Sajtóanyag
A lábjegyzeten is túl
Keretek
A „Lábjegyzeten is túl” munka a magyarországi 2020-as nagymintás ifjúságkutatás autonóm narratíváját tartalmazó kötet. justify”>Nagymintás ifjúságkutatás 2000 óta, négy évente folyik Magyarországon. A 15-29 évesek körében felvett, korra, nemre, iskolai végzettségre, településtípusra, lakhelyre (járás/város) reprezentatív adatok szolgálják az
ifjúság élethelyzetének megismerését, a fiatalok életmódbeli változásainak követését és elvileg a (jellemzően közpolitikai) döntéshozatal előkészítését.
2012-ig valamennyi ifjúságkutatási adat hozzáférhető volt, amolyan „népfrontos” együttműködés jellemezte az ezzel dolgozókat. 2016-ban azonban a kormány és a hozzá közeli kutatóintézetek – noha közadatokról és uniós forrásból finanszírozott kutatásról beszélünk – majd két évig nem hozták nyilvánosságra az adatbázist (csak jóval a 2018-as választások után). Sőt e két évben ellehetetlenítették, hogy egy jól meghatározható kutatói körön kívül más is dolgozhasson az adatokkal.
Ezért jelentettük meg 2018-ban – a ma már a Magyar Elektronikus Könyvtárban is hozzáférhető[1] – Margón kívül kötetet, amely a 2016-os adatok alapján átfogóan elemzi a fiatalok világát, a demográfiai szerkezet, származó család, a családalapítás-gyerekvállalás, a társadalmi rétegződés, az oktatási és munkaerőpiaci státusz és életút aspektusait. Áttekinti a gazdasági erőforrások, az egészségvilág, a fogyasztás és az online lét sajátosságait, az identitás és önkép, értékrendszer, a szabadidős tér jellegzetességeit, továbbá beszél a generációs problématérkép, a migráció és az ifjúságügy, valamint a civil világ specialitásairól.
S bár a 2020-as kutatás gyorsjelentése, háromnegyed évvel az adatfelvétel után, 2021. nyarán megjelent, tehát az adatok minden bizonnyal már ekkor rendelkezésre álltak, azok újfent nem voltak másfél évig hozzáférhetőek. Holott nehezen vitatható, hogy köz(adat)vagyonról beszélünk. Sőt a kutatást ismét uniós forrás finanszírozta, s az Unió szabályaival konkrétan ellenkezik az adatforrások közzé nem tétele. Még pikánsabbá teszi a helyzetet, hogy a gyorsjelentés szerzői olyan – korábbi kutatásokban magától értetődően közzétett adatokat tartottak homályban – mint a pártpreferencia és a fiatalok politikai beállítódása, emellett meglehetősen furcsa magyarázatokat adtak egyes jelenségekre (pl.: a házasságban élők aránya), sőt egyszerűen félrevezető, hibás adatokat is közöltek (családonkénti kívánt gyerekszám). Úgy hisszük, hogy a kontroll, a független szakértői ellenőrzés ilyetén hiánya nem véletlen vezet téves adatokhoz, hibás következtetésekhez, egyoldalú narratívákhoz és nagyvonalú elhallgatásokhoz.
