VASVÁRI DIPLOMA

A Magyar Pedagógiai Társaság Mozgalompedagógiai Szakosztálya a magyarországi gyermek- és serdülőszervezetek körében több évtizeden át kifejtett áldozatos nevelőmunkája elismeréséül posztumusz Vasvári Diplomát adományoz Wild Katalinnak.

Mint oly sokakat, őt is a háború vihara sodorta 1947-ben Erdélyből az anyaországba. Általános iskolai tanulmányait Gyulán, a középiskolát Budapesten végezte, majd az ELTE-n biológia-földrajz szakon szerzett diplomát.

A VIII. kerületi úttörőház igazgatójaként fáradhatatlanul szervezett programokat, vetélkedőket, kiállításokat, és épített ki szerteágazó kapcsolatokat nem csak a kerületi úttörőcsapatokkal, hanem még a határon túl is. Ifivezetők lelkes gárdája gyűlt köré, akikkel még évtizedek múltán is szoros kapcsolatot tartott.

Később földrajztanárként nevelte diákjait a haza és a természet szeretetére, arra, hogy nyitott szemmel járjanak a világban, ne csak nézzék, hanem lássák is környezetünk szépségeit, csodáit. Az általa szervezett kirándulások, táborok – mindenekelőtt a vándortáborok – kiváló lehetőséget kínáltak erre, és ő tudott élni ezekkel a lehetőségekkel. Módszertani ötleteinek kifogyhatatlan tárházában mindig akadt olyan fogás, játék vagy tréfa, amely színesítette, „feldobta”, emlékezetessé tette az eseményt. Nagyon szerette Budapestet is, szinte minden zugát ismerte, hatalmas lexikai tudás birtokában volt. A kilencvenes években, és még a 2000-es évek elején is rendszeresen készített fel  csapatokat Budapesti Városismereti Versenyekre, vetélkedőkre, amelyeken tanítványai előkelő helyezéseket értek el. Utolsó munkahelyén, a Diana úti iskolában szervezett „40 híres ember”, illetve „20 híres ember” programokba is rengeteg energiát és szeretetet fektetett; közéleti személyiségeket, sikeres  sportolókat, írókat stb. hívott meg iskolai beszélgetésekre.

Aktív tagja volt a Magyar Pedagógiai Társaság Mozgalompedagógiai Szakosztályának, a Magyar Földrajzi Társaságnak és a Földrajztanárok Egyletének, rendszeresen részt vett ezek szervezeti életében, kollégáival bejárta a fél világot Mongóliától Portugáliáig, Skandináviától Egyiptomig. Tevékenységét a Földrajztanárok Egylete 2010-ben „Az Egyesületért”, a Magyar Földrajzi Társaság 2011-ben Pro Geographia Oklevéllel ismerte el.

Fáradhatatlan tevékenységét 1976-ban Kiváló Ifjúsági Vezető éremmel, 1979-ben és 1985-ben Úttörővezető Érdeméremmel, 1982-ben Kiváló Munkáért kitüntetéssel ismerték el.