A Magyar Pedagógiai Társaság 2019. évi Küldöttgyűlés JEGYZŐKÖNYV

A Magyar Pedagógiai Társaság 2019. évi Küldöttgyűlés

 

JEGYZŐKÖNYV

 

2019. május 24.

 

(Budapest, 1087 Könyves Kálmán krt. 40.)

 

 

13.30 – A regisztráció alapján a Társaság Elnöke bejelenti, hogy a küldöttek a határozatképességhez szükséges létszámban nem jelentek meg, így a meghívóban előre jelzett módon megismételt Küldöttgyűlésre kerül sor, amely a meghívóban jelzett időben 13.45-kor kezdődik.

 

13.45 – A regisztráció alapján 50 fő küldött jelent meg. A Társaság elnöke bejelenti, hogy Alapszabály szerint a megismételt küldöttgyűlés a megjelentek számától függetlenül határozatképes, a küldöttgyűlés megkezdheti munkáját.

 

13.50 – Elnöki megnyitó – Trencsényi László

Az Elnök az elmúlt egy év változásait, eredményét összegezte, melyben kiemelte a szervezet által végzett tevékenységek sokszínűségét, a folyamatos szakmai munkát, az ország számos pontján megszervezett rendezvények eredményeit. Ezek közül az egyik kiemelkedő a Műegyetem „25 éves a szakképzési törvény” címmel szervezett konferenciája, amin többszáz fő vett részt. A Társaság életében immár a hagyományos Stafétatábor is igen jelentős volt, melynek szerepét a generációk közötti tudás átadásban, a fiatalabb korosztályok bevonásában lehet meghatározónak tekinteni. Fontos fejleménynek nevezte az új szakosztály – Korai Iskolaelhagyás Megelőzése – megalakulását, és sajnálattal említette meg az ÁMK szakosztály megszűnését. Ehhez a változáshoz kapcsolódik ugyanakkor az Elnökség által elvégzett tagsági felülvizsgálat, melynek során mindazon tagok, akik évek óta nem vettek részt a társaság működésében az alapító okiratban megfogalmazottaknak megfelelően (tagdíjfizetés, személyes aktivitást, stb.), és többszöri próbálkozásra sem sikerült kapcsolatot létesíteni velük, elvesztették tagságukat.

Az MPT nyíltan vállalta, hogy nem csupán az oktatásügyet, de értelemszerűen a közművelődés, az enkulturációt széles értelemben (Herskovits) tekinti „nevelésnek”, megannyi speciális terület védelmét, képviseletét ezért vállalta. Éppen ezért a társaság sikerei között kiemleten megemlítendők a szakosztályok, tagozatok saját szervezésű rendezvényei: a nógrádiak könyvbemutatóját, a Prevenciós Szakosztály kiadványszerkesztő üléseit, a Kisgyermeknevelési Szakosztály üléseit, a Családpedagógiai Szakosztály „Skype nagyi” rendezvényét, a mozgalompedagógusok csillebérci megemlékezését, a Nemzetiségi nevelési szakosztály intézménylátogatásait, a Kiss Árpád műhelynek az „abszolút pedagógusok” titkát kutató üléseit, a Felnőttképzési szakosztály programjait, a Diszlexiás Gyerekek Fejlesztéséért szakosztály szakmai találkozóit, a Szülőnek lenni konferenciát, a Didaktikai szakosztály szervezte NAT-vitát, a Veszprém megyei tagozat programjait a VEAB székházában, a Színes Húrok szakosztály befogadó koncertjeit, a KORISME szakosztály nyílt programjait. E programok látogatóinak száma meghaladja az ezret.

Milyen jövőképünk lehetséges? Az MPT önazonosságában a „többszintű és őszinte párbeszéd elve” mellett a többrétegű interdiszciplinaritás, pluralizmus kapott kulcsszerepet. A gyengeségek és veszélyek mellett a hangsúlyt az erősségekre, lehetőségekre érdemes helyezni. Ennek keretében azt kell megnézni, hogy az adott történelmi-társadalmi környezetben a Társaság alapvető, történetileg kiforrott célkitűzéseit hogyan lehet konkretizálni. Ez lehet, hogy csak a „láng őrzése”, s lehet a célkitűzések konkrét helyzethez igazított gyakorlatának kidolgozása.

 

 

14.00 – A küldöttgyűlés napirendi pontjainak elfogadása

Előadó: Fábry Béla ügyvezető elnök

A meghívóban jelzett javasolt napirendi pontokhoz nem érkezett kiegészítés.

 

1. Elnöki megnyitó – Trencsényi László
2. A Küldöttgyűlés munkabizottságainak megválasztása – Fábry Béla
3. Az MPT Ádám György Érdemérem ünnepélyes átadása, a kitüntetettek köszöntése – Trencsényi László
4. Az Elnökség és a Felügyelő Bizottság beszámolói (éves szakmai beszámoló és munkaterv, közhasznúsági beszámoló, mérleg) – vita a beszámolók felett, határozathozatal, ennek részeként javaslat szervezeti egységek törlésére – Fábry Béla, Novák István
5. Javaslat személyi kérdések rendezésére (alelnökválasztás, ÚPSZ szerkesztő bizottsági elnök és tagok választására) –JEB elnöke
6. Javaslat az Alapszabály módosítására – Fábry Béla
7. Tájékoztató a tagnyilvántartás felülvizsgálatáról – Trencsényi László
8. Elnöki zárszó – Trencsényi László

A napirendi pontra vonatkozó javaslatot a küldöttgyűlés 50 igen szavazattal, tartózkodás és ellenszavazat nélkül elfogadta.

 

14.05 – A Küldöttgyűlés munkabizottságainak megválasztása

előadó: Fábry Béla ügyvezető elnök

levezető elnök: Trencsényi László

jegyzőkönyvvezető: Vedovatti Anildo

a jegyzőkönyv hitelesítői:

Mandátumviszgáló és Szavazatszámláló bizottság: Kajos László, Gál Katalin,

Jelölő Bizottság: Kraiciné Szokoly Mária, Mudri Zsuzsa,

 

A küldöttgyűlés a javaslatokról külön-külön szavazott.

A javaslatokat 50 igen szavazattal, tartózkodás és ellenszavazat nélkül elfogadta.

 

14.10 – Elnöki megnyitó

Trencsényi László az elmúlt egy év változásait, eredményét összegezte, melyben kiemelte a szervezet által végzett tevékenységek sokszínűségét, a folyamatos szakmai munkát, az ország számos pontján megszervezett rendezvények eredményeit. Ezek közül az egyik kiemelkedő a Műegyetem „25 éves a szakképzési törvény” címmel szervezett konferenciája, amin többszáz fő vett részt. A Társaság életében immár a hagyományos Stafétatábor is igen jelentős volt, melynek szerepét a generációk közötti tudás átadásban, a fiatalabb korosztályok bevonásában lehet meghatározónak tekinteni. Fontos fejleménynek nevezte az új szakosztály – Korai Iskolaelhagyás Megelőzése – megalakulását, és sajnálattal említette meg az ÁMK szakosztály megszűnését. Ehhez a változáshoz kapcsolódik ugyanakkor az Elnökség által elvégzett tagsági felülvizsgálat, melynek során mindazon tagok, akik évek óta nem vettek részt a társaság működésében az alapító okiratban megfogalmazottaknak megfelelően (tagdíjfizetés, személyes aktivitást, stb.), és többszöri próbálkozásra sem sikerült kapcsolatot létesíteni velük, elvesztették tagságukat.