[1] http://mek.oszk.hu/18600/18654/
Részletes megállapítások
Az adatokból jól kitapintható az ifjúsági életszakasz, különösen a fiatal felnőttkor elnyúlása, az életszakasz-határok elmozdulása, és az életszakaszokhoz köthető „feladatok” változása és összecsúszása. A fiatalok nem csupán a korábbi évtizedekhez képest, hanem a társadalmi percepcióhoz képest is később tervezik, illetve valósítják meg életük egyes kulcseseményeit. A felnőtté válást a fiatalok többsége nem köti a házasságkötéshez, a gyermekvállaláshoz vagy az önálló lakásba való költözéshez: ezeknek a kulcseseményeknek a fiatalkorban történő alacsony aránya azt jelzi előre, hogy ezek egy másik életszakaszban fognak megvalósulni, ha megvalósulnak egyáltalán. 2020-ban felnőtté válás feltételeként a fiatalok többsége immár a tanulmányaik befejezését, a fontos kérdéseket érintő önálló döntéshozást, a randevúzás és/vagy komoly párkapcsolat építését, valamint az első pénzkereset megszerzését nevezte meg. A fiatalok nem csupán átlagosan időben eltolva élnek át bizonyos eseményeket, hanem azok időablaka is bővül (pl. gyermekvállalás, szülői ház elhagyása), valamint bizonyos események kimaradhatnak (pl. házasság, gyermekvállalás), így az életkorból már kevéssé következtethetünk arra, hogy az egyének milyen élethelyzetben vannak, milyen életszakasz-kihívások elé néznek, milyen attitűddel rendelkeznek bizonyos témakörökben, sokkal inkább az életútjukban való aktuális pozíciójuk befolyásolja ezt. Ugyanakkor az önállóan élő fiatalok aránya ismét emelkedésnek indult (23%-ról 28%-ra). A 15-19 évesek között nem figyelhető meg változás, 90 százalékuk otthon él és a szülei tartják el. A 20-24 éves korcsoportban a szülővel élő, de anyagilag már független fiatalok (26%-ról 30%-ra), a 25-29 éves korcsoportban pedig a teljesen önállók aránya (48%-ról 56%-ra) növekedett a négy évvel korábbihoz képest. A fiatalok körében a párkapcsolatba lépés és gyermekvállalás évekkel eltolódik, illetve eleve kisebb arányban is valósult meg, teret adva a hosszabb ideig tartó házasság nélküli együttéléssel, szingliséggel, és gyermektelenséggel járó életszakasznak. A válaszadók többsége a gyermekvállalást befolyásoló tényezők mögött kiemelten az anyagi helyzetet nevezte meg. A korosztály tizede (11%) nem szeretne gyereket, miközben a legtöbben (46%) két gyermeket terveznek vállalni. Ennek alapján a korosztály tervezett gyermekszámának átlaga – a hivatalosan közölt adatokkal ellentétben – nem éri el a kettőt: mindössze 1,77. A később ténylegesen vállalt gyerekszám pedig rendre alatta marad a tervezettnek.
A fiatalok közel háromtizedénél alapvetően vallási-nemzeti-politikai-társadalmi homogenitás jellemzi a társas környezeti hálót. Befogadás tekintetében alapvetően a zárkózottság az igaz az ifjúsági korosztály tagjaira: erős elutasítást mutatnak a kisebbségekkel szemben. Elfogadóbb attitűdöt a fővárosi, a felsőfokú végzettséget szerzett, valamint a felső társadalmi státusú fiatalok körében tapasztalhatunk.
Az oktatási életpályáról elmondhatók, hogy 2020-ra megállt a – bármilyen formában – tanuló fiatalok arányának 2008 óta tartó csökkenése. 2020-ban a 15-29 éves korosztály több mint harmadának a tanulás a főtevékenysége, de az intézményes oktatásban ennél nagyobb hányaduk vesz részt, mivel vannak, akik egyszerre vannak jelen az oktatás és a munka világában is. Nem csökken ugyanakkor a származás hatása az oktatásban való jelenlétre és a különböző iskolatípusokban tanulók összetételére, illetve a felsőfokú tanulmányokban való részvételre, ennek kapcsán pedig az elérhető, megszerezhető képzettségi szintre. Erőteljesen érvényesül a gyermekek szociokulturális hátterének, elsődlegesen a szülők, mind az apák, mind az anyák iskolázottságának a hatása. Az egyéni döntéseknek és az oktatási intézményrendszer működésének sajátosságai miatt az iskolák továbbra is inkább a társadalmi egyenlőtlenségek újratermelése, mintsem az esélyek kiegyenlítése irányába hatnak a társadalmi hierarchia alsóbb szintjeiről érkező gyermekek számára. Mindazonáltal bár a társadalmi egyenlőtlenségek érvényesülése jelen van az oktatás világában, a tanulási lehetőségek bővülésének, az iskolai életpályája sokszínűségének köszönhetően az elmúlt két évtizedben jelentős mértékben növekedett a 25-29 évesek képzettségi szintje, 2020-as adatok alapján a korosztály többsége legalább érettségivel rendelkezik. A továbbtanulási tervek trendjét megfigyelve azt tapasztaljuk, hogy a 2010-es évektől csökkenő tendenciát mutat az intézményes keretek között továbbtanulni akarók aránya. Az adatok azt támasztják alá, hogy a magyar oktatási rendszer meglehetősen zárt, átjárhatósága pedig alacsony. Mindezek mellett a rendszerben alapvetően az egy lépésnyi felfelé történő mobilitás az elérhető.
