Partnerünk véleménye

Az Alapítványi és Magániskolák Egyesülete (AME)

Véleménye

 

Az új közoktatási törvény tervezetről, ill. a pedagógus életpálya tervezett szabályozásáról

 

 

Mindenekelőtt köszönettel vettük a társadalmi vita lehetőségét, és ezúton élni is kívánunk vele. Nyitottan, segítőkészen, a megértés, az elfogadás, szükség esetén a javítás szándékával olvastuk mind a törvényi vitaanyagot, mind az életpálya modellt. Egyesületünk támogat minden olyan kezdeményezést, ami a magyar gyerekek, fiatalok nevelésének, oktatásának javítására törekszik. Örömmel állunk minden olyan program, koncepció, törvénytervezet mellé, ami javítja a hazai iskolák helyzetét, elősegíti a pedagógusok anyagi, szakmai fejlődését. Tesszük ezt 1992 óta, hiszen az AME fennállása óta elkötelezett híve annak, hogy a magyar közoktatás megújuljon, problémái mielőbb megoldódjanak. Tagjaink között található arányaiban a legtöbb pedagógiai fejlesztést létrehozó és gyakorló intézmény. A közoktatásnak tipikusan két szélére szerveződött iskoláink egyrészt a hátránykompenzáció, a második esély megteremtése érdekében működnek, másrészt a tehetséggondozásban, elitképzésben is kiemelkedő szerepet töltenek be. A kistelepülések művészeti életét felvirágoztató – egész Európában kuriózumnak számító- alapfokú művészetiskolai hálózat több mint felét az alapítványi és magániskolák biztosítják. Tagjaink, jelentős arányban vesznek részt a modernizációs szakképzésben, a hátránykompenzáló szakiskolai képzésben, és hiánypótló az alapítványi óvodák szerepe is elsősorban az agglomerációs övezetekben.

Egyesületünk – ha kicsiben is – de leképezi a teljes magyar közoktatást, minden sikerével, gondjával, bajával.

Szinte nincs olyan fejezete a törvénynek, ami nem közvetlenül érint minket. Ez okozza a véleményünk kialakításának alapvető nehézségét is, mert a vitaanyag – mint furcsa műfaj- nehezen teszi lehetővé a pontos értelmezést, a fogalmak, meghatározások hiánya sokszor bizonytalanná teszi az olvasót. Ezért tartjuk alapvető fontosságúnak az érvényes közoktatási törvény 121. §- nak fenntartását a fogalmak, definíciók pontos és részletező, jogforrási megjelentetését.

A vitaanyagról általában

Az AME indokoltnak és szükségesnek találná a közoktatási törvény átfogó felülvizsgálatát, a részletes, túlbonyolított, bürokratikus szabályozás pontonként való érdemi elemzését, a felesleges, esetenként egymásnak ellentmondó, törvényi elemek szisztematikus összehangolását.  Arra is jó alkalom kínálkozott volna, hogy az elmúlt két évben készült két nagyméretű szakmai elemzés és távlatos közoktatási jövőkép felhasználásával az új oktatási kormányzat építve a kétharmados parlamenti támogatására, listázta volna a közoktatás problémáit és hosszú távú stratégiát alakított volna ki megoldásukra. (Dr. Sólyom László köztársasági elnökünk megrendelésére készített és közzétett „Szárny és teher” valamint az Oktatási és Gyermekesély Kerekasztal által megjelentett „Zöld könyv” amikre gondolunk). Sajnos a megismert vitaanyag azonban nem ezt megoldást választotta. Álláspontunk szerint hibásan. Az elmúlt 20 évet sommásan elítélve, a valós helyzetet nem elemezve, a legfontosabb problémákra kevéssé reagálva alkották meg a koncepciót.