Az MPT nyíltan vállalta, hogy nem csupán az oktatásügyet, de értelemszerűen a közművelődés, az enkulturációt széles értelemben (Herskovits) tekinti „nevelésnek”, megannyi speciális terület védelmét, képviseletét ezért vállalta. Éppen ezért a társaság sikerei között kiemleten megemlítendők a szakosztályok, tagozatok saját szervezésű rendezvényei: a nógrádiak könyvbemutatóját, a Prevenciós Szakosztály kiadványszerkesztő üléseit, a Kisgyermeknevelési Szakosztály üléseit, a Családpedagógiai Szakosztály „Skype nagyi” rendezvényét, a mozgalompedagógusok csillebérci megemlékezését, a Nemzetiségi nevelési szakosztály intézménylátogatásait, a Kiss Árpád műhelynek az „abszolút pedagógusok” titkát kutató üléseit, a Felnőttképzési szakosztály programjait, a Diszlexiás Gyerekek Fejlesztéséért szakosztály szakmai találkozóit, a Szülőnek lenni konferenciát, a Didaktikai szakosztály szervezte NAT-vitát, a Veszprém megyei tagozat programjait a VEAB székházában, a Színes Húrok szakosztály befogadó koncertjeit, a KORISME szakosztály nyílt programjait. E programok látogatóinak száma meghaladja az ezret.

Milyen jövőképünk lehetséges? Az MPT önazonosságában a „többszintű és őszinte párbeszéd elve” mellett a többrétegű interdiszciplinaritás, pluralizmus kapott kulcsszerepet. A gyengeségek és veszélyek mellett a hangsúlyt az erősségekre, lehetőségekre érdemes helyezni. Ennek keretében azt kell megnézni, hogy az adott történelmi-társadalmi környezetben a Társaság alapvető, történetileg kiforrott célkitűzéseit hogyan lehet konkretizálni. Ez lehet, hogy csak a „láng őrzése”, s lehet a célkitűzések konkrét helyzethez igazított gyakorlatának kidolgozása.

 

14.25 –  A Mandátumvizsgáló Bizottság elnöke tájékoztatta a Küldöttgyűlést, hogy a Küldöttgyűlésen megjelent 50 fő küldött szabályos mandátummal rendelkezik.

 

 

14.27 –  Az MPT Ádám György Érdemérem ünnepélyes átadása, a kitüntetettek köszöntése

 

A kitüntettek köszöntése előtt Ádám György lánya, dr. Ádám Ágnes kért szót, aki mind édesanyja, mind a maga és fia nevében megköszönte édesapja iránti tiszteletből létrehozott kitüntetést. Említette, hogy édesapja munkásságában az MPT kitüntetett helyet foglalt el, még élete utolsó hónapjaiban is fontosnak tartotta a társasági eseményeken való részvételt. Családjuk minden tagja örömmel fogadta, hogy a társasági elismerés névadójául édesapját választották és reményét fejezte ki, hogy édesapja szellemiségét a Társaság e formában is őrizni tudja. 

 

A laudációkat Pap Anna mondta el.

Az Érdemérmeket Trencsényi László elnök adta át.

 

Csoma Gyula

A Magyar Pedagógiai Társaság Ádám György Érdemérem elismerésben részesíti Csoma Gyulát.

Csoma Gyula mintegy fél évszázada a pedagógia-andragógia szakterületének, elméleti és módszertani kimunkálásának egyik meghatározó alakja, az andragógia „nagy generációjának” tagja, iskolateremtő személyiség. Munkássága jelentős mértékben járult hozzá az andragógia – a felnőttkori tanítás-tanulás – tudományának hazai megalapozásához és fejlődéséhez. Munkássága kiterjed az általános andragógia, az andragógiai didaktika és módszertan, valamint az andragógiatörténet és a komparatív andragógia területére. Korai művei révén elébe ment a napjainkban oly sokat hangoztatott élethosszig tartó tanulás elméleti megalapozásának. Kutatásai és írásai mindig problémaközpontúak, az adott helyzet elemzése révén fogalmaznak meg sokszor filozofikus igényű vagy pszichológiai általánosításokat, amelyek sokkal inkább polemizáló jellegűek, továbbgondolásra, hozzászólásra ösztönzőek, mintsem örök igazságok kinyilvánításai. Az elmúlt fél évszázadban alkotott kritikus-polemizáló írásai egymásra épülő művek sokaságát jelentik, amelyek évtizedek óta alapirodalomként szolgálnak az őt követő pedagógus és andragógus generációk számára. Csoma Gyula kiemelkedő szerepet játszott a modern magyar felnőttoktatás és -képzés, valamint az andragógia tudományának innovációjában. Munkássága idején több fontos innováció felügyelete tartozott feladatkörébe, részese volt az általános művelődési központok kialakításának, elévülhetetlen érdeme a második esély iskolarendszerének fejlesztése. Részt vett az UNESCO V. Felnőttoktatási Világkonferenciájára készülő nemzeti jelentés elkészítésében. Alkotó módon kapcsolódott be a Felnőttoktatási, -képzési Lexikon szerkesztési munkálataiba. Tudományos, tudományszervezői, fejlesztői munkássága mellett 34 éven keresztül volt a budapesti dolgozók általános iskolájának és gimnáziumának óraadó tanára.

Csoma Gyula a Magyar Pedagógiai Társaság újjáalakulásakor alapító tag, 1967-1971 között a Felnőttnevelési Szakosztály elnöki tisztséget ellátó Durkó Mátyás mellett, majd 1972-1979 között Maróti Andor elnök mellett a szakosztály titkára. Tagja volt az MTA Pedagógiai Bizottságának, elnöke a Felnőttoktatási Munkabizottságnak, részt vett a Nemzeti Távoktatási Tanács Szakértő Kollégiumának és elnökségének munkájában, szerkesztette az Andragógia c. folyóiratot és a Felnőttképzés c. kiadványt is.

Csoma Gyula munkássága, az MPT Felnőttképzési Szakosztályban eltöltött évtizedei alapján méltó képviselője az Ádám György nevével fémjelzett tudományos-pedagógiai-andragógiai szemléletnek és gyakorlatnak.

 

Hunyady Györgyné

A Magyar Pedagógiai Társaság Ádám György Érdemérem elismerésben részesíti Hunyady Györgyné-t, vagy ahogy közösségünk ismeri Hunyady Zsuzsát.

1965-től, magyar-pedagógia szakos kitüntetéses diplomája átvételétől indult tanári-kutatói életpályája. Az OPI tudományos munkatársként iskolai-nevelési kísérletek irányításával, tanulók társas-közösségi kapcsolatainak, attitűdjeinek és értékeinek vizsgálatával foglalkozott. Kutatásai, s kutatásai nyomán tanulmányai, monográfiái, könyvei fontos hozzájárulások a gyermeki kollektivizmus, a pedagógiai közösség korszerű értelmezéséhez, e tárgyban készült munkái a téma kutatóinak körében napjainkban is források, megkerülhetetlen hivatkozási alapok.  1973-tól az MTA Pedagógiai Kutatócsoportjában osztályvezetőként Magyarországon úttörő jellegű nevelésszociológiai vizsgálatokat szervezett. 1980-tól egyetemi oktatóként a pedagógusképzés elméleti és gyakorlati kérdéseinek kutatása foglalkoztatta, a 80-as évek második felében a Budapesti Tanítóképző Főiskola főigazgatójaként a XXI. századi követelményeinek megfelelő tanítóképzési rendszer kialakításának feladatát vállalta. Ennek a rengeteg munkát és összetett feladatok megvalósítását igénylő törekvésnek az alappilléreit a közoktatással való élő kapcsolat és a képzés gyakorlatorientáltságának fejlesztése, az oktatók tudományos tevékenységének és az intézmény tudományos közéletének a megteremtése, valamint a képzési feltételek javítása jelentették. Később, tanszékvezető főiskolai tanárként a bolognai képzési rendszer tanító és óvodapedagógus képzések szakmai fejlesztő munkáiban vesz részt. Országosan elsőként dolgozta ki az ELTE PPK neveléstudományi mesterszakához illesztve a „Kora gyermekkor pedagógiája” szakirányt, amit vezetésével azóta is a Tanító- és Óvóképző Kar gondoz. Jelenleg az ELTE professor emeritusa, a Neveléstudományi Doktori Iskola témavezető oktatója. Kutatói munkásságában a kritikai pedagógia hazai megjelenése követhető nyomon, valamint fontos kiemelni a „fekete pedagógia” jelenségvilágára vonatkozó tematikát.