A fiatalok munkaerőpiaci helyzetéről elmondható, hogy miközben az elmúlt évek javuló foglalkoztatási rátái egyfajta kettős hatás eredménye az idősebb korosztályok esetében (nőtt a foglalkoztatottak, csökkent a generációhoz tartozók létszáma), addig a fiatalok körében a ráta javulása annak köszönhető, hogy bár a fiatal foglalkoztatottak, illetve a fiatalokat foglalkoztató munkahelyek száma csökkent, a fiatal generációk létszáma ennél jelentősebben esett vissza. Mindez nem túl bíztató a munkaerőpiac fejlődése szempontjából: a képzettebb, különféle kompetenciáiban, így digitális jártasságában erősebb fiatal generációk számára kevesebb munkahely érhető el. Ezen túlmenően az iskola alatt végzett munka kevéssé az egyéni foglalkozási mobilitással, az arra való ambiciózus ráhangolódással, hanem a családi kasszák hiányaival magyarázható; az iskola alatt dolgozó fiatal felnőttek foglalkozási mobilitási mutatói alig kimutathatóan, és kizárólag a ritka és kevés vezetői munkakör betöltési esélyeiben jobbak, mint a korábban diákként nem vagy ritkán dolgozók megfelelő mutatói.
A fiatalok körében emelkedett azok aránya, akik életük nagy részét Magyarországon szeretnék leélni, és azok előfordulása is, akik szerint Magyarország a legjobb ország, ahol élni lehet. Nőtt azonban a más népekkel szembeni ellenszenv is. A magyar fiatalok politikai identitását továbbra is elsősorban a családi minták határozzák meg. A közéleti érdeklődés az elmúlt években, ha minimálisan is, de növekedett 2012-ben 49 százalék volt a teljesen apolitikus fiatalok aránya a 15-29 éves korcsoportban. Ez az arány 2020-ra 33 százalékra csökkent. A fiatalok többsége továbbra is elzárkózik, vagy nagyon kis mértékben érdeklődik a témák iránt. A kormányzati politikával szemben azonban az elmúlt időszakban a liberális identitás terjedését figyelhetjük meg. A fiatalok túlnyomó többsége demokráciában, szolidáris államban gondolkodik, de hangsúlyos az egyéni felelősségvállalásra való igény is. Meglepő módon 2016 és 2020 között azok körében, akik a középosztályhoz (vagy feljebb) sorolták önmagukat, romlott az általános elégedettség mutató átlaga, az alsó társadalmi csoportban tartozók körében viszont javult az átlagérték. A kormányt támogatók nagy többsége is híve hazánk euróatlanti integrációjának.
Anyagiak tekintetében a 15-29 éves korosztálynak megközelítőleg nettó 200 ezer forint körüli összegre van szüksége egy hónapban a havi megélhetéshez. 2016-ban átlagosan 240 ezer forintos nettó (kézhez kapott) fizetéssel lettek volna elégedettek a megkérdezett fiatalok (a medián összeg 200 ezer forint volt). Négy évvel később már több mint 100 ezer forinttal magasabb, 350 ezer forint körüli összeget (medián: 300 ezer forint) tartanak elfogadhatónak. A 2016-ban készült előző ifjúságkutatási adatfelvételhez képest szinte az összes szubjektív mutató esetében javult az anyagi helyzet megítélése. Emelkedett a „gondok nélkül élő” (10%), és a „beosztással jól kijövő” (58%) fiatalok aránya. Az anyagi gondokkal küzdő, vagy akár nélkülöző fiatalok aránya pedig 12 százalékról 5 százalékra csökkent az elmúlt 4 évben. Csökkent azoknak is az aránya, akiknél előfordul, hogy a hónap végére elfogyott a pénzük. A jelenlegi életszínvonal és az aktuális anyagi helyzettel kapcsolatos szubjektív elégedettség mértéke négy év alatt szintén tovább javult, noha már 2016-ban is a fiatalok nagyobbik hányada tartozott az elégedettek közé. 2020-ban az ifjúság 51 százaléka elégedett volt az anyagi helyzetével, 59 százaléka pedig a jelenlegi életszínvonalával.
