Vitassuk meg! – online fórum pedagógusoknak a tanulási zavarral élők ellátásáról
A Magyar Pedagógiai Társaság Diszlexiás Gyermekek Fejlesztéséért Szakosztálya ezzel a címmel rendezett szakmai beszélgetést a digitális technika segítségével, 2020. október 6-án délután. Célunk a tanulási zavarral élő tanulók iskolai helyzetének elemzése volt: az ellátás színvonalának feltérképezése, az igények azonosítása, a megoldási-előrelépési lehetőségek megbeszélése.
Az apropót a FOF2019/95. számú pályázatunk adta. Ennek keretében 2020-ban négy tanfolyamot tartottunk pedagógusok számára – egyet-egyet Miskolcon és Győrben, kettőt Budapesten – Tanulási zavar a kamaszkorban címmel. Közös beszélgetésre vártuk az online térben azokat, akik részt vettek valamelyik tanfolyamon, és mindazokat, akik szívesen gondolkodtak együtt velünk az ellátás különböző kérdéseiről.
A résztvevők felszólalásai az alábbiakban összegezhetők:
- Megosztott tapasztalatok
- A gyakorló tanárok részéről általában kevés figyelem jut a tanulási zavarral vagy nehézséggel élő tanulókra. Ennek okai a tanárok szerteágazó feladataiban, a képzés hiányosságaiban, a magas óraszámokban és a magas osztálylétszámokban keresendők.
- A tanárok részéről legáltalánosabb eszköz a tananyag csökkentése és az elvárások csökkentése, szűkös a módszertani repertoárjuk a tanulási zavarosok ellátása terén.
- A tanárok szemlélete, a tanulási zavarról alkotott elképzelései terén sok a téves irány.
- Kevés a kamaszkorúak tanulási problémáival foglalkozó szakmai program, kevés figyelem jut erre a területre.
- A gyógypedagógusok részéről sok a bizonytalanság a kamaszkorúak ellátására vonatkozóan, mivel a 10 év feletti gyerekek fejlesztése a képzésüknek sokáig nem volt része, s így inkább csak a saját tapasztalataikra tudnak támaszkodni.
- Egyes helyeken (pl. Győrben) megvalósult a középiskolákban tevékenykedő gyógypedagógusok szakmai teamje, ami nagyban segíti a hatékonyabb működést.
- A személyes jelenléttel létrehozott szakmai találkozók jobban segítik az információk megosztását, ugyanakkor nagy előnye az online formának az egymástól távol élők párbeszédének lehetősége.
- A szakképzésben tanul a legtöbb tanulási nehézséggel vagy zavarral élő tizenéves, akiknek az ellátása nem megfelelő szintű. Emögött pénz- és szakemberhiány is van, de a szakképzés jelenleg zajló intenzív átalakítási folyamata is elviszi a figyelmet erről a problémáról.
- Felvetődött igények
- Fontos lenne motiváltabbá tenni a tanárokat a tanulási zavarral élők felzárkóztatása terén.
- Nagy szükség van a rendszeres műhelymunka jellegű tevékenységre, ahol mód van az információk és a jó gyakorlatok megosztására, az esetek megbeszélésére.
- Szorosabb gyógypedagógus-szaktanár együttműködés kialakítására lenne szükség, még középiskolában is indokolt lenne a kéttanáros modell, amikor a gyógypedagógus a tanórán segíti az érintett tanulókat.
- Az elméleti és a gyakorlati jellegű tudás megosztására egyaránt van igény, de a gyakorlatra sokkal nagyobb, mivel a tanárok gyakran kerülnek olyan helyzetbe, amikor nem tudják megoldani a tanulási zavarral élő tanulókkal kapcsolatos problémákat.
- Cselekvési lehetőségek
- A rendszeres szakmai párbeszéd kialakítására főleg alulról szerveződő módon van lehetőség. Délutáni alkalmak jöhetnek szóba vagy az iskolák évi két nevelési értekezlete. Utóbbira nem feltétlenül kell külső előadót hívni, egymás tájékoztatása és a problémák közös (akár kiscsoportos) megbeszélése legalább olyan hasznos, és jó alkalom ez a gyógypedagógusok és a szaktanárok eszmecseréjére is.
- A szakmai továbbképzés fontos célszemélyei lehetnének az iskolaigazgatók, az ő megnyerésük előbbre vihetné az ügyet.
- Érdemes lenne szakmai fórumokon célzottan, külön foglalkozni az eltérő területekkel: óvoda, általános iskola, gimnázium, szakképzés, felsőoktatás, gyógypedagógia.
- Hasznos lenne kidolgozni a tanulási zavarral élők távolléti oktatásának módszertani elveit és jó gyakorlatait.
- Rendszeres (online) fórum szervezése jó alkalom lehetne a szakmai fejődésre.
Az összejövetel az MPT elnöke, dr. Trencsényi László iránymutató szavaival zárult. Ő a szemléletmód fontosságát fejtette ki: a tudás társadalmi szintű megbecsülése, felértékelődése, a „tudástársadalom” kihívásainak széles körű elfogadása, s a szolidaritás elvének szétterülése szükséges ahhoz, hogy a tanulási problémákkal küzdő gyerekek stigmák nélkül élhessenek. Az igazi, kultúraváltó pedagógiai szemléletmód a különböző fejlődési sajátosságok természetes mivoltának elfogadása, az „egyéni tanulási utak” érvényességének fel- és elismerése.