A Magyar Pedagógiai Társaság Ádám György Érdemérem elismerésben részesíti
TOMOR LAJOSNÉ ANCI-t.
Óvónőként végzett a kecskeméti Felsőfokú Óvóképző Főiskolán Burchard Bélaváry Erzsébet tanítványaként. Megyei felügyelőként, továbbképzési felelősként, majd országos óvodai felügyelőként került az Országos Pedagógiai Intézetbe, ahol az óvodai csoportban dolgozott Szabadi Ilona vezetése alatt. Az országos munkaközösségi szakmai programok fellendítették az óvodák között az egymástól tanulás lehetőségeit. Programfejlesztési munkálatokban több évtizeden át dolgozott. Az OPI megszűnése után Tomor Lajosné az ELTE TOK Pedagógiai tanszékén folytatta oktatói, kutatói, szervezői munkáját.
Az MPT 1967-es újjászervezésekor mint a Kisgyermeknevelési Szakosztály alapító tagja vett részt a munkálatokban. Másokkal együttműködve, aktivitása eredményeként a gyűjtőmunkáktól kezdve, a nemzetközi tapasztalatok bemutatásán keresztül a szakmai fórumokon át, más szakterületek szakembereinek bevonásával jól szervezett, összetartozó szakmai közösség kialakításának volt részese.1986-ban vette át a szakosztály vezetését Szabadi Ilonkától. Elkötelezetten, a szakosztályban kialakult szellemiség alapján folytatta a tevékenységet. Kiemelt fontosságot tulajdonított az óvodapedagógiai szakma tudástartalmainak megjelenítésének. Szakosztályi tagok munkáinak megjelentetésével gazdagította a szakmai életet. A „Mozgás- öröm a szabadban”, „Kell és lehet”, a „Nevelés az óvodában verssel, mesével” kiadványok sorozatszerkesztője volt, s gondozta a Kisgyermeknevelés kiskönyvtára sorozatban a Petrolay Margit emlékét őrző kötetet is. Az emberiség emlékezete – Könyv a meséről” kötet is elnöksége alatt jelent meg.
Hét éves, sikerekben gazdag társasági-vezetői munka után 1993-ban lemondott a szakosztály vezetéséről. Civil-szakmai aktivitása ezzel nem szűnt meg. Minden szakosztályi rendezvényen részt vett, lehetőségeihez képest ma is, a kisgyermekneveléssel kapcsolatban neveléstörténeti értékek sorát hozta felszínre. Szakosztályi emlékülésekre készülve saját gazdag neveléstörténeti gyűjteményével hozzá tudott járulni szakosztályi tagok tevékenységének bemutatásához.
Szívügyeként kezelte a Kisgyermek könyvek sorozat első darabjaként kiadott „Szabadi Ilona az óvodapedagógia nagyasszonya” c. kiadványt, melynek szerkesztésében is részt vett. Támogatta, és sürgette Szabadi Ilona emléktáblájának felavatását, e munkálatokban is aktív szerepet vállalt. Kezdeményezője és szerkesztője volt Petrolay Margitról szóló kötetnek. Szakmai tanácsaival a Kisgyermeknevelési Szakosztály minden tagjának segítő mentora a mai napig is. Munkásságát a legmagasabb szakmai kitüntetéssel, a Brunszvik Teréz Díjjal ismerték el.
Tomor Lajosné Anci életútja az óvodapedagógusok több nemzedékének jelentett, jelent példát. Szűkebb szakmai körén túl a pedagógustársadalom előtt a szakmai felkészültség és elkötelezettség olyan mintáját mutatja, mely nélkül nem létezhet a gyermekek boldogulását eredményező sikeres, eredményes nevelő munka. Az MPT közösségének megbecsült vezetője, tagja. Kitüntetése a emberi-pedagógusi-civil aktivista magatartás elismerését fejezi ki.