Megjegyzések a törvénykoncepcióhoz
2010. dec.11-én kapta a Magyartanárok Egyesülete a felkérést, hogy december 30-ig
véleményezze a törvénykoncepciót. A karácsonyi ünnepkör időszakát tekintetbe véve
fájdalmasan kevés időt kaptak a szakmai szervezetek a vélemény kialakítására.
A „törvénykoncepció vitairata” mint műfaj ismeretlen, új. Nem érthető, hogy a kért
„szövegszerű, tényleges javaslat” a Vitaanyag vagy a készülő törvény szövegszerű
átalakítására vonatkozik-e. Ugyanakkor mivel a Vitaanyagban megfogalmazottakkal
szemben átfogó szakmai fenntartásaink vannak, ezért néhány kiragadott témán
szemléltetjük a koncepció tarthatatlanságát.
A főbb témák:
műfaj kerettanterv
értékalapok Nemzeti Alaptanterv
centralizálás − uniformizálás érettségi
átjárhatóság taneszközök
iskolarendszer pedagógia, differenciált oktatás, létszámok
személyiségfejlesztés iskolatípusok
Nem indokolt, hogy nem maga a törvényszöveg, hanem köztes műfajú, némileg
publicisztikai jelleg_ szöveg bocsáttatott vitára, ha egyszer a vitaanyag éppen azért ígér
keret jellegű törvényt, mert az „érthető és átlátható”. A vitaanyag szurkáló-utalgató
megjegyzéseket és deklarációkat tartalmaz, műfaját szakmailag indokló, kifejt_
érveléseket, indoklásokat azonban nem. „Vitaanyag”-hoz – szemben a törvénytervezettel –
nem „szövegszerű és tényleges” javaslatok kívánkoznak.
o A vitaanyag, noha önmeghatározása szerint kerettörvény előzetese, igen sok
részletkérdést szabályoz. (Pl. munkaközösség-vezetők öt évre szóló egyszeri
kinevezése, igazgatóhelyettesek testületi javaslata, a tankönyv otthoni tanulást
elősegítő jelleg_ eszközként való definiálása, a tanulók ünnepélyeken való
részvételének kötelessége, az iskolaérettségi vizsgálat részletei stb.)
Esetlegesnek tűnik, hogy mi kap részletezést, s miben biztosít nagyvonalú
szabadságot az anyag (pl. a pedagógus joga, hogy „elismerjék”).
o A kerettörvény-jelleggel együtt jár a rendeleti szabályozás, ami instabilitással
fenyegeti az oktatási rendszert, s parlamenti jóváhagyási körből fontos
kérdéseket kivon.
_ A törvénykoncepció mintha nem egy folyamatosan fejlődő-fejlesztendő
iskolarendszerben gondolkodna, hanem egy zárt egészben, amelyet
csak rendeletekkel kell igazítgatni. Mintha az iskolának nem állandóan
új kihívásokkal kellene megbirkóznia.
_ „a Pedagógus Kamaráról szóló törvények további jogokat és
kötelezettségeket határoznak meg, etikai normákat tartalmaznak” −
amíg erről a testületről/intézményről semmi nem tudható, addig
nehezen véleményezhető az az ellenőrzési-irányítási rendszer, melynek
< span style="color: black; font-family: Times-Roman">az adott testület az egyik kulcseleme. Az azonban biztos, hogy a
rendeletekkel való ad hoc szabályozás mindenképpen veszélyezteti a
kiszámítható, nyugodt, tervezhető munkát.
Az új értékalapok nincsenek kibontva a koncepcióban, csak a kifejezés polemikus
jellege érzékelhető. A polémiát nyelvileg a közszolgálatiság kontra szolgáltatás, illetve
egyéni igényekkel szembeállított közjóra való hivatkozás határozza meg. A közjónak ez a
szembeállítása az egyéni igényekkel homályos és vitatható érdekfelfogásra utal. Mintha a
diák személyiségfejlődése nem a közjót szolgálná.
o Definiálatlan és törvénybe nem illő fogalmakat tartalmaz a koncepció (pl.
lélek, közműveltség, bizalom, erkölcsi érték, „kiemelt erkölcsi
követelmények”, pedagógus hitele).