1. Amennyire örömteli, és köszönettel vesszük, hogy a közoktatási kormányzat többfordulós társadalmi, szakmai vitát tervez, s ennek első fordulója a vitaanyag, annyira nehéz ilyen rövid idő alatt, és ennyire nehezen megfogható műfajú szöveghez érdemi észrevételeket tenni. Alapvetően tendenciákról, kinyilatkozásokról tudunk véleményt mondani a részletek ismerete nélkül.  A szöveg egésze alapján úgy ítéljük meg, hogy a tervezet felborítja a polgári társadalomban szükséges egyensúlyt a közoktatás résztvevői között.  Alapvetően pedagógus szempontú megközelítés (kevesebb kötelező óra a pedagógusoknak, több előírt óra a gyerekeknek, kisebb tanulócsoportok), ugyanakkor korlátozza a pedagógusok jogait (kötött szervezeti előírások, külső szakmai ellenőrzés, előírt tantervek stb.). Véleményünk szerint a közoktatást a gyerekek mindenek feletti érdekének kell alárendelni, amelyben a szülők joga megkérdőjelezhetetlen. Álláspontunk szerint az iskola alapvető feladata a tanulási motiváció és képesség minden társadalmi és korcsoportban való biztosítása, illetve a közoktatás jelenlegi szelektivitásának radikális csökkentése
2. Amennyire a vitaanyagból kivehető a szerzők alapvető célként az iskola, a pedagógus szerepének felértékelését fogalmazták meg, s eszközként az erőteljes állami szerepvállalást, szigorú ellenőrzést határozták meg, ezzel furcsa módon jelentősen korlátozza az iskola, a pedagógus autonómiáját. A vitaanyag a rendteremtés szándékával jelentősen megnövelné az állam jogkörét a közoktatásban. Az iskola a tervezet szerint állami „oktatás-végrehajtási” intézetként működne ismét. Az állami szerepvállalás növekedésének nem látjuk a szakmai, közigazgatási, financiális feltételeit, hiányoznak a megítélhető feltételek. Így ezekről jelen formájában csak a szándékok szintjén lehet véleményt alkotni. A szándékkal pedig egyesületünk általában nem ért egyet, csak konkrét problémák, feladatok megjelölésével, reális helyzetértékeléssel tudjuk elképzelni erről az érdemi megbeszélést, ezek nélkül nincs mód az álláspontok tisztázására.
3. Érthetetlen és nem támogatható számunkra a magánérdek és a közérdek szembeállítása. Nem vitatva, hogy magánérdek esetenként ellentmondhat a közérdeknek, a törvény dolga ennek hatékony szabályozása és nem felülírása. Semmilyen formában nem értünk egyet a szülők jogainak korlátozásával gyermekük ügyeinek intézésében, céljainak meghatározásában. Súlyos és indokolatlan korlátozásnak tartjuk, hogy a szülők kizárólag világnézetük szerinti iskolaválasztásra lennének jogosultak.
4. Szakmailag – ismét csak a szöveg üzenetét igyekszünk megérteni- visszaállítaná a 19. századi iskolát, ahol a tanár homogén korcsoportnak, 45 perces órán tantárgyat tanít. Nem világos miképpen kíván megfelelni ezután a magyar közoktatás a 21. század kihívásainak. Hogyan kívánja a 19. század iskoláit alkalmassá tenni a jelen és a jövő feladatainak megoldásaira. A modernizációra, hogyan válaszol majd az ötévenként felülvizsgált NAT. A törvénytervezet jelenlegi formájában akadályozza illetve ellenérdekűvé teszi az iskolát a kooperatív tanulás, a projekttanulás, az együttműködést elősegítő alternatív módszerek használatában, fejlesztésében.
5. Az értékek szempontjából – álláspontunk szerint – a jelenlegi törvény pre
   ambuluma megfelelő kiindulópont a törvényhozás számára. Nem világos mivel kívánja ezt még kiegészíteni az új törvény tervezett szövege. Amennyiben a véglegesnek szánt szöveg elkészül, akkor tudunk róla érdemi álláspontot kialakítani.