Tudományos és fejlesztői tevékenységéhez szervesen kapcsolódik széles körű szakmai-közéleti tevékenysége is. MTA Pedagógiai Bizottság, MAB szakbizottság, OKNT, Bólyai Ösztöndíj Kuratórium, OTKA Pedagógia-pszichológia szakbizottság, Takács Etel Pedagógiai Alapítvány, Új Pedagógiai Szemle, Magyar Pedagógia, Pedagógusképzés – néhány intézmény, szakmai folyóirat, ahol Hunyady Györgyné szakmai-közéleti aktivitása megjelent.

A Magyar Pedagógiai Társaságnak meghatározó tagja, több cikluson keresztül Ádám György mellett a Társaság alelnöke, jelentős szerepet vállalt a rendszerváltást követően az MPT-nek az új társadalmi viszonyok közötti szerepe kialakításában, a Társaságnak az új viszonyok közötti elismertsége kivívásában. Aktívan közreműködött a Nevelésügyi Kongresszusok szervezésében és a kongresszusi kötetek szerkesztésében.

Az MPT közösségének életútja, elkötelezettsége, szakmai és civil szervezeti aktivitása, bölcsessége, embersége példát jelent. Elismerése nem csak a Társaság megbecsülését fejezi ki, hanem a Társaságon túlmutatóan jeleníti meg a példát mutató szakmai, civil-szakmai ethoszt is.

 

Köpf Lászlóné

A Magyar Pedagógiai Társaság Ádám György Érdemérem elismerésben részesíti Köpf Lászlónét, az MPT Diszlexiás Gyermekek Fejlesztéséért Szakosztály örökös tiszteletbeli elnökét, az Öveges József Középiskola címzetes igazgatóját.

Köpf Lászlóné a sajátos nevelési igényű, ezen belül is a diszlexiás gyermekek és fiatalok életesélyeinek egyenlőségért folytatott szakmai munka, szakmai-közéleti küzdelem egyik, ha nem az első „harcosa”. Nevéhez, munkásságához fűződik a Magyarországon addig a közoktatásban nem szerepelt speciális képzés, a diszlexiás tanulóknak érettségit is, szakmai képzési is biztosító középiskola megszervezése, irányítása. Úttörő vállalkozása országos sikert és ismertséget szerzett az iskolának, a tantestületnek. Számtalan követő iskola mintája lett az Öveges Középiskola.  Gyakorló pedagógusok és elméleti szakemberek által szerkesztett, akkreditált továbbképzésük ma is hiánypótló. Munkássága idején 33 konferenciát szervezetek – ezek dokumentumai nyomtatásban is megjelentek -, tanulmányai 18 szakmai kötetben jelentek meg. Tanárként és igazgatóként egyaránt jellemezte az emberek – gyermekek, fiatalok, szülők, kollégák, munkatársai, minden ember – tisztelete, a humanista-demokratikus értékeknek a gyakorlatban való megjelenítése, a közösségépítő szemlélet és praxis. Iskolavezetői munkája elismeréseként Budapest Főváros Önkormányzatának Közalapítványa 2009-ben Pro Scholis Urbis Díjal ismerte el az Öveges Középiskolát, az iskola nevelőtestületének innovatív tevékenységét.

Az SNI-ügy, a diszlexiás gyermekek tanulási esélyegyenlősége személyes erőfeszítéseinek is köszönhetően jogszabályi előírásokban – a gyermekek, fiatalok jogaiban, az oktatási rendszer szereplőinek kötelezettségeiben – is megjelent. A tanulási zavarokkal küzdő diákok társadalmi elismertsége, a közoktatás hiátusainak korrigálásáért folytatott munkája eredményeként mára az SNI-s gyermekek, fiatalok problémái és ezek kezelése a pedagógiai közgondolkodás, a közoktatási rendszer működésének szerves része. Mindezen túlmenően ki kell emelni, hogy a Köpf Lászlóné vezette küzdelemnek, az Öveges Középiskola és a követő iskolák pedagógusai munkájának eredményeként ma már több ezer sikeresen érettségiző, szakmát, diplomát szerzett sajátos nevelési igényű ember köszönheti életútja kedvező alakulását, életpályája sikerességét.

Köpf Lászlóné fiatal pedagógus kora óta aktív közéleti szereplő is. Részt vett az ifjúsági mozgalomban, a szakszervezeti mozgalomban, huszonegy éve alapítója, nyugállományba vonulásáig vezetője volt az MPT Diszlexiás Gyermekek Fejlesztéséért Szakosztályának, tagja több, a gyermekek/fiatalok esélyegyenlőségéért munkálkodó civil szakmai szervezetnek is.

Az MPT közösségének jelen elismerése Köpf Lászlónénak az Ádám György példázta rendíthetetlen következetesség elismerése, a gyermekek esélyegyenlőségéért folytatott szakmai, intézményvezetői, közéleti, civil-szakmai szervezeti küzdelemének, e küzdelem eredményeinek elismerése.

 

14.40 – Az Elnök a kitüntetettek köszöntésének időtartamára szünetet rendelt el.

15.00 – Beszámolók

1. A Magyar Pedagógiai Társaság 2018. évi tevékenységéről – Fábry Béla ügyvezető elnök

 

„Megújulás és folytatás

2018 a munkás hétköznapokat jelentette a Magyar Pedagógiai Társaság számára.  Májusi, cikluszáró küldöttgyűlésünkön még visszatekintettünk az élénkülést, növekvő figyelmet jelentő „évfordulós” esztendők tapasztalataira (125/2016; 50/2017), de ugyanekkor elköszönt elnöki posztjáról Benedek András professzor, aki két cikluson át – benne Nevelésügyi Kongresszus, más fontos nagyrendezvények – állt (újra) a társaság élén.

A hagyományos júniusi Staféta-táborban már az új elnökség képviselői fogadták a résztvevőket a Kis-Balaton peremén épült Erdei Iskolában, Sármelléken. A 2017-ben megkezdődött, a társaság egészének is útmutatásként szolgáló „fiatalítás” jegyében Trencsényi László új tisztségben, Villányi Jutka, Kraiciné Szokoly Mária és Fábry Béla mellett Bőszéné-Szathmári-Nagy Anikó, iskolaalapító, helytörténeti tankönyvek szerzője, Borbély-Pecze  Tibor Bors, a pályaorientáció nemzetközi kapcsolatrendszerében is működő jeles tudósa, Kissné Bernhardt Renáta jászberényi egyetemi adjunktus (tagozati elnök), Somogyi Zsuzsa egyházi fenntartású szak- és felnőttképző intézmény vezetője és Turcsik Katalin iskolapszichológus (szakosztályi elnök) kaptak bizalmat az elnökségi munkára.