A fiatalok szabadidős szokásainak vizsgálata a nagymintás ifjúságkutatás adatai alapján állandóságról és változásról is tanúskodik az utolsó 20 év során. Az állandóság a klasszikus kultúrafogyasztás tartósan alacsony szintjében mutatkozik meg, míg a változás a technológiai fejlődéshez, a szórakoztató-elektronikai és az IKT eszközök egyre fokozódó térnyeréséhez kapcsolódik. A fiatalok kultúrája a szórakozás kultúrája, ahol valamilyen képernyő a domináns és mérsékelt az egyéni aktivitás. A fiatalok számára legfőbb szabadidős színtér a baráti társaság és az otthon, a legnépszerűbb szabadidős elfoglaltság hétközben és hétvégén egyaránt a televíziózás, a zenehallgatás, 2008-tól a számítógépezés, 2012 óta az internethasználat. A 2020-as év meghatározó eseményei, koronavírus-járvány és a bevezetett korlátozó intézkedések a 15-29 évesek szabadidős gyakorlatát nem befolyásolták számottevően, a társas időfelhasználásban figyelhető meg változás a kényszerűségek hatására: nőtt a családdal töltött, és csökkent a baráti társaságban töltött szabadidő. A 15-29 évesek több mint fele semmilyen szabadidős szolgáltatást nem vesz igénybe, kultúraközvetítő intézményeket sem látogat szabadidejében. A fiatalok négytizede saját bevallása szerint sosem jár kocsmába, harmaduk kávézóba, negyedük étterembe. A fiatalok kulturális és szabadidős szolgáltatásokhoz való hozzáférését a területi egyenlőtlenség determinálja.
Az online jelenlét és aktivitás még inkább teret nyer. Az okostelefon a legtöbb fiatal számára elérhető eszköz, de az IKT eszközökhöz való hozzáférésben még mindig van társadalmi csoportok szerinti megosztottság: azok a digitális eszközök, amelyekhez a hozzáférés a felső és a felsőközépső társadalmi rétegek számára természetes, az alsóbb rétegek számára nem ennyire evidensek (Az alsóbb társadalmi rétegek negyede-harmada korlátozottan fér csak hozzá a világhálóhoz). Emellett az alsó társadalmi csoportba tartozók általánosságban kevésbé gondolják fontosnak az információforrásokat és kevésbé tartanak a személyes adatokkal való visszaéléstől, mint a többiek. A hagyományos médiát a felsőfokú végzettségűek, a közösségi oldalakat alap- és középfokú végzettségűek tartják fontosnak. A budapesti fiatalok vannak legnagyobb arányban „bekapcsolva”, míg a községben élők kevésbé férnek hozzá az IKT eszközökhöz. A legfiatalabbak arányaiban többet használják a különböző közösségi oldalakat, ez alól a Facebook a kivétel (mivel minden korcsoport nagy arányban használja). Legmarkánsabb különbség a TikTok esetében tapasztalható: a 15-19 évesek többsége használja ezt a közösségi platformot, míg az idősek többsége nem. A 15-19 éveseknél dominánsabb a szórakozás önmagában, míg az idősebbeknél a szórakozás mellett a tájékozódás is jellemző.
A kockázati magatartásokról elmondható, hogy nemzetközi összehasonlításban a magyar tizenévesek körében továbbra is átlagon felüli elterjedtséget mutat az alkoholfogyasztás és a dohányzás, de kedvező a kockázati magatartások visszaszorulására utaló folyamatok érhetőek tetten. Nagyobb a fiúk, fiatal férfiak fokozott kitettsége a kockázati magatartásoknak a másik nemhez képest, szembetűnő továbbá a huszonéves korosztályok fokozottabb érintettsége a tinédzserekhez képest, ami persze nem meglepő, hiszen a szeszes italok és a dohánytermékek forgalmazása a tizennyolc éven aluliak körében illegális.
A negatív gyermekkori életesemények – a szülők válása, egzisztencia-vesztése – a legfrissebb adatok tükrében is valószínűsítik a fiatalok kockázati magatartását. Ez az eredmény a támogató intézmények fontosságára utal (iskolapszichológusi rendszer stb.), ami segítheti a fiatalokat a problémás időszakok átvészelésében. A szórakozás céljából történő közösségi médiahasználat korlátozhatja az alkoholfogyasztás és a berúgás valószínűségét. A megelőző egy évben szeszes italt fogyasztó, illetve dohányzó kamaszok nagyobb eséllyel néztek felnőtteknek szóló műsorokat a többiekhez képest, vagyis az élvezeti szerek alkalmazása ezen úton is befolyásolhatja testi-lelki jóllétüket.
Problématérkép tekintetében a kilátástalanság és a bizonytalan jövő az az akut problémakör, amik az ifjúságkutatások utolsó három hullámában egyre nagyobb jelentőséget nyert a megkérdezettek körében az anyagi nehézségek és az elszegényedés mellett. Régiós összehasonlításban a problémák köre nagy különbségeket mutat: míg Nyugat-Dunántúlon a kivándorlás és az iskolai előmenetel, addig Észak-Magyarországon az elszegényedés, a Dél-Alföldön a kiszámíthatatlan jövő, Dél-Alföldön a közösségek hiánya, Észak-Alföldön a munkanélküliség kapott nagyobb hangsúlyt a válaszok között. Ebben az esetben a globális problémák nem, vagy csak alig jelentek meg említettségben.
