Szabadi Ilonka emléktábla avatás

Újbuda Önkormányzata, a Magyar Pedagógiai Társaság és az egykori lakótársak együtt állítottak és avattak ma emléktáblát Szabadi Ilonka Hamzsabégi úti lakóházának falán. A jelenvolt csaknem félszáz tisztelő személyes emlékekkel, szakértői méltatással idézték fel a XX. század második fele kisgyermeknevelésének meghatározó (egyben kedves) alakját.
Molnár István agrárszakember, egykori szomszéd javasolja: érjük el, hogy a magyar kisgyermeknevelés, iskoláskor-előtti nevelés fogadtassék el hungarikum gyanánt.

Szabadi Ilona emléktábla avatása

A Magyar Pedagógiai Társaságot 1891-ben alapították, és újjászületése 1967-ben valósult meg.

Éppen akkor, amikor Szabadi Ilonka az óvodai csoport élén az Országos Pedagógiai Intézetben a kisgyermeknevelés érdekében „Az Óvodai Nevelés Programját” készítette. Mindkét dolog jelentős változást hozott a pedagógiai művelőinek, és méltóságot teremtett.

Szabadi Ilona igen tartalmas és eredményes életutat járt be. Az óvodapedagógia nagyasszonya”ként ismert az óvodapedagógusok körében. Tomor Lajosné, egykori munkatársa állította össze életútját bemutató kiadványt a Magyar Pedagógiai Társaság támogatásával[1].

Szabadi Ilona a Művelődési Minisztériumban 12 évig, az Országos Pedagógiai Intézetben 15 évig dolgozott. A kisgyermeknevelés területén kutató-fejlesztő munkáját élete végéig folytatta.

A Magyar Pedagógiai Társaság Kisgyermeknevelési Szakosztály alapítója, elnöke volt 1967-tól 1986-ig, 19 évig, majd mint örökös tiszteletbeli elnök haláláig kísérte figyelemmel, és adott tanácsokat a szakmai civil élet fejlesztése érdekében.

Kezdetekkor a hazai kisdednevelés, a gyermeklélektan, a gyermektanulmány nagy generációinak kimagasló alakjai dolgozott együtt (Herman Alice, Falk Judit, Méhes Vera, Bakonyiné Vince Ágnes, Petrolay Margit, és sorolhatnám órákig a névsort…). Megerősítették és folytatták, nemzetközileg is elismertté tették a hazai kisgyermeknevelés legjobb eredményeit, hagyományait.

E mellett a Magyar Pszichológiai Társaság Neveléslélektani Szekciójában, a Magyar Írószövetség Gyermekirodalmi Csoportjában is tevékenykedett. Több éven át elnöke volt az Óvodai Nevelés című folyóirat Szerkesztőbizottságának, és a „Rózsa Borka” Alapítvány kuratóriumának is.

Összesen 161 hazai publikációja jelent meg, és ehhez hozzá kell tennünk a nemzetközi kapcsolatok terén kifejtett széleskörű munkásságát is.

1949-ben jelent meg első írása a Gyermeknevelés című lapban „Mit érhetünk el a 2-3 éves gyerekekkel? ” címmel, és 2008-ban jelent meg az utolsó írás, mely a még mindig aktívan tevékenykedő kutató-fejlesztő szakembert mutatta be. Életének utolsó évében is reálisan értékelte az óvodai nevelés helyzetét, és elemző tanácsaival támogatta a Kisgyermeknevelési Szakosztály és A Kisgyermek című szakmai folyóirat munkáját.

Gazdag szakmai tevékenységeit 11 kitüntetéssel köszönték meg, ami mutatja, hogy minden időszakban a gyermekek érdekében helyt állt és eredményesen lépett az óvodaügy jobbá tétele érdekében.

Tenni akarása és elkötelezettsége az óvodapedagógia iránt átszőtte egész életét. Szakmai tevékenységeivel továbbvitte a Brunszvik hagyományokat és továbbfejlesztette a kutatási eredmények alapján a kisgyermekkori nevelést. Hazánkban és nemzetközi szinten is elismerést szerzett a magyar iskoláskor előtti neveléssel foglalkozó szakembereknek. Munkássága alkotja alapját a mai korszerű kisgyermeknevelésnek hazánkban.