(„A Magyar Köztársaság Alkotmányában meghatározott művelődéshez való jog esélyegyenlőség alapján való gyakorlásának biztosítása, a lelkiismereti meggyőződés szabadságának és a vallásszabadságnak, a hazaszeretetre nevelésnek a közoktatásban való érvényesülése, a nemzeti és etnikai kisebbségek anyanyelvi oktatáshoz való jogának megvalósítása, a tanszabadság és a tanítás szabadságának érvényesítése, a gyermekek, tanulók, szülők és a közoktatásban foglalkoztatottak jogainak és kötelességeinek meghatározása, továbbá korszerű tudást biztosító közoktatási rendszer irányítása és működtetése céljából az Országgyűlés a következő törvényt alkotja:” )

1. Nem támogatjuk a közoktatási törvény kerettörvényi megoldását. Két súlyos problémát is okozhat ugyanis. Egyrészt a különböző alrendszerek kormányzati prioritásainak meghatározásakor hátrányos helyzetbe hozza a közoktatást, hiszen a szűkös költségvetési források elosztásakor a törvényi előírások az alapvető meghatározó elemek a pénzügyi kormányzat számára, másrészt a részletes szabályozás minden elemének rendeletekhez utalása esetlegessé, nehézkessé teszi az egyébként is csak hosszú távon eredményes közoktatást.   Ez utóbbit a vitaanyag is érzékeli, hiszen számos a kerettörvényt messze meghaladó részletet ír elő a mellékletekben, olyanokat is, amit ma a túlszabályozó törvény sem.
2. A tartalmi szabályozás új mederbe tereléséről (NAT felülvizsgálat, kerettantervek) csak azok ismeretében tudunk nyilatkozni. A szöveg ellentmondásos. Egyszerre kívánja fenntartani az autonómiát, és a központi állami előírások szigorú rendszerét. Annyi azonban már a szöveg ismeretében is bizonyítottnak látszik, hogy a jelenlegi intézményi autonómiát, felelősséget a tervezet megszünteti, bármilyen abszurdnak is látszik, a tervezet alapján szükséges lenne az iskolák tartalmi és jogi felelősségét a szülők felé megszüntetni, ezzel pedig semmiképpen sem értünk egyet.
3. Nem támogatjuk a tankötelezettségi idő csökkentését. A jelenlegi szabályozás is lehetővé teszi a három éves szakiskolai végezettséget követően, a szakma megszerzése után a tankötelezettség megszüntetését. Más érdemi indokot nem találunk
4. Támogatjuk és egyetértünk a második szakma megszerzésének ingyenességével
5. A tankönyvek jelzett szabályozásával nem értünk egyet. Nem lehet csak iskolai tulajdonban a tankönyv, hiszen számos tankönyvi forma (pl. munka-tankönyvek) egyéni használatra készültek.
6. Egyetértünk a szakmai ellenőrzés rendszerének újragondolásával, de a vitaanyag jelenlegi formája nem teszi lehetővé az érdemi álláspontunk kialakítását. A tradicionális szakfelügyelet visszaállítását nem támogatjuk.

 

 

Javaslatunk:

 

Az AME felkéri a Magyar Köztársaság Kormányát, hogy a közoktatási törvény kiadásának ütemezését vizsgálja felül, tegye lehetővé a részletes helyzetértékelést, a nyilvános szakmai és társadalmi, politikai vitát, a törvény benyújtásának határidejét módosítva.  Felkérjük a Magyar Köztársaság Országgyűlését, hogy közoktatási törvény vitáját halassza későbbre, több időt hagyva a kormánynak a koncepció újragondolására, alaposabb elemzésre. 

 

Javasoljuk továbbá, hogy az átfogó új törvény megalkotásával várja meg a törvényhozás a tartalmi (NAT, kerettantervek) és kimeneti (érettségi) szabályozás módosítását, tartalmi közzétételét, szakmai legitimációját. Az adott törvényi keretek között is mód van kormány és miniszteri rendeletek formájában megjelentetni majd megismerésük után lesz mód az érdemi döntésre.

A nem állami, nem önkormányzati fenntartású intézmények speciális szabályairól

1. A vitaanyag által rögzített elvekkel, szabályokkal az AME általában egyetért, azokat köszönettel tudomásul veszi.
2. Nem világos számunkra (és nem is értünk vele egyet), hogy miért van szükség az egyházi és más nem állami, nem önkormányzati intézmények ilyen karakteres elkülönítésére. Véleményünk szerint ugyanazok a szabályozási, finanszírozási elvek, eljárások szükségesek, függetlenül az iskolafenntartó szervezettől.
3. Az alapítványi alternatív iskolák hat-nyolc osztályos gimnáziumait akkor is engedélyezni javasoljuk, ha nem felelnek meg a jelzett taxatív felsorolásnak, tekintettel arra, hogy más célok mentén alakítják ki fejlesztési programjukat. A tehetségdefiníciónak egyébként sem felel meg a hat-nyolc osztályos gimnáziumok elvárás rendje. Javasoljuk az önálló kerettantervi engedélyezési eljárás kidolgozását
4. A TISzK-t az összevont, többcélú intézmények közé sorolja a vitaanyag. Az alapítványi szférában a TISzK- nagyobbik része szakképzés szervezési társaság, önálló intézményekből áll, különböző fenntartókkal. Nem világos hova sorolódnak be ezek a TISZK-k. Ezért tartjuk fontosnak a szakképzési törvény és közoktatási törvény összehangolását

A finanszírozásról

 

1. Az AME egyetért és támogatja, és köszönettel fogadja a szektorsemleges finanszírozás általános elvének rögzítését.
2. A megfelelő részletek kidolgozása után tudunk nyilatkozni a pedagógus bér és bérterhek állami finanszírozási rendszeréről.  A jelenlegi állapotban nem világos számunkra mi lesz az alapja a pedagógus létszám és átlagbér megállapításának, nem világos milyen alapon és milyen standardok alapján kerül megállapításra a támogatás mértéke.
   1. A kerettantervek munkaerő szükséglete alapján kerül- e kiszámításra?
   2. Hogyan történik a konkrét támogatási összeg megállapítása?
   3. Milyen pedagógus besorolás alapján kerülnek kiszámításra?
   4. Benne vannak –e az oktató nevelő munkát közvetlenül segítő szakemberek is?
   5. A gazdasági- technikai személyzet bére hogyan kerül meghatározásra?
3. Amennyire a vitaanyagból
   kivehető, az állami támogatás alapja a kerettanterv lesz. Nagyon súlyos nehézségnek tartjuk, hogy a különböző SNI, HH, HHH besorolási rendszere mellé nincs – és szerintünk nem is lehet- egységes kerettantervet készíteni, ezért ezek financiális feltételeit nem látjuk biztosítottnak.
4. Nem világos milyen szakmai- vagy más – indokai vannak az egyházi iskolák különleges kezelésének. Mi szükség van a finanszírozás szempontjából háromféle iskolafenntartót definiálni? (Reményeink szerint fel sem merülhet az egyházi iskolák különleges státusa és többletfinanszírozása egy szekuláris államban)
5. Szükségesnek tartjuk és javasoljuk a kiegészítő támogatás egységes standardjának kidolgozását és közzétételét, beleértve az egyházi, önkormányzati és nem állami nem önkormányzati, nem egyházi iskolákat egyaránt.
6. Örömmel támogatjuk a vitaanyagban a forrásnövekedés szükségletét. Sajnos a tervezett szabályozási és finanszírozási rendszer keretei között a pénzügyi források megteremtésének lehetősége legalábbis kétségesnek látszik. Nem találkoztunk sem gazdasági háttérszámításokkal, sem megnyugtató politikai ígérettel a biztosításához. Pénzügyi számítások és garanciák nélkül a törvénytervezetet nem szabad előterjeszteni. Addig sajnos a vitaanyag forrásnövelő ígéretei önmagukban üres szavaknak tűnnek. Számításaink szerint a tervezett többletkiadás elérheti, sőt meghaladja a 250 milliárd forintot, csak a pedagógus életpályamodell különböző fizetési kategóriái, a kötelező óraszámcsökkenés, a tanulói óraszám növekedés és a csoportlétszámok csökkentésének ígéretei alapján, és akkor még nem vettük számításba azokat az egyedi többletköltségeket, amelyek
   1. A 8 fős kisiskolák működtetéséhez szükségesek
   2. A két (egy) kötelező emelt szintű érettségi megvalósításához szükségesek
   3. A teljes szakfelügyelet megvalósításához szükségesek
   4. Az ingyenes tankönyvellátáshoz szükségesek
   5. stb.

Úgy gondoljuk, hogy a forrásnövekedés örömteli változás lehetne, de nincsenek a vitaanyagban vagy ahhoz kapcsolódó garanciák.

 

A tartalmi szabályozásról

 

1. A vitaanyag a kötelező tartalmi szabályozással, korlátozott számú kerettantervvel kívánja a közoktatás egységét megoldani. Bár egyetértünk azzal, hogy minden gyerek számára biztosítani lenne szükséges az azonos „közszolgálatot” a lehetőséget a társadalmi esély megteremtésére, de meggyőződésünk, hogy az átjárhatóság kiemelt alapelve nem más, mint nem bizonyított indoka állami beavatkozás erősítésének, s önmagában alkalmatlan a sajnálatos módon végzetesen szétszakadt iskolarendszer összehangolására. Sajnáljuk, hogy a törvényi koncepciót készítők nem használták ki a lehetőséget egy átfogó hosszú távú stratégia meghatározásával az egységes iskolaszerkezet meghatározására, sőt szerintünk az elképzelés inkább stabilizálja az iskolarendszer szelektivitását.
   1. A tankötelezettség egy évvel való csökkentése zsákutca kialakulását jelzi (bár a tartalmi szabályozásról egyelőre keveset tudni)
   2. Szükségesnek és fontosnak tartottuk volna az osztálytanítós alapképzési idő meghosszabbítását, erre nem találtunk utalást.
   3. Nem tisztázott a szakképzés és a közismereti képzés határa. Meddig tart az egységes alapképzés?
   4. Nem tisztázott, hogy a szakközépiskolában mikortól kezdődik a szakmai alapozás, mikortól a szakmai alapképzés
2. A NAT, kerettanterv, pedagógiai program, helyi tanterv kialakult viszonyán, szabályozási rendjén véleményünk szerint indokolatlanul változtat a vitaanyag, lényegében feleslegessé téve a helyi tantervet. De érdemben csak a vonatkozó dokumentumok ismeretében tudunk nyilatkozni róluk. Egyelőre rögzíteni kívánjuk
   1. A minden napos testnevelésnek nincsenek meg a feltételei legtöbb iskolában
   2.  A 10% un szabad programalkotást a mechanizmusokat ismerve csak látszatnak, teljesíthetetlennek tartjuk
   3. Nem világos a jelenlegi különböző kerettantervek további sorsa
3. Az előkészítő, kis létszámú, felkészítő osztályok szervezése, illetőleg a hasonló indokkal elképzelt Hídprogram véleményünk szerint csak látszatmegoldás, és sokkal a több a kockázata, mint az előnye. Hazai és nemzetközi példák így – az egyébként sok szempontból sikeres – Arany János program tapasztalatai is bizonyítják, hogy rendkívül nagy a kockázata a szegregált osztályokba szerveződött gyerekek, tanulók végletes és végleges elkülönülésének, lemaradásának. Álláspontunk szerint az iskolai integráció elengedhetetlen feltétele a társadalom különböző csoportjai, rétegei együttműködésének, a lemaradók támogatásának.