A Nemzetközi Játéknap szervezése, s a lifelong learning jegyében szerveződő  hagyományos ünnepnapok koordinációja két  rutinos elnökségi tag, Villányi Jutka és Kraiciné Szokoly Mária kezében maradt. E két rendezvénysorozat valójában a helyi kezdeményezések közös propagandaeszközöket alkalmazó fűzére, több szakosztályunk, tagozatunk tervezi úgy programjait, hogy e két tartalom s a két őszi időpont köré szerveződjön. Ennek megfelelően mutathattunk be gazdag könyvtermést az utóbbi rendezvényhez kapcsolódó, – székhelyünk okán az önkormányzat bátorítását élvezve – erzsébetvárosi olvasói ankéton. A kötetek közt több „saját” termés is szerepelt, melyek kiadói közt nem csupán az elnökség, de a Prevenciós szakosztály, az ÁMK szakosztály és a Nógrád megyei, ill. Északnyugat-magyarországi tagozat is megjelent. Ez utóbbi tény egyben tükrözi szervezeti egységeink támogatásgyűjtő potenciálját is – hogy ez sok-e, kevés-e, erre később térünk vissza.

A Tudomány ünnepe országos programjához a Prevenciós szakosztály mellett Békési tagozatunk csatlakozott sikerrel. Névlegesen a Kutatók éjszakája adta a keretét Kecskeméten a Gyermekérdekek Szakosztálya Korczak Munkabizottság (illetve a Bács-Kiskun megyei tagozat) országos konferenciájának, melynek jelképes címe: Gyermeklét 2018 volt. Több szakosztály, tagozat első embere nem csupán résztvevő volt e számvetésen, de előadó is.

Ami a szervezetet illeti: Kispesten januárban új, fontos szakosztály alakult a Korai Iskolaelhagyás Megelőzése jegyében és nevével. A szakosztály jelentős aktivistákat vont be soraiba, a bázishely (a Comenius Iskolaközpont) gondos házigazdájává vált több társasági rendezvénynek. A mérleg másik oldala szomorú információt takar. Kunszentmiklóson impozáns rendezvénnyel, Turcsányi László egykori igazgató 80. születésnapi köszöntésével fejezte be működését az ÁMK-szakosztály, hiszen az oktatási és közművelődési intézmények tulajdonosi szerkezetében bekövetkező változások az integrált intézmények alól kihúzták a talajt, az alapítók „égi intézményekbe” távoztak, a műhely tevékenysége okafogyottá vált.

 

Szervezeti aktivitás

Korábban a több mint 2000 főt számláló szervezet struktúráját hat gyűrűből álló koncentrikus körökkel jellemezhetjük. Nagyjából arányosan 6-7 szervezeti egység helyezhető egy-egy körre. Olykor a meghatározó aktivisták fellobbanásai vagy lankadásai nyomán egy-egy szakosztály vagy tagozat elmozdul ebben a rendszerben. A „magban” stabil és aktív vezetés és hű tagság teszi a dolgát a legjobb hagyományok szerint. A „második körben” e két alapvető feltételből valamelyik hiányzik, s ez pulzálóbbá teszi a működést: lenne tagság, de vezetői krízis nehezíti a szervezést, vagy éppenséggel a lelkes és hűséges vezető, vezetői kör marad „sereg” nélkül. De ebben a hiányhelyzetben is folyamatosan ad életjelet magáról a szervezet. Helyben és országosan is. A harmadik körre az jellemző, hogy egy-egy bázisintézmény rendezvényeire, szervezetére „települ” a szakosztály, tagozat, e helyzet folyamatos impulzust, akár erőforrást is jelent, ám a hatókör észrevétlenül hozzátapad a bázisintézményhez, a „peremek” lemaradnak, lemorzsolódnak. „Kifelé” haladva a körökben fogy az aktivitás és az azonosulás. Egy-egy rendezvény, program, jelent pillanatnyi aktivitást a helyi, szakmai közéletben s ez egyben az aktivitás teljességét is jelenti. A külső körben nehéz válsággal néznek szembe az adott szakosztályok, tagozatok vezetői vagy hűséges tagjai. Elfogyni látszik az erő, vagy az újjászületés elszánása mögött nem volt elegendő energia. A májusi küldöttgyűlésre sikerült elérni, hogy szakosztály, tagozat felszámolását nem kellett bejelenteni. Fontos és reményt keltő szervezeti integrációt teremtettek a szakképzés szakemberei: újjá szerveződött a Szakképzési Kollégium, mely májusban nagyszabású rendezvénnyel hívta fel magára a figyelmet. A Műegyetem vendéglátásában, a 25 éves szakképzési törvény tapasztalatairól tartott vitában magas szintű felelősséggel bíró személyek szólaltak meg – kritikusan és önkritikusan.

Ha a társasági „korfát” nézzük, akkor még mindig az a generáció (azok a generációk) alkotják a társaság gerincét, akiknek még voltak „politikai szocializációs” tapasztalataik – egy „szervezettebb” – a szervezeteket sokszor transzmisszióként használó-engedő társadalmi berendezkedésben, de már ennek a korszaknak a reformer, civil öntevékenységet támogatóbb-megengedőbb, átalakuló korszakában. E nemzedék legidősebb korosztálya lassan az életből is kivonul, már közösségi tevékenységet alig igényel, emlékeik idézését, tiszteletben tartását igen. Itt jegyezzük meg szomorúan, hogy a mögöttünk hagyott évben búcsúztunk Balla Árpádtól, Csipes Zoltánnétól, Diósi Józseftől, Diósi Páltól, Gonda Sándornétól, Hankovszky Valéria, Hosszú Lászlónétól, Herczegh Mihálytól, Horváth Emilnétől, Mikes Györgytől, Nagy Ferencnétől, Olasz Istvántól, Ősz Gabriellától, Páger Jánosnétól, Poeszné Juhász Erikától, Várnagy Elemértől, Zagyvainé Köröskényi Judittól.

Jubilánsköszöntő rendezvényünk hagyományait megannyi pozitív visszajelzés kíséri. Újabb partnerintézmények küldik szívesen ifjú muzsikusaikat az idős kollégák köszöntésére.

A tényekkel – a körülményekkel és a szervezet helyzetével – való szembenézés folytatódik, a munka első szakaszát az FB inspirációjára elvégeztük. A változásokhoz való alkalmazkodás, indokolt esetben az azokkal való megküzdés – a feltételkereső és -teremtő helytállás – folyamatos kötelezettségünk.

 

Közélet és Társaság

A kormány intézkedései, az ezekkel kapcsolatos reflexiók, különösen az intézkedések ma már tapasztalati szinten is látható következményei az oktatásügyet az egyik legfontosabb társadalompolitikai kihívásként, a jó válaszok megtalálását, s az ebből következő lépések megtételét a társadalmi béke és haladás zálogaként jelenítették, jelenítik meg. Az MPT igyekezett tradíciónak megfelelően a változások legfontosabb elemeivel, tudományos igényességgel foglalkozni. Nem kívántunk szekértáborok küzdelmeiben szerepet vállalni, de fontosnak tartottuk, hogy azokra a kérdésekre, amelyek a magyar oktatás XXI. századi társadalmi szerepét érintik, a XXI. századi válaszokat megfogalmazzuk.

A tudományos életről, mint háttérváltozóról szólva nem kerülhette meg azokat a legutóbbi politikai megnyilatkozásokat, melyek inszinuálják az Akadémia működését, s a társadalomtudományok ideológiai kárhoztatásával kívánják ellehetetleníteni a szakmát. A Magyar Pedagógiai Társaságnak nincs röstelkedni valója, már az 1967-es újjá szerveződésében is a társadalmi párbeszéd elve jelent meg, de a 90-es évek elején tisztességgel igazította szervezetét, működését és pozícióit a pluralista demokrácia viszonyaihoz. Úgy véljük, az MTA „átalakítása” beláthatatlan következményekkel járhat a tudományos életre. Ezzel együtt a köztestületi élet sem zökkenőmentes, a Pedagógiai Tudományos Bizottság élete zaklatott, legutóbb nem tudta nyílt ülését sem megtartani az ONK-n, az albizottságokhoz tartozás ugyanakkor ma is presztízst jelent – ez az oka annak, hogy amely szakterületen párhuzamosságok vannak, ott a társasági szakosztály meggyengül. Más kérdés, hogy a tudományfelfogásban is vannak változások, így hovatovább a „neveléstudomány” „oktatástudománnyá” formálódik, a neveléselmélet súlya csökkenőben, a neveléslélektan átalakul, újabb területekre parcellázódik.