Egyet lehetne érteni elvileg mind a NAT tartalmi elemekkel való kiegészítésével, mind
a kerettantervek számának csökkentésével, mind a tankönyvkínálat minőségi
szelekciójával, akkreditációs és támogatási mechanizmusának változtatásával, mind a
pedagógiai ellenőrzés erősítésével, ha ezek mellett a centralizáló, a rendszer átláthatóságát
és ellenőrizhetőségét növelő lépések mellett láthatóak lennének az iskola önállóságát, a
rugalmas alkalmazkodást, a pedagógiai differenciálást és a szükséges innovációkat
támogató garanciák.
Az átjárhatóság mítosza a centralizáló-uniformizáló oktatáspolitika demagóg jelszava.
Főképp azért, mert három dologtól vonatkoztat el:
o Magyarországon meglehetősen kicsi a területi mobilitás, tehát nem annyira
fontos ez a szempont.
o Nem bizonyítható, sőt nem igaz, hogy a mindenütt azonos és azonos ütemben
tanított ismeretek és nem a kompetenciák vagy képességek fejlettsége
garantálja a sikeres iskolaváltást. Mit jelent egy költő vagy egy vers tanulása?
Aki „tanulta” Az alföldet egy adott időpontig, az tud iskolát váltani, aki nem,
de remek versértő, műelemző, szövegalkotó, az ne tudná bepótolni, hogy régi
iskolájában még nem került elő Az alföld?
o Az egységességgel és az átjárhatósággal aligha egyeztethet_ össze a
középiskola által megállapítható saját felvételi követelményrendszer.
Mindkett_ nem mondható egyszerre.
A magyar iskolarendszer nagyon differenciált s ennek megfelel_en kivételesen
szelektív. Ezt már nem kell megteremteni. Inkább differenciáló pedagógiai kultúrára
lenne szükség, mely csökkenti a különbségeket.
o Az oktatás egységességének követelménye (A közoktatási törvény célja cím_
részben) ellentmond a pedagógiai differenciálás elvének is, amely egyébként
az anyagban nemigen szerepel, de ellentmond az iskolarendszer differenciált
szerkezetének is, amit a törvény is több helyen emleget.
Nem szerencsés, hogy a személyiségfejlesztés, az egyéni képességek kibontakoztatása
intézményi-közoktatásszabályozási szinten nem, csak a Pedagógus kötelességei között
kerül szóba.
o A közszolgálatiság fogalma amúgy is a diákról mint a nevelés céljáról a
nevelőkre helyezné át a közoktatás hangsúlyát.
A koncepció emlegeti az élethosszig tartó tanulást, de a kompetenciák ritka
emlegetésével és főleg a korai iskolázási szakaszokra való szűkítésével, mintha egy lezárt
műveltséganyag közvetítését látná az iskola céljának. (Lásd pl. a Középfokú iskola című
alfejezetet!)
Lebeg megint az a kérdés, hogy a kerettanterv egész iskolára vagy tantárgyra
vonatkozik-e. Sok helyen (pl. a szakiskoláról és a szakközépiskoláról szóló alfejezetekben)
úgy tűnik, hogy a kerettanterv csak az iskolatípusnak vagy a tagozatnak megfelelően térhet
el. Ezek szerint csak iskolaszerkezeti változatok és nem különböző tantárgy-pedagógiai
koncepciók alapján készülhetnek kerettantervek?
Erősen illúziónak tűnik, hogy a NAT önmagában biztosítani tudná „a minőségi
oktatáshoz való hozzáférés közszolgálati garanciáját”. (A NAT-ról szóló alfejezet.) Ehhez
az egész rendszer kell: pénz, képzés stb. A szakfelügyelettel együtt sem reális ez a
megfogalmazás. A NAT csak keretet adhat, garanciát aligha.
o „Az általános iskola feladatait jogszabály (Nemzeti alaptanterv) részletezi” − e
szerint a NAT alapvetően másra jön létre, mint eddig. A NAT-nak erről az
újabb funkciójáról a Vitaanyag egyébként nem tájékoztat.
A kerettantervről szóló rész ismét nem tisztázza az iskolai és a műveltségterületi
kerettantervek viszonyát. Az iskolai önállóságot csupán egyfajta bizonytalanul
megfogalmazott módszertani szabadság és a kerettantervben szabadon hagyott csekély
időkeret van hivatva biztosítani.
A helyi tanterv, pedagógiai program majdhogynem okafogyottá válik a túlszabályozás
és a túlzott állami szerepvállalás miatt.
o Egyrészt 10% időkeret nem sok önállóságot biztosít. A kerettanterv 90%-os
feltöltése túltesz az 1978-as Tanterv és utasítás szabályozásán. Így nem lehet
autonóm, öntörvényű, szabadon gondolkodó embereket nevelni. Ez az arány a
magyar iskolarendszer azon sajátosságát sem veszi figyelembe, hogy a
különbségek nem az osztálytermeken belül jelentkeznek, hanem egyes iskolák
között. Vagyis a minimális eltérés nem biztosítja azt, hogy az egyes iskolák
(például gyengébb tanulókkal foglalkozó iskolák) a maguk diákjainak
megfelelően alakítsák ki a tananyagukat. Ez pedig azt fogja jelenteni, hogy a
közös műveltség megtanítására sokkal kevesebb esély nyílik még annál is,
mint eddig.
o Másrészt a kerettanterv – ha nem pusztán ismeretek felsorolása – nyilván
módszertani előírásokat, javaslatokat is tartalmaz. Az önállóság többek között
a különféle didaktikai koncepciójú kerettantervek közötti választásban s ezek
adaptációjában mutatkozhatna, illetve valósulhatna meg. Ehhez azonban
többféle – s nem csupán iskolatípusonként különböző –, didaktikailag is
jelentősen eltérő kerettanterv s ezekre épül_ taneszközök kellenének.
Ellentmondás van abban, hogy a NAT tartalmilag feltöltődik ugyan, mégsem kap
legitimáló szerepet, hiszen ezenfelül kötelező kerettantervet választani, s ettől csak
− nem tisztázott körülmények, jogosítványok függvényében
− miniszteri engedéllyel szabad helyi tantervvel eltérni.
o Ez a kettős megkötés minimalizálja az iskola önállóságát s ezzel rugalmas
alkalmazkodásának lehetőségét, pedagógiai differenciáló képességének,
adaptivitásának mértékét. Ha a NAT a közszolgálatiság garanciája, akkor miért
kell még egy garanciát beépíteni. (Továbbá a szakfelügyelettel egy harmadikat
is.)
A kétszintű érettségin a hat kötelező vizsgatárgy sok.
o Az érettségi nem lehet egyszerre „egyszerűbb, színvonalasabb és
költséghatékonyabb”.
o A szakközépiskolában lehessen szakmai tárgyat választani!
o Az egyre szélesebb körben elterjedt előrehozott érettségi megszüntetése káros.
Nem helyes törvényben szabályozni, hogy a tankönyv otthoni munkaeszköz.
o Ha a tevékenységközpontú pedagógia kora még nem múlt el, akkor valahogy a
taneszközöknek is segítséget kellene nyújtani e pedagógiához. Ezt pedig sem a
munkatankönyvek (vagy egyszerűen a kérdező-feladatokat adó, felfedeztető
tankönyvek) törvényi ellehetetlenítése, sem az (általános) iskolai tankönyv
iskolai tulajdonná tétele nem segíti elő. Nem szerencsés ezt segédkönyvi
rendszerrel megoldani, mert anyagi okok a segédkönyveket elsöpörhetik, s
akkor marad az ismeretanyagra koncentráló tankönyv és a segédeszközök
nélküli pedagógia.
o Hiányzik a kooperatív tanulás és egyéb új tanulásszervezési eljárások jogi
feltételeinek biztosítása, noha ez teremtette meg a legutóbbi PISA felmérés
szövegértési eredményének látványos javulását.
o Az élethosszig tartó tanulás nem elválasztható a tanulás munkaformáitól, a
szociális kompetenciáktól.