 

Javaslatunk:A javasolt megoldással legfeljebb akkor lehet időleges eredményt elérni, ha törvény kötelezi az iskolát és a fenntartót az érintett tanulók következő évtől való integrált oktatására. Valamint ha anyagi és szakmai támogatást nyújt az itt dolgozó pedagógusoknak, érdekeltté is téve őket a lemaradók későbbi integrálásában 

 

1.  Egyesületünk támogatja, hogy a tehetséggondozás kiemelt módon kerüljön a törvénybe, de nem értünk egyet ennek kizárólag a hat és nyolcosztályos gimnáziumokra való szűkítésével. A hat és nyolcosztályos gimnáziumok részletes feladat leírása egyrészt ellentmond a kerettörvényi szabályozási elvnek, másrészt kizárólag tantárgyakban, tanulmányi versenyekben gondolkodik. Noha tehetség legnagyobb része messze nem tantárgy specifikus, a szöveg arra utal, mintha a kognitív képesség lenne kizárólag a tehetség egyetlen célzott eleme.
   1. A mellékletben túlságosan részletezett – elitképzők”- kizárólag az idegen nyelvi képzésre, és a tantárgyi versenyekre helyezik a hangsúlyt
   2. A tehetséggondozásba be kell venni a művészeti képzés mind alapfokon, mind középfokon
   3. A különböző időpontokhoz rendelt intézmények közötti szelekció, eleve lehetetlenné teszi a tehetség kiválasztását, mobilizációt.
   4. A konkrét részletező leírás nem való a törvénybe. Tartalma egyébként is vitatható

                                
                               i.      A négy idegen nyelv túlzás

                                                             ii.      A más típusú kiemelt céllal működő hat-nyolcosztályos gimnáziumok eszerint nem tekinthetők tehetséggondozóknak

                                                            iii.      Hova soroljuk a szociális kompetenciák fejlesztését, a manuális, művészeti tehetséget

                                                           iv.      Nem definiált mit tekint a törvény szakkörnek

                                                             v.      A szakkörök kiemelt finanszírozása tovább növeli a középosztály előnyeit

1. Az érettségi szabályozás változtatása évtizedes vita lezárása lehetne, sajnos a vitaanyag éppen az alapkérdésekre nem adott –szerintünk- megfelelő választ. A javasolt cél- a követelmények növelése- a törvény módosítása nélkül is elérhető lenne. A vitaanyag által javasolt megoldás helyett most lehetne alkalom az egyszintű standard érettségire való felkészülésre, szakmai munkálatainak megkezdésére.
   1. Egyetértünk és támogatjuk, hogy továbbra is az egységes, standard érettségi legyen a felsőoktatásba, szakképzés egyes területeire való belépés feltétele.
   2. Egyetértünk a NAT, a kerettantervek és az érettségi követelmények összehangolásával
   3. Nem érthető az indoka a jelenlegi közép szint átnevezésének, csak zavart okoz. Nem támogatjuk
   4. Egyesületünk nem ért egyet a hat tárgyas kötelező érettségi bevezetésével
   5. A 2005 óta működő érettségi rendszer számos problémája mellett a legfontosabb előnye, hogy jelentős lépést tett a standardizáció felé, a javaslat éppen ezt kívánja gyöngíteni a lényegében elkülönült szakközépiskolai érettségi létrehozásával.  
   6. A természettudományos érettségi kötelezettségéről folyó vita lezárása politikai döntés érdemi szakmai érv nem szól ebben formában mellette. Elfogadjuk. De nem világos miért nem tartozik közéjük a földrajz. Javasoljuk bevételét
   7. Egyetértünk azzal, hogy az önként választott társadalmi tevékenység középiskolai befejezési kritériummá váljon. Itt is az a gondunk, hogy nem látjuk a feltételeit, nem világos miért pont 60 óra. 

