Gáspár László – Sors az írás tükrében

Sors az írás tükrében – Gáspár László

A Magyar Pedagógiai Társaság nevelési kérdésekkel foglalkozó Kalokagathia Szakosztálya 2020. november 3-án online beszélgetést szervezett W. Barna Erika A lélek immuncseppjei – Sorserők c. könyve alapján¹. A könyvben a szerző Gáspár László és Béres József kéziratainak elemzését, e két alkotó embernek az írásképe alapján körvonalazható személyiségrajzát adta közre.

Az alábbiakban a diskurzus kibontakozását szolgáló két megszólalás szerkesztett változatát adjuk közre.

Fábry Béla

„Génikus sorsszerűség” – Szondi Lipótot idézve ezt a címet adta W. Barna Erika grafológus Gáspár László írásképének elemzését összefoglaló tanulmányának.

A grafológia, mint alkalmazott tudomány relevanciáját, egyáltalán „logosz” (tudomány) mivoltát sokan vitatják. Nem a laikusok, a tudomány emberei. Nem gondolom, hogy e vitában nekem, pedagógusnak bárhogyan is meg kellene szólalnom. Vannak neurológusok, pszichiáterek, pszichológusok akik szerint az íráskép és az író ember lelki tulajdonságai, állapota, állapotának változása szoros összefüggést mutat. Biztos van benne valami, mint ahogy abban is, az egzakt, mérésekkel, kisérletekkel, megfigyelésekkel, az összefüggéseket matematikai formulákkal alátámasztó tudományosság kritériumai joggal kérhetők számon az íráselemzéseken. De hát a grafológusok nem is gondolják magukról, hogy a tudomány oszlopcsarnokait akarnák ostromolni, netán Nobel-díjra aspirálnának.

Most abban a helyzetben vagyunk néhányan, akik ismertük Gáspár Lászlót – ki jobban, ki kevésbé -, hogy W. Barna Erika elemzését összevessük saját élményeinkkel, évtizedek alatt kialakult emberismeretünk alapján nézzük meg, hogy az íráskép alapján készült elemzés egybe vág-e mindazzal, amit Gáspár Lászlóval való együttműködésünk alapján tapasztaltunk.

Nézzük csak, milyen személyiséget olvas ki a szakember-grafológus az írásképből².

„Esztétikus, normatisztelő betűformák, szélsőséget nélkülöző, mértéket tartó mozdulatok adják az íráskép fő elemeit. A kellemes hatású kézjegyek pozitív kisugárzású férfit idéznek, akiből jóindulat és békesség árad, aki mély nyomot tudott hagyni egyetlen találkozással is. Olyan ember, aki egyszerre tudott tiszteletet és szeretetet ébreszteni – az arra fogékony emberekben. …

Spontán, dísztelen, finom vonalvezetésű, csomós ováljai, kisméretű betűi alapján az életvitelét, a fizikai világhoz való viszonyát szerénység jellemezte. Az ilyen ember megjelenésében sem hivalkodó, a reprezentáció nem erős oldala, sőt, zavaró számára a külsőségeket hangsúlyozó, üres emberek világ. …

Kontroll alatt tartott mozdulatai alapján nem az önös érdekek, az anyagi javak halmozásának vágya vezérelte, jóllehet ismerte a pénz értékét. …

Szerénysége alázattal társult, ami csak a mélyről indult embereknél tud egy életen át magas szinten maradni.”³

„Nagy biztonsággal kimondható, hogy Gáspár László egyik legfontosabb mtivációja a rendteremtés igénye volt. Az egybefonódó írásimpulzusok látványából szinte élővé válik az a törekvés, hogy mindent a maga helyén akart látni, zavarta a káosz, a tisztázatlanság, fejetlenség, a szétesettség, a hamisság, az értékek torzulása, ami a társadalmi környezetet jellemezte.”⁴

„A jól tagolt, fénnyel szőtt írás alapján a tisztánlátás, a holisztikus gondolkodás egyik markáns jellemzője Gáspár László személyiségének, ami érthetővé teszi, megvilágítja a motivációit, világlátását.”⁵

„Formáinak variabilitása, az ívelt vonalak dominanciája, a feminin grafikus jegyek jelenléte pátosz és logosz összehajlására utal. Racionalitásának és érzékenységének ötvözete különös színezetet adott a személyiségének. Az álandóan tiszta íráskép idealizmusra, már-már gyermeki csodavárással teli, naiv lelkületre utal, ami a lélekvesztett felnőttek szintjén, az önös érdekek szövevényében értelmezhetetlen. Gáspár László pózmentes, természetes mozdulatfutamaiban nem látni önkényeskedésre, agresszióra, mások elnyomására, hatalmi fölényre utaló jelet. Girlandos kötése jóságról, emberszeretetéről vall.”⁶