A környezetvédelem fontossága egyértelműen megjelenik minden kérdéscsoportban, azonban a személyes áldozathozatal, a tevékeny fellépés már korántsem ennyire erőteljes a fiatalok körében. Azt várnánk, hogy a legfiatalabb, Z generáció, vagy Greta Generáció tagjai lesznek a legaktívabbak, hiszen az ő elköteleződésük tűnik a legerősebbnek, de ez nincs így. Planétánk megmentését, azaz a „Bolygó Kapitánya” feladatát tehát nem a klímaharcos Z generáció vállalja fel elsősorban, hanem a 25-29 éves korcsoportba tartozó fiatal, aki magasan iskolázott, ő és a szülei is egyaránt kedvező anyagi körülmények között élnek, nem inaktív, vagyis tanul vagy dolgozik (a fiatalok harmada (32%) tartozik a csoportba, ők a leginkább környezettudatos attitűddel rendelkezők).
5 tétel, Ami a hivatalos jelentésből kimaradt
- Az elmúlt évtized egyes törekvésekkel szemben – (keleti nyitás, kipcsák kapcsolat, EU ellenesség) a magyar fiatalok kifejezetten EU-pártiak, 49 százalékuk szerint az EU tagság Magyarország számára előnyös vagy kifejezetten előnyös, csupán 13% gondolja úgy, hogy a tagság teljes mértékben vagy inkább hátrányos. Mindemellett az identitásuk stabil, magyarnak érzik magukat (5 fokú skálán 4,37 átlagérték), büszkék magyarságukra (4,20 átlagérték). A 15-29 évesek 68%-a egyetért azzal, hogy Magyarország a NATO tagja.
- A magyar fiatalok kevesebb, mint tizede (9%) határozza meg magát konzervatívként, több mint ötödük (22%) liberális gondolkodásúként tekint magára, héttizedük (69%) a liberális- konzervatív skála közepére pozícionálja magát. A baloldali – jobboldali skálán a fiatalok csaknem háromnegyede (73%) szintén a közepén helyezi el magát, 15% jobboldaliként tekint magára, 12% baloldaliként. A fiatalok választási részvételi hajlandósága az elmúlt 12 évben nem volt ilyen magas: 64% biztosan vagy valószínűleg részt venne egy most vasárnap tartandó országgyűlési választáson.
- A 15-29 évesek véleménye lesújtó a kormányzati teljesítményről: a fiatalok négytizede (40%) szerint az elmúlt 10 évben az ország gazdasági helyzete és nemzetközi pozíciója romlott, 47%-uk szerint az emberek életszínvonala romlott, a fiatalok több mint fele (52%) úgy ítéli meg, hogy az ország lakosságának hangulata, csaknem harmaduk (29%) szerint a saját családjának anyagi helyzete romlott.
- A családvédelmi intézkedéseinek igazolására szolgáló Magyar Fiatalok 2020 Gyorsjelentés állításaival ellentétben a 15-29 évesek körében a tervezett gyermekszám nem 2,0, hanem 1,78 – azonban ezek a tervek a trendet tekintve vágyálmok maradnak. 2020-ra tovább emelkedett a gyermektelen fiatalok aránya a fiatal férfiak 89, a nők 81 százaléka gyermektelen, a 2, 3 vagy több gyermekesek aránya folyamatosan csökken. Továbbra is igaz az az összefüggés, ami eddig minden adatfelvételnél megmutatkozott: minél több gyermeket nevelnek a fiatalok, annál nehezebb anyagi körülmények között élnek. A 20-24 évesek körében nőtt az egyedülállók aránya, és a 25-29 éveseknél markánsan (46%-ról 27%-ra) visszaestek a házasságok az élettársi kapcsolatok javára. A házasság a jövőbeli tervek között sem szerepel egyértelmű célként: a 2020-ban megkérdezett fiatalok mindössze 18%-a nyilatkozott úgy, hogy inkább/biztosan tervezi a házasságkötést a jövőben, a fiatalok háromnegyede (76%) bizonytalan a kérdésben.
- A CSOK, falusi CSOK programokat új megvilágításba helyezi, hogy a magyar fiatalok héttizede (69%) szülői háztartásban él. Ennek fő oka a háztartásváltás képtelensége, az elszabaduló lakás- és albérletárak. 2010 és 2022 között Magyarországon 152%-kal emelkedtek a lakásárak, az albérlet csaknem 60%-kal.