Az intézmények működéséről, irányításáról, ellenőrzéséről

1. A tervezetből nem derül ki, hogy a kormányhivatalok, az OH, a mai megyei oktatási hivatalok, az önkormányzatok jegyzői feladatai, hatáskörei hogyan viszonyulnak egymáshoz. Ezek alapvetően érintik az iskolák működését, az eljárások részletes leírása nélkül nem tudunk érdemben állást foglalni. De súlyos aggodalmainkat szeretnénk kifejezni.
2. Az intézményvezetői megbízás a fenntartó hatásköre maradjon. A törvény ne biztosítson más testületnek (nevelőtestület, Pedagógus Kamara) a véleményezésen túli (egyetértési ) jogot. A vezetői kinevezés időbeni szabályozását nem tartjuk szükségesnek
3. Az iskolai SzMSz-k szabályozása túlszabályozott, különös tekintettel az alapcélként megfogalmazott kerettörvényi célra.
   1. Nem világos, miért kell törvényben meghatározni a vezető helyettesek státusát, kinevezési eljárását
   2. Miért csak szakmai munkaközösségek szerint szerveződhet az iskola (miközben mindenki számára nyilvánvaló, hogy a szakmai munkaközösség egyik legjellemzőbb vonása, hogy tagjai nem tanítják ugyanazt a gyereket)? Miért nem bízható ez az intézményre?
   3. Miért csak négy évre bízhatja meg az igazgató a diákönkormányzatot segítő tanárt?
   4. A nevelő-oktató munkát segítő alkalmazottak körének meghatározásához egyes munkaköröknél hozzá kellene tenni, hogy ezek finanszírozási előirányzatok, és nem kötelező normák. Ettől el lehet térni az intézmény saját hatáskörében
4. Nem értünk egyet azzal, hogy fenntartónak joga van a pedagógiai program szakmai vizsgálatára, egyetértésére
5. Egyesületünk nem ért egyet a kötelező tagságú Pedagógus Kamara létrehozásával a korporatív szervezetek elég rossz emlékeket ébresztenek bennünk. A hivatásrendi kamara egyébként is szervetlenül illeszkedik az iskolához, mint munkahelyhez, kiterjesztett jogosítványai kívül helyezik az iskolán a pedagógusok belső szakmai megítélését, feladat meghatározását, értékelését. Indokolatlanul korlátozza a nevelőtestület, ill. az intézményvezetés jogkörét. 
6. A szakmai ellenőrzés leírása jelen formájában nem minősíthető. Ami véleményünk szerint azért is különös, mert ez az egyik alapvető eleme a tervezett változásnak, s a háromfős szakmai ellenőrző csoport javaslata alapján akár meg is szüntethető az intézmény! Az apró betűs magyarázó rész technikai jellegű leírás, amely inkább óhajnak, mintsem törvényi előírásnak tekinthető.
7. Nem támogatjuk a diák és szülőszervezetek jogkörének korlátozását.

 

Kérdéseink javaslataink

Számos olyan problémát vetett fel a vitaanyag, amelyre nem találtunk választ. Tisztelettel kérjük, hogy a felvetéseinkre a törvényalkotás során választ kapjunk

1. Nem világos a vitaanyag alapján, hogy a jelenleg érvényes kerettantervek alapján működő iskoláknak – ha meg kívánnak maradni a jelenlegi programjuk mellett- új engedélyezési eljárásra van szükségük, vagy egyáltalán nem kapnak engedélyt az eltérésre, vagy zavartalanul működhetnek tovább?

