Szubjektív gondolatok a Stratégiáról
- Az MPT – ha nem is olyan formában és mértékben, mint elődje, a Magyar Paedagogiai Társaság” – ma egy arisztokratikus szervezet, amelynek tagsága meghatározó (talán döntő) mértékben kutatókból felsőoktatási szereplőkből verbuválódik, és csak elenyésző mértékben a „hozzávetőlegesen 170 000-res professzionális és nem-professzionális nevelői társadalom”-ból (Stratégia 2. oldal). Véleményem szerint az MPT jövője, talán léte is azon múlik, hogy sikerül-e egyáltalán megszólítani a tényleges nevelői társadalmat. (Szubjektív – akár írói munkásságom részének is tekinthető – megjegyzés: számos felsőfokú képzésben vettem részt, de szinte soha nem tekintettem egyetemi tanáraimat pedagógusoknak /mint ahogy valószínűleg ők sem tekintették magukat annak/, és ma sem tekintem annak a felsőoktatásban oktatókat, kutatókat. Ez persze nyilván szubjektív vélemény, de nagy biztonsággal merem állítani, hogy a közoktatásban dolgozók túlnyomó többségének eszébe sem jut, hogy egy egyetemi tanárt pedagógusnak nézzenek, aminek következtében a jelenlegi felállású, szerkezetű, szemléletű MPT számukra teljesen idegen, megközelíthetetlen, érdektelen.)
- Bár a kommunikációs csatornák között a közösségi oldalaknak egyre nagyobb, a „hagyományos” honlapnak pedig csökkenő szerepe van, ez utóbbi sem hanyagolható el, sőt! Igaz, honlapunk szerkezete és designja megújult, tartalma változatlanul „poros”, Természetesen megértem, hogy a honlapnak egyrészt meg kell jeleníteni a Társaságban folyó színes tevékenységet, másrészt krónikaként is szolgál, mindezeknek azonban – amint azt már többször kifejtettem – nem a főoldalon kellene megjelenni. Az olyan – többnyire kísérő szöveg nélküli (esetleg: „A krumplihámozó szakosztály április sokadikán a korszerű módszerekről tanácskozott” feliratú) – képek, amelyeken néhány (akár sok) ember figyel egyet, vagy egy szervezeti egység beszámolója inkább taszítóak, mint vonzóak, és ezért kontraproduktívak. Ha már mindenképpen szükség van ezekre, legalább ne a főoldalon jelenítsük meg őket. Lehetne pl. egy Napról napra rovat, amely ellátja a krónika feladatát, de nem jelenik meg a főoldalon, mert aki ilyennel találkozik először, az többet nem jön vissza.
- Az MPT szervezeti struktúrája szerintem jelenleg átláthatatlan és kezelhetetlen. Ráadásul a szervezeti egységek többségének (még a nagyon kevés jól működőé is) tevékenysége egy-egy programban manifesztálódik, amely nem épül folyamatos, rendszeres együttműködésre. (Leszámítva a kutatási programokat, amelyek azonban az anyaintézmény égisze alatt folynak, az MPT, illetve annak valamelyik szervezeti egysége igazából csak magánál is elszámolja ezeket, csakúgy mint a konferenciák többségét.) Érdemes lenne végiggondolni, volt-e olyan programja az MPT-nek az elmúlt években, amelyhez nélkülözhetetlen volt a szervezeti egység (neve, anyagi és emberi erőforrásai), vagyis a szervezeti egység valós együttműködésére, munkamegosztására épült. Hány ilyen volt? A magam részéről hajlok „A szervezeti egységek – olykor objektív okokkal indokolható – távolságtartó elkülönülését érdemes felváltani egy, sajátos feladatokra, programokra szerveződő laza vagy akár szorosabbá váló integráció felé tartó szervezetképpel” gondolat (Stratégia 4. oldal) akár szélsőséges kiterjesztésére is, de elfogadom, hogy más nézőpontok is létezhetnek. Minimális tennivaló viszont
- a tagsági viszony szervezeti egységhez kötésének feloldása,
- a területi szervezeti egységek (tagozatok) felszámolása,
- általában: a működésképtelen szervezeti egységek megszűnésének tudomásul vétele, az életben tartásuk érdekében végzett – lélegeztető és keringető – beavatkozások „lekapcsolása”.
Az én MPT SWOT-om
| Pozitív | Negatív | |
| ERŐSSÉGEK | GYENGESÉGEK | |
| Belső | · jelentős intellektuális kapacitás,
· gazdag hagyományok, · széleskörű intézményi kapcsolat / háttér
|
· a tagság magas átlag-életkora,
· az önkéntesség leértékelődése, · forráshiány, · kezelhetetlenül bonyolult szervezeti struktúra, · a szervezet túlzott mértékben a felsőoktatásra és a kutatókra épít, és a kelleténél lényegesen kisebb mértékben a közoktatás intézményeire és pedagógusaira |
| LEHETŐSÉGEK | VESZÉLYEK | |
| Külső | · a közoktatás, mint kitörési pont,
· szponzori szerződés az oktatásban (is) érdekelt vagy szerepet vállaló nemzetközi cégekkel (Nokia, Microsoft, Google, McGraw and Hill, stb.) · európai, amerikai pályázatok, · együttműködés ösztöndíj osztó szervezetekkel a jelöltek kiválasztásában, · a szervezeti struktúra radikális egyszerűsítése |
· a jelenlegi aktíva elöregedése / kiesése a szervezet eljelentéktelenedéséhez, szélsőséges esetben megszűnéséhez vezethet,
· az ingyenes infrastruktúra esetleges megszűnése teljes pénzügyi ellehetetlenüléséhez vezethet, · a – mégoly árnyalt – politikai állásfoglalás az MPT-t a politikai aréna szereplői közé sodorhatja, aminek következtében megszűnhet a szakmai civil szervezetet megillető védettség (különösen, mivel a közgondolkodás nem tudja és nem is akarja különválasztani a szervezet vezető tisztségviselőinek közéleti szereplését a szervezettől) |
Révész György