Az MPT nyíltan vállalta, hogy nem csupán az oktatásügyet, de értelemszerűen a közművelődés, az enkulturációt széles értelemben (Herskovits) tekinti „nevelésnek”, megannyi speciális terület védelmét, képviseletét ezért vállalta. Jónak mondható a kapcsolat az Általános Jogok Biztosának Hivatalával, így a gyermekvédelem reperezentálódik. Ám a tanügyigazgatással a kapcsolat rendre zátonyra fut. Jellegzetes, hogy az Oktatási Kerekasztal elcsendesedett, a NAT-projekt készítőit „lecserélték”, a KLIK-kel és az NSZFH-val mint iskolafenntartóval való kapcsolat nehézkes. Örömünkre szolgál, hogy a Nemzeti Pedagógus Kar elnöke kifejezte elégedettségét, hogy az MPT elfogadta a Kart diskurzus-partnernek.

A Társaság működőképessége szempontjából fontos említést tenni támogatóinkról. A NEA-pályázatokon ugyan rendre „várólistára” futnak beadványaink, ugyanakkor biztos támasz az Erzsébetvárosi önkormányzat, egy-egy speciális akcióra támogatónk a Nemzeti Kulturális Alap, MVM, az EMIH, a krakkói Könyvintézet, a MAZSÖK. Örömünkre szolgál, hogy a Göncz Árpád Alapítvány nyújtott támogatást. A szervezeti élet szempontjából fontos, hogy néhány megyeszékhely, helyi intézmény támogatja tagozatát.

 

Jövőkép

Milyen jövőképünk lehetséges? Az MPT önazonosságában a „többszintű és őszinte párbeszéd elve” mellett a többrétegű interdiszciplinaritás, pluralizmus kapott kulcsszerepet. Emlékezetes: különböző pedagógiai – akár világnézeti, politikai – álláspontok, különböző szakterületek találkozhattak, érintkezhettek, működhettek együtt – horizontálisan és vertikálisan értve – találtuk, véltük, fogalmaztuk így, a Társaságban. Az utóbbi évek realitását tekintve a „dialógus” és a „pluralizmus” elve a felszínen ugyan nem csökkent, de a „mélyben” alapvetőbb folyamatok (is) játszódtak, erősödtek, s tényként kell szóvá tennünk, hogy javarészt „külső” erők hatására.  Ide értve a civil világra nehezedő politikai nyomást, az oktatáspolitika (és társpolitikák, pl. ifjúságpolitika, „kultúrpolitika”, munkaerő-politika, társadalompolitika, szociálpolitika) dialógus- és korrekcióképtelenségét, diszfunkciókat eredményező korszerűség-ellenes döntéseit, az erőforrások igazságtalan elosztását – sorolhatjuk abban a sorban, mely más civilekkel egyetemben az MPT-t is alapvetően sújtotta.

Ma más metaforák kínálkoznak érvényesnek. Híd–e az MPT (még közelebbről „mozdonyforgató”) vagy „sziget”? Funkcionál-e, hogy közvetít különböző szakmai csoportok közt, találkozási csomópont, eszme- és tapasztalatcsere helyszíne? Vagy ez a küldetése megtorpant, csorbult, s önmagába fordult szigetként segíti 2500-2600 regisztrált, 800-1000 fizető, 200-300 aktív tag önazonosságának gyakorlását, kifejezését, életben tartását?

Mely „hídfők” maradtak a hipotézisben: (1) lojális, kormányzatot támogató jelenlét a szakmában és az erőteljesen rendszerkritikai attitűd között? (2) az „akadémiai” (kutatói, felsőoktatási) szakma és az „élenjáró” gyakorlat között? (3) a különböző pedagógus-nemzedékek között? (4) régiók között?

 

Vegyük sorra.

A kormányzati hibák, és elfogultságok felerősítették az aktív tagságban az erőteljesebb rendszerkritikai jelenlétet (politikai-világnézeti okokból kilépők aránya elenyésző), ám a rendszerkritikus civil világ számára nem voltunk, nem vagyunk elég „harciasak” (pl. nem bojkottáltuk az OKNT-választást). Néhány jelentős kivételtől eltekintve a felsőoktatási, kutatói elitek a szakmai közéletnek más színtereit találták, választották (akadémiai bizottságok, az establishment által is elfogadott grémiumok stb.). A közoktatási praxis gyakorlóit kemény szabályozók, sőt tilalmak tartják vissza a közélettől, a legélenjáróbbak alapvetően az alapítványi iskolák mozgalmaiban tömörülnek. Jellegzetes, hogy a neveléstudomány klasszikus diszciplínáitól távolibb – vagy oda nem befogadott, onnan elűzött – szakmai csoportok keresik a Társaságot, akiknek tevékenységében egyébként a tudatos szakmai (ön)reflexiónál vonzóbb a közvetlen pedagógus-növendék interakcióban való közösségi részvétel.

A gyengeségek és veszélyek mellett a hangsúlyt az erősségekre, lehetőségekre érdemes helyezni. Ennek keretében azt kell megnézni, hogy az adott történelmi-társadalmi környezetben a Társaság alapvető, történetileg kiforrott célkitűzéseit hogyan lehet konkretizálni. Ez lehet, hogy csak a „láng őrzése”, s lehet a célkitűzések konkrét helyzethez igazított gyakorlatának kidolgozása.

Minden körülményt figyelembe véve a Társaság az alábbi alapelvek mentén folytassa munkáját:

• kritikus szemlélet elve – a mindenkori nevelésügyi gyakorlatot a neveléstudományi-pedagógiai progresszió – korszerű tudományosság – alapján értékelje.
• konstruktivitás elve – a kritika minden esetben tartalmazzon javaslatokat is arra vonatkozóan, hogy a bírált szakmai kérdésben a Társaság mit lát kívánatosnak, követendőnek. 
• közvetítő kapcsolat elve – mondtuk ezt dialógusnak, nevezhetjük hídnak, a lényeg az, hogy a Társaság lehetőségeinek keretei között közvetíteni próbál a nevelésügy különböző szereplői, szintjei, szakterületei, szakemberei, szervezetei között.
• kurázsi elve – civil elkötelezettségre épülő kitartás. A Társaság tagjainak önkéntes munkája alapján létezik, lehetőséget biztosít szakembereknek, hogy szakmai törekvéseik e szervezeti keretben kibontakozhassanak. 
• különállás elve – a Társaság nem kíván az aktuálpolitikai szekértáborok bozótharcaiban részt venni, viszont a nevelésügy fő folyamatait a fenti alapelvek mentén reflektálja, egyben kész az együttműködésre minden olyan szervezettel, személlyel, aki/amelyik célkitűzéseivel, a progresszív pedagógia gyakorlatával összhangban van.