Javaslatunk: a jelenleg legitim alternatív programok automatikusan folytathassák programjukat, az újakhoz pedig miniszteri rendeletben tegyék lehetővé a szakmai alapú bírálatot és jóváhagyást

1. Az
   alapfokú művészeti iskolák tartalmi szabályozására csupán egy mondat szerepel a vitaanyagban. Nem világos számunkra, milyen szabályozási eljárásokkal kívánja a kormányzat számukra tartalmi

Javaslatunk: Az alapfokú művészeti iskolák szerepe is kerüljön a NAT-ba

1. Nem találtuk a nyelvi-kommunikációs évet a szakközépiskolákra vonatkozóan tervezetben. Véletlen, vagy tudatos a kimaradása?

Javaslatunk: Ne változzon a nyelvi kommunikációs év szabályozása, finanszírozása

1. Nem látjuk, hogyan kerülnek a szakmai fejlesztések az iskolába? A vitaanyag által favorizált tanítási módszer (szaktárgyat tanít a szaktanár, homogén korcsportnak 45 perces órán) kétségtelenül általános a magyar iskolákban, de a modernizáció, szakmai fejlesztés végleg  megszűnhet, ha jelen formájában marad a törvény

Javaslatunk: A szakmai mellékletek biztosítsák a projekttanulás, a modulok  stb. iskolai használatának lehetőségét

1. Nem világos mi szükség van a tanulócsoportok minimális létszámának meghatározására. A tervezett finanszírozás normatív, béralapú. Ha egy iskolafenntartó saját hatáskörben kisebb létszámokat is fenn kíván tartani, miért nem teheti meg?

Javaslatunk: Csak a maximális létszámot tartalmazza törvény

1. A pedagógiai szakmai szolgáltató (pedagógiai intézet) finanszírozása hogyan történik? Ha kormányhivatal tartja fenn állami forrásból, ha önálló fenntartó szervezet pl. az AME, akkor megkapja –e az azonos támogatást?

Javaslatunk: Pedagógia intézetek normatív, egységes, szektorsemleges finanszírozásának létrehozása

1. A kapcsolódó jogszabályok közül kimaradt a szakképzési törvény. Miért? Reméljük csak véletlenül

Javasoljuk: A közoktatási és szakképzési törvény egyidejű, összehangolt előterjesztést az Országgyűlés elé.

1. Az egységes szakmai ellenőrzési rendszer mellett nem világos miért szükséges az egyházi iskolának külön ellenőrzési hálózat? A világnézeti elkötelezettségnél lényegesen nagyobb a tipikus iskolákhoz képest  a különbség az alternatív pedagógiai programmal működő iskolák esetében.

Javaslatunk:

1.  
   1. Amennyiben létrejönnek a „ szakfelügyelet” jogi, szakmai feltételei önálló témaként tartson szakmai egyeztetést a közoktatási kormányzat.
   2. Az AME pedagógiai intézetének szakmai bázisán hozza létre a kormány az alternatív iskolák szakmai ellenőrzési rendszerét
2. Miért marat ki a törvényből a tanoda?

 

Az alábbi esetleges, véleményünk szerint a gyorsaságból, kapkodásból következő, átgondolatlan javaslatok törlését kérjük, hiszen vagy alapjogot sértenek, vagy nem látjuk ésszerű indokát

 

1. A szakmai munkaközösséget munkaközösség-vezető vezeti, akit a munkaközösség javaslatára az intézményvezető bíz meg legfeljebb öt évre. A megbízás legfeljebb egy alkalommal meghosszabbítható.
2.  „A diákönkormányzat intézményi szintű vezetőinek azok a tanulók választhatók meg, akik betöltötték a 12. életévüket, és akiknek iskolai tanulmányi eredménye eléri vagy meghaladja az iskolai átlagot.”
3. „Hiányzását a házirendben meghatározott módon kell igazolnia, amelynek elfogadásáról az osztályfőnök, vitás esetben az igazgató dönt.”

 

Az AME nevében

 

2010. december 30.                                                               Horn György

                                                                                              elnök