A törvénykoncepció a differenciált oktatást a tehetséggondozásra és a leszakadá
s
megakadályozására, illetve a sajátos nevelési igényű diákok oktatására szűkíti le, pedig
nem csak a nyilvánvaló – vagy nem is olyan nyilvánvaló – szélsőségek kívánnak egyéni
sajátosságokra, tanulási utakra figyelő bánásmódot.
A jutalmazás és fegyelmezés című részbe különösen sok nem törvényszövegbe illő
elem került. A tanárok biztonságát fenyegető diákokat nem kerettörvényben kellene
ijesztgetni, illetve a pedagógusokat nem itt kellene megnyugtatni. A törvény ne
hangulatjavító eszköz legyen!
Nem világos, hogy a szülőknek milyen intézményes beleszólása lehet az iskola életébe.
Csak az állami ellenőrzés keményen szabályozott, a többi elég cseppfolyós, esetleges.
Nincs tisztázva a szülők jogorvoslati eljárása.
Nincs kimondva, mi az elvárás az egyházi iskolákban a NAT-tal és a kötelez_en
választható kerettantervekkel kapcsolatban.
o Az el_írt hitéleti (nem világnézeti) tevékenység személyiségi jogokat sért: a
kicsi gyerekek iskolán kívüli hitéleti tevékenységét a család irányítja, szervezi,
ugyanakkor a hitélet gyakorlását az iskola a gyerektől kéri számon.
Nem szerencsés, hogy az iskolák (ötévenkénti) ellenőrzése minden tantárgyban és
területen egyszerre történjék. A szakfelügyelet bevezetése előtt ennek intézményi hátterét
jogilag és pénzügyileg törvényben kell kodifikálni.
A hat- és nyolcosztályos gimnáziumokkal szemben támasztott követelmények egy
része (pl. harmadik kötelező, negyedik lehetséges idegen nyelv, két emelt szintű érettségi,
kötelező önképzőkörök, kötelező, számszerűsített versenyeztetés) mind pénzügyileg, mind
a diákok terhelhetőségét tekintve irreális, és rendkívül károsan hat az iskolák
szellemiségére. Ezek a kritériumok sok hat- és nyolcosztályos középiskolát
ellehetetlenítenek, a megmaradókat embertelen elit-iskolákká alakítják.
Nincsen szó a vitaanyagban az alternatív pedagógiát alkalmazó oktatási intézményekről.
Nincsen szó a szakközépiskola nyelvi előkészítő évének lehetőségéről.
A vezetők kinevezéséről szóló alapszöveg és melléklete nincs teljes szinkronban. Az
előbbi még több alternatívát tartalmaz.
Az osztály- és csoportlétszámok irányelveiről szóló melléklet sok utópisztikus, irreális
elemet tartalmaz. (Pl. évfolyamonként nyolc fővel már indítandó alsó tagozat, stb.) Ez a
törvény egyik legcsábítóbb része. Csak hihetünk-e neki? Illetve célszerű-e egyáltalán nyolc
fős kistelepülési iskola? Miért kell az ingyenes iskolában térítést fizetni a
diákigazolványért?.
Ebben a formájában a tervezet számos (magyarázat, indoklás nélküli) kiskapu
kitárására ad lehetőséget (pl. eltérés kerettantervtől, óraszámemelés, „jelképes térítési díj”).
Budapest, 2010. december 29.
a Magyartanárok Egyesületének Választmánya