsága. Ennek szolgálatába álljon a Staféta-tábor hagyománya is. Fokozódjon a társasági jelenlét a pedagógusképző intézményekben, a továbbképzések porondján.
10. A hagyományokhoz fűződő hűség jegyében készítsünk elő – megyei tradíciókat is felidézve, az alapítók emlékét feltárva – olyan konferenciát, mely megidézi 1891-et, mint a modernizációs utat választó magyar értelmiség jelentős mérföldkövét. Készítse elő a programot fiatal kutatóknak kiírt pályázat.
Budapest, 2014. április 30.