Az MPT a COVID járványra való tekintettel a 2020. 09. 18-ra tervezett küldöttgyűlését elnapolta.
A küldöttgyűlésen foglalkozni kívántunk a szokatlan szeptemberi tanévkezdéssel is.
Véleményünket az alábbi dokumentumban foglaltuk össze.
Szokatlan szeptember
A Magyar Pedagógiai Társaság a 2020. évi tanévkezdés ellentmondásairól
A Magyar Pedagógiai Társaság időről-időre a tudomány és a pedagógiai gyakorlat eredményeire építve, a demokratikus társadalom jövőképét szem előtt tartva reflektálja a nevelési-oktatási folyamatokat, azok ellentmondásait, álláspontját a nyilvánosságra hozza, kezdeményezve a párbeszédet a nevelésügy valamennyi szereplőjével.
-
Az intézmények, a pedagógusok és intézményi dolgozók a szakmailag megbízható és a gyakorlatban megvalósítható szűrési protokoll hiányában, a megfelelő eszközök, felszerelések nélkül eleve szinte reménytelen küzdelemre vannak kárhoztatva, miközben egyszerre kellene megfelelni a munkavállaló szülők elvárásainak és a politikai nyomásnak. Átgondolt, rendszerbe foglalt segítség hiánya, a járványhoz kapcsolódó szándékosan torz, a válassztópolgárokat gyereknek néző, politikai kommunikáció és a nem kívánatos egyéb társadalmi folyamatok olyan helyzetet alakítanak ki, mely megrendíti a magyar társadalom oktatásba-nevelésbe vetett amúgy is megtépázott és naponta támadott értékrendszerét.
-
Minden korábbinál komolyabb gondot jelent – különösen az óvodák világában – a szakma által időben prognosztizált pedagógushiány, a pedagógustársadalmat jellemző elöregedés. A kormányzati válaszok – rendeletekben megjelent módosítások – nem jelentenek megnyugvást. A megfelelő képesítés nélküli foglalkoztatás a XXI. században megengedhetetlen, szakszerűtlen és súlyos károkat okoz a gyermekek fejlődésben, a jövő generációja számára. A kialakult helyzetre adott kormányzati válaszok inadekvát tartalma nem oldja meg a pedagógushiányt, visszavonhatatlanul rontja a pedagógiai munka presztizsét, a szakmai követelményeknek megfelelő működés határáig juttatja az intézményeket.
-
Nincs megfelelő válasza az oktatási kormányzatnak a modernizációs, digitalizációs kihívásokra sem. A tavaszi távolléti oktatás tapasztalatai ezt minden korábbi helyzethez képest sarkosabban jelenítették meg. E tekintetben – is – a szeptembertől alkalmazni köteles nemzeti alaptanterv sokkal inkább a múltat s nem a jövőt vízionálja. Ráadásul az iskolai nevelő-oktató munka e központi pedagógiai dokumentuma nem építi a nemzeti konszenzust, hanem a pedagógustársadalomban is megosztottságot eredményez.
-
A tanártársadalom, a szülők és gyermekek szorongásához szervesen hozzátartozik a kormányzat durva támadása a hátrányos helyzetűeket segítő iskolák ellen. A MET-iskolák, az Ámbédkar Iskola, az Igazgyöngy Alapítvány támogatásának korlátozása lehetetlen helyzetet teremtett. A társadalmi felzárkózásban feladatokat vállaló intézménynek hosszú távú biztonságra van szüksége, és a szerződésben vállalt támogatói kötelezettség egyoldalú felrúgása gyermeksorsokat, családokat veszélyeztet.
-
Élénk viták kísérték az az iskolaőrök alkalmazását. Álláspontunk szerint a pedagógiai megoldások kriminalizáló eszközökkel való helyettesítése nem kívánatos. A megfelelő segítséget az iskolai szociális munkás, fejlesztőpedagógus, iskolapszichológus, gyermekvédelmi szakember, egyéb képzett szakértelmiségiek alkalmazása jelentheti.