„Egyenes soriránya beszédesen tükrözi, hogy a kijelölt pályát követte, arról nem volt eltéríthető. Távolabbról ez akár dogmatizmusnak is tűnhetett, de saját gondolatrendszerében összhangban volt minden, egy sajátos egyéni látásmódba integrálta a sok szálon futó elképzeléseit, céljait.”⁷

„Gáspár László kézírása több síkon is utal az érzelmi-kapcsolati csalódásokra, a vajúdásra, a belső és külső feszültségekre. A grafikus jelek erős kötöttségében a kezet nyújtó ember, a kapcsolatokban a valódi szellemi társat, megértő partnert kereső személy gesztusa tükröződik, ami gyakran kicsorbulhatott méltatlan környezetben.”⁸

„A mai kézírásokban kivételesen ritka a zavartalan homogenitás, ami az írás stílusa és az aláírás jellege között fennáll. …

A homogenitás hitelességre, a szavak és tettek, gondolatok és érzelmek egységességére utal: integrált személyiségre, kiforrott értékrendre, önálló ítéletalkotó képességre, ami védelmet adott a manipulációk, a befolyásolhatóság ellen. Gáspár László aláírása maradéktalanul homogén, teljes egyezés uralja a szöveg minden parányi részletét.”⁹

„Az íráskép arányossága a formai gazdagsággal együtt az egyenes sorok kiegyensúlyozottságával teremtő életteljességet tükröznek. Az etika oldaláról az egyenes út a nyíltság, a becsületesség szimbolikus megjelenítője. Gáspár László számára a megálmodott célok rendíthetetlen követése, azok megvalósítása kapta a prioritást, mindent emögé utasított.”¹⁰

 

1. Barna Erika alapvetően az írásképet elemezte, de az írások tartalma alapján is megfogalmazott következtetéseket. Ezekhez egy fontos momentumot teszek hozzá.

1991-ben az UNESCO egy komoly vállalkozásba kezdett. Arra voltak kíváncsiak, hogy az ezredfordulót követően, a XXI. századi információs társadalomban milyen kihívások alapján formálódik az oktatás világa, az iskola. A munka szervezésével J. Delors-t bízták meg, aki számos szakembert vont be a munkába és egy több mint kétszáz oldalas jelentésben foglalta össze a munka eredményét.¹¹ E munka 4. fejezete foglalkozik az oktatás négy alappillérével, azokkal a „tudásokkal” amikkel a XXI. században az oktatásnak foglalkoznia kell¹². A Jelentés abból indul ki, hogy az oktatásnak egyszerre kell majd egyre több ismeret formájában egy komplex és állandóan változó világtérképet és iránytűt is nyújtania az ismeretek halmazában való navigáláshoz. Már nem az ismeretek felhalmozása a cél, hanem az, hogy az egyén képessé váljék első megszerzett ismereteinek folyamatos elmélyítésére és alkalmazására a változó világban. Az oktatásnak – fogalmát az eddiginél tágabban értelmezve – annak érdekében, hogy a jövő század e kihívásának megfelelhessen, a következő négy alapfeladatot kell teljesítenie: minden embernek meg kell tanulnia ismereteket szerezni, meg kell tanulnia dolgozni, meg kell tanulnia együtt élni, s meg kell tanulnia élni. A tudás ezen alappilléreinek a szervezett oktatáson belül egyenlő helyet kell elfoglalniuk ahhoz, hogy a tanítás “elméleti és gyakorlati szinten is egész életen át tartó globális tapasztalata legyen az egyénnek mint személyiségnek és mint a társadalom tagjának.”¹³

Nincs tudomásunk arról, hogy a Delors-bizottság megkereste volna Gáspár Lászlót, mint ahogy arról sincs, hogy a bizottság tagjai tanulmányozták volna a Gáspárnak a 60-as évek végén, a 70-es évek elején kidolgozott neveléselméletét, iskolamodelljének, a szentlőrinci iskolának a gyakorlatát. Mégis a Delors-jelentés és a Gáspár-i neveléselmélet tartalmi azonossága kimutatható.

