A 2022. évi tanév a korábbi évekhez nem mérhetően komolyabb problémákkal, konfliktusokkal terhelten indul. A Magyar Pedagógiai Társaság nevelési kérdésekkel direktebben foglalkozó Kalokagathia Szakosztálya ezt a helyzetet, figyelemmel az előzményekre is, szakmai szempontból értékeli.
1. A feszült politikai légkörű tanévkezdés nem kedvez az óvodai-iskolai munkának, a nevelési, nevelésügyi folyamatoknak. 2022 nyárutóján tömegek számára váltak láthatóvá azok a mélyben zajló romboló folyamatok, amelyek a magyar nevelés-oktatás ügyét 2011 óta a deprofesszionalizálódás útján a szakadék felé lökték. Nem lehet e helyzetet a szomszédunkban zajló háborúra, sem egyéb „veszélyhelyzetre” fogni. Az oktatási rendszer lecsúszása nem 2022. február 24-én, a szomszédunkban kirobbant háborúval kezdődött. A KLIK nevével elfedett, de valódi a feladatellátási helyek szintjét érintő reformokkal meg nem érintett köznevelési egyre mélyebbre kerül e szakadékban. A tanévkezdés hangulata oktatáspolitikai okokra vezethető vissza, arra, hogy az oktatáspolitika meghatározó szereplői az elmúlt évtizedben nem a neveléstudomány eredményeire, az ezen eredmények alapján megtehető lépésekre alapozták és alapozzák döntéseiket, hanem olyan politikai szempontokra, melyek a magyar társadalom mai és jövőbeni érdekeivel nem egyeztetethetők össze.
2. A tanévkezdés legkomolyabb gondját az égető pedagógushiánynak tartjuk. Minden oktatási rendszer alapja, legfontosabb „tényezője” – szereplője – a képzett szakember, a felsőfokú szakirányú végzettségű pedagógus, az erős pedagógusi identitással rendelkező óvodapedagógus, tanító, tanár. A pedagógus nem csak szaktudásával, de mintát adó személyiségével is dolgozik nap, mint nap. A pedagógusok magabiztossága nélkül, ideértve megélhetésük biztonságát is, nincsen eredményesen működő iskola, oktatási rendszer. A pedagógusi elkötelezettséget és odaadást nem lehet fűtéskorszerűsítéssel, projektorvásárlással és tankerületek kialakításával pótolni. Ha a szakember, a pedagógus hiányzik, akkor szükségszerűen romlik az nevelés-oktatás eredményessége. Ezen nem segít az, hogy pedagógusok helyettesítésekkel, túlórában látják el a feladatokat, az különösen nem, ha szakképzettség nélküli segítők, mint ahogy az sem megoldás, hogy a már nyugállományban lévő kollégákat reaktiválják.
A pedagógushiány tényét ismerve azt kell megvizsgálni, hogy ennek mi az oka, s ezt az okot hogyan lehet megszüntetni. Minden szakmai elemzés azt a következtetést fogalmazza meg, hogy a kialakult pedagógushelyzet – a hiány – a hibás bérrendszerre vezethető vissza. Ma egy kezdő árufeltöltő-pénztáros legalább bruttó 100 ezer forinttal keres többet, mint egy tapasztalt tanár, tanító. A pedagógusok többségének szégyenletes bérezése olyan értékeket közvetít a magyar társadalom egésze felé, amelyek a tudást, az iskolázottságot, a kultúrát, lényegében magát a polgárosodást, értéktelennek, sőt balekságnak állítják be. A foglalkozások presztízs-skáláit az állami autoritást vagy a simlis ügyeskedést megtestesítő szakmák vezetik Tanárnak tanulni – ahogy ez a közbeszédben megjelenik – ciki. Ha e bérrendszer korrekciójára nem kerül sor, a köznevelési rendszer fő ellentmondása sem szűnik meg, s ez további problémák forrást fogja jelenteni.
3. Nem lehet a felsőoktatási felvételi rendszer változásait szakmai szempontból pozitív lépésnek értékelni. A magyar felsőoktatás keretszámainak durva csökkentése a 2010-es években azt a célt szolgálta, hogy kevesebb legyen a gondolkodó, véleményt mondani kész és képes ember. A politikai hatalom 2019-ben saját hibáját be nem ismerve visszakozott, visszalépve az érettségizett technikusképzés népszerűsítéséhez. A magyar 20-34 évek fiatalok alig harmada jut diplomához, cserébe a 18-24 éves gyermekeink közül 12% középfokú végzettség nélkül kínlódja végig az aktív életét a munkaerőpiacon, vagy még inkább mellette, a fekete foglalkoztatásban. Az új felsőoktatási felvételivel újra az egyetemi professzorok döntik, majd el kinek a gyereke járjon egyetemre. Itt sem számít tehát a transzparens teljesítmény, a független vizsgaeredmény. Az eddig volt rendszer is tartalmazott kritikára alapot adott elemeket, de legalább átlátható volt, a köznevelés – ebben a középfokú oktatás – és a felsőfokú oktatás között olyan kapcsolatot jelentett, ami egyszerre biztosította mindkét oktatási rendszerelem működőképességét. A most bevezetett változások e kapcsolatot mindkét rendszerelem tekintetében gyengítik, sem a diákok, sem a középfokú iskolák, sem a felsőfokú képzést adó intézmények hosszú távú érdekeit nem szolgálják.
4. Szakmai szempontból megkérdőjelezhető a Belügyminisztérium irányítása alá került intézményrendszerben alkalmazni szándékozott mérések számossága és tartalma, valamint a bizonytalan szakmai hátterű un. IQ-mérések is. A pedagógiai fejlesztéshez kapcsolódó mérés-értékelésnek van kialakult és kidolgozott elmélete és gyakorlata, beleértve a mérési eredmények következményeit is. A pedagógiában a mérés sohasem öncél, hanem a gyermek, a család, a közösség fejlesztését megalapozó eszköz. Alkalmi szándéktól vezérelt mérések kedvezőtlenül befolyásolják a nevelés-oktatás folyamatait, olyan torzulásokhoz vezethetnek, amelyek később nem korrigálhatók.
Az állami gondoskodásban nevelkedő gyermekek un. IQ-felmérését minden szempontból – nevelési, tudományos, emberi-jogi/alkotmányos, egyéb – károsnak tartjuk. Nem tudni mit és milyen céllal mérnek majd fel és milyen adatokat tárolnak majd erről. Nem a pedagógiai fejlesztés lehetősége, az esélyteremtő állam ideája hajtja ezeket az intézkedéseket, hanem a „gondolatrendőrség” kiépítése.
* * *
A MPT Kalokagathia Szakosztálya szolidáris a diákok tanévkezdő demonstrációival. E kezdeményezésekben azt látjuk, hogy a nevelési-oktatási rendszer szereplői, aktív alanyai a maguk bőrén érzik a rendszer gondjait és akcióikban a kibontakozó állampolgári felelősség, saját sorsukért érzett aggodalom jelenik meg.
A társadalmi folyamatok részeként értelmezett nevelési-oktatási folyamatokat értékelve úgy látjuk, hogy 2022 őszelőjén már nem csak és nem elsősorban a magyar oktatásügy, hanem a magyar polgári társadalom ideája van végveszélyben.
A Magyar Pedagógiai Társaság szakosztályai, köztük a Kalokagathia Szakosztály a nevelésügy kérdéseihez pozitívan – kritikusan és kreatívan – viszonyul. Ezt azt jelenti, hogy a Társaság tevékenységével, akár reflexióival, akár akcióival – programjaival, eseményeivel, könyvkiadási gyakorlatával, civil szakmai szervezeti erőforrásai keretéig – igyekszik a magyar nevelésügyet szolgálni. Tette ezt a Társaság több mint 130 éves múltja alatt, teszi ezt a jelenben, és tenni kívánja a jövőben is.
Magyar Pedagógiai Társaság
Kalokagathia Szakosztálya
Budapest, 2022. szeptember 6.