-
A szakképzés rendszerében a szeptemberi változások – minden rendszerező és fejlesztő törekvés ellenére –, a kapkodva történő bevezetés, az iskolák és a tanárok megfelelő felkészítésének és támogatásának hiánya miatt rendezetlen állapotot eredményeztek.
-
Nagyban változott a felnőttképzés rendszere is, eltűnik a két évtizede ismert OKJ, az alapszakmák oktatása az ifjúsági képzésbe költözik és új rendszerben (FAR) tartják majd nyilván a hazai felnőttképzési tevékenységeket. A lakosság, a felnőtt tanulók tájékoztatása elmaradt. A felnőttkori tanulók személyi adatainak és életpályájuknak szigorú nyilvántartása adatvédelmi szempontból aggályos.
-
A felsőoktatási intézmények esetében megfigyelhető fenntartói modellváltások az egyetemek autonómiájának csorbításával járnak együtt. A kritikus helyzet – SZFE – kezelése (makacs ragaszkodás a kormányzati vízióhoz) nem azt mutatja, hogy a vitás helyzetek konstruktív kezelésére a kormányzat nyitott lenne. A kutatás szabadságának korlátozása már az MTA-intézmények „átszervezése” kapcsán is, mint veszély megjelent, s a kutatási források pályázati elbírálásába való hivatali beavatkozás e veszélyt napi gyakorlatként jelenítette meg. A kutatók közalkalmazotti státuszának felszámolása ugyanebbe az irányba ható lépés.
-
A nevelés-oktatás minden területén a szakmai önállóság szűkítését, az intézményi autonómia korlátozását figyelhetjük meg. De ami mindezek között legjobban fáj, az állam(polgári) autonómia, a tanuláshoz, tájékozódáshoz való elidegeníthetetlen jog folyamatos és szisztematikus csorbítása. Ahol pedig – a járványkezelésben – a szakszerű és határozott központi szabályozás és a beavatkozás koncentrált anyagi – eszközökben, berendezésekben megjelenő – támogatása jogos elvárás, ott a bizonytalankodást, a következetlenséget tapasztaljuk.
-
Szeptembertől elindult a 8. osztályos tanulók pályaválasztási felmérése, amely tartalmát a tanárok, szülők, gyerekek nem ismerik, a pedagógiai szakszolgálatokat, pályaválasztási tanácsadókat nem vonták be az előkészítésbe. A 45 perces felméréshez nem kapcsolódik majd pedagógiai-fejlesztő munka, azaz iskolai pályaedukáció, pályaorientáció. Az így nyert személyes adatok felhasználási módjáról a szakemberek sem rendelkeznek információval.
-
Nem tudjuk aggodalom nélkül figyelni az oktatási-nevelési-gyermekvédelmi intézmények fenntartásának átjátszását a kormányzat által kiemelt egyházaknak. Az állam számonkérhető felelőssége csökken ebben az esetben, másfelől előrevetíti árnyát egy – a modernizációval szembeforduló – ideológiai egyenirányítás, indoktrináció veszélye is.
-
Aggasztó, hogy e kritikus, drámai helyzetben a kormányzat lényegeben megszakította a nevelésügyben a szakmai-társadalmi párbeszédet. Ennek hiánya a döntések szakmai megalapozottságát szűkíti, a döntések végrehajtásának eredményességét rontja.
A 2020. év szeptemberi tanévkezdése szokatlanul terhelt. Hosszú évekre visszatekintve nem indult ennyi konfliktussal, a kiegyensúlyozott munkát nehezítő körülménnyel tanév. A kormányzat döntései, a folyamatos forráskivonás és az ezzel együtt járó szakmai és morális leépülés az oktatás egész rendszerét veszélyeztetik. Az oktatáspolitika és a nevelés-oktatás valósága közötti távolság nem csökken, hanem az egyre növekszik. Mindez előre vetíti a tanév szétzilálódásának, a társadalom további dezintegrálódásának képét, további, eddig csak Európán kívül látott, szélsőséges polarizálódását.
Magyar Pedagógiai Társaság Elnöksége
Kelt Budapesten, 2020. szeptember 18-án.