Gáspár felfogásában az össztársadalmi gyakorlat pedagógiai reprodukciója – ez neveléselméletének tézisszerű megfogalmazása – négy formában, végső soron tevékenységben jelenik meg. Felfogása szerint e gyakorlat a közvetlen élet termelése („… a történelemben végső fokon a való élet termelése és újratermelése a meghatározó mozzanat …”- munka), a társadalmi állapot: az érintkezési viszonyok termelése (az emberi együttműködés), és a tudat – az emberi tudat által létrehozott objektivációk – termelése (alapvetően a megismerés és az megismeréshez szükséges objektivációk). A társadalmi gyakorlat e három mozzanata mellé sorolja Gáspár a szabad időben végzett tevékenységeket is, azokat, melyeket nem a természeti szükségesség vagy a társadalmi kötelesség diktálja, hanem a teleologikus tevékenység szükséglete. A szabadidő az emberi szervezet, a személyiség megújításának, a képességek kifejlesztésének tere, amely birtokosát más szubjektummá változtatja, és az azután más szubjektumként lép be a társadalmi tevékenységek rendszerébe, a közvetlen termelés folyamatába is.  Azt is fontos ehhez hozzá tenni, hogy Gáspár szerint a társadalmi gyakorlat valamennyi eleme egyaránt fontos és nélkülözhetetlen, a társadalmi ember – az „ember társadalmi természeté”-nek kifejlesztése – szempontjából”, miként az követelmény is fontos, hogy „a társadalmi tevékenység különböző fajtáival a gyerekek először és elsősorban a pedagógiailag szervezett formájukban ismerkedjenek meg. ”¹⁴

Ezzel összefüggésben fogalmaz az íráskép alapján a szakértő-grafológus így.

„Gáspár László szellemi horizontja József Attila-i magaslaton honolt: a „mindenséggel mérd magad” mércéjével kozmikus viszonylatokban gondolkodott, természeti törvényekhez, a nagy összefüggésekhez igazodva kereste a dolgok értelmét a világban.”¹⁵

 

Trencsényi László

Barna Erika  a betűkből, írásképből próbálta számunkra rekonstruálni ifjúságunk mesterét, a szentlőrinci-sarkadi Gáspár Lászlót,  értékelésem szerint az első „igazi” legújabbkori alternatívot.

Nekem módomban állt személyesen ismerni: ráismertem, amikor a grafológus szakember a „lélek jajkiáltásait” emlegeti, amikor „Normateremtő betűformákról, mértéket tartó mozdulatokról” ír, „pozitív kisugárzású férfiról”, akit „szerénység köt a fizikai világhoz”, feltűnőek „kontroll alatt tartott mozdulatai”, akit a „gyermeki lélek naivitása”, a „gyermeki lélek csodavárása” jellemzett, aki „nem tudott megalkudni”, aki „szárnyalni vágyott”. Akiben a „rendteremtés igénye”, „holisztikus gondolkodás” volt meg. S akiről megjegyzi, hogy  a „stresszkezelés nem  volt erős oldala, a konfliktuskezelési repertoárja szűk körű”. Önemésztés, önpusztító gyötrelem olvasható ki az írásokból. Ráismerek: „Védtelen volt a támadó, agresszív hozzáállású emberekkel szemben”. „Önmagát sanyargatta” – olvassa ki Barna Erika az írásképből, aki személyesen sosem találkozott Gáspárral. „Folytonos frusztráltság”, a „vitális energiák csökkenése” mutatkozik. „Aszketikus életvitel, lemondás, szellemi-etikai fegyelem, magányosságérzet”. „Mély létgyötrelem”.

Ennyi maradt volna.

Az írásszakértő mindezek után értékítélettel zárja: „évszázadokkal meghaladta korát” – Don Quijote-i analógiát alkalmaz (persze, mind Don Quijoték vagyunk – jegyzem meg, ha nem is haladjuk meg korunkat). Vajon ez igaz a Gáspár-i életműre? S nem arról van szó, hogy utópiája éppenséggel túlélte korát?

Kezdetben „szocialista nevelőiskolának” neveztetett a modell, aztán az utód, a tiszteletreméltó, hűséges Kocsis József próbálta „domesztikálni” a „társadalmi gyakorlat iskolájaként”. Később egy elemzője már egyenesen azt állította: nem is volt marxista, a marxista frazeológiát csak álcázásból vette magára, eltitkolandó  polgári reformpedagógiai forrásvidékét. Miközben  a Gáspár-filológia nagyfontosságú kérdése (ha van, ha lenne Gáspár-filológia), hogy olvasta-e, ismerte e Dewey munkásságát, hiszen egyetlen hivatkozás sincs rá, mégis ott lüktet a pragmatista filozófus-pedagógus iskolaképe. (Megjegyzem J. Dewey, a modern amerikai sokáig rokonszenvezett a fiatal szovjet-orosz állam pedagógiai törekvéseivel, a sztálini fordulat, benne a pedológiai párthatározat  idegenítette őket végletesen el egymástól, s lett belőle „ideitt” a burzsoá ellenség.)