 

    Szervezeti vonatkozásban

• társadalmi befogadás elve, a kultúraközvetítő szerepe,
• szervezeti rugalmasság elve: egy 21. századi civil szakmai szervezet kereteit a tagsága adja, amelynek igények a közösségi média és a fake news világában gyorsan változnak (ld. az MPT-t alkotó 6. kört fentebb) így az szervezeti működési formát is szeretnénk 2020-2022-ben ehhez az elváráshoz igazítani,
• tények tisztelete: az MPT küldetésének tekinti a neveléstudomány. kultúraközvetítés széles keretei között a tudományosan megalapozott tények terjesztését, azok tiszteletét.
• többcsatornás kiszolgálás: a tagságunk ma már nem csak a személyes, de az on-line találkozásokat és tartalomfogyasztást is keresi, ezért szeretnénk megújítani a szervezet honlapját és módot találni arra, hogy szakmai előadásokat, kollégiumi üléseket rögzítve aszinkron módon is elérhetővé tegyük ezeket (pl. Youtube)
• fiatalítás: egy szervezet, egy ország teherviselői az érett középgeneráció tagjai, nélkülük nincsen szakmai tanulás, nincsen tudástranszfer. miközben az intergenerációs szolidaritás a Társaság alapértéke, a) a pályakezdő szakemberek támogatása és a b) az életkorilag szakmai középgeneráció megszólítása, bevonzása a szakmai, mozgalmi munkába is fontos értékünk.
  • stabilizálni érdemes a meglévő szervezeti egységeket, teret engedve új érdekcsoportok és szakmai műhelyek közeledésének, prioritást az integrációnak, másodsorban új (az alapszabálynak megfelelő minimális létszámú) szervezet létrehozásának adni, kiemelten támogatni a szervezeti egységek közös projektjeit,
  • kiemelt figyelmet szentelni a szervezeti egységekből kimarad tagtársak elérésének, bevonásának (akár az Elnökség új reszortjának létrehozásával is),
  • érdemes kialakítani a tagsággal járó valamilyen sajátos szolgáltatás rendszerét,
  • megszilárdítani a Szakmai Kollégium összetételét, szervezetét, a konzultációkon túl téteket jelentő állásfoglalások felé terelni működését,
  • fokozni az on-line nyilvánosságot,
  • intenzívebbé tenni a fenntarthatóságot jobban biztosító found raisinget, a szervezeti egységek szintjén is,
  • javítani az elnökségi tagok és a szervezeti egységek vezetőinek közvetlen kapcsolatát,
  • szélesíteni a szövetségesi, kapcsolattartási rendszert hasonló szakmai-civil szervezetekkel; pedagógiai sajtóval; határon túli magyar pedagógusszervezetekkel; nemzetközi szervezetekkel.

Az elmúlt év a folyamatosság és a társadalmi környezet változásaihoz való alkalmazkodás, új válaszok keresésének jegyében telt el. Nem gondoljuk, hogy e munka befejeződött, sőt inkább a feladatok megoldásának elején tartunk. E beszámolóval is célunk, hogy a Küldöttgyűlés reflektáljon a folyamatokra, adjon az Elnökségnek útmutatást, segítséget, merre és hogyan tovább.

A stratégiaalkotás során az Elnökség ősszel vitaanyagot készít, ezt a szervezeti egységek vitájára szánja, és a 2020. évi januári vezetői kollégium után küldöttgyűlési előterjesztést készít.

 

 

2. Közhasznúsági beszámoló 2018

Előadó: Fábry Béla ügyvezető elnök

 

A Magyar Pedagógiai Társaság 2018. évi működése megfelelt a közhasznúság szabályainak. Feladatvállalásai közül kiemelkedett a pedagógustársadalom közösségeinek fejlesztése, szervezeti kultúrájának növelése, illetve a pedagógusok kompetenciáinak gazdagítása, továbbképzése.

Programjain, rendezvényein a társaság regisztrált tagjaink kívül bárki részt vehetett. Ez a nyíltság megnyilvánult a résztvevők nagy számában is.

Választott testületeinek ülései alapszabályának megfelelően lezajlottak. Az elnökség a nyári vakációt kivéve minden hónapban határozatképesen ülésezett, a Vezetői Kollégium és a Szakmai Kollégium megtartotta két-két ülését (utóbbin az MTA elnöki közoktatási bizottsága vezetői fejthették ki álláspontjukat, a második ülésen a pedagógiai szaksajtó, nyilvánosság kérdéseit vitatta). A küldöttgyűlés 2018. májusában rendben lezajlott, határozatképessége az első összehívásra létrejött.

További kiemelkedő programok: az elnökség szervezésében a kollégiumi és más testületi ülések mellett a Staféta tábor Sármelléken, Ünnepnapok az Életen át tartó tanulásért – könyvbemutató, Gyermeklét konferencia, jubilánsok köszöntése (résztvevők száma összesen meghaladta a 600 főt).

Szakosztályaink, tagozataink saját szervezésű rendezvényeiből kiemeljük a nógrádiak könyvbemutatóját, a Prevenciós Szakosztály kiadványszerkesztő üléseit, a Kisgyermeknevelési Szakosztály üléseit, a Családpedagógiai Szakosztály „Skype nagyi” rendezvényét, a mozgalompedagógusok csillebérci megemlékezését, a Nemzetiségi nevelési szakosztály intézménylátogatásait, a Kiss Árpád műhelynek az „abszolút pedagógusok” titkát kutató üléseit, a Felnőttképzési szakosztály programjait, a Diszlexiás Gyerekek Fejlesztéséért szakosztály szakmai találkozóit, a Szülőnek lenni konferenciát, a Didaktikai szakosztály szervezte NAT-vitát, a Veszprém megyei tagozat programjait a VEAB székházában, a Színes Húrok szakosztály befogadó koncertjeit, a KORISME szakosztály nyílt programjait. E programok látogatóinak száma meghaladja az ezret.

Többszázra tehető a partnereinkkel több helyen megrendezett Játék világnapja c. programsorozat.

Fontos szólni azokról a, felsőoktatási intézményekben sorra került rendezvényekről, melyben az adott székhelyen működő társasági tagozat aktívan részt vett (EKE Eger és Jászberény, Kodolányi Egyetem Orosháza, SZE Apáczai Kar, ELTE PPK, NYE, NJE). E programok résztvevőinek számát  3 és 400 közé becsüljük.

Több kiadvánnyal fordult az MPT a nyilvánosság felé (Tanúhegyek, Prevenciós kézikönyv 3., Muzsikáló gyermekrádió, Nógrádi pedagógusok arcképcsarnoka).

Fontosabb támogatóink közül kiemelkedett az MVM, Erzsébetváros Önkormányzata. A támogatást rendeltetésszerűen használtuk fel, elszámolásunkat a szponzor elfogadta. A kiadványok megjelenésében a Takács Etel Pedagógiai Alapítvány, illetve több települési önkormányzat volt segítségünkre – elsősorban példánymegrendelés és – vásárlás formájában. Együttműködés alapján az MTA VEAB díjmentesen bocsájtja rendelkezésünkre épületét. Köszönjük a Don Bosco Szakgimnáziumnak, az Öveges József Középiskola és a Comenius Iskolaközpontnak a támogató együttműködést. Örömünkre szolgál, hogy a Miskolci Egyetem Tanárképző Intézetével több éves együttműködésünk töretlen. Több alkalommal élveztük a Lurdy Ház, a Magyar Úttörők Szövetsége és az OSA vendégszeretetét is.

Bevételünk bázisa továbbra is a tagdíj – meghaladja az egymilliót évente (600 fő körüli a hűséges tagdíjfizetők száma, igen sokan felülfizetők), az adó 1% az egykulcsos SZJA okán csökkent, nem éri el a 200 000 Ft-ot.