A Magyar Pedagógiai Társaság mindig fontosnak tartotta az elmélet és a gyakorlat egységének megteremtésére való törekvést, a sokszínű párbeszédek kialakítását a különböző nézeteket valló pedagógusok körében. Ugyanakkor igen lényeges feladatának tekintette és ma is dolgozik annak érdekében, hogy a Társaság jeles tagjainak emlékét megörökítse.

Köszöni a kisgyermeknevelők társadalma a XI kerületi Önkormányzatnak, hogy partnerek ebben a tevékenységben. Ez az erkölcsi megbecsülés erősíti a pedagógusi hitvallás fontosságát.

2014-05-15                                                                   Villányi Györgyné
MPT elnökségi tag,
Kisgyermeknevelés Szakosztály elnöke

„A Kisgyermek” szakmai folyóirat szerkesztősége és szerzői emlékeznek egy-egy idézettel azokra a nevelési örökérvényű értékekre, melyek a régebbi időkben és ma is fontos elvként vannak jelen az intézményes magyar kisgyermeknevelésben, melyek megtalálhatók Szabadi Ilona írásaiban.

 

Visszaemlékezők és a kiemelt pedagógiai értékek

 Angyalfiné Varga Julianna
( részlet Kósáné Ormai Vera : „Őrizzük az értékeket”c. könyvéből, 38. old.)

Amit ma is így gondolunk: „Fontos, hogy az óvónő figyelembe vegye a gyermek életkorát, képességét, sajátosságait. vegye figyelembe a gyermek családi helyzetét, a helyi viszonyokat, a csoport összetételét. (Szabadi Ilona 1950.)

Kiss Anita
(Részlet Kósáné Ormai Vera : „Őrizzük az értékeket”c. könyvéből, 45. old.)

Amiről ma is beszélünk, vitatkozunk: „ Az önismeret, az önkifejlesztés, az önnevelés fontosságáról: szükséges az óvónő részéről a tudatos törekvés, hogy figyelemmel kísérje saját magatartását és gondosan ügyeljen arra, hogy ő ne kövessen el olyan hibákat, amelyeket a gyerekek nevelésében ki akar küszöbölni. ( Szabadi Ilona 1950.)

Villányi Jutka
(Részlet a kisgyermek könyvek sorozat első kötetében megjelent visszaemlékező írásokból)

Bakonyi Anna visszaemlékezéséből idézet: „Az egyéni bánásmód, ami akkor az 1971-es óvodai nevelés program írása idejében az adott ideológiai korszakban forradalmi tettként kapott hangsúlyt, ma pedig újra értelmezetten  differenciált bánásmódként kap szerepet a nevelés folyamatában… ”

Romhányi Flóriánné, Lonci hangsúlyozta írásában: „a felesleges kötöttségek oldása is e programmal vette kezdetét…”

Balla Krisztina elmondta, hogy Szabadi Ilonka az „olvasóvá nevelés” folyamatával sokat foglalkozott, és kiemelte a következő gondolatot: „ha befogadáshoz szükséges élmény létrejött, ha a gyerek számára a mese, a vers örömforrás, akkor a gyerekek nem mondanak le róla, fölösleges kötelezővé tenni…”

Márföldi Erika a pedagógusok fontosságát emelte ki a következő idézetek ismertetésével, melyeket Szakács Mihályné a Szarvasi Képző Igazgatójának és Romhányi Flóriánné visszaemlékezéseiben találhatók:

„nagyon fontos az alapos felkészültséget adó pedagógus képzés és továbbképzés…”

„….egy színes, gyerekek által szeretett óvónő varázsa minden gyereket motivál”

„teret kell engedni az óvónők alkotó szakértelmének, sőt döntő fontosságú az óvodák, óvónők bevonása a kísérleti munkába, a kipróbálásba…”.  

 

További képek az eseményről: