T. Cím!
Kérésükre megküldöm az Academia Ludi et Artis Művészetpedagógiai Egyesület véleményét
Egyesületünk tevékenységének megfelelően a tartalmi szabályozás kérdéseihez kíván hozzászólni. Aggódunk, hogy éppen a nagyfontosságú műveltségtartalom, az EU kulcskompetenciák közt is maga szinten elismert, s sikeresen “magyarított” ama bizonyos 9. jelentősége elsikkad egy központi kánon kötelező előírásainak szóürkeségében. A fejlődést – tapasztalataink szerint – éppen az organikus innovációk támogatása biztosítja, a művészetek sokszínűségét nem lehet egy kerettanterv bádogpoharába csurgatni.
A Nemzeti Alaptanterv kiegészítésének terve visszatér az első Orbán-kormány szabályozási filozófiájához, mely alapvetően az 1978-as “Nevelés és oktatás” terve c. dokumentumból merítette tantervi szabályozásfilozófiai alapjait.
A NAT-szövegbe való “visszatöltése” a tananyagoknak megítélésünk szerint nem szolgálja a “közműveltség” kívánatos fejlesztését, hiszen a gyorsan változó tudomány és kultúra új fejleményei elől, a regionális, helyi kultúrákban való érvényesítése elől vonja el a lehetőséget, lehetőséget teremt országos méretekben önkényes szakmai döntésekre (hiszen mégiscsak szubjektív döntések nyomán kerül be vagy ki tananyag a tantervbe – a NAT-nak fejlesztési feladatokban való megfogalmazása ezt a csapdát elkerülte). Bebizonyosodott, hogy a centrálisan meghatározott tananyagok fokozzák a rendszer inadaptivitását, a differenciálásnak hatékonyságfokozó erejét csökkentik.
Különösen igaz ez akkor, ha a kerettantervek súlya amúgyis megerősödik, választható ajánlásokból kötelező érvényű szabályozók lesznek.
Definiálhatatlan a helyi tanterveknek engedélyezett “10%-nyi” szabadság, ez különösen kritikus akkor, amikor a fenntartói jóváhagyás függvénye lesz. Az eltérő – alternatív – működésnek miniszteri engedélyhez kötése (mely szintén visszatérés a 80-as évek szabályozási logikájához) megoldhatatlan terhet jelent a központi adminisztrációra, akár a felelős engedélyezés, akár a változatokban való – innovációbarát – fejlesztési filozófia “rejtett” üzenetét kívánja a törvény megvalósítani. Az a helyzet, hogy a (laikus) fenntartó szakmai okokra hivatkozással tagadhat meg pedagógiai program-jóváhagyást, felveti a helyipolitikai kézivezérlés veszélyét, kivonja a nevelőtestület autonómiájának felelősségét.
Javasoljuk e szabályozási filozófia visszavonását, újragondolását s az “artes liberales” szellemében való helyreállítását az 1993-as törvény körül konszenzussal gyülekezett szakmai érdeknyilvánítók közös akaratának elismerése jegyében.
Felhatalmazott az egyesület elnöksége, hogy az OKNT-n ezt az álláspontot képviseljem, illetve stratégiai partnereinkkel egyeztetve fellépjek céljaink érdekében.
Tisztelettel
Debreczeni Tibor elnök megbízásából
Trencsényi László
alelnök
Academia Ludi et Artis művészetpedagógiai egyesület