Választott tisztségviselőink az MPT-ben rájuk háruló feladatukat önkéntes munkában, ellenszolgáltatás nélkül látták el. Az irodai adminisztrációt részmunkaidős nyugdíjas kolléganő végezte. Könyvelésünket gondos munkával szerződött partnerünk biztosítja. A szűkös, de a feladatnak megfelelő irodát kedvező feltételek mellett béreljük az ELTE PPK-tól. A PPK épületének átalakítása miatt megváltunk nagy terjedelmű, 1967 és 1995 közti időszakon átívelő irattárunktól – az Országos Levéltár nyújt kutatható biztonságot e dokumentumoknak.

 

 

3. A Felügyelő Bizottság jelentése a 2018. évi gazdálkodásról

előadó: Novák István, az FB elnöke

Novák István a Felügyelő Bizottság nevében – az írásban kiadott jelentéshez kapcsolva – megállapítja, hogy a Magyar Pedagógiai Társaság törvényeknek megfelelően, szervezetten működik, köszönhetően a szervezeti egységeknek és az Elnökség munkájának.

 

A beszámolókat, a Felügyelő Bizottság jelentését a küldöttgyűlés a napirendi pont keretében együttesen vitatta.

 

Lányi Katalin jelezte, hogy a beszámolóba Hankovszky Valériával kapcsolatban téves információ került. A napokban beszélt vele, kérte, hogy neve a vonatkozó felsorolásból kerüljön ki.

 

Egyéb hozzászólás a beszámolókhoz és az FB jelentéséhez nem érkezett.

 

Trencsényi László a napirendi pont lezárásaként jelezte, hogy a beszámolókban és az FB jelentésében megfogalmazottakat tekinti mértékadónak. Különös tekintettel a jövőképre vonatkozó bekezdést. Azt vállalta, hogy az Elnökség a 2020. évi küldöttgyűlési felkészülés folyamatában kidolgozza azt a stratégiát, ami a társasági értékeket a kor követelményeinek megfelelően jeleníti meg. Javasolta, hogy erről a Küldöttgyűlés külön határozatban foglaljon állást.

 

A Küldöttgyűlés a Társaság 2018. évi munkájáról szóló beszámolót 50 igen szavazattal, tartózkodás és ellenszavazat nélkül elfogadta.

 

A Küldöttgyűlés a Társaság 2018. évi közhasznúsági jelentését 50 igen szavazattal, tartózkodás és ellenszavazat nélkül elfogadta.

 

A Küldöttgyűlés a Felügyelő Bizottság 2018. évre vonatkozó jelentését 50 igen szavazattal, tartózkodás és ellenszavazat nélkül elfogadta.

 

 

16.00 – Javaslat személyi kérdések rendezésére (alelnökválasztás, ÚPSZ szerkesztő bizottsági tagok választására)

Kraiciné Szokoly Mária leköszönő alelnök, felszólalásában megköszönte a lehetőséget, hogy a Társaság elnökségében alelnökként hozzájárulhatott az eltelt évek eredményeihez, és mint a Jelölő Bizottság elnöke javaslatot tett Kálmán Anikó MPT alelnökké választására. Kálmán Anikó munkássága során, különösen az andragógia világában és a Műegyetemen eltöltött évei révén egyaránt jelentős tudományos pályával a háta mögött képes lesz a Társaság tevékenységét tovább gazdagítani és erősíteni.

Kálmán Anikó a jelölést elfogadta.

 

Más jelöltre nem érkezett javaslat, így alelnökre Kálmán Anikó személyében szavazhat a Küldöttgyűlés.

 

A jelölő listára kerülést az alelnöki tisztségre a Küldöttgyűlés 50 igen szavazattal, tartózkodás és ellenszavazat nélkül elfogadta.

 

A Új Pedagógiai Szemle szerkesztő bizottságába a lemondott tagok helyett a Küldöttgyűlés új tagok delegálásáról döntött. Trencsényi László elnök ajánlása alapján a jelölő Bizottság elnöke Sándor Ildikó és Nagy Ádám megválasztását javasolta. A jelöltek rövid bemutatkozásuk végén a jelölést elfogadják.

Más jelöltre nem érkezett javaslat, így Sándor Ildikó és Nagy Ádám személyében választhat a Küldöttgyűlés új tagokat az ÚPSZ szerkesztőbizottságába.

 

A jelölő listára kerülést az ÚPSZ szerkesztő bizottsági tagságra vonatkozóan a Küldöttgyűlés 50 igen szavazattal, tartózkodás és ellenszavazat nélkül elfogadta.

 

 

A Mandátumvizsgáló és Szavazatszámláló Bizottság elnöke Kajos László ismertette a szavazás menetét, majd kiosztották a szavazólapokat a jelen levő 50 fő küldöttnek.

 

A szavazást követően a Mandátumvizsgáló és Szavazatszámláló Bizottság visszavonult számlálni.

 

A számlás idején az Elnök a Küldöttgyűlés egyhangú szavazással megerősített javaslata alapján előre hozta a 7. sz. napirendi pontot, és tájékoztatta a Küldöttgyűlést a tagnyilvántartás felülvizsgálatáról. Elmondta, hogy a FB javaslatára, az alapszabály vonatkozó bekezdése alapján az Elnökség áttekintette a tagnévsort, és a több éve tagdíjat nem fizető, társasági aktivitást nem mutató tagokat, a szervezeti egységek vezetőivel való konzultáció és javaslataik alapján törölte. Ennek eredménye alapján, sajnálatos módon többszáz tagunkat voltunk kénytelenek törölni. Ez munka része annak a folyamatnak, mely a valóságos helyzet megjelenítését célozza, és sem fantom-szervezeti egységeket, sem fantom-tagokat nem kíván a Társaságban látni.

 

Ezt követően a Mandátumvizsgáló és Szavazatszámláló Bizottság elnöke ismertette a szavazás eredményét.

 

A szavazók létszáma: 50 fő

Érvénytelen szavazat nem volt.

1. Szavazás az MPT alelnökére: Kálmán Anikó –  50 igen, 0 nem, 0 tartózkodás
2. Szavazás az ÚPSZ szerkesztő bizottságába delegált MPT tagokra: Sándor Ildikóra 48 fő igen, 0 nem, 2 tartózkodás, Nagy Ádámra 45 fő igen, 0 nem, 5 tartózkodás.

 

Az Elnök megköszönte a két munkabizottság munkáját, gratulált a megválasztottaknak, és kérte, hogy a közvetlen elődeik nyomdokain haladva végezzék munkájukat.

 

 

16.30 – Javaslat az Alapszabály módosítására – Fábry Béla ügyvezető elnök

 

1. Tiszteletbeli tagsági státusszal kapcsolatos kiegészítés

A tagsági viszony felülvizsgálata során vetődött fel a tiszteletbeli tagsági státusszal kapcsolatos pontosítás és kiegészítés igénye.

A hatályos alapszabály 7.§ 6. pontja foglalkozik ezzel, az alábbiak szerint.

6. Tiszteletbeli tagok lehetnek azok a személyek, akiknek munkássága alapján a Társaság Küldöttgyűlése tiszteletbeli tagságot adományoz. A tiszteletbeli tagság nem von maga után kötelezettségeket és jogokat. A tiszteletbeli tag maga választhatja meg társasági tevékenységeit.

E pont két kiegészítéssel bővülne.

• Pontosítanánk a tiszteletbeli tagság adományozását, azt, hogy kik lehetnek tiszteletbeli tagok.
• Kiegészítenénk e pontot azzal, hogy mi a tiszteletbeli tagság adományozásának eljárása, azon túl, hogy e státuszt a Küldöttgyűlés adományozza.

 

Az alábbiakban a kiemelten szereplő szövegelemek jelentik a pontosítást., ill. a kiegészítést.

6.1. Tiszteletbeli tagok lehetnek azok a személyek, akiknek a neveléstudomány, rokon- és társtudományai terén végzett munkásságuk, valamint pedagógusi tevékenységük alapján a Társaság Küldöttgyűlése tiszteletbeli tagságot adományoz.

6.2. Tiszteletbeli tagságra a Társaság tagjai tehetnek javaslatot. A javaslatot két ajánló írásban, indoklással teheti. A március 31-ig az ügyvezető elnöknek címzett javaslatot az elnökségi véleménnyel együtt a tárgyévi küldöttgyűlés tárgysorozatába fel kell venni. 

6.3. A tiszteletbeli tagság nem von maga után kötelezettségeket és jogokat. A tiszteletbeli tag maga választhatja meg társasági tevékenységeit.

 

2. Tagdíjbefizetési kötelezettség időbeliségének pontosítása

A Társasághoz való tartozás egyik – ha nem is a legfontosabb – kritériuma, hogy a Társaság tagjai a tagdíj befizetésével is hozzá járulnak a Társaság működéséhez. A tagsági viszony felülvizsgálatának eljárása során jelent meg az az igény, hogy pontosítsuk a tagdíjfizetés rendjét, a törlés szabályait.

A hatályos Alapszabály a 8.§ 7. pontja, valamint a 9.§ 3. pontja foglalkozik a tagdíjfizetéssel, az alábbiak szerint.

8.§ 7. A Társaság tagjai – természetes és jogi személyek egyaránt – kötelesek az Alapszabályban foglaltakat megtartani, éves tagsági díjat fizetni, mely társasági nyilvántartásuk feltétele.

9.§ 3. Törlés minősítéssel elveszti tagságát az, aki egy évnél nagyobb tagdíjhátralékát ismételt felszólítás ellenére sem rendezi, vagy regisztrálását nem újítja meg. Törlés minősítés megállapítására az Elnökség jogosult, azt határozatban kell rögzíteni. Az elnökségi törlés minősítés kezdeményezése előtt az ügyvezető elnök a tagot köteles írásban felszólítani tagsági viszonya rendezésére.

 

E pontok a kiemelten szereplő szövegelemekkel egészülnek ki. A 9.§ 3 pontjának utolsó mondatát törölni javasoljuk.

7.1. A Társaság tagjai – természetes és jogi személyek egyaránt – kötelesek az Alapszabályban foglaltakat megtartani, éves tagsági díjat fizetni, mely társasági nyilvántartásuk feltétele.

7.2. Az éves tagdíj rendezésének határideje minden évben május 15.

9.§ 3. Törlés minősítéssel elveszti tagságát az, aki két évnél nagyobb tagdíjhátralékát a szervezeti egység vezetőjének ismételt felszólítása ellenére sem rendezi, vagy regisztrálását nem újítja meg. Törlés minősítés megállapítására a szervezeti egység vezetőjének javaslata alapján, az Elnökség jogosult, azt határozatban kell rögzíteni.

 

Hatályba léptető rendelkezés

Az Alapszabály tagdíjfizetésre vonatkozó rendelkezéseit a 2021. évi küldöttgyűlésre való felkészülés alkalmával, 2021. május 15-i hatállyal kell alkalmazni.

 

3. A Társaság képviselete

A hatályos Alapszabály szerint a Társaságot az Elnök képviseli.

Erről az Alapszabály 11.§ 2.1. pontja rendelkezik az alábbiak szerint.

2.1. Az Elnök képviseli a Magyar Pedagógiai Társaságot.

Ennek az a következménye, hogy minden hivatalos eljárásban csak az Elnököt fogadják el, mint képviselőt, s más csak az ő meghatalmazása alapján járhat el. Ez önmagában is gyakorta nehezíti az ügyintézést, s tartós távolléte esetén – pl. külföldi tartózkodás – akár el is lehetetlenítheti azt.

Indokolt tehát a képviselet kiegészítése azzal, hogy MPT-t az elnök és az ügyvezető elnök képviseli.

 

A 2.1. pont az alábbiak szerint módosul.

2.1. A Magyar Pedagógiai Társaságot az Elnök, a Társaság működésével, működtetésével összefüggő ügyekben (hivatalos/hatósági képviselet, pályázati eljárás, banki ügyintézés, szerződések jegyzése, stb.), valamint az Elnök tartós távolléte esetén általános helyettesítő hatáskörben az Ügyvezető Elnök képviseli.

 

4. Az Alapszabály személyi adatokra vonatkozó módosítása

Tekintettel arra, hogy a Társaság egyik alelnökének személye változott, a jogszabályi kötelezettségnek megfelelően az Alapszabályt Kálmán Anikó alelnök személyi adataival módosítani kell.

 

Az alapszabály módosításához észrevétel, hozzászólás nem érkezett.

Fábry Béla jelezte, hogy az Alapszabály rendelkezése szerint az Alapszabály módosításához a megismételt Küldöttgyűlésen a küldötteknek a teljes küldöttlétszám több mint 25%-a egybehangzó szavazata szükséges.

 

A Küldöttgyűlés a javaslatot 50 igen szavazattal, tartózkodás és ellenszavazat nélkül elfogadta. A szavazás érvényes és eredményes.

 

 

16.50 – A Küldöttgyűlés határozata a szervezet működéséről

A Magyar Pedagógiai Társaság Küldöttgyűlése az Elnökségnek a Társaság szervezeti stabilizálása érdekében tett kezdeményezéseit, intézkedéseit jóváhagyólag tudomásul veszi.

Felhívja az Elnökséget, hogy a 2020. évi Küldöttgyűlésre – széleskörű szervezeti vitákat követően – dolgozzon ki olyan stratégiai dokumentumot, mely – számolva a külső feltételeket illető prognózissal – hagyományaihoz méltó állapotban tartja és továbbfejleszti a Társaság – mint szervezet – működését.

Felhívja a szakosztályokat, tagozatokat, hogy szervezetüket illetően végezzenek olyan elemzéseket, hajtsanak végre olyan szükséges változtatásokat, melyek a lehetséges és kívánatos szervezetkép őrzéséhez és fejlesztéséhez méltóak, vegyenek részt az MPT stratégiai dokumentumának szakmai vitáiban.

A Magyar Pedagógiai Társaság központi testületei és szervezeti egységei a folyamatos szervezeti, működési és arculati önvizsgálat mellett saját konkrét szakmaiságuk értékeivel és normáival vegyenek részt a nevelésügyet érintő nyilvános párbeszédekben, vitákban, az Alapszabályban megfogalmazott társasági célok, alapelvek mentén képviseljék az adott szakmaiság, szakmai kör érdekeit, fokozzák jelenlétüket a nyilvánosságban.

Az Elnökség következetesen folytassa, támogassa a szervezet feltételteremtő, -javító tevékenységét.

 

A küldöttek egyhangú szavazással (50 igen, ellenszavazat és tartózkodás nélkül) támogatták a szervezet működésével kapcsolatos változások kezdeményezését.

 

 

17.00 – Elnöki zárszó

         Trencsényi László elnök köszönetét fejezte ki a küldötteknek kitartásukért, munkájukért. A hozzászólások elmaradását nem az aktivitás hiányának értékelte, hanem inkább az előkészítés alaposságának, annak, hogy az Elnökség a beszámolókat, javaslatokat a Társaság demokratikus hagyományainak megfelelően széles körű vita alapján terjesztette a Küldöttgyűlés elé.

Köszönetet mondott továbbá a Pedagógiai Könyvtár és Múzeum vezetőségének, akik méltó helyszínt biztosítottak az ünnepélyes jellegű Küldöttgyűlésnek.

 

 

Kmf.

 

 

Vedovatti Anildo

jegyzőkönyvvezető

 

 

 

 

jegyzőkönyv hitelesítője

 

 

 

 

jegyzőkönyv hitelesítője