Varga Márta Janikovszky-díja
Immár 60 éve lesz, hogy a pedagógusi magatartás és küldetés mércéje a varsói árvaház Öreg Doktorának, Janusz Korczaknak pedagógiai és emberi helytállása a lengyel fővárosban létesített gettóban s a tragikus utolsó periódusban, Treblinkán. Az európai emberiségnek megadatott, hogy a fasizmus legyőzése után ekkora – „életre szóló” terhet – ne kelljen a pedagógusoknak – és növendékeiknek – hordaniuk. Felelősségnek – mondhatni – elég annyi is, hogy bonyolult társadalmi viszonyok közepette az életbe kísérjük rendre évről-évre az újabb nemzedékeket.
A mögöttünk hagyott XX. században ráadásul voltak derűs pillanatok is az európai ifjúság, gyerekvilág, az iskola történetében. E derűs pillanatok szelíd kritikusa volt Janikovszky Éva, aki olyan családról, óvodáról, iskoláról tudósított utánozhatatlan műfajú gyerekmonológjaiban, ahol a pedagógiai világ szereplői megtanulják megismerni és elfogadni egymást – életkortól függetlenül.
Ki gondolta volna, hogy a III. Magyar Köztársaság végóráiban, a XXI. század második évtizedének kezdetén elillan majd ez a derű, s ha nem is korczaki végletességgel, de mégiscsak embert próbáló drámai kihívásokkal kínálja meg a kor a mesterségében helytállni pedagógust?
Ki gondolta volna, hogy a szelíd kritikus írónő, könyvszerkesztő – kiadói munkásságának része a mindmáig egyetlen Korczak-regény, a Matykó király magyar kiadása – nevét viselő iskola lesz ennek a már-már emberfeletti próbatételnek helyszíne?
Kísértetiesen, mint a korczaki életmű! A Janikovszky Iskola Varga Márta iskolateremtő, csoportépítő, az erzsébetvárosi multikulturális televényből rendre a nevelés számára tápláló anyagot a pedagógiai rendszerbe szívó – a névadó mosolyát idéző – munkája nyomán jelentős pedagógiai műhellyé vált, az innováció zarándokhelyévé.
Ha nincs a drámai kifejlet, az igazgatónő akkor is méltó lett volna a díjra.
De sajnos van drámai kifejlet.
S a Janikovszky Iskola megannyi új emberi és „közpolitikai” mintát adott a válságban vergődő magyar társadalomnak. Új értelmet, új kultúrát adott a szülői ház és iskola együttműködésének, a veszélybe került iskola védelmében új közéleti közösségszervezési és érdekérvényesítési metodika született jóformán órák alatt. E civil mozgalom okait, hatását, tapasztalatait sokáig fogja elemezni a neveléstörténet – függetlenül a végkifejlettől. Ez az újtipusú, a XXI. század első felének viszonyaira érvényesíthető civil és szakmai közéleti magatartás, ismétlem kultúra kialakulásában az igazgatónőnek fontos szerepe van. Közalkalmazotti és európai léptékű „közviselkedési” kultúráját fel nem adva gyerekek és felnőttek (laikusok, a helyi társadalom aktivistái) okos, empátiás nevelőjévé nőtt Varga Márta ezekben a napokban.
Méltóan az iskola és a díj névadójához. A Magyar Pedagógiai Társaság és a Magyarországi Korczak Munkabizottság e teljesítményt ajánlotta a díjalapítók figyelmébe.