De vajon a munka átalakulása a tulajdonviszonyokat illetően (a reformszocialista világban tűrt-elfogadott csoporttulajdon a kapitalista viszonyok közt tiltott gyümölcs lett – a torgyáni falu- és mezőgazdaságpolitikában végképp) s  a technológiai fejlődés, a munkanélküliség jelenségvilága vajon nem „tett-e be” a gyerekkezek hasznos és gazdaságos munkatevékenységének. Ráadásul nincs mit tenni, ha a munkajövedelem mellett tőkejövedelem is van, akkor a társadalmi szerepekre való felkészítésben nem csupán a dolgozói szerep lehet elfogadott cél…

A másik dolog a „totális iskola” képe. Elfogadom: a hatvanas évek végén egy  álmos, poros vasúti csomópontra települt nagyközség intézményhiányos helyzetében indokolt lehet az iskolaintézmény „teljeskörű szolgáltatása”, hogy a „tanulói jogviszonyba” torkollnak a gyerekvilág szerepei, a munkavállalóé, dolgozóé, a műkedvelő művészé, a közélet tanulójáé. De ez a világ megváltozott. Szentlőrinc város lett, Sarkad is átalakult. A kurblis telefonok világát az i-padok kommunikációja váltotta fel, a médiumok – ha akármilyen is – totális pluralizmusa. Erre a helyzetre a szerepek pluralizmusának tudomásul vétele tán hatékonyabb. (Egy más példát idéztem, egy ÁMK-ét, ahol a gyerekek – az ÁMK mozgalom bűvös (Jeney Lajostól, a másik utópistától származó) jelszava jegyében : a mindent egy épületben bölcsőtől a koporsóig – szóval, a gyerekek az osztályteremből egyenesen átballagtak párosával, rendben, a tanító vezetésével az épület színháztermébe. S már azt sem kellett megtapasztalniuk, milyen is az a „színházbajárás”, akár az átkelés a HÉV-vágányok túlsó oldalára…)

Visszatérve Barna Erikához: „elemeiben gyakorolják – írja – szellemi örökségét”. A „gyermeki lényben hordott tehetség, képességegyüttes” felismerése, az „egyéni kutatások”, az öntevékeny együttműködés a tanulási folyamatban”. Ez maradt?

Meg az erkölcsi példa? A Don Quijotéé?

Hát ez sem kevés.

 

 

 

 

¹ Lásd: W Barna Erika: A lélek immuncseppjei – Sorserők, Dr. Béres József és Dr. Gáspár László személyiségrajza, CEREG-Grafológiai Akadémia, 2020., ISBN 978-615-81470-1-9

² Az online megbeszélésen W. Barna Erika technikai okok miatt nem tudott személyesen részt venni. Az alábbiakban Gáspár László kéziratai alapján írt könyvéből emelünk ki néhány olyan bekezdést, melyekben a szerző az íráskép alapján fogalmaz meg Gáspár László személyiségére vonatkozó következtetést.

³ Lásd i.m. 72. old.

⁴ Lásd i.m. 74. old.

⁵ Lásd i.m. 78. old.

⁶ Lásd i.m. 79. old.

⁷ Lásd i.m. 81. old.

⁸ Lásd i.m. 83.old.

⁹ Lásd i.m. 86. old.

¹⁰ Lásd i.m. 89. old.

¹¹ Oktatás – rejtett kincs. A Jacques Delors vezette Nemzetközi Bizottság jelentése az UNESCO-nak az oktatás XXI. századra vonatkozó kérdéseiről. Budapest, 1977, Osiris Kiadó-Magyar Unesco Bizottság, 219 old. /UNESCO Könyvek./

¹² Lásd a Jelentés 71.-81. old. 

¹³ Lásd a Jelentés 72. old.

¹⁴ Az e szövegekre vonatkozó részleteket lásd: Gáspár László: A társadalmi gyakorlat szükségletei és az általános nevelés tartalma, Akadémiai Kiadó, Budapest, 1977.

¹⁵ Lásd W. Barna Erika i.